Kassai Ujság, 1922. január-március (84. évfolyam, 3-74. szám)

1922-01-14 / 11. szám

tWÉVaiiM—iniwmiriT Tnnfurwiitsiinrinfiii \ i ii mi i Tüdőgondozót állítanak fel Kosicén A minisztérium leirata a városi tiszti főorvoshoz. — Általános egészségügyi viszonyok Kosicén. — A spanyol járványnak nincs a hivatalos kimutatásokban nyoma. (Saját tudósítónktól.) Bizonyos, hogy Kassa nem az egészséges emberek és az alkalmazott modern higiénia városa. Dr. Rubes a városi tiszti főorvos nehéz küzdelmet folytat az anti­­higiéni­kus állapotok megszüntetéséért és az egészséges város­­ megteremtéséért. Ennek a küzdelemnek jelen fázisáról számolt be dr. Ru­bes munkatársunknak a következőkben: Dr. Rubes a legutóbbi időben a nyomorta­nyák egészségtelen, roth­adt levegőjéből akarta a szegénysorsú lakókat rendesebb lakásokba tele­píteni. Személyes tapasztalatai útján állapította meg, hogy különösen a belvárosban sokan lak­nak nedves, sötét pincékben, amelyek levegője a tüdővész és fertőző betegségek legveszedel­mesebb táptalaja. Hasztalan volt azonban a pin­celakásokban tett körút és a segítési akció meg­indítása, a kassai lakásviszonyok lehetetlenné teszik a főorvos tervének m­egvalósítását. A napokban tartott a főorvos szemlét a kassai pékmühelyekben is. Ugyanis a minisztérium a helyi sajtónak az antihigiénikus pékmühelyekről írott cikkeit, felvilágosítást kérve leküldte a fő­orvosi hivatalhoz. Dr. Rubes átvizsgálta a pék­­mühelyeket és legtöbbjét tényleg piszkosnak és gondozatlannak találta. A 26 helybeli pékműhely közül a főorvos 10 ellen tett feljelentést a higiéniai előírások be nem tartása miatt. A fő­orvos kérte a pékek legszigorúbb megbünte­tését. A városi tiszti főorvosi hivatalhoz bejelentett esetek számát tekintve, konstatálta, hog­y a tuber­­kulotikus megbetegedések száma 1921-ben csök­kent. Mindössze 47 tuberkulotikus betegről tet­tek jelentést. Mindamellett Kassa városnak fel­tétlenül szüksége volna egy tüdőbeteg gondozó­intézetre, amiket már egyszer létesítettek, de a csehszlovák állam financiális okokból nem tartotta fenn. A minisztérium nem­régen kérdést intézett a városi tiszti főorvoshoz, hogy van-e Kosicén tüdőbeteggondozó intézet. A válasz tagadó volt, a kérdés azonban im­pulzust adott úgy a városnak, mint a Vörös­­keresztnek arra, hogy akciót kezdjenek egy tüdő­gondozó felállítására. Dr. Rubes terve szerint a gondozó céljaira legalkalmasabb volna két — már kiszemelt — bankói villa épülete, de itt is elháríthatatlan akadályként tornyosul a lakáshi­ány, amely lehetetlenné teszi, hogy a villák je­lenlegi lakóit a városba telepítsék. Végül megemlékezett dr. Rubes arról, hogy a városban skarlát megbetegedések már csak sporadikusan fordulnak elő, viszont újabban több kanyarómegbetegedésről érkezett jelentés, amelyek azonban szintén csak elszórtan jelent­keznek. A spanyol járványról szóló hírek alapta­lanok, a városban gyakori ugyan az influenza, de nem spanyol jellegű. visszatérek a szárazföldre és telefonon érintke­zésbe lépek parancsnokaimmal. Ezt megelőző­leg Snagge kapitány megmutatta nekem az ex­­császár francia nyelven megszövegezett írását, amelyben Károly becsület szavát adta arra, hogy mindaddig, amíg Snagge kapitány őrizése alatt áll, semmit sem fog szabadulása érdeké­ben tenni. Ezután még megbeszéltük, hogy a ki­kötőből jelbeszéd által fogunk érintkezni s én visszatértem Uj-Moldovába, ahol a történtekről telefonjelentést adtam le. Éjjel félégyikor vezérkari főnökömtől a kö­vetkező telefonutasítást kaptam: — A román kormány az angol követtel egyet­­értőleg megtett minden intézkedést a