Kassai Ujság, 1924. április (86. évfolyam, 76-100. szám)
1924-04-20 / 93. szám
LXXXVI. évfolyam, 93. szám. Ara 2 (kettő) korona. Szemesztese; és kiadóhivatal: KoSice-Kassa. Fő-utca 64. földszint. fNerczeli színházzal szemben.) Telefonszám • 185 oooooood Megjelenik naponta. oooooooo FELEI 05 SZERKESZTŐ: KÖVES ILLÉS Előfizetés! díjak helyben is vidéken ! Egy egész évre. 216 korona, félévre 108 korona, negyedévre 84 korona, egy hónapra 20 korona. — Egyes széniára 1 koron. Mai számunk huszonnégy oldalas különálló melléklettel -- 140 oldal ....... - :-----: Húsvét reggelén Feltámadt Krisztus ez napon! Az Igazság! A Lelkek Lelke! Az Eszmények Eszménye! Az eszmék Eszméje! Az életek élete! Alleluja! Alleluja! ♦ Nincs végleges halál. Örökös fagy! Maradék nélkül való megsemmisülés! Tökéletes pusztulás! Van feltámadás! Van újjászületés! Van tavasz! Tavasz hozza a remény balzsamát! A bizalom szent olaját! A hit édes kenetét! Az élet magasztos érzését! ♦ A szeretet melege vezessen bennünket keresztül békés mezőkön, boldog réteken, illatos ligeteken és dús berkeken! Gyógyuljatok be véresre vert szörnyű szenvedések sebei! Tűnjetek el őrületbe kergető vad Iszonyatok! Pusztuljatok embert alázó elnyomások! Dallal áldunk szent Feltámadás! ♦ Ne kérdezd: Mi az Igazság? Ki az Igazság? Hol van az Igazság? Van-e Igazság? Higgj! Ma higgj az Igazság létében, erejében, hevében, alkotó képességében, eltemethetetlenségében és feltámadásában. Ne kételkedj! A kételkedés: a halál. Dobd el magadtól a halált. Mert ma a halált, a gonoszságot, az Irigységet, a tudatlanságot legyőzte az Élet. Az az élet! A Föltámadás! Dr. PARÁNYI PÁL. 1924. Húsvéti szám. Mese a gólyáról és verébről Mifelénk a tó partján vén nyír tetejében van egy gólyafészek. Félig emberi építmény, félig madárkészítmény, — s a „mi gólyáink“, ahogy a hévíziek hívják, minden visszaérkeznek fészekrakni, áprilisban gólyafiakat nevelni. A kénes, iszapos, rózsaszín és kék nymphea termalis virágú tó fürdőzői mindennap el-elnézik, amikor fölmegy a gólya, ez a kecses, karcsú, hosszú repülésre berendezett légi jármű és sokszor percekig fent kering a magasban egyetlen szárnymozdulat, rebbentés nélkül, majd hirtelen siklórepüléssel lecsap s viszi a fészekbe a kicsinyeknek a zsákmányt. A fürdőközönség babonás barátja, kedvence a két gólya, amely immár megsokasodott, mert a fészekben a két öreg mellett két fiatal üldögél... .Jövőre majd valahol a szomszédban azok is fészket raknak, mint ahogy a múltéviek is letelepedtek arra az új csendőrotthon felé. De az ősi fészek, a szimbólum, a tavi öreg fán várja a visszaérkezőket. Az öregeket. Lajos, a cipőpucoló, a mindenesszolga a gólyafészek gondozója, s ez idén érkezésre szintén neki kellett volna rendbehozni a fészket, hogy a messze Afrikából jött vándorok egy pillanatra se nélkülözzék a hazai kényelmet. De Lajos — amint ő meséli — elkésett. Egy este felnéz az alig rügyező fára, hát ott a gólya. Csak az egyik. Repdes, keres, kutatja a fészket, de nem leli, mert a szél a léccel együtt, amelyre erősítve volt, már régebben levene. A magányos gólya rögtön munkához látott, még este, amikor jött, csádét, (száraz gólyát) hozott mindenfelől s reggelig úgy ült el a fán. Reggel Lajos, aki hajdan postás volt, hát tud emeletet járni, fölmászott a fára s fölvitte a régi fészket. Megerősítette, a