Kassai Ujság, 1933. január (95. évfolyam, 1-25. szám)
1933-01-01 / 1. szám
Io Szerkesztésés és bladöhivatal ■ ooo • , El&fizetési dlak helyben és vidéken: Ejfy egész évre 240 f-Hassa, Fő utca 96. sz. Telefon 2427 Főszerkesztő: D ®: KÖVES ILLÉS borona, félévre 120 korona, negyedévre 60 korona, egy o o Mejzlelenik naponta ooooao hónapra 22 korona Egyes számára 1 korona /NV £ 38301 kívánt. vevőinek j g j uj évet jANdEo! T1NÓDY 3. I j Boldog bzs Péter Mihály ref. püspök és gr. Ekmár Béla L Uiéví >nemenfo . / • Szít te fátumszerűen kapcsolódik össze I újév ;ondolata nálunk azzal az eleven L emlékkel, amely az itteni magyarság sors-változását jelképezi. Tragikus asszociáció. Mi4 éje ugyanis annak, hogy az hn- H^MKVáltozás első pozitív ,tényeképpen SSgsz tábornok vezetése alatt a csapatok bevonultak Kassára, csak mint a megszálló hadsereg Ira megszálló csapatból azonban Iampusan a csehszlovák impérium fegyverői váltak, a megszállásból a Cseh Öhia felségjogainak Kassára való kitertése és bekebelezése. Nytkunk tagadni, hogy a 14 évvel el szemünk láttára lezajlott esemény égő sebei ma sem gyógyultak még Így világ omlott össze a lelkünkben, jan heverhettük volna ki tehát ezt a ást másfél évtized alatt, hogyan felejtünk el, hogy újév olyan évforduló mind magyar szemében, amelyen az évíolt diadalának öröme összekeveredik hűségi sorsunk megpecsételésének ténye Van tehát nekünk az emlékezés, magszállás napja is, amikor számot keltünk azzal, amiben talán hibáztunk a mji, és aminek következményeit éreztü a hosszú esztendeje s programmzálás a jövőre, hogy ne kövessünk ebbe olyasmit, aminek átkát esetleg ez nemzettörténelmünkben hordozhatjuk Mír többségi nemzetnek más a szerepe, sok a célkitűzései, elsősorban azonbínások a lehetőségei és eszközei, mint kisebbségi nemzetnek. Mi már 14 év tudjuk és minden elmúló évvel minbban megtanuljuk, hogy ezek csak magunkra számíthatunk, a min... ható ált számunkra sokszor nem a megbocsátja, aki, ha bajba jutunk, ott áll segítőjével, melengető érzéssel. Mert ha atya, csak a szigorú, dorgáló tekintetét tm fenn a mi számunkra, nehogy valahol élre lépjünk: állam atyánk többször hhet, mint megbocsát. A hiba félrelépés most végzetes bűn volna magunk ellen. Hogyha ellanyhulunk, úgyha nem igyekszünk minden ércét összegyűjtve megtartani kulturértéküket, nyelvünk tisztaságát, gerinces igyazságunkat, hogyha feladunk valamit aból, ami a mienk, akkor az elvesztettrtékeket talán sohasem szerezhetjük szó. Ezért óvjuk, ezért őrizzük műveltsünk, gazdasági erőink minden téglatlanját becsületes, hajlíthatatlan sárfár módra. Márisokat, rengeteget, szinte helyrehozhataínt veszítettünk. Három oldalról vettek oprom alá. Legelőbb az a többségi gondolat pusztított mindenben, hogy a múltat él levezekeltetni velü‘,m. Ezért vették <| iskoláink, más kultúrintézményeink eész sorát, egyes társadalmi ősz tályainknak birtokállományán is ezért ütöttek érzékeny rést. Ami pedig megmaradt, arra katasztrófális súlyával ránehezedett a gazdasági válság lavinája. Ráadásul pedig a váratlan támadástól megtorpant erőink sem fejtették ki azt az ellenállást, amit alapos nekikészüléssel kifejthettek volna. Ma itt állunk. Igaz, hogy a súlyos harcban megedzetten, megmaradt őrhelyeinken, de sajnos, néhol már csak a romokat védhetjük. Fegyverünk azonban — akármennyire állítják is az ellenkezőt — nem a harci szablya, hanem igazságunk megszentelt ereje. Ezt az igazságot pedig soha önérzetesebben, hangosabban nem kiálthatjuk oda a világnak, mint újév ünnepén. Nem fogy el, nem fogyhat el a reménység pislogó fénye és ilyenkor mindig fellobog a bizakodás lángja. Hátha egyszer magukra eszmélnek ők is, hátha a szeretet átfogó sugara kipusztítja a gyűlölet mérgét! Az Újév megerősíti bennünk azt a hitet, hogy lesz idő, amikor meg fog születni a kisebbségi népek jogegyenlősége is, amikor nem ellenségként, hanem hű és együttérző bajtársakként tekintenek ránk. Ez lesz az itteni magyarság igazán boldog újéve! SZILVESZTERKOR 1 cigányzene mellett jól és olcsón mulathat az I ASTORIA kéiéhdibmi f 1 kis üveg fa hegyaljai