Kassai Ujság, 1922. április-június (84. évfolyam, 75-146. szám)
1922-06-23 / 141. szám
Ebben a kényszerhelyzetben a város nem tehetett egyebet, minthogy keresetet adott be az eperjesi törvényszékhez a választott bírósági ítélet megsemmisítése ellen, mert a választott bíróságban a város részéről nem szabályszerűen kiküldött megbízottak vettek részt, a város képviselője a rt. által előterjesztett érvelések és adatokra nézve meg sem hallgattatott, s a választott bíróság úgynevezett zárt ülésében egészen az ítélet meghozataláig részt vett Stark Zsigmond a villamossági művek igazgatója is, aki egyoldalúan informálta a választott bíróságot, anélkül, hogy erre vonatkozóan a város megtehette volna a maga észrevételeit. Stark Zsigmond különben nemcsak a vállalat igazgatója, hanem a fizetésén, nagy tantemeken és egyéb honoráriumon kívül még az osztaléknál is erősen érdekelve van, lévén a rt. egyik főrészvényese. A város szerint tehát Stark Zsigmond érdekelt ember, aki nem volt hivatva arra, hogy elfogulatlanul informálja a választott bíróságot, amely azután ennek az alapján tényleg horribilis egységárat állapított meg, amelyek nyilván a rtérdekében állanak. A város kérelme a bírósággal szemben az, hogy semmisítessék meg a választott bírósági ítélet, amely törvényellenesen hozatott és amelynek meghozatalánál a Polgári Perrendtartás rendelkezéseit sem tartották be. Nagy érdeklődéssel tekint mindenki a per kimenetele elé, annál is inkább, mert a r. t. étvágya folytán a város és a r. t. között az ellentétek rendkívül kiélesedtek. *! Take Ionescu meghalt (Saját tudósítónktól.) Római jelentés számol be arról, hogy Talke Jonescu volt román miniszterelnök és külügyminiszter szerdán Rómában gégegyuladásban meghalt. Take Jonescu nagy szerepet vitt a román politikai étetben. Eredetileg Margiloman konzervatív pártjához tartozott, majd kivált belőle is külön politikai pártot alakított. A világháború folyamán ahhoz a csoporthoz tartozott, amely óhajtotta, hogy Románia a szövetséges nagyhatalmak oldalára álljon. A háború utáni kabinetben Avarescu tábornok alatt a külügyminiszteri tárcát viselte. E pozíciójában figyelemre méltó igyekezetet fejtett ki a kisantánt megalakításáa körül. Midőn Avarescu kabinetje megbukott, 1921. december Take Ionescu lett a miniszterelnök, de a parlament nem támogatta, s ezért ez évi január hóban átadta helytét Bratianu jelenlegi miniszterelnöknek, aki vezére a tiberrális pártnak. — 8 Tárgyalások a város amerikai s kölcsöne ügyében Szlovenszkó területén egységesen szabályozzák az üzleti zárórát. (Saját tudósítónktól.) Dr. Mutnansky polgármester a város hivatalos ügyeiben eljárt a prágai minisztériumban. Tárgyalásai eredményéről a „Kassai Újság“ munkatársának a következőket mondotta: “ A Vybor keresztényszocialista frakciója magapellálta a Vybor határozatát, amellyel hozzájárult a Muzeum-utcán a premontrei kertnek az állami alkalmazottak bérpalotája céljaira való átengedéséhez. A felebbezők azzal érveltek, hogy van elég más és alkalmasabb telek,az állam építkezésére, de kiderült, hogy mikor jelentkezőket kerestünk, egy