Kassai Ujság, 1932. december (94. évfolyam, 274-298. szám)

1932-12-25 / 294. szám

KASSAI ÚJSÁGa 1932 KARÁCSONY Sakkcsaták, sakkmesterek hajdan és most A sakkjátéknak, e nemes szellemi sport­nak kultusza és keletkezése az emberiség történetének legrégibb korszakaiba nyú­lik vissza. Míg azonban hajdanában a „királyi játék“ művelése csupán egyes kiváltságos személyek privilégiuma volt, népszerűsége napjainkban nőttön-nő, sőt némely államban valóságos tömegsporttá lett. A középkori keresztény világnézet még kiátkozta a sakkjáték lovagjait, ma pedig az Egyesült Államok és Szovjet­­oroszország egyetemi kathedrát állítanak föl a sakknak — mint tudománynak — művelése céljából. Nem lesz érdektelen tehát megemlékeznünk a sakkjáték kelet­kezéséről, a rég- és közelmúltban lezaj­lott nagyobb sakkcsatákról, valamint a néhai s a most is élő híresebb mesterek­ről. A sakkjáték keletkezésére vonatkozó­lag sok legenda van forgalomban, közöt­tük a közismert monda Balhit indiai ki­rályról és Sissa ibn Dahir indiai bölcsről, ki nem kevesebb, mint 17 trillió búzasze­­met kért jutalmul találmányáért. A leg­újabb verzió szerint a sakkjáték Keram indiai császár uralkodása alatt keletke­zett, amikor is a birodalom gazdagságát roppant nagy nyomor váltotta föl. Dager bölcs, a császár tanácsadója, jött volna rá először, hogy a bajok forrása az egyed­­uralkodás helytelen államformája s az üdvös kormányzás titka abban rejlik,­­ hogy az uralkodó minden fontos lépés előtt alattvalóit is vonja be a tanácsba. Ez a bölcs fedezte volna föl a sakkjátékot, megtanította rá urát is, aki a játék szel­lemébe mélyebben behatolván, maga is rájött a tanulságra: valamint a sakkjáték­­ban a király sohasem helyezhető bizton­ságba a parasztok védelme nélkül, úgy az állam is csak akkor virágzik és bol­dogul, ha az uralkodó és alattvalók kö­zött áldásos együttműködés jön létre. Mindezek a mondák a sakkjáték feltalá­lásának időpontját a Krisztus előtti 7-ik évszázadba viszik vissza. A legújabb ása­tások azonban, melyeket a régi Chaldea tartományban nemrég végeztek, értékes és szenzációs eredménnyel jártak. Nap­fényre kerültek itt, főként Ur városában, művészies metszésű sakktáblák, valamint díszes faragású sakkfigurák is, melyek az Eufrát és Tigris folyóknak 4000 évvel Krisztus szül­­e­ időben történt kiáradása alkalmából kerültek a föld alá. E doku­mentumok szintén bizonyítják, hogy az emberi szellem már ősidőktől kezdve tö­rekedett felfrissíteni magát a sakkjáték kombinatív elemeinek felhasználása által. A sakkjáték évezredes fejlődésében rendkívüli jelentőségű az 1777. év, amikor­ Philidor André Danican, a nagy zenei szerző és sakkmester, kiadta korszakal­kotó művét: L’analyse des Échecs. Ebben a mesterműben vannak ugyanis lefektet­ve a sakktudomány véglegesen kijegece­­sedett alapelvei s a bizonyítás, hogy a já­ték mai alakjában a lehető legtökélete­sebb. A sakkhegemónia azonban nem so­káig maradt Franciaországé, mert már a 19-ik század elején feltűnt a zseniális an­gol nagymester, Howard Staunton, aki­ páros mérkőzések egész sorozatát nyerte St. Antant, Konvitz, Mucklov, Kennedy stb. ellenében. ■­­ Az angol bajnok győzelmi szériáját csak a német Anderssen AdoH törte meg. In­nen kezdve, a nemzetközi sakk-arénán a vezető szerepet Németország veszi át­­, hosszú ideig meg is tartja ezt a pozícióját. Legnagyobb hírnévre tettek szert a Paul­sen testvérek: Louis, aki vakjátékával ejtette ámulatba a sakkvilágot és Wilfried, a­ki a praktikus játék terén tűnt ki. A prob­­­lémakeltés héroszai ez időben Kobtz és Kockelkorn kölni mesterek voltak.­­ A­­ sakkélet nagy fellendülése hozta magával, hogy 1980-ban Braunschweigben nagy­szabású mesterversenyt és főtornát ren­deztek, melynek győztesei voltak: Rie­­mann, Schwarz, Minckwitz és Schallopp. Míg a braunschweigi verseny teljesen nemzeti jellegű volt, addig az 1867-iki párisi sakkkongresszus nemzetközi nagy­ságok találkozóhelyévé lett. Itt lép po­rondra Morphy volt partnere: Arnous de Riviére, továbbá Kolisch, Winawer, Neu­mann és a későbbi világbajnok, Steinitz­ Vilmos. Nagyjelentőségű verseny volt még az 1880-iki Wiesbaden­ torna is, ahol Blackburne angol matador English és Schwarz mesterekkel osztozott az első díjon. Az 1896-ik év 2 nagy sakkeseményt ho­zott: a budapesti millenáris versenyt és a nürnbergi tornát. Az előbbinek győzte­sei ex aequo Tschigorin és Charousek, a kosicei származású sakkzseni voltak.