Kassai Ujság, 1923. április-június (85. évfolyam, 76-147. szám)

1923-05-29 / 121. szám

LXXXV. évfolem, 121 szám. Kfidd 192H- máin«­­ Szerkesztőség 6» kisidőh­ivatal: Kon­ee-Kacsa, Fő­ utc« 64. »•­­ E­ 61«M4csi ifijak helyben és vidéken: Egy egész é­vföldszint (Nemzeti • sie házzá! szentben.) Telefonszám : 185. FELELŐS SZERKESZTŐ : D*^ KÖVES II .1 l-S 116 korona, félévre 106 korona» negyedévre 34 koro • eoooooo Megjelenik »«poata. oooooooo egy ké­pra 26 korona. — Egye» sasán ára 1 koro Megkötötték a török-görög békét. — A ruszinszkói hazaárulási pör védőbeszédei. — Az orosz szovjet spionjai a hadosztálybiróság előtt. Lesújtott a magyar jóvátétel! Nem és nem! Úgy illik, hogy ilyenkor, pon, csupa bimbózó életről, szép tavaszi na­napsugárról és szerelemről meséljen a krónikás. Könnyű mesterség, gyerekjáték. Nem kell egyéb hozzá, mint hogy felpattanjon az em­ber az emlékezés időgépére, egy pillanatra le­hunyja a szemét és hipp-hopp, már meg is ér­kezett valami rózsásra ködlő valószínűségbe, valami boldog, egyszeri­ nyugalomba, a régi tavaszba. Más volt. Más volt a színe, az illata, a leve­gője. Más volt a mosolygása, ahogy lenevetett az égről, mint egy vásott kisgyerek. Más volt a sóhaja, ami a fák közt bolyongott, mint va­lami elkeseredett szerelmes. Más volt a nyüzs­gése az utakon, az andalodása a ligetekben, a lánc-lánc­ eszterlánca, amivel körülfonta a szi­veket. Más volt a nő, akinek nevét a kávéh­áz asztalára firkáltuk sokszor egymásután, hos­­­szú-hosszu éjszakákon, más volt a csók, amely könnyebben találta meg útját a szívtől a szájig és nem röppent el oly hamar az ajkak piros párnáiról, más volt a reggel, amikor bízón és acélos lélekkel kacagtunk szembe a nappal, más volt az alkonyat, amely ráborult a szem­re, mint könnyű fátyol, más volt a bankió he­gyek zöld diadémja a város homloka körül, más volt a tiget smaragdja, más volt, más volt . . . Hol az a százezer esztendős, őszszakállú, mindentudó aggastyán, aki vissza tud emlé­kezni a régi tavasz édes könnyeire? Sétálsz a hegyoldal sikátorain, bekukkantasz a kertek kopott kerítésén és nem látod a ba­zsarózsát vérzeni a levelek között. Jársz az utak poros és leszürkü­lt, sietősre idegesedett összevisszaságában és nem mosolyog senki rád a túlsó oldal rengetegéből. Elnézed vágyón és nosztalgiásan a felhők futását az égen és a napsugár közönyösen elkerül, mintha féllábú, nyöszörgő rokkantkoldus lennél az utcasarkon. Mondd, minek jársz, minek nézel, miért vá­gyódd? Miért élsz? . . . Most fel kell tárni a szemek kapuját. Ez a tavasz nem a mi tavaszunk, ez az élet nem a mi életünk. Ez a céltalan kóborlás, ez a soha el nem pihenő, reménytelen keresés, ez a küzdés, magunkba roskadás, titkon­ befelé zo­kogás, kapkodó lézengés, ez nem lehet, nem szabad, hogy valóság legyen. A kezünk, amely keresve tapogat, a szemünk, amely álmélkod­­va elmered, az arcunk, amely sápadt és kínos vigyorba torzul, az idő, amely elfutott mögöt­tünk, a napsugár, amely fekete lett, az egész értő és érzékelő mivoltunk azt mondja: igen. De a szívünk, ez a kis piros leveli