telekajánlat sem érkezett a városhoz. Bizonyosra vehető, hogy a minisztérium ezek után elutasítja a felebbezést. A postapalota építkezése ügyében holtpontra jutottak a város és a katonaság közötti tárgyalások, mert a katonaság nem hajlandó városi telkét átadni, csak három külterületi gyakorlótér fejében, amelyek nem képezik a város tulajdonát. A városra kivetett 2 és fél millió korona ,vagyondézsimából már e hónapban le kellett volna fizetni az első 300.000 koronás részletet. A város halasztást kért a pénzügyminisztériumtól, honnan a prágai tárgyalásaim folyamán azt a megnyugtatást kaptam, hogy miután Kosidlén kívül még több szlovenszikói város kiért hasonlóképen halasztásit ,a minisztérium egységesen fogja szabályozni a városi vágyó tartalma, behajtási módjait, egyelőre pedig utasították az alantas hivatalokat, hogy Kosice város vagyondézsmájának behajtását további intézkedésig függesszék fel. Eljártam , az üzleti záróra-szabályrendelet jóváhagyása tárgyában is. A záróra szabályrendeletet Bratislavában életbe léptették, de különböző kereskedői szakmák egymás után keresték fel a hatóságokat a rendelet módosítását kérve. A minisztérium ezért arra az álláspontra helyezkedett, hogy rendeletet fog kiadni, melyben az üzleti zárórát egész Szlovenszkó területére egységesen fogja megállapítani. A tisztviselői fizetős rendezésről szóló szabályrendelet megfelelő kiegészítések végett visszaérkezett a városihoz. A város amerikai kölcsöne ügyében a tárgyalások még csak kezdő stádiumban vannak és inkább informatív jellegűek. Mindenekelőtte a Vybont kell összehívnunk, hogy határozzon, rejlik,járunk-e egyáltalában kölcsönre. ■ — Most két nagy amerikai céggel állunk a kölcsön ügyében összeköttetésben. Közös előfeltétel, hogy egymillió dollárnál kisebb kölcsönt nem adnak. A további feltételek hasolóak a prágai1 kölcsöneihez,30 év, 1'A—8%-os kamat. Az egyik cég 1%-os províziót követel. A másik cég, a két amerikai Szlovák nem kér províziót. A szerdai tanácsülésen elreferáltam a kölcsön ügyét és megállapodtunk abban, hogy az ajánlatokat írásba fektetjük és véleményadásra pénzügyi szakértőnek adjuk ki1. Elítélték a királyhelmeci véres népgyűlés vádlottait A keresztényszocialisták és a (Saját tudósítónktól.) A kosicei törvényszék büntető tanácsa tegnap délután kezdte tárgyalni a királyhelmeci véres népgyűlés ügyét. A szakbíróság elnöke dr. Lackó, szavazóbírák dr. Janükovszky és dr. Sobota voltak. A vádat dr. Waldmann ügyész képviseltte, a vádlottak védelmét dr. Balázs Viktor, dr. Pajor Miklós, dr. Fülöp Dezső, dr. Aranyossy és dr. Fenyő Árpád ügyvédek látták el. A vádirat Haraszt Károly lelkészt, Gracskó Lajos gálszécsi adótisztet, Fodor József gazdálkodót, Rácz Endre nagygépész községi írnokot és Juhász János kaponyai gazdálkodóit izgatással és hatóság elleni erőszakkal vádolta. Délután 2 órakor nagy hallgatóság jelenlétében nyitotta meg az elnök a tárgyalást Feld szociáldemokraták összetűzése. vallatta a vádiratot, mely a következőképen szól: 1920 július 15-re Kelyhetecre népgyűlést hirdetett a kér. szoc. és kisgazdapárt, melyre a környező falvakból is sokan összesereglettek. Ám a tömeg hiába várta a beígért szónokot, Körmendy-Élkes Lajos nevn érkezett meg, így aztán Haraszt Károly ment fel az emelvényre és beszállt arról, ami a legtöbb izgalmat tudja kiváltani a falusi gazdából: a rekvirálásról. A vádirat szerint azt mondotta volna, hogy ne engedelmeskedjenek a rekvirálási rendeletnek „ne adják oda a búzájukat, kapával-kaszává is állanak ellen.