gólya rendbehozta s egy hét múlva este, pontosan ugyanabban a percben — mintha a gólyáknak is heti számításuk lenne — megérkezett a másik gólya. Hol volt addig? ... Lajos se tudja, én se. És azóta folyik a gólyák idilli élete. Fészekrakás, szeretkezés, kelepelés, gólyaköltés, a fiókák nevelése, etetés, útrakelés... Három fióka volt, de a harmadikat Lajos egy reggel holtan találta a fűben. Kidobták. Nem kell túlprodukció... az egyke, vagy kétke rendszerét se az ember találta ki. És a fürdővendégek a parkból, a vízből egyebet se tesznek, mint a gólyát nézik. Hogy hozza a fészekbe az eledelt, míg a másik őrt áll és vigyáz, hogy ellenség ne közeledjék. Mert a gólyák élete se csupa giliszta és béka, a megélhetésért nekik is küzdeniük kell. Úgy, mint tegnap este is. Hangos kelepelés és vijjogás riasztotta fel a park sétálóit, a fürdőzőlt. Jött, sebesen, mint az aeroplán, jött a gólya ... Valamit hozott a csőrében, mert a fiókák ugyancsak nyújtogatták feléje a maguk csőrét. De szélsebesen jött mögötte egy vijjogó kánya is, lecsapott a fészekbe, ahol az öreg gólyák vadul kelepeltek és nagyokat suhintottak csőrükkel a gaz kánya felé. — El akarja vinni a kis gólyafiak élelmét! — jajongtak a nők, akik idegen fészekben szeretik a gólyát... — Gonosz kánya... Rabló.... — hangzott az emberi ítélet. Holott mi történt? A gólya a nem messze kányafészekre tört és a kis fiókkányát elrabolta. Azt hozta csőrében és a vijjogó kánya a gyermekéért szállt harcba. Szerencsétlen harcot vívott. Elvesztette gyermekét, de ellene fordult az emberek rokonszenve is. A kánya rabló és gonosz, a gólya pedig a szeretet, a fészekrakás, a hűség atavisztikus jelképe. Miért? Mert minden évben visszaérkezik oda, ahonnan a rossz idő beáltával elköltözött. Neki nem kell a hideg, havas, a sáros, csatakos világ, neki nem kell zsupfödeles ház kéménye télen, ő jobban érzi magát akkor valahol egy fekete lakosságú afrikai falu kalyibái tetején s éppen úgy tud télen négerül, mint tavasszal és nyáron magyarul. Naiv és gyerekes szimbólumnak szép és meseszerű a gólya jötte és távozása, de végre is revidiálni kell a dolgokat. A gólya nem a hűség, de a hűtlenség szimbóluma. Oda megy, ahol jobb dolga van. Az internacionalizmus madara és mégis a hazafiság sajátította ki magának. Mert ez a legkézenfekvőbb, legegyszerűbb, legprimitívebb és legolcsóbb költészet. Elrabolja a kánya fiókáját, és az emberek a kányát szidják. Elhagyja — „tempora si fuerint nubila“ — az ősi földet, és az emberek a gólyát dicsőítik és nagy költők magasztalják. Mennyivel meghatóbb, igazabb és szenvedőbb a veréb. Télen, nyáron, jó és rossz időben otthon van, ott repdes az eressz alján, kapargál az utca piszkában, keresgél a tarlón, itt él, dolgozik, sokasodik, és soha szó se esik róla. Ő a paraszt, a munkás. És ha valaki előtt felvetnéd a kérdést, ki nagyobb hazafi: — a gólya-e, vagy a veréb?... Meggondolás nélkül felelné: — A gólya!... Pedig a szürke, a semmi, jelentéktelen veréb az. A gólya az arisztokrata, az intellektuális, aki a nagy távolságokat bírja, a kényelem célszerűsége a parancsolója, és ha egy meteorológiai változás következtében örök tél köszöntene a mi darabka földünkre, egyetlen gólyafészek lakója se térne vissza. Hiába a dédelgetés, hiába a nagy szeretet, a dicsérő óda és bus allegória. — ha