királyi pár utjának biztosítására. Amennyiben Swagge kapitány még­sem tudná elhatározni magát ama, hogy holnap reggel elutazzanak, úgy kö­zölje vele, hogy a román kormány nem vállal többé felelősséget az ex-császár utazásáért. November 5-én virradó hajnalban tehát meg­jelentem a monitoron. Még sötét volt­ és a tisz­tek is aludtak. Swagge kapitány azonban ha­marosan rendelkezésemre állt és közlésem alapján elhatározta, hogy korán reggel elindu­lunk. A podgyász kihordását azonnal meg is kezdték és nyolc óraikor az angol őrnaszád odaállt a part mellé, hogy a tóhajózás megtör­ténhessék. Türelmetlenül vártuk a pillanatot, amikor az ex-császár megjelenik. Nyolc óra tíz perckor léptek román földre. Elsőnek Ziva ex­­császárné, majd utána Károly és kíséretük, amely csak Eszterházy grófból és Borovicény őrgrófból állott. Utánuk jött még két angol tiszt, majd egy komorna, egy komornyik és hat mat­róz. Swagge kapitány valódi gentlemenhez illő módon mutatott be a volt uralkodó­ párnak. Elő­ször a császárnéhoz fordultam, aki kezet nyúj­­tott, m­elyet megcsókoltam. Azután a császár szorított velem kezet. Barátságosan és jóindu­lattal fogadták bemutatkozásomat, úgy ő, mint kíséretük. Ez alkalommal természetesen megfigyeltem a királyi párt. Azt a benyomást tették rám, hogy nagyon nyugtalanok úgy viselkedtek, mint akik nem tudják, hogy ez az út nem-e az utolsó útjük. Elkísértem az egész társaságot a kikötőhídnál várakozó autóra, ahol sorrendbe mind helyett foglalta­k. Az autók elég gyorsan robogtak. Útközben a nép több helyütt sorfalat állt és voltak, akik földig emelt kalappal és mély meghajlással üd­vözölték egykori uralkodójukat. A legtöbb em­bert azonban csak a kíváncsiság hozta ide. Déli egy óra felé érkeztünk Orsovára. Őszintén szólva ide diszkréten akartam berobogni, mert féltem attól, hogy Károly mellett, vagy ellene tüntetések lesznek. A diszkrécióból azonban semmi sem lett, mert Orsová egész lakossága kivonult. Tüntetés azonban nem volt. A különvonat, amely itt ránk várakozott, egy udvari kocsiból, két szalonkocsiból, háló- és étkező­kocsiból állott. Megérkezésünk után azonnal átszálltunk a vonatra és itt láttam csak, hogy az uralkodó párnak milyen kevés a pod­­gyásza. A vonat este indult el. Másnap reggel meghívtak reggelire. Az étkező­ kocsi asztalánál ült a császári pár Borovicény egyik és Snagge. A szomszédos asztalnál gróf Eszter­házy két angol tisztet­tel. Mikor beléptem Esz­terházy felállt és asztalához invitált. Étkezés alatt sablonos dolgokról beszégettünk, melyek közül megkapta figyelmemet gróf Eszterházy­­nak egy elbeszélése, mely szerint Svájcnak déli csücskén oly népesség lakik, amely a ró­maiakkal származtatja magát és a román nyelv­hez hasonló nyelvet beszél. Reggelinél az ural­kodópár elég jó hangulatban volt, azután a háló­kocsiba vonult vissza. Útközben Snagge kapitány közölte velem az uralkodópárnak azt a kívánságát, hogy Galac­­ban ki akarnak szállni és a mi kíséretünkben, de egész inkognitóban fel akarják keresni a katho­­likus templomot. Annak dacára, hogy én ezt a kívánságot természetesnek tartottam, nem egyezhettem bele felsőbb engedély nélkül. Ez­ért egyik állomásról sürgönyt küldtem a had­ügyminiszternek, melyben a királyi pár óhajá­hoz való hozzájárulásra kértem engedélyt. Chitillában Nikoleánu tábornok, a bukaresti rendőrprefektus és Duncan angol katonai attasé várt ránk. Miután ezekkel megbeszéltük a to­vábbutazás részleteit, Nikoleánu tábornok gróf Eszterházynak, akinek nem volt útlevele, biz­tosította a visszautazás lehetőségét. Arról is gondoskodtunk, hogy Gálácból