“ Aztán fölhívta a gyűlés közönségét, vonuljanak a főszolgabíró hivatala elé és követeljék a rekvirálás beszüntetését. Egy küldöttség élén ő maga ment be Moravek Antal főszolgabíróhoz, aki érdemleges válasz helyett a tömeg megnyugtatására felszólította a küldöttséget, hogy kívánságát memorandumba foglalva, juttassa el illetékes helyre. Míg ezek történtek, addig kinn Csacskó Lajos tett volna 10—15 ember elött izgató kijelentéseket, melyek azonban a főtárgyaláson bizonyítást nem nyertek. Az elmaradt gyűlés helyett júilius 20-ra, vasárnap délutánra kért és kapott a kér. szoc. kisgazdapárt újabb gyűlés tartására engedélyt. Ugyancsak vasárnap délutánra, de későbbi időpontra kapott gyülésengedélyt a szocialista párt is. A vasárnapi kisgazdagyűlés végeztével a 8— 10 faluból botokkal összegyűlt hallgatóság, zárt tömegben együtt maradt és várta a szocialisták gyűlését. Alig emelkedett szólásra a szocialista szónok, botok emelkedtek a levegőbe, le velet nem hallgatjuk meg! kiáltások hangzottak, karok hadonásztak a levegőben. A szocialisták éljenezni kezdtek, halljukoztak s ember ember ellen támadni készült. Ekkor előbb Zombory Géza főszolgabíró ment fel a domboldalon levő szónoki emelvényre, de letaszították, majd Moravek Antal vezető főszolgabíró, ment fel helyébe, hogy rendet csináljon. Egy pillanatnyi csend után fokozott erővel tört ki a zsaj, szitok, lárma, karok, botok, pálcák emelkedtek a levegőbe és egy sárga kabátos kaponyi legény, Fedor József lelökte a föszolgabirót a domboldalról s pálcával fejére tütött, hogy kibuggyant a vér. Erre az egész tömeg a főszolgabírónak esett, földre lökték, botokkal, ahol érték, verték. Rácz Endre községi írnok és Juhász János kaponyai fiatal gazdálkodó ütötték volna szintén a vádirat szerint a földön vérben heverő főszolgabírót. A vádirat ismertetése után az elnök egyenkint szólítja a vádlottakat. Haraszti tagadja a vádat. A rekvirálási rendelet ellen nem izgatott,különben maguk a községi jegyzők is tartottak a rendelet ügyében gyűlést, ők csak azt akarták, hogy p búza a Bodrogköz ellátatlanjainak maradjon. Csacskó is tagadja a vádat. Rámutat a terhelő vallomásokban rejlő ellentmondásokra. Fedor József vádlott mondotta el ezután védelmét. Szavaiból a magyar paraszt földszeretete szólott a bírák felé, elmondotta, milyen módon izgattak elleniük a kommunisták. Nem érzi magát bűnösnek, „amíg a fekete földet tapossa, addig ellensége lesz a kommunista pártnak“. Nem csinált semmit, amit a csendőrségen bevallott, azt k kényszr hatása alatt tette. Megbilincselték, bikacsökkel véresre verték a csendőrök, azért vallott. Rácz és Juhász a vádlottak szintén tagadásban vannak. Nagy Sándor ás Lajos, Paál