Kassai Ujság, 1921. október-december (83. évfolyam, 219-276. szám)
1921-11-25 / 253. szám
LXXX11I. évfolyam, 253. szám. StoírtcartSirg é* Vadahreaisl: Kofiee-hassa, FiJ-utca 64. tUdkzúit. (Kemwíi su.házzal Kernben.) Telefonszéra: 185. 90 ooo-oo o Megjelenik naponta, oooooooo FELELŐS SZERKESZTŐ: DR* KÖVES ILLÉS Előfizetési díjak helyben és vidéken: Egy egész évre; 216 korona, félévre 108 korona, negyedévre 54 korona.) egy hónapra 18 korona. — Egyes számára 1 korona.. Megtorló lépéseket emlegetnek Ausztria ellen Paris, nov. 24 (Bécsi tudósítónk távirata.) A nagykövetek értekezlete foglalkozott a soproni népszavazás szervezésével, különösen azon feltételekkel, amelyek biztosítják a rendet. Bécs, nov 24 (Saját tud. táv) A »Neues Achturbliht” jelenti, hogy az ánfánihaialmak megtorló lépéseket helyeztek kilátásba abban az esetben, ha Ausztria a velencei egyezményt nem ratifikálná kellő időben. A megtorló intézkedések valószínűleg a hitelsegélyre vonatkoznak, amelyre pedig Ausztriának égető szüksége van. Új magyar orientálódás Ruszinszkón Ruszinszkó politikai életében nagy és mélyreható változások várhatók. A magyarság megelégelve az eddigi politikát, ma olyan vezér és olyan párt után vágyakozik, amely számbaveti a magyarság reális erejét, anyagi és kulturális értékeit, és ezen tényleges erőviszonyoknak megfelelően kívánja a maga fenmaradását, politikai befolyását, kulturális előrehaladását és anyagi boldogulását biztosítani. A ruszinszkói új magyar orientáció azzal akarja megkezdeni az átmenetet, hogy Korláth Endrét, a Jogpárt vezérét és a Ruszinszkói Magyar Pártok Szövetségének vezetőjét félre akarja tenni az útból. Ez a politika helytelen, meg nem felelő és csak káros következményei lehetnek, mert roppant nagy visszahatást kelt a nagyközönségben. Ne feledjük ugyanis, hogy a népszerűség varázsával, glóriájával és tündöklő lényével ivattja be a közvélemény annak az alakját, elmúlt szereplését és minden jövendő ténykedését, akit hatalmi szóval rendelnek el helyéről. A világon az emberek lelki berendezése olyan, hogy mindenkor a gyengébb pártjára ál. Sok helyen nyíltan, de legtöbbször titokban. A hatalommal való összeütközésből tehát Korláth mindig népszerűbben, így politikai befolyásában megerősödve kerül ki. Ezt az előnyt Korláthnak nem szabad adni. Annál is inkább, mert visszavonulása úgyis ideiglenes; ő maga jelentette ki, hogy a pártvezetőségekre bízza, vájjon jövőben is alkalmasnak tartják-e az ő személyét politikai vezetésre s arra, hogy a magyarságot a hatóságokkal szemben és a hatóságok előtt képviselje: igen vagy nem? A pártvezetőség pedig azt fogja határozni, hogy igen és Korláth még erősebb és intenzívebb, nem is ellenzéki, hanem egyenesen ellentéti politikát fog űzni. Erre pedig a magyarságnak a jelen körülmények között nincsen szüksége. Mi népi az ellenzékieskedés ellen beszélünk, mert a parlamenti élet mai fejlettségében és kifejlődöttségében igenis szükség van ellenzékre is. Annyira, hogy egy kormány, amely életképes és viruló, szóval a köz javára eredményes kíván lenni, annak egyenesen meg kell teremteni az ellenzéket. Egy demokratikus, liberális, nemzetiséget elnyomni nem akaró kormánynak teljesen mindegy, hogy milyen ellenzék áll vele szemben: cseh-e, szlovák-e, német-e vagy pedig magyar. Ha a kormány nem fog kizárólag nemzetiségi politikát űzni, ellenzéke sem fog kizárólag nemzetiségi elemekből kikerülni. Szóval: ellenzék kell. S egy olyan ellenzéket a kormány szívesen és örömmel lát magával szemben, még ha nemzetiségi is, amelyről meg van győződve, hogy az ellenzék pusztán azt a vezérelvet vallja, követi és valóságban meg is valósítja, hogy minden ténykedésével, szavával, akaratával a köznek