­­ Ezeken a versenyeken sikerrel szerepelt Maróczy Géza magyar nagymester is, valamint a lángeszű amerikai Pitlsbury és a későbbi nagy riválisok: dr. Lasker, Emanuel és dr. Tarrasch Siegbert. Mint­hogy a 20-ik század elején egymás után lépnek föl a világbajnokságra aspiráló je­löltek, szükségessé vált definiálni a világ­­bajnokságért való páros mérkőzés felté­teleit, melyeket először dr. Emanuel Las­ker, Steinitz végleges legyőzője iktatott jogaiba. A „nagy“ Lasker 25 esztendeig viselte a „champion of the world“ címet. S jött az „ifjú“ Capablanca, ki szédületes tech­nikájával elhódította az öregedő német tanár elől a pálmát. Capablanca nem sokáig örülhetett az egyenlítői klíma segítségével elnyert cí­mének, mert a gazdag fantáziájú orosz­francia Aljechin Alex Alexandrovics egy szenzációs párviadalban megsemmisítő diadalt aratott fölötte. Aljechin „a verhetetlen“, ma már szin­te konkurrencián kívül áll a világbajnoki címet illetőleg. Azok, kik komolyan ve­szélyeztethették volna trónusát, visszavo- Megjött a Jézuskai 1932 KARÁCSONY f V N KASSAI ÚJSÁG az 1B32 év gßOoth&sei • 1. Gronau, a világhírű német repülő, súlydobás olimpiai bajnoka és világrekord 16. Earhart, amerikai repülőnő, elsőnek 2. Preisz Ellen, Ausztria egyetlen olim­­bere. 10. Zaballa, a világhírű argentínai repülte át az óceánt. 17. Prenn és 13. piai győzelmét szerezte meg a tőrvívás- futó, az olimpiai marathon győztese. 11. Cramm, a németek: legjobb tenniszvár­ban. 3. Deiters, a legjobb német gyors- Sharkey (USA), Schmeling legyőzője, a senyzői, nagy sikerrel szerepeltek az Ang­usta, 300 és 400 m-en rekordot állított föl. nehézsúlyú boxolás világbajnoka. 12. Is­­lia és Olaszország elleni Davis Cup mér­ 4. Vines (* *1 A), aki megelőzte Cochet-t a magr, a német színekben induló egyiptomi kőzéseken. 19. Buss, olimpiai ezüst­érmet tennisz-világranglistán. 5. A berlini négy­ diák, a középsúlyban olimpiai bajnokságot nyert az evezésben. 20. Jonath, Német­evezős aranyérmet n­yert Los angelesben. nyert. 13. Tolan, amerikai néger, a világ ország legjobb sprintere, az olimpiászon 6. Hampson, angol tanító világrekord alatt leggyorsabb futója, kétszeres olimpiai baj­­n­ok. 21. Madison Helén, a világ legjobb győzött az olimpiászon 800 m-en. 7. Sie- nők. (Közben profi lett.) 14. Beinhorn, úisttnője, olimpiai rekorddal győzött 100 vert és Eberle, a legjobb német dekatlon- német repülőnő, világkörüli utat tett meg és 400 m-en. 22. Carr (bal), világrekorddal versenyzők. 8. Brendel, bantamsúlyú olim­ sportrepülőgépén. 15. Richter, a római ke- győz az olimpiászon Eastman ellen. 23. piai birkozóbajnok. 9. Sexton (USA), a rékpáros világbajnokság flyer győztese. Brauchitsch, az Avus-autóvers­ győztese. — Ma éjszaka meghal az a kislány, — suttogja szomszédjának az egyik beteg. A haldokló leány, mintha meghallotta volna a suttogást, fölriad. — Istenem! úgy félek! — sikoltja re­kedt, sziszegő hangon. — Valaki rám ült! Valaki a lábaimra nehezedett! Óriási súllyal rám nehezedett!... Jaj! megfúlok! ... szabadítsanak meg tőle!... Vegyék le rólam azt a sírkövet! ... Fáj minden cson­tom! Nem bírom ezt a terhet! — Várj kislányom, én megszabadítalak. Egy fájós lábú öreg asszony lekínlódik az ágyáról, a haldokló lányhoz sántikál, leemeli az ágyról a mosolygó, szépséges rózsákat, közönyösen hóna alá szorítja, aztán az ablakhoz biceg vele. Felnyitja az ablakszárnyat s abban a pillanatban dobja ki az ablakon a rózsákat, amikor Schwes­ter Alojzia a kórterembe lép. Nem szól, csak két könnycsepp gördül végig arcán: itt már virágtalan világ felé röpdös a szív és minden gondolat, akárcsak az ő sze­rény, egyszerű apáca-életében... Másnap már a kórházból is visszaküld­ték a művésznő rózsáit. IV. Az ügyészségi fogház kedves, arany­szívű felügyelője: Juhász bácsi moso­lyogva fogadta a művésznő rózsáit. —■ Jól van. Nem bánom. Bevitethetem a rabnők munkatermébe. Hogy a virág egy­általán örömet szerez-e még nekik? Nem hiszem. Amelyik asszony ide kerül, annak a virágok és virágos élet iránt megbénult a szive. De felvitetem. A munkateremben hosszú, festetlen asz­tal mellett köröskörül különböző korú rab­nők tollat fosztogattak. Egy fegyőr behozta a kárhozat sötét világába a tavaszt, életet, szerelmet, vá­gyakat jelképező bíborcsokrot s letette a rabnők asztalára. A rabnők érzéketlenül, hidegen, némán méregették szemeikkel a tündöklő rózsá­kat.

Next