Ilonka és Dani, Gárdos Cecilia, Bauman Olga, Schröder Hugó, Szilágyi Sári, Konus Sándor, Weisz Anna, Szerényi Babi, Friedmann Etel, Katafony Katalán, Zahorák Brúnó, Drucker Irénke, Lengyel Kata, Lengyel Esztike, Krémer Zolika, Farkas József, Rogenfisch Dóra, Hegyis István, Schlaczky Gizikó, Páremberg Sarolta, Them Ilonka, Elza, Paula és Guszti, Langfelder Palika, Steiner Jancsika, Bálint Edit, Kulcsár Annikó, Kostsánszky Irénke, Blumemtha Frida, Lebovics Kálmán, Uhridál Maró, Friedmann Dezső, Lax Jenő, Wollner Liíli, Szádeczky Pál (Érsekújvár), Valentinyi Böske, Nagy Kázmér, Szigeti Ernő, i Keliner Erzsébet, Szalaváry Antalia, Ödländer Gábor, Ravasz Péterke, Waisz Sárika és Dezső, Ödländer Sándor, Márton és Bözsi, Guttmann Andor, Nagy Bözsi (Bátyú), Nagy Bözsi (Eperjes), Schönfeld Vili és Bandi (Besztercebánya), Sziber Manci, Guttmann László, Krämer Miksa és Ilonka, Godusz Zoltán (Kassa), Spelitsák Kató, Friedmann Móric, Feigenbaum Fancsika, Havasi Mária, Feld Aladár és Zoltán, Szilva Erzsébet, Reinitz Kornélia, Imreghy Olivér és Pipiske, Kerekes Anna, Toncsi és MiTike, Láng Pitikász, Kremnódh Tinike, Baila Andrejka, Kertész Andor és Aladár, Kiss Antal, Schleifer Ollyka, Berger Artur, Kohn Olga, Anna és Móricka, Löwy Simon, Kotlecsny László, Harkányi Gyula és Kálmán, Sommer Adolf és Sárika, Fehér Géza, Vadász Teriké, Weisz Simon, Vadász Teriké, Kovács Márisika, Grosz Ibolyka, Tőrős Jóska, Suhajda László, Angyal Gézuka és Ilonka, Wolf Rezső, Silberstein Edit. A helyes megfejtők közül jutalmat nyertek. Az első díjait: Szádeczky Pál (Érsekújvár), a másodikat: Schönfeld VHi és Bandi (Besztercebánya), a harmadikat: Godusz Zoltán (Kassa). LACI BÁCSI POSTÁJA. Weisz Annitska (Zólyom): Okvetlenül sorat estem. Csak egy kis türelmet kérek, mert vannak nagyon sokan, akik még te előtted küldték el rejtvényeikért. Sőt joggal megharagudnának, ha megtudnák, hogy én miattad őket mellőzöm. — Regenfisch Dóra. Ezt bizony semmivel sem lehet kivenni. — Blumenthal Frida. Rejtvényeidet küld el még egyszer, mert nem kaptam kézhez őket. — Wollner Lilli. Már nem nagyon illik neked a félharisnya, különösen, ha magasabb növésű vagy. — Feigenbaum Fancsika. Vári türelemmel. — D. D. Hát bizony, Jóskám, ez rossz. Nem sikerült szó! Ez nem baj. Ha egyrőit nézem rossz, ha hátulról nézem rossz, írj jobbat! — Katafony Pistuka és Ravasz Péterbe. Érdekes, mindketten ugyanazt a költeményt küldtétek be, mint a magatokért: ez a fránya Petőfi is irt ilyen fajta költeményt, még pedig szóról-szóra olyant, mint a tietek. Lám, lám, nemcsak a nagy seefflemeik találkoznak, mármint ti ketten és Petőfi, hanem az irodalmi szarkák is. Ez utóbbiak sorából Petőfi szép szerényen kivonul és magatokra hagy bennetek! — H. Piriké. Már megírtuk többször, hogy a tintafoltot fehérneműből citromsaval lehet kivenni. A kabátokat küldi a tisztítóba. Házilag nem lehet tisztítani. — Spitzer Ilonka. A körömápolás senkiinek sincs ártalmára. Te is ápolhatod a körmödet. De vigyázz, hogy ne vidd tutcásba, mert ez is, mint minden tilzott dolog, visszataszító. — Kohn György. Hát hogyan válaszoljak