Kassai Ujság, 1922. április-június (84. évfolyam, 75-146. szám)

1922-06-23 / 141. szám

Ebben a kényszerhelyzetben a város nem te­hetett egyebet, minthogy keresetet adott be az eperjesi törvény­székhez a választott bírósági ítélet meg­semmisítése ellen, mert a választott bíró­ságban a város részéről nem szabály­szerűen kiküldött megbízottak vettek részt, a város képviselője a r­­t. által előterjesztett érvelések és adatokra nézve meg sem hallgatta­tott, s a választott bíróság úgynevezett zárt ülé­sében egészen az ítélet meghozataláig részt vett Stark Zsigmond a villamossági művek igazgatója is, aki egyoldalúan informálta a választott bíró­ságot, anélkül, hogy erre vonatkozóan a város megtehette volna a maga észrevételeit. Stark Zsigmond különben nemcsak a vállalat igazga­tója, hanem a fizetésén, nagy tant­emeken és egyéb honoráriumon kívül még az osztaléknál is erősen érdekelve van, lévén a r­­t. egyik fő­­részvényese. A város szerint tehát Stark Zsigmond érdekelt ember, aki nem volt hivatva arra, hogy elfogu­latlanul informálja a választott bíróságot, amely azután ennek az alapján tényleg horribilis egy­ségárat állapított meg, amelyek nyilván a r­­t­­érdekében állanak. A város kérelme a bírósággal szemben az, hogy semmisítessék meg a választott bírósági ítélet, amely törvényellenesen hozatott és amely­nek meghozatalánál a Polgári Perrendtartás ren­delkezéseit sem tartották be. Nagy érdeklődéssel tekint mindenki a per ki­menetele elé, annál is inkább, mert a r. t. ét­vágya folytán a város és a r. t. között az ellen­tétek rendkívül kiélesedtek. *! Take Ionescu meghalt (Saját tudósítónktól.) Római jelentés számol be arról, hogy Talke Jonescu volt román mi­niszterelnök és külügyminiszter szerdán Rómá­ban gégegyuladá­sban meghalt. Take Jonescu nagy szerepet vitt a román po­­­litikai étetben. Eredetileg Margiloman konzerva­tív pártjához tartozott, majd kivált belőle is kü­lön politikai pártot alakított. A világháború fo­lyamán ahhoz a csoporthoz tartozott, amely óhajtotta, hogy Románia a szövetséges nagy­hatalmak oldalára álljon. A háború utáni kabi­netben Avarescu tábornok alatt a kül­ügyminisz­­teri tárcát viselte. E pozíciójáb­an figyelemre méltó igyekezetet fejtett ki a kisantánt megalakításáa körül. Midőn Avarescu kabinetje megbukott, 1921. december Take Ionescu lett a miniszterelnök, de a parlament nem támogatta, s ezért ez évi január hóban átadta helytét Bratianu jelenlegi minisztereln­öknek, aki vezére a tiberrális párt­nak. — 8 Tárgyalások a város amerikai­­ s kölcsöne ügyében Szlovenszkó területén egységesen szabályozzák az üzleti zárórát. (Saját tudósítónktól.) Dr. Mutnansky polgár­­mester a város hivatalos ügyeiben eljárt a prá­gai minisztériumban. Tárgyalásai eredményéről a „Kassai Újság“ munkatársának a következő­ket mondotta: “ A Vybor keresztényszocialista frakciója magapellálta a Vybor határozatát, amellyel hoz­zájárult a Muzeum-utcán a premontrei kertnek az állami alkalmazottak bérpalotája céljaira való átengedéséhez. A felebbezők azzal érvel­tek, hogy van elé­g má­s és alkalmasabb telek,az állam építkezésére, d­e kiderült, hogy mikor je­le­ntkezők­et