érdekét szolgálja. Az ilyen értelemben vett egyetértést kereső munkában számítani kell minden magyarra, Korláth Endrére is, társaira is. őket kizárni nem szabad és nem lehet. Semmi erőszak. Ennek magától megérnie és bekövetkeznie kell. Ha ugyanis a magyar közönség észreveszi és a maga bőrén keresztül érezni fogja az új politikai orientációnak előnyeit, ha látni fogja, hogy a megértés nem jelenti egyszersmind feltétlen szolgalelkűséget s alárendeltséget, haa nem emellett megmaradhat sőt meg is kell maradjon mindenki magyarnak, akkor igazán válaszút elé kerül Korláth Endre és néhány lűve, vagy a magyarság zömével tart, s akkor értékes munkát fejthet ki a magyarság számára, vagy pedig a magyarság érdekei ellen dolgozik, akkor majd meghozzák önmaguktól annak idején maguk a magyar pártok azt az egyhangú határozatot, amellyel Korláth Endre megkezdheti politikai visszavonulását. Még egyet! Említettük, hogy minden józan, okos, higgadt és becsületes szándékú kormány a hazafias ellenzéki munkát szívesen veszi. Mi azonban sokkal szívesebben látjuk, ha a magyarság sem ellenzéki, sem kormánypárti politikát nem folytat, hanem pártokon kívülit, vagy ha úgy tetszik pártokon felettit, de minden izében magyart. Az ellenzéki politikát ma még nagyon könnyen félreértik a csehszlovák állam és kormányférfiak; a kormánypárti politika pedig magában a magyarságban keltene élénk feltűnést és a mai helyzetben visszatetszést. De nem is szabad kormánypárti politikát űzni a magyarságnak, mert a magyarság politikáját nem kötheti egy kormányzási irányhoz! Mert ha ez a politikai irány megbukik, veszélyeztetve vannak az elért politikai és egyéb eredmények, fia pedig a magyarság a mindenkori kormánypártnak kiegészítő része, holtkéz-birtoka, amelyet egyik kormány a másik után örökségképen kap, akkor a magyarság politikai súlya, tekintélye, gerince és értéke száll a minimum alá. Ezt tiltja eddigi politikai múltunk, rátermettségünk és önérzetünk, így hát a józan magyar politika nem lehet más, mint az ellenzékieskedéshez és kormánypártisághoz nem kötött független politika amely nem zárja a kritikát, amikor meggyőződésünk szerint egyes kormányténykedések ártanak akár a köztársaság összérdekének akár az ország egyes számottevő osztályának nemzetiségének, vagy akár egy jelentős embercsoportjának is. Ezt izenjük mi — akik mögé nemcsak itt Szlovenszkóban, hanem Ruszinszkóban is legnagyobb olvasótábor sorakozik — az ottani magyaroknak, mielőtt véglegesen döntenének és meghatároznák politikájuk jövendő irányát! A ruszinszkói alkotmány végleges kiépítése Dr. Patejdl nem fogadja el a kormányzói állást. Prága, nov. 24. (Saját tudósítónktól). Értesüléseink szerint a belügyminisztérium már elkészült a ruszinszkói autonómia kiépítésére vonatkozó törvényjavaslattal. A jövő év elején megtörténik a kormányzótanács tagjainak megválasztása is, mely az új kormányzóval együtt előkészíti az autonom ruszin parlament (szojm) választásokat. Kormánykörökben az a vélemény alakul ki, hogy a mzinszkói parlamenti képviselőválasztásokat 1922. év közepén ejtik meg. Valószínű, hogy a köztársaság elnöke még december havában kinevezi az új kormányzó, dr. Patejdl jelöltsége ellen a példa sem emelt kifogást . Így kinevezése csak saját akaratán tört meg, mert visszautasította azt, mivel a ruszia pártok tiltakoztak ellene. Dr. Patejdl ugyanis a nagyoroszok prononszírozott képviselője , s így a ruszin pártok függetlenségüket féltették tőle. A közoktatásügyi minisztérium illetékes osztálya szintén ruszin ügyekkel foglalkozik, mert a ruszin iskola kérdést akarják végre rendezni. Ezzel kapcsolatban dől el a nagy vitára alkalmat adott ruwinsskéi tannyelv ügye is. Óriási botrány a budapesti közgyűlésen Budapest, nov. 24. ,Saját tudtáv) Budapest székesfővires törvényhatósági bizottsága tegnap este tartott ülésén viharos jelenetek játszódtak Le, smaSy a közgyűlést óriási botrányok színhelyévé tette. Éber Antal bizottsági tag beszéde alatt ugyanis Baracs Marcell, az ellenzék vezére, a keresztény pártra a következő közbeszólást tette: „Önök nem nemzet, hanem demagóg banda !