béka, vala­hol mélyen bennünk azt mondja: Nem, nem, nem! Nem igaz, hogy ez valóság, nem igaz semmi, amit látsz és érzel és ami a füledbe re­cseg, nem igaz, hogy ez az élet, hogy ez a ta­vasz! . . . N­e­m­ é­s n­e­m ! . . . Az a valóság, hogy holmi dévai démon próbálgatja rajtunk játékos kedvét, ráncigálja az életünk báb­zsi­negeit és nevetve fricskáz odébb, ha kidőlve elnyúlunk a porban. Délibábokat mutogat ámuló szemünknek és elkapja elölünk, ha már nagyon megkívántuk. Álarcot húzott a régi ta­vasz mosolygó arcára és helyébe valami csúf, ráncosképű, vasorrú banyát akar reánk erősza­­kolni . . . Démon, háború, gyülölség, gazdasági hely­zet, vagy tudom is én hogyan n­vezik: mi már beletörődtünk az álmaink szétfosztásába, a reménykedésünk füstté-terjengésébe, a sípoló mellbe és izzadó homlokba. Mi már mindenbe beletörődtünk. De a tavaszunkat, a régi, álarc­­nélküli, drága tavaszunkat, azt mégis csak vissza kell adnod . . . Mert ha nem, akkor tartsd meg nyaradat, az őszt, a telet, mindent, amivel kápráztatsz, amivel csalsz magad után az évek ösvényén. Tartsd meg! Nekünk nem kell többé semmi... A Ruhr-vidéken a kommunisták a helyzet urai Essen, május 28. (Saját tud. táv.) Boc­unban vasárnapra virradó éjjel és vasárnap egész nap tartott a harc a kommunisták és a szakszervezetek között. Eddig a halottak száma 18 és 80 sú­lyos sebesült. Ez utóbbiak legnagyobb ré­sze halálos sebet kapott. A könnyű sebesül­tek számát nem lehetett megállapíani, mert ezek legtöbbször hazamentek és otthon gyógykezeltették magukat. A kommunisták három nyaralót feldúltak, több üzletet ki­fosztottak. Egy kereskedőt elhurcoltak, ké­sőbb a tűzoltók szabadították ki őt. A halot­tak között van Blam városi tanácsos. Vanneban a kommunisták a bányákban megállították a munkát. Baltákkal, doron­gokkal és fegyverekkel nyomultak be a kommunisták a bányákba, s onnét kiverték a munkásokat. Hasonlóan kiverték a hivata­lokból a tisztviselőket. Az igazgatósági épületet elfoglalták és itt mindent elpusztí­tottak. Dortímundban puskákkal, kézigránátokkal és gépfegyverekkel támadták meg a kom­munisták a rendőrséget. Egy rendőrőrmes­tert megöltek, egy másikat súlyosan meg­sebesítettek. A támadó kommunisták a leg­modernebb fegyverekkel vannak felszerel­ve, amiből arra következtetnek, hogy a kommunisták, a fegyvereket a franciáktól kapták. A Ruhrvidéken általában a kommunisták a helyzet urai. A jóvátételi bizottság döntése teljesen lesújtotta a magyar közvéleményt Budapest, május 28. (Saját tud. táv.) A jóvátételi bizottság is­meretes határozata most már egészen tisz­ta helyzetet teremtett. A magyar kormány komolyan foglalkozik azokkal a lépésekkel, amelyeket ezután tennie kell. Az első lépés az lesz, hogy Bethlen és Kállay a holnapi nemzetgyűlésen részlete­sen fognak nyilatkozni útjukról és a jóváté­teli bizottság döntéséről. A második lépés, hogy Bethlen az egyes politikai pártok ve­zetőit bizalmas informálásra magához ké­red. A sajtó hangulata a jóvátételi bizottság­ság döntésével szemben erősen megválto­zott, moóa nyilvánosságra került, hogy a Magyar Távirati Iroda kommünikéjéből hiányzott az a rész, hogy a kölcsönből leg­első sorban a jóvátételt kell kifizetni. Míg ez nyilvánosságra nem került, addig a sajtó a döntést igen kedvező eredménynek tekin­tette, most ellenben itt is, ott is olyan véle­mények hangzanak el, amelyek elítélik a jóvátételi bizottság döntését. Vázsonyi a miniszterelnök külföldi mun­kájáról azt mondotta, hogy a jóvátételi bi­zottság határozata nem más, mint a jóváté­teli kérdésnek tulajdonképeni aktuálissá té­tele. A kormány kötelessége a helyzetet őszintén feltárni és kideríteni, mik voltak a kudarc valódi okai. Tudnunk kel, hogy a kisantant államai milyen kifogást emeltek ellenünk. Kérdés, váljon az ellenünk gyű­lölködő hadjárat leszerelhető-e valamely áldozattal, amely esetleg csak a kormányra nézve súlyos, de magát a nemzetet hidegen hagyja. Tény, hogy a kölcsön olyan feltéte­lei, úgy, ahogy azokat megkonstruálták, nem fogadhatók el. Anglia elítéli a jóvátételi bizottság döntését. A „Nation“ a jóvátételi bizottság döntésé­ről azt írja, hogy Franciaország ismét hát­ráltatja Európa újjáépítését, még­pedig olyan területen, amelyet a beavatkozástól távolesőnek kellett volna tekinteni. A sta­bilizáció kicsiny magva csak úgy izmosít­­ható meg, ha Magyarországnak kívánsága teljesül. A leszavazás éppen akkor történt, amikor az osztrák kölcsön után Amerika igen nagy érdeklődést mutat. Az amerikai aláírási készség azt mutatja, hogy mekkora eredmény érheti el, ha Németország garan­tálja kölcsönt. Ezt akadályozta meg Ma­gyarország számára a jóvátételi bizottság ismeretes határozata. Angol és francia bankárok Budapesten. Párisból és Londonból több bankár érke­zett Budapestre, ahol egy hétig maradnak. Ezen idő alatt a jóvátételi bizottság misszió­inak budapesti adataiból, a kormánnyal és a pénzintézetekkel való közvetlen érintke­zés útján tanulmányozni fogják az ország pénzügyi és közigazdasági helyzetét. A pénzemberek azt akarják megállapítani, hogy mily feltételek mellett lehetne egy ki­sebb összegű, de hosszabb lejáratú font­­kölcsönt folyósítani. A kölcsön a korona stabilizálását szolgálná, esetleg a költségve­­­­tés deficitjét csökkentené. Magyarország a kisálltául felé orientálódik A Keleti Újság munkatársa beszélgetést folytatott gróf Rubitó-Zichy Iván bukaresti magyar követtel, aki a következőiket mon­dotta: “ Mi magyarok tudjuk, hogy politikai komplikációk és hiábavaló ellenségeskedés semmiképpen sem szolgálhatják jól felfogott érdekeinket, ezért diplomáciánk egyik fő­­feladatának tűzte ki, hogy szomszédaink­hoz közeledhessünk, de minden ilyen igye­kezetnek sikeréhez szükséges, hogy a má­sik oldalon ugyanilyen mentalitás uralkod­jék és hogy a jelenlegi kis Magyarország­nak minden hátsó gondolat nélkül, biztosít­va legyen létjogosultsága és szuverén álla­mi életének zavartalan menete. Mihely min­denki ezt a méltányos alapot elfogadja, meggyőződésem szerint nincsen semmi akadálya, hogy normális és az egész világra üdvös viszonyok fejlődhessenek ki Euró­pának ebben a részében. Egy lehetséges jó­viszony megteremtése Magyarország és a kisantant között csak­is előnyös volna. —• Magyarország és Románia között folynak-e most tárgyalások? — Igen, az optáltak agrárkérdésében. Tudvalevőleg az optáltak kérdése a Nem­zetek Szövetsége elé került, amely legkö­zelebbi ülésén dönt. Addig is igyekszenek az érdekelt felek egymás között megegye­zésre jutni. Ezért jelenleg a magyar és ro­mán kiküldöttek Brüsszelben vannak, ahol a japán nagykövet, Adashi úr közbenjárásá­val igyekeznek megegyezni. Enn­ek a kér­désnek felvetése különben nemzetközi szer­ződések folyománya s ennek tárgyalása semmiképpen sem befolyásolhatja a köz­vetlen politikai viszonyt Románia és Ma- Száz csszl. korona Zürichben 16.1 (emelkedett) Száz magyar korona Zürichben 0.10­ (esett) Száz német márka Zürichben 0.001 (esett) Száz magyar korona Prágában 0.S (esett) Száz német márka Prágában 0.5.1 (esett) Egy dollár Prágában 33.30—33.2 (ugyanaz, mint tegnap) Egy csszl. korona Berlinben 1842.­­(emelkedett) TERMÉNYPIAC: Egy q búza a budapesti terménytőzsdén 27.00 Egy q búza a bratislavai terménytőzsdén 155—16 gyarország között, mert ez tisztán jogi kér­dés, amelynek m­egbírálása egy nemzetköz fórum elé tartozik s hozandó határozaté­nak magát alávetni nemcsak morális,­­ nemzetközi jogi kötelesség. Mindenesetn örvendetes lesz, ha ez a kérdés most eldön­tést nyert, mert ezáltal újból egy olyan tárgy kerülne le a szőnyegről, amelynél megvitatása könnyen adhat okot politika nézeteltérésekre. — Mennyiben fedi a valóságot az a hír hogy Bethlen miniszterelnök fölkeresi a kisantánt államait? :— Bár a külföldi lapok ismét pretraktáljál Bethlen állítólagos kisantántbeli látogatását ma sem mondhatok többet, mint pár hétte ezelőtt: nekem semmi ilyen látogatás tervé­ről nincs tudomásom. A nemzeti demokrata­­párt szervezkedése Kramarz beszéde. (Saját tudósítónktól.) A csehszlovák nem­zeti demokrata párt megkezdette múlt év decemberében Szlovenszkón való szervez­kedését is. A párt hívei Szlovenszkón 80 százalékban az idehelyezett cseh tisztvise­lőkből regrutálódnak. A párt vasárnap este a Schalkház nagytermében látogatott gyű­lést tartott, melyen Kramarz szenátor és Ivánka Iván, a párt egyetlen szlovák kép­viselőtagja beszéltek. A gyűlést dr. Slabej vármegyei főorvos nyitotta meg, majd, Ivánka Milán ismertette a párt programmját. Kramatz a nemzetiségi kérdést ismertette és kijelentette, hogy a kisebbségeket nem szabad provokáló intézkedésekkel az állam ellenségeivé tenni. Örömmel látja az országrész gazdasági­­ megalapozottságát és fejlődését. A Javori­­na-kérdést mindkét érdekelt állam kölcsö­nös megegyezése alap;­ lehet csak meg­oldani, amelyek egym­L.­ vannak utalva. Hisz Oroszország talpraállásában, egy t­­erős Szlovenszkó híd lesz a nagy szláv Oroszország felé. Dr. Ocsenásek főorvos beszéde után a gyűlés végetért. —« Az uj nyári menetrend kis ikézi füzete már megjelent. Kapható a Kassai Újság könyvosztályában (Fő-utca 64. szám.) Ára csak 4 csehszlovák korona. Vidékiek 1 ko­ronát portóra is küldjenek. Mindenki szá­mára nélkülözhetetlen, -iiv,..; * 4 tigfliÉ!':É

Next