kerestünk, egy telekajánlat sem ér­kezett a városhoz. Bizonyosra vehető, hogy­­ a minisztérium ezek után elutasítja a­ felebbezést. A postapalota építkezése ügyében holtpontra jutottak a város és a kato­naság közötti tárgyalá­sok, mert a katonaság nem hajlandó városi telkét átadni, csak három külterületi gyakorlótér fejében, amelyek nem képezik a város­­ tulajdonát. A városra kivetett 2 és fél millió korona ,va­­gyondézsimából már e hónapban le kellett volna fizetni az első 300.000 koronás részletet. A vá­ros halasztást k­ért a pén­zügyminiszt­ériumtól, honnan a prágai tárgyalásaim­ folyamán azt a megnyugtatást kaptam, hogy miután Kosidlén kívül még több szl­ovenszikói város kiért hason­­lóképen halasztásit ,a minisztérium egységesen fogja szabályozni a városi vágyó tart­alm­a, be­hajtási módjait, egyelőre pedig utasították az alantas hivatalokat, hogy Kosice város vagyon­dézsmájának behajtását további intézkedésig függesszék fel. Eljártam , az üzleti záróra-szabályrendelet jóváhagyása tárgyában is. A záróra szabályren­­deletet Bratislavában életbe lép­tették­, de külön­böző kereskedői sz­akmák egymás után keresték fel a hatóságokat a rendelet módosítását kérve. A minisztérium ezért arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy rendeletet fog kiadni, melyben az üzleti zárórát egész Szlovenszkó területére egységesen fogja megállapítani. A tisztviselői fizető­s rendezésről szóló szabályrendelet meg­felelő kiegészítések végett vissz­aérk­ezett a vá­rosihoz. A város amerikai kölcsöne ügyében a tárgyalások még csak kezdő stádium­ban vannak és inkább informatív jellegűek. Mindenekelőtte a Vybont kell összehívnunk, hogy határozzon, rejl­ik,járunk-e egyáltalában kölcsönre. ■ — Most két nagy amerikai céggel állunk a­ kölcsön ügyében összeköttetésben. Közös elő­feltétel, hogy egymillió dollárnál kisebb köl­csönt nem­ adnak. A további feltételek hasolóak a prágai1 kölcsöneihez,­­30 év, 1'A—8%-os ka­mat. Az egyik cég 1%-os províziót követel. A másik cég, a két amerikai Szlovák nem­ kér pro­víziót. A szerdai tanácsülésen elreferáltam a kölcsön ügyét és megállapodtunk abban, hogy az ajánlatokat írásba fektetjük és vélemény­­adásra pénzügyi szakértőnek adjuk ki1. E­lítélték a királyhelmeci véres népgyű­lés vádlottait A keresztényszocialisták és a (Saját tudósítónktól.) A kosicei törvényszék büntető tanácsa tegnap délután kezdte tárgyalni a királyhe­lmeci véres népgyűlés ügyét. A szak­­bíróság elnöke dr. Lackó, szavazóbírák dr. Janükovszky és dr. Sobota voltak. A vádat dr. Waldmann ügyész képviseltte, a vádlottak vé­delmét dr. Balázs Viktor, dr. Pajor Miklós, dr. Fülöp Dezső, dr. Aranyossy és dr. Fenyő Ár­pád ügyvédek látták el. A vádirat Haraszt Károly lelkészt, Gracskó Lajos gálszécsi adótisztet, Fodor József gaz­dálkodót, Rácz Endre­ nagygépész községi írno­kot és Juhász János kaponyai gazdálkodóit iz­gatással és hatóság e­lle­ni­­ erőszakkal vádolta. Délután 2 órakor nagy hallgatóság jelenlété­ben nyitotta meg az elnök a tárgyalást Feld­­ szociáldemokraták összetűzése. va­llatt­a a vádiratot, mely a következőképen szól: 1920 július 15-re Kelyhet­ecre népgyűlést hirdetett a kér. szoc. és kisgazdapárt, melyre a környező­­ falvakból is sokan összesereglettek. Ám a tömeg hiába várta a beígért szónokot, Körmendy-Élkes Lajos nevn érkezett meg, így aztán Haraszt Károly ment fel az emelvényre és beszállt arról, ami a legtöbb izgalmat tudja kiváltani a falusi gazdából: a rekvirálásról. A vádirat szerint azt mondotta volna, hogy ne en­gedelmeskedjenek a rekvirálási rendeletnek „ne adják oda a búzájukat, kapával-kaszává is ál­lanak ellen.