“ Erre a közbeszólásra megbomlott minden rond. A bizottsági tagok egy része felemelt ököllel rohant Band arcenxe, Baracs barátai és hivat segítségére siettek és a támadók ellen megvédték vezérüket. Baracs Marcell megvette a kész ülést, de a közgyűlés tagjai nem fogadták el, hanem széksértésért kétszáz koronával megbénisották. A Habsburg-ház kulisszái mögül (Saját tudósítónktól.) A „Kassai Újság“ már több ízben közölt cikket Wölfling Irt pót (az egykor toskániai Lipót főherceg) „Habsburger unter sich“ cím alatt kiadott könyvéből. Mielőtt tovább lapoznánk Lipót főherceg könyvében, vessünk futó pillantást a mű jelentőségére. A hangulat, ami Wölfling könyvéből kiárad, hasonlatos egy, a tradíciók által megszentelt történelmi arcképcsarnok levegőjéhez. Ismert nagyságok, a régi társadalmi rendnek kiválóságai, a dinasztia hercegei, akiket az író gyorsfényképei pongyolában mutatnak be, — és akik így, pongyolában, közelről, még kiválóbbaknak, még nagyobbaknak tűnnek fel, akik a fejedelmi rokon megvilágításában is egész embereknek mutatkoznak. Lehet, hogy Wölfingnek nem tetszett az udvar hűvös előkelősége, néha kegyetlen és mindig kötelező konzervativutása, lehet, hogy nem bírta el a főherceg! sors szenvtelen formalizmusait, — de hatásai alól ő sem, és még ma sem tudja magát kivonni. Önkéntelenül is csak hódolattal beszél Ferenc Józsefről, és csodálkozó tisztelettel a császár által megteremtett hatalmas szervezetről, a monarchia nagyszerű mechanizmusáról. Pedig Wöhfling Lipót nem tehetségtelen ember. A Habsburg-ház mindig kiválónak tartott toscanai ágából származik. Az apja még Toscana nagyhercege volt, akit 1859-ben, amikor az olasz egység megalakulásakor elvesztette trónját, népének áldása kísért el a száműzetésbe. Fivére, a szerencsétlen kezű József Ferdinánd a hidd katasztrófa dacára is könnyelmű, de zseniális katona hírében állott. Ő maga pedig liberális nézeteivel, egyéni felfogásával és emberi törekvéseivel sokszor kivált kortársai közül Füljegyzései tehát annál nagyobb figyelmet érdemelnek, mert színei találóak és közvetlenek. Csak az a kár, hogy a könyv nem tekinthető kerek egésznek. A munka hézagos, és saját nevelésének jelentéktelen történetétől eltekintve, csak egyes portrait-kat kapunk. Ám lássunk ezekből néhányat. Orth János, János főherceg - írja Wölfling jószívű, pedáns, gyors felfogású ember volt, aki minden iránt érdeklődött, ami felett azonban úrrá lett, azzal nem törődött többé. Szeretett társalogni, tréfálkozni, szerette, a vicceket, a meglepetéseket, a szabadságot és az életet. Mint katona, minden erejével azon volt, hogy a hadseregbe új Szellemet vigyen bele, — s amikor ez a törekvése megtört a császár „konokságán“ és környezetének bizantinizmusán, mikor látta, hogy lelkesedése és fáradtsága gyümölcstelen marad, megunta a hiába való küzdelmet, s magának akart élni . . . Péntek, 1921 november 25 Teljesen hasonló karaktere volt fivérének, Lajos főhercegnek, csakhogy ebben több volt a gyakorlati érzék. Lajos nem sokat törődött a családjával. Az udvari levegőt ez sem szerette. Bécs és az ott kötelező uniform idegesítette, és sokkal szívesebben időzött a tengeren vagy Mallorca-szigeten, ahol egy kis birtoka volt. Itt valóságos háremet rendezett be magának és mint egy öreg pátriárka, úgy élt feleségei és gyermekei között, akik