katholikus lel­készt küldjenek arra a hajóra, mely az uralko­dópárt tovább viszi. A galaci pályaudvaron újságírók és a kíván­csiak nagy tömege várta vonatunkat, amely­­ azonban nem állott meg, hanem tovább robo­gott a kikötő felé. Itt a kikötőben szállt csak ki az excsászárné és itt találkozott az uralkodó­pár gróf Hunyadyval és Hunyady grófnővel. A találkozás nagyon megható volt. A császárné és a grófnő megölelték egymást és mindkettő­nek könny csillogott szemében. Dacára annak, hogy a kikötőben a harmadig hadtest parancsnoka és más román előkelőségek is vártak, újabb bemutatkozások nem voltak. Az ex-császár és felesége egyenesen a hajóra szálltak, ahol Orlandó galaci lelkész várt reá­jut. A felesége Orlandóval rögtön vissza is vo­nultak egy kaijüttbe és öt-­hat percig imádkoz­tak. Az angolokat ez a pár perc is idegesítette és meg akarták zavarni a királyi pár imáját. Néhány perc múlva azonban kinyílt az ajtó s Orlandó kijött és gróf Eszterházy és őrgróf Borovicény mentek be volt császárukhoz bú­csúzni. Ez a bucsu is rövid volt: a gőzös fü­tyült és az ex-császár­ pár elhagyta a román kikötőt . Brianddal együtt a cannesi konferencia is megbukott Cannesből jelentik : A legfelsőbb tanács értekezletét egyelőre befejezettnek lehet tekinteni További sorsa teljesen bizonytalan. A francia delegáció ma elutazik. Lloyd George vasárnapig vagy hétfőig marad s bevárja az eseményeket. A mai ülésen valószínűleg elhatározták a tanácskozások befejezését. Párisból jelentik: Briand közvetlenül hazaér­kezése után Millerandhoz ment, majd Mille­­rand elnöklésével összeült a minisztertanács, merről a sajtónak következő jelentést adák ki: — Briand miniszterelnök beszámolt kollégái­nak a cannesi tárgyalások eredményéről. A miniszterek megállapodásra jutottak Brianddal és egyhangú határozatot hoztak. Amikor Briand a minisztertanácsot elhagyta, az újságíróknak kijelentette: „Délután a kama­rába megyek, hogy azzal is utoljára találkozó­tam.“ Briandna­k a kamarával történt találkozása tényleg a miniszterelnök bukásával­­ végződött. Berlini lapok jelentése szerint a francia mi­nisztertanács ülése igen viharos volt. Egész vonalon nagyon elkeseredett hangulat nyilat­kozott meg Brianddal szemben. Különösen fel­tűnt Millerand rendkívül ellenséges érzülete és magatartása. A tanácskozások egyik pontjá­nál akkora volt a feszültség, hogy Briand el­hagyta az­ üléstermet. Hogyan buktatták meg Briandot? A kamara ülését déluán 3 órakor nyitották meg. A parlament a nagy napok képét mutatta. A termet és a karzatokat a zsúfolásig megtöl­tötte az érdeklődő közönség. A kamara ülésén részt vett a kabinetnek valamennyi tagja Dau­­mer kivételével. Az első felszólalók között volt Briand, aki beszédjébe­n kijelentette, hogy kö­telességének tartja a népparlament képviselői­nek és magának a népnek is megmondani az igazságot és megcáfolni ama elhíresztelt ha­­­zugságokat, mintha ő a kamarát fait accompli elé akarná állítani. Ez esze ágában sincs. cannesi és az ezt követő génuai konferenciá­k­nak az a célja, hogy valamennyi nép között az egyetértést helyreállítsa, mert csak így le­het biztosítani a békét. Abban már megállapod­tak Gannesben, hogy Genuában sem a jóváté­telről, sem a versaillesi szerződésben megálla­pított garanciákról nem fognak beszélni, sőt még ezeket a kérdéseket említeni sem szabad, mert a konferenciának tisztára pénzügyi és gazdasági jellege lesz. A Génuába meghívandó nemzeteknek garanciát kell nyújtaniuk abban az irányban, hogy nem sértik szomszédaiknak határait. Majd áttért Briand a jóvátétel kérdésének fej­tegetésére, miközben