bor Kíznm A souterrainben 1432 reggelig lin< JAZZ ZENE! 9 1933 Irta: TORONSZKY EMIL, nyug. felsőbírósági tanácselnök A stereotyp szilveszteri kérdés: milyen is lesz az új esztendő, ez egyszer nagyot nőtt jelentőségében. Hónapok óta valóságos szilveszteri kíváncsiság ül milliók lelkén Európában és Amerikában egyaránt és ha csak a magánoson múlna, akár mindennap megrendezhetné szilveszterét egy pontosan éjjel 12 órakor alkalmazott villany- vagy lámpafény-eloltással, no meg egy kis malacsivitással, hogy csillapíthassa kíváncsiságát. A hangulatától volna ép elég oka hozzá. Félve gondolunk az 1933-as esztendőre és ezért gyötör annyira a bizonytalanság, hogy hát mit is hozhat az új esztendő? Mindegy az, kedves Olvasóközönség: — én válaszolom-e meg a kérdést, avagy pl. MacDonald, Roosevelt, Herriot, avagy pl. Rox-Roy, a híres holland horoszkópus, esetleg egy grafológusinas. Határozottsággal senki sem képes felelni e kérdésre. Egyedül biztosnak csak a köztudat mondható, hogy most már mindenki sínyi a gazdasági krízist és az ösztönös érzés, hogy itt történnie kell valaminek, mert az eddigi módszerek mellett nem életképes a mai világ. S történni is fog valami. De itt csak a keret a valóban bizonytalan, viszont befelé a dolgok lényegében máris kiélezetten észlelhetők bizonyos határozottság körvonalai. — Az az egy elvitázhatatlanul igaz, hogy a világ — minden kimagyarázkodás dacára — kapitalisztikusan érez és gondolkodik, még Oroszországban is. Mindenkinek örökös vágya, hogy legyen valamije és csak a szerzés módjában van az eltérés; li így, ki amúgy vél jutni valamihez. — Amikor a kommunizmus világuralomra törekszik, voltakép kapitalista elgondolást követ, hisz neki a világ lenne a „valamije“. — A világ kapitalista lelkületét mily hűen fejezi ki a gazdasági krízis nyomában kialakult hitel-nyomor is. f). pénz szinte szemlátomást elvonult a közpiacról. Mindenki félti a meglévőjét és legelsősorban az államok maguk. Senkinek sincs kedve könnyen eldobni a garast, mert tudja, hogy többé vissza nem szerezheti, sőt a meglévő védelmében akár hajbakapni is kész. Az a sokat hangoztatott békeszeretet távolról sem őszinte; a múltban sem változ és a jövőben sem lesz.— a békejelszavak mögött tervszerűen folyik a fegyverkezés. — Igaza van Le Bon-nak, hogy a civilizációnak még sokat kell haladnia, míg a népek joga másra is támaszkodhat, mint a katonák tömegére. A civilizációt eszmékkel építik, de ma még csak ágyúkkal védik. A hajbakapás lehetősége már szinte kézenfekvő és semmikép sem lesz meglepetés, ha bekövetkezik. Sőt természetesnek látszik. S a kimagyarázkodás majd itt is olyan lesz, amint azt gyerekszájból szokás hallani: a verekedés hát úgy kezdődött, hogy Pista visszarúgott. Garasaid után — kedves Közpolgár — 1933-ban még szorgosabban fog kutatni — az állam és valamennyi hiteleződ. Megindult az általános leépítés folyamata, ami nálad ez, szíves Olvasó, vagyonkád lassú felmorzsolódását és igényeid kényszerű leszállítását jelenti. — Végre is illik már lelikvidálni a háborús infláció káros kinövéseit. A világnak újból meg kell barátkoznia a szegénység és szerénység tudatával. Olcsóbban és szerényebben kell berendezkednünk, ez most az új jelszó. Mert beteg dolog az, ha mindenki selyemharisnyára vágyódik. Támogatást pedig az államtól itt bárki is hiába remél, hisz az árleszállítók sorrendjében az állam mindig a legutolsó. — Jean Paul mondása szerint a szegénység az egyetlen teher, mely annál súlyosabb, minél többen hordják. — Most mindnyájunkra ez új teherviselés vár. Szabad rendelkezésre csak az életkedv és a remény marad. Ezt aztán kiki művelheti egyéni ízlése szerint. Megtartása egyelőre illetékmentes is mindaddig, míg csak be nem vezetik a mosolyadót. De ez a veszély egyelőre még nem fenyeget. Ez az igazi két hű barát méltó a megbecsülésre, mert sokszor átsegítenek a nehézségeken. Minden baj olyan régi a világon, mint maga az emberiség. — Az arabok védekeznek ellene a legcélszerűbben, legalább is elméletileg. Az ő mondásuk: ha bölcs vagy, nevess. 1933-ban közhasználatra javallva! BOLDOG ÚJ ÉVET!