“ Aztán fölhívta a gyűlés közönsé­gét, vonuljanak a főszolgabíró hivatala elé és követeljék a rekvirálás beszüntetését. Egy kül­döttség élén ő maga ment be Moravek Antal főszolgabíróhoz, a­ki érdemleges válasz helyett a tömeg megnyugtatására felszólította­ a kül­döttséget, hogy kívánságát memorandumba fog­lalva, juttassa el illetékes helyre. Míg ezek­­ történtek, addig kinn Csacskó­­ Lajos tett volna 10—15 ember elött izgató kijelentése­­ket, melyek­­ azonban a­­ főtárgyaláson bizonyítást nem­ nyertek. Az elmaradt gyűlés helyett júilius 20-ra, va­sárnap délutánra kért és kapott a kér. szoc. kis­gazdapárt újabb gyűlés tartására engedélyt. Ugyancsak vasárnap délutánra, de­ későbbi idő­pontra kapott gyülésengedélyt a szocialista párt is. A vasárnapi kisga­zdagyűlés végeztével a 8— 10 faluból botokkal összegyűlt hallgatóság, zárt tömegben együtt maradt és várta a szocialisták gyűlését. Alig emelkedett szólásra a szocialista szónok, botok emelkedtek a levegőbe, le velet nem hall­gatjuk meg! kiáltások hangzottak, karok hado­násztak a levegőben. A szocialisták éljenezni kezdtek, halljukoztak s ember ember ellen tá­madni készült. Ekkor előbb Zombory Géza főszolgabíró ment fel a domboldalon levő szónoki emelvény­re, de letaszították, majd Moravek Antal vezető főszolgabíró, ment fel helyébe, hogy rendet csináljon. Egy pillanatnyi csend után fokozott erővel tört ki a zsaj, szitok, lárma, karok, botok, pálcák emelkedtek a levegőbe és egy sárga ka­bátos kaponyi legény, Fedor József lelökte a föszolgabirót a domboldalról s pálcával fejére tütött, hogy kibuggyant a vér. Erre az egész tö­meg a főszolgabírónak esett, földre lökték, bo­tokkal, ahol érték, verték. Rácz Endre községi írnok és Juhász János kaponyai fiatal gazdál­kodó ütötték volna szintén a vádirat szerint a földön vérben heverő főszolgabírót. A vádirat ismertetése után az­­ elnök egyenkint szólítja a­­ vádlottakat. Ha­raszti tagadja a vádat. A rekvirálási rendelet ellen nem izgatott,­­különben maguk a községi jegyzők is tartottak a rendelet ügyében gyűlést, ők csak azt akarták, hogy p­ búza a Bodrog­köz ellátatlanjainak maradjon. Csacskó is tagadja a vádat. Rámutat a terhe­lő vallomásokban rejlő ellentmondásokra. Fedor József vádlott mondotta el ezután vé­delmét. Szavaiból a magyar paraszt földszere­­tete szólott a bírák felé, elmondotta, milyen mó­don izgattak elleniük a kommunisták. Nem érzi magát bűnösnek, „amíg a fekete földet tapossa, addig ellensége lesz a kommunista pártnak“. Nem csinált semmit, amit a csendőrségen be­vallott, azt k kényszr hatása alatt tette. Megbi­lincselték, bikacsökkel véresre verték a csend­őrök, azért vallott. Rácz és Juhász a vádlottak szintén