Kassai Ujság, 1933. szeptember (95. évfolyam, 222. szám)

1933-09-30 / 222. szám

o­o­o­o­Szerkesztőség: és kiadóhivatal ? o o­o o Ko&ice-Kassa, Stefánik­ utca 96. szám Telefon 2427 o­o­o­o­o­o Főszerkesztő: DR. KÖVES ILLÉS Előfizetési díjait helyben és vDléb­en: Egy egész évre 240 borona, félévre 120 borong, negyedévre 40 borona, egy hónapra 22 borona­­^g­ es>szám­, ára 1 borona Kosice, Stefánik ucca 94. sz. Új modellek. Uj árak. Győződjön meg! Orosz-japán háború előtt írta: Jakabffy Elemér dr.m iránt spontán elhatározásból érdeklődjék. Az utánam felszólaló Szüllő Géza azután mind­járt illusztrálta is, mennyire szükséges volna az, ha petíciók előterjesztése nélkül is a Ta­nács tagjai érdeklődésükkel a kisebbségeket megtisztelnék. Hogy de Krabbe milyen benyomásokkal távozott körünkből, azt természetesen nem tudhatom. Hiszen a diplomaták szavaiból és arcjátékából ez soha meg