kijelentette, hogy a jóvá­tételi bizottságban többségben vannak azok, akik Németországnak hajlandók moratóriumot adni. Briand eme szavaira valóságos vihar tört­­ ki a kamarában. A lármának elülte után Briand nyugodtan folytatta beszédét. A francia kor­mány azonban ellenezte a moratóriumot és ga­ranciákat követelt, hogy Franciaország egy centimest sem veszít el abból, ami neki jár, ellenkezőleg, mindent megkap. Anglia a re­­paráció kérdésében nagy áldozatot hozott, Franciaország pedig nagy előnyt a cannesi konferenciától. Brand ezek után elmondotta, miként jött létre a francia-angol egyezmény. A két állam között felmerült differenciákat barátságosan kell elin­tézni. A kamara egyre fokozódó nyugtalansá­ga közben Briand avval fejezte be beszédét, hogy úgy érzi, nem rendelkezik többé avval a tekintéllyel, amely szükséges volna ahhoz, hogy a Gam­esben megkezdett tárgyalásokat folytassa. Ezzel elhagyta a szónoki emelvényt, a miniszterekkel együtt kiment a teremből. A baloldal viharos tapsa, a jobboldal rosszalló tüntetése közben. A szocialisták kórusban kiál­tották utána: „Oszlassa fel a kamarát, appel­lation a nemzethez!“ Jön ismét Poincaré. Briand a kamara ülése után megjelent Mille­rand elnöknél, akinek bejelentette lemondását. Egyidejűleg valamennyi miniszter lemondott. Nyolc órakor Poincarét Elysséebe h­ívták, akit Millerand megbízott a kabinetalakítással. Poin­carénak már kész miniszteri listája van. Azt hiszik, hogy ő átveszi a külügyminisztériumnak és pénzügyminisztériumnak­­ vezetését. A cannesi tárgyalásokat a francia kabinet­válság idejére felfüggesztették. Loucheur teg­nap este Párisba utazott. A „Vossische Zeitiung“-nak azt írják Párisból, hogy Briand Poincarénak lett az áldozata. Hogy ez Poincarénak sikerült, annak tulajdonít­ható, hogy Briand maga is óhajtotta bu­kását, mert csak így tisztázhatta a helyzetet a parla­­­m­entben és a kormányban. Egyébként sem az orosz kérdés, sem a jóvátételi kérdés nem lett volna képes őt megbukatni, ha az utóbbi hó­napok eseményei nem­ keltettek volna aggodal­­­mat a francia közvéleményben. Attól féltek ugyanis, hogy Anglia Franciaország kárára akarja megerősíteni világuralmát. Briand tulaj­donképpen a tengeralattjáró-kérdésben elfog­lalt álláspontja miatt bukott meg. Német lapvélemények. Németországban Briand visszalépése a leg­nagyobb szenzációt keltette. A lapok ama­i vé­leményüket hangoztatják, hogy Briand bukása miatt Európa újjáépítése késedelmet szenved. Európát ismét visszavetették a bizonytalanság­ba, mert Poincaré személyében a túlzó sovi­niszták kerekedtek felül, akik Lloyd George el­veiről hallani sem akarnak. Magyar lapvélemények. A budapesti lapok legnagyobb része csak re­gisztrálja Briand lemondásának késő éjjel érke­zett hírét. „Az Újság“ a diplomácia történelmében pá­ratlannak mondja, hogy a kormány és parla­ment dezavuálja miniszterelnökét, amikor az fontos külpolitikai megbeszéléseket folytat. A „Pesti Hírlap“ szerint az első pillanatra ■ világosnak látszik, hogy Briand-t az új erőre kapó francia sovinizmus és az agresszív türel­metlenség buktatta meg. A cannesi konferencia eredményessége és egyben talán egész Európa jövendőbeli sorsa attól függ, hogyan fog a­­ vál­ság elintéződni? Kemény szavak Németországhoz. Cannesből jelentik: A legfelsőbb tanács dél­utáni ülésén közölték a német delegátusokkal, hogyha Németország nem teljesíti kötelességét, ak­kor első rendszabályként visszavonják a moratóriumot; a második rendszabály pedig az lenne, hogy a szövetségesek majd megtiltják a német állami járadékkötvények kamatain­a­k további