tagadás­ban vannak. Nagy Sándor ás Lajos, Paál Ilonka és Dani, Gárdos Cecilia, Bauman Olga, Schröder Hugó, Szilágyi Sári, Konus Sándor, Weisz Anna, Sze­rény­i Babi, Friedmann Etel, Katafony Katalán, Zahorák Brúnó, Drucker Irénke, Lengyel Kata, Lengyel Esztike, Krém­er Zolika, Farkas József, Rogenfisch Dóra, Hegyis István, Schlaczky Gi­zikó, Páremberg Sarolta, Them Ilonka, Elza, Paula és Guszti, Langfelder Palika, Steiner Jancsika, Bálint Edit, Kulcsár Annikó, Kostsán­­szky Irénke, Blumemtha­ Frida, Leb­ovi­cs Kál­mán, Uhridál Maró, Friedmann Dezső, Lax Jenő, Wollner Liíli, Szádeczky Pál (Érsekújvár), Valentinyi Böske, Nagy Kázmér, Szigeti Ernő, i Keliner Erzsébet, Szalaváry Antalia, Ödländer Gábor, Ravasz Péterk­e, Waisz Sárika és Dezső, Ödländer Sándor, Márton és Bözsi, Guttmann Andor, Nagy Bözsi (Bátyú), Nagy Bözsi (Eper­jes), Schönfeld Vili és Bandi (Besztercebánya), Sziber Manci, Guttmann László, Krämer Miksa és Ilonka, Godusz Zoltán (Kassa), Spelitsák Kató, Friedmann Móric, Feigenbaum Fancsika, Havasi Mária, Feld Aladár és Zoltán, Szilva Er­zsébet, Reinitz Kornélia, Imreghy Olivér és Pi­piske, Kerekes Anna, Toncsi és MiTike, Láng Pitikász, Kremnódh Tinike, Bai­la Andrejka, Ker­tész Andor és Aladár, Kiss Antal, Schleifer Olly­­ka, Berger Artur, Kohn Olga, Anna és Móricka, Löwy Simon, Kotlecsny László, Harkányi Gyu­la és Kálmán, Sommer Adolf és Sárika, Fehér Géza, Vadász Teriké, Weisz Simon, Vadász Te­riké, Kovács Márisika, Grosz Ibolyka, Tőrős Jóska, Suhajda László, Angyal Gézuka és Ilonka, Wolf Rezső, Silberstein Edit. A helyes megfejtők közül jutalmat nyertek. Az első díjait: Szádeczky Pál (Érsekújvár), a másodikat: Schönfeld VHi és Bandi (Beszterce­bánya), a harmadikat: Godusz Zoltán (Kassa). LACI BÁCSI POSTÁJA. Weisz Annitska (Zólyom): Okvetlenül sorat estem. Csak egy kis türelmet k­érek, mert van­nak nagyon sokan, akik még te előtted küldték el rejtvényeikért. Sőt joggal megharagudnának, ha megtudnák, hogy én miattad őket mellőzöm. — Regenfisch Dóra. Ezt bizony semmivel sem lehet kivenni. — Blumenthal Frida. Rejtvényei­det küld el még egyszer, mert nem kaptam kéz­hez őket. — Wollner Lilli. Már nem nagyon illik­­ neked a félharisnya, különösen, ha magasabb növésű vagy. — Feigenbaum Fancsika. Vári türelemmel. — D. D. Hát bizony, Jóskám, ez rossz. Nem sikerült szó! Ez nem baj. Ha egyrőit nézem rossz, ha hátulról nézem rossz, írj job­bat! — Katafony Pistuka és Ravasz Péterbe. Érdekes, mindketten ugyanazt a költeményt küldtétek be, mint a magatokért: ez a fránya Petőfi is irt ilyen fajta költeményt, még pedig szóról-szóra olyant, mint a tietek. Lám, lám, nemcsak a nagy seefflemeik találkoznak, már­mint ti ketten és Petőfi, hanem az irodalmi szarkák is. Ez utóbbiak sorából Petőfi szép szerényen kivonul és magatokra hagy bennetek! — H. Piriké. Már megírtuk többször, hogy a tintafoltot fehérneműből citromsaval lehet ki­venni. A kabátokat küldi a­­ tisztítóba. Házilag nem lehet tisztítani. — Spitzer Ilonka. A kö­römápolás senkiinek sincs ártalmára. Te is ápol­hatod a körmödet. De vigyázz, hogy ne vidd tutcásba, mert ez is, mint minden tilzott dolog, visszataszító. — Kohn