leveledre, amikor azt sem írod meg, hogy hol vagy. A levelet éppen ezért dátummal kell ellátni, megemlítve a helyet, ahonnan a leveledet küldöd. — S. Jancsi. Talpraesettem vagy, Jancsi, bravó, de gondolataid még nem elég érettek. Tele vagy eleven élettel, sziporkázó ötlettel s ezt szeretem. Ezért nagyon szeretem leveled olvasni. Szervusz! — Bódy Maja. Fehér bőrcipőt benzinnel lehet kitisztítani. — Polgár Böske. A copf szó tulajdonképpen hajfonatot jelent, de a maradiságot, okvetetlen akadékoskodást is szokták vele jelenteni. — Friedmann Malvin: Idegen fiútól ajándékot elfogadni, vagy cukrászdában megengedni, hogy ő fizessen helyetted, enyhén szólva: illetlenség. — Löwinger Jolán: Kifakult műselymen segíteni nem lehet. — Paizs Kálmán: Legjobb, ha saját versedet fordítom elemed: „Az ihlet drága kincs, — Ami nélkül vers nincs, — Mert hiába minden. — Ha ihleted nincsen, — Nem tudsz írni, ürítsem!“ IFJUVILÁG 1922. év A „KASSAI ÚJSÁG“ melléklete 18. szám GYURKA MEG A NYÚL. Az utcában mindenki tudja. Vadászni megy kis Gyurka ma. A hegy felé vezet az útja, — Csak meg ne sejtse — a mama. Nyilas puskáját vállra kapja. Fabaltája övében lóg-----Kürtjét Lehelként megforgatja. Nagy vadra készül, ölni fog. Halló, haló! az utcasarkig Elkíséri egyeket barát, Víg üdvözlésük elviharzik: — Aztán pajtás, csak meg ne bánd! Az erdők vadja csendben alszik, Nem sejti, mit rejt a jövő? A sűrűség tompán morajlik: Jön már, jön a nagy céllövő! Leszáll az est, és nő az árnyék, A hős vadász most lesbe áll. Ropog a galy, nagy baj lesz tán még. Oroszlán az, mi erre jár. Megzug az erdő, bőg a barlang, — Kis Gyurka szeppeg, nos vitéz! Ott medve jár, itt farkas ballag, Baj mindenütt a merre néz. Fabaltát, puskát ott hagy György ur, És futva fut, amerre lát — — A hegytetőn, egy csöppnyi csöpp nyul Majd holtra kacagja magát. Az utcában mindenki tudja , Hogy járta még a skalp-vadász. És hol a hegy vállát kinyújtja: Ott ma is egy nyúl kacarász, SÁROSSI ÁRPÁD. ERZSIKÉ KOSARA. Irta: Fugl József. Forró nyári nap volt, a kis Erzsiké lankadtan járt végig az utcákon. Nem jó kedvéből tette, mert inkább ült volna valahol hűvös árnyékban, de nem tehette, mert szegény gyermek volt. Erzsikének, mint sok más szegény gyermeknek, arra kellett törekednie, hogy segítségére legyen szüleinek, naponként megkeressen ha csak néhány krajcárt is. És ő nem is érezte magát e miatt boldogtalannak. Szeretett volna ugyan ő is játszani, mulatni, midőn más boldog gyermekeket látott, de esténként talán mégis ő volt a boldogabb, mikor hazatérve egy csomó krajcárt, sőt néha egy pár ezüst tizeskét is rakott ki a zsebéből az asztalra és így szólt: — Nézd mamácskám, ma ennyit kerestem,jó vásárt csináltam. Mert Erzsiké nem haszontalanul kószálva járta be a várost, ő kereskedést folytatott. Karján kosárka volt és ebben jó mézeskalács; a gyermekek szívesen vásárolták az Erzsiké édes portékáját. Most is már sokat eladott, de egészen elfáradt a sok járás-keléstől s a nagy hőségtől. Legokosabb lett volna, ha hazamegy, de még korán volt. — Leülök ide a fa alá, pihenek kissé az árnyékban, — gondola.