folyósítását. Az amerikai ruszinok mozgalma ruszin egyetemért Az amerikai „Proszvita“ Hancsin Mihály tol­lából cikket közöl, mely arra hívja fel az ame­rikai ruszinságot, hogy hozzanak össze annyi dollárt, amennyi egy egyetem alapításához és fenntartásához szükséges. A többi között a kö­vetkezőképen ír: „Otthon kevés ma a ruszin patrióta. Az in­telligencia legnagyobb része Magyarországhoz húz. Ez olyan erő, melyet sem patriótáink, sem Zsatkovics nem voltak képesek ellensúlyozni. Ezt letörni csak úgy leszünk képesek, ha meg­felelő készültséggel állunk ellen. Ha 1918-ban felállítottunk volna Ungváron egy ruszin egye­temet, ma már elegendő intelligenciánk lett vol­na, mely népünket vezesse. Ha az oroszoknak lehetnek egyetemeik New­ Yorkban, Konstantinápolyban, Párisban, Ber­linben, az ukránoknak Prágában, miért ne le­hetne nekünk Ungváron? Épületünk van elegendő. Ott van a konviktus, az Alum­eneum, a Szt. Bazil-rendi internátus, mely épületek elegendők főiskolai hallgatóink befogadására. A gimnázium, mely a magyar rezsim alatt párhuzamos osztályokat vezetett, ideiglenesen bizosítana termeket az egyetem részére. Hátra volna az egy­etem és a tanárok fenntar­tása. Most jövünk mi amerikai ruszinok. Az amerikai „Rad­a“, a „Sojedinenia“, „Bratski Urjad“ megtalálják a módját, hogy a 1922 május 1-re együtt lesz a 150 ezer dol­lár, mely szükséges az alapításhoz. Minden egylet minden tagja, ha csak egy dollárt ad, akkor meg van a fenti összeg. Ha meg­van az összeg, az év végéig annyi kamatot hoz, mely elegendő az ungvári és eperjesi theológiai tanárok letiltott fizetésének pótlására. Szeptemberben megnyílhatna az egyetem négy fakultása. Úgymint a theológia, ami meg­van, a jogi, a filozófiai, s az orvosi. Ezzel elérnénk azt, hogy ilyen szakos hall­gató a következő évben egy sem menne Prá­gába. Hisszük, hogy lesz nekünk tízmillió cseh ko­ronánk együtt, a másik tízmillióval kisegít Prága. Ezzel nemcsak fenntarthatják az egye­temet, de stipendiumokat is biztosíthatunk hall­gatóinknak. Hisszük, hogy sok idegen hallgató: n­. m.: ukrán, orosz is látogatná egyetemünket. Ezzel megszűnne a prágai ukrán egyetem is s lassankint beolvadna az ungváriba. Ez a pénz tehát, mint örökös kultusztőke Podkarpatska-Rus részére letétbe helyeztetnék s egy h­árom tagú bizottság ellenőrzése alatt lenne“. Gémia Csak gazdasági kérdésekkel foglalkozik a konferencia. Cannesból jelentik: A legfelső tanács meg­állapította a génuai konferencia programmját. A konferencia feladatai: 1. Megvizsgálja azokat a gyakorlati intézkedé­seket, amelyek a békekötések érvényben tartása mellett biztosíthatnák a nemzetközi kereskedelem előbbi terjedelmét előidéző kölcsönös nemzet­közi bizalom helyreállításának feltételeit. 2. Megvizsgálja az orosz államok pénzügyi helyzetét és azokat az eszközöket, amelyekkel vásárlóképességűvé lehet tenni az államok vál­ságos valutáját. 3. Tárgyal a valuták kölcsönös viszonyáról. 4. Tárgyalja azokat a feltételeket, amelyek nélkülözhetetlenek, hogy a rekonstrukció nagy műveinél a köz- és magánhitel a legnagyobb fokban érvényesülhessen. Erdélyi magyar néppárt alakul Kolozsvár, jan. 12. (Saját tudósítónktól.) Kolozsvárott a polgár­ság körében dr. Kecskeméti István vezetésével mozgalom indult meg egy erdélyi magyar poli­tikai párt megszervezésére. A szervezkedés elő­készítő munkálatai most már teljes befejezést nyertek úgy, hogy vasárnapra már összehívták az alakuló népgyűlést, am­­elyen megalakítják az Erdélyi Magyar Néppárt elnevezést viselő ma­gyar politikai pártot. A párt a kalotaszegi szer­vezkedés alapján áll,

Next