György. Hát hogyan vá­laszoljak leveledre, amikor azt sem írod meg, hogy hol vagy. A levelet éppen ezért dátummal kell ellátni, megemlítve a helyet, ahonnan a le­veledet küldöd. — S. Jancsi. Talpraesett­em vagy, Jancsi, bravó, de gondolataid még nem elég érettek. Tele vagy eleven élettel, szipor­kázó ötlettel s ezt szeretem. Ezért nagyon sze­retem leveled olvasni. Szervusz! — Bódy Maja. Fehér bőrcipőt benzinnel lehet kitisztítani. — Polgár Böske. A copf szó tulajdonképpen hajfonatot jelent, de a maradiságot, okvetetlen akadékoskodást is szokták vele jelenteni. — Friedmann Malvin: Idegen fiútól ajándékot el­fogadni, vagy cukrászdában megengedni, hogy ő fizessen helyetted, enyhén szólva: illetlenség. — Löwinger Jolán: Kifakult műselymen segí­teni nem lehet. — Paizs Kálmán: Legjobb, ha saját versedet fordítom elemed: „Az ihlet drá­ga kincs, — Ami nélkül vers nincs, — Mert hiá­ba minden. — Ha ihleted nincsen, — Nem tudsz írni, ürítsem!“ IFJUVILÁG 1922. év A „KASSAI ÚJSÁG“ melléklete 18. szám GYURKA MEG A NYÚL. Az utcában mindenki tudja. Vadászni megy kis Gyurka ma. A hegy felé vezet az útja, — Csak meg ne sejtse — a mama. Nyilas puskáját vállra kapja. Fabaltája övében lóg-----­Kürtjét Lehelként megforgatja. Nagy vadra készül, ölni fog. Halló, haló! az utca­sarkig Elkíséri egyeket barát, Víg üdvözlésük el­viharzik: — Aztán pajtás, csak meg ne bánd! Az erdők vadja csendben alszik, Nem sejti, mit rejt a jövő? A sűrűség tompán morajlik: Jön már, jön a nagy céllövő! Leszáll az est, és nő az árnyék, A hős vadász most lesbe áll. Ropog a galy, nagy baj lesz tán még. Oroszlán az, mi erre jár. Megzug az erdő, bőg a barlang, — Kis Gyurka szeppeg, nos vitéz! Ott medve jár, itt farkas ballag, Baj mindenütt a merre néz. Fabaltát, puskát ott hagy György ur, És futva­ fut, amerre lát — — A hegytetőn, egy csöppnyi­ csöpp nyul Majd holtra kacagja magát. Az utcában mindenki tudja , Hogy járta még a skalp-vadász. És hol a hegy vállát kinyújtja: Ott ma is egy nyúl kacarász, SÁROSSI ÁRPÁD. ERZSIKÉ KOSARA. Irta: Fu­gl József. Forró nyári nap volt, a kis Erzsiké lankad­­tan járt végig az utcákon. Nem jó kedvéből tette, mert inkább ült volna valahol hűvös ár­nyékban, de nem tehette, mert szegény gyer­mek volt. Erzsikének, mint sok más szegény gyermeknek, arra kellett törekednie, hogy se­gítségére legyen szüleinek, naponként megke­ressen ha csak néhány krajcárt is. És ő nem is érezte magát e miatt boldogta­lannak. Szeretett volna ugyan ő is játszani, mulatni, midőn más boldog gyermekeket látott, de esténként talán mégis ő volt a boldogabb, mikor hazatérve egy csomó krajcárt, sőt néha egy pár ezüst tizeskét is rakott ki a zsebéből az asztalra és így szólt: — Nézd mamácskám, ma ennyit kerestem,­­jó vásárt csináltam. Mert Erzsiké nem haszontalanul kószálva járta be a várost, ő kereskedést folytatott. Karján kosárka volt és ebben jó mézeskalács; a gyermekek szívesen vásárolták az Erzsiké édes portékáját. Most is már sokat eladott, de egészen elfá­radt a sok járás-keléstől s a nagy hőségtől. Legokosabb lett volna, ha hazamegy, de még korán volt. — Leülök ide a fa alá, pihenek kissé az ár­nyékban, — gondola.

Next