félmeztelenül szaladgáltak a szigeten . . . József főherceg, a cigányok királya. Az öreg József főhercegről, a honvédség megteremtőjéről is van Wölflingnek egy találó felvétele. Magas termetű, megfontolt beszédű, száraz humorú és pedrett bajusza embernek festi őt, aki magyaros ruhájában és magyaros gondolkozásmódjával már egészen magyar főúrrá vedlett. Miután beszámol József főhercegnek a cigányok iránti előszeretetéről és a cigány nyelvészet terén végzett tanulmányairól, egy látogatást beszél el, melyet tengerészkadét korában tett az alcsuti kastélyban. — József főherceg— beszéli Wölfling — négyesfogatott küldött elénk a vasútra. A lovak azonban megvadultak, és az árokba fordították a kocsit. Nekem és kísérőmnek nem történt bajunk. A kocsisnak azonban betört a feje és a lovak összetörték magukat. Szerencsére más kocsik is jöttek az utón s ezek egyórás késéssel bár, de elvittek Alcsutra. Mikor balesetünket elbeszéltem József bátyámnak, ő egész szárazon így felelt: Hab ich mir glaiclt gedocht, Kutscher hat vorigen Monat Kronprinz von Portugal auch umgescltmissen . . . József bátyámat Magyarországon mindenütt szerették. Mindenkihez kedves volt, de azért senkit sem engedett közel magához. A családja ép úgy magyarrá vált, mint a mienk a toscanai tartózkodás alatt olasszá. Talán épp ezért volt József bátyám és apám közt,oly nagy a különbség, hogy csak jó ismerős fedezhetett fel bizonyos karakterbeli hasonlatosságot, melyek a nagyapák testvér volta tesz érthetővé. Harc a „merev rendszer“ ellen. Ferenc Józsefnél a dinasztikus szempont, a családi politika mindenekfelett való volt. Az agg uralkodó jól tudta, hogy az ő személye és a dinasztia tartja össze a monarchia százfelé , húzó népeit és ezért a házi törvényekhez ép oly kevéssé engedett hozzányúlni, mint a hadsereghez. Családi ügyekben maga ítélkezett, néha gorombán, de mindig igazságosan és kegyetlen szigorúsággal megkövetelte, hogy ítéletet végrehajtassanak. A családi rangsoron sem engedett változtatni. Első volt ő és a családja, a fia és testvérei. Azután következett a toscanai család épp ilyen sorrendben, majd a Károly-, a József- és a Rainer-ág. Ferenc József ízig-vérig uralkodó volt. A saját lányai is csak Felségnek szólíthatták, s a tekintélyt, a disciplinát, a hagyományokat vas energiával védte, még akkor is, ha ezzel akár saját magának, akár másnak a lelki életén gázolt keresztül. Wölflingnek is egy ilyen eset ingatta meg hitét a főhercegi élet boldogságában. Szerelmes a unokahúgába, Don Carlos madridi herceg, Elvira nevű leányába. Mikor apjának elmondta házassági terveit, az a császárhoz ment engedélyért. Ezután neki kellett Ferenc Józsefhez audienciára mennie s az uralkodó röviden közölte vele, hogy a házasságot politikai okokból megtiltja. A fiatal Lipót főherceg le volt sújtva s csak a nagy szerelem adta neki a bátorságot, hogy ezen politikai okok iránt közelebbről érdeklődjék. A császár egy pillanatig ránézett, de azért még válaszolt: Az államraison nem engedi meg, hogy a trónkövetelő Bourbonokkal most újabb kapcsolatot létesítsünk. Többet azonban már nem lehetett kérdezni és a szerelmes főherceg életkedve, jövője, karrierje törött meg ezen az audiencián. Hasonló sors érte őt katonai pályáján. Lipót új eszmékkel jött, új irányt akart iangurálni. Neki más nézete volt a nevelésről, mint Ferenc Józsefnek. Azonban hamarosan észre kellett vennie, hogy az utóbbi az erősebb. A császárnak nem kellettek „modern eszmék" a hadseregben, — neki egységes, érintetlen hadsereg kellett. És Wölfling egyszerre azt vette észre, hogy hidegre tették. Mint ezredes — csak zászlóaljat kapott s mikor egyszer szabadságáról vissza* akart térni, közölték vele, hogy „még nem