nincs napfény, nincs olvadt pocsolya, s benne kis kígyó, béka, halacska, legszebb gólyafészek is üres maradna, a ha mindjárt művész rendezné is be... Ez is allegória! Egyenlő mértéket kérünk... Ne hirdessék, hogy csak a gólya magyar madár, mert neki két hazát adott a végzete és aki a legegyszerűbben és a legtermészetesebben hagyja ott az ősi földet, ha az nem ad neki napfényt és meleget ... Irtsuk ki a szép és szentimentális hazugságokat a szivünkből és ismerjük el az itt élő és haló, szürke és nyomorult verebet. Adjuk meg a verébnek is a gólya előjogait... Higyjék el, a veréb is — jó magyar! Rongyos lesz a feje 756 minden harisnyának, ZJSX'sZÜl FEUERSTEIN MIKLÓS ... gyártmányú harisnya ámícásába Épen ezért nenjVn éi KoSfce, Fő-utca 101. szám alá, ahol a legelsőbbb rendű harisnyát, kétCít és divatárut a legolcsóbban vásárolhatja. Beszélgetés Macchiavellivel Ma éjszaka Nicolo Macchiavellivel beszélgettem. A firenzei signoria titkára olyan sokat foglalkozott a politika tudományával, hogy őt mindig érdemes és tanulságos megkérdezni. Nicolo Macchiavellinek éles és határozott véleményei vannak és megállapításai gyakran a dolgok mélyébe vágók. A világpolitika nagy kérdéseiről beszélgettem vele mindenekelőtt. — Maestro, mi a véleménye a Versailles- békéről és egyáltalán a békekötésekről? — Sohasem okos dolog olyan szerződéseket kötni, amelyekről tudjuk, hogy akivel megkötöttük, úgysem fogja megtartani. (Discorsi t, 22.) — Kinek van ön szerint igaza: Angliának, Franciaországnak, avagy a németeknek? — A világ mindenkor ugyanaz marad; mindig volt jó és rossz. Csak éppen az a különbség, hogy a Jó is, meg a rossz is, országról országra vándorol. (Discorsi II.) — Franciaország végeredményben meg fog egyezni Németországgal? — Köztársaság és uralkodók mindig megtalálják a módot ahhoz, hogy nagylelkűségből megtegyék azt, amire a szükség kényszeríti őket. (Discorsi I., 50.) — Az antant állandóságában bízik ön, maestro? — Jó haszonért a legjobb szerződéseket is mindenkor megtörik. (Discorsi I., 59.) — Mit gondol, megváltoztatja a világ politikai sorsát, ha egykor csakugyan többségbe került a munkáspárt Angliában? — Az embereket éppen úgy ki lehet elégíteni csalóka képekkel, mint a valósággal: gyakran a látszat sokkal inkább hat, mint a lényeg. (Discorsi I., 25.) — Miyennek látja az Egyesült Államok politikáját? — Tudni kell azt, hogy az emberek gyakran úgy cselekszenek, mint gyakran a kis rablómadarak. Ezeket annyira hajszolja a vágyuk, hogy zsákmányt ejtsenek, miután a zsákmányejtés természetükben van, hogy nem védekeznek eléggé azoktól a nagyobb rablómadaraktól, amelyek fölöttük lebegnek és amelyek mindig készek arra, hogy zsákmányostól fölfalják őket. (Diecorsd I, 40.) — Mi a véleménye arról, hogy Lloyd George ma már ellene fordult a versatilesi békének? — Az okos emberek szeretik a maguk érdeméül felróni azt, hogy amit cselekszenek, azt ők is csinálják, noha magukban jól is tudják, hogy mindenre a kényszerűség viszi őket. (Discorsi I., 51.) STECKENPFERDSZAPPAN a régóta jól ösmert liliom tejszappan-márka volt a múltban is, a jelenben is a nők kedvenc szappana, melyet arcbőrük ápolásához legszívesebben használnak. Vásárlásnál ügyeljen a „Steckenpferd“ védjegyre és az etikettán a „Bergmann & Co.“ cégjelzésre. Minden e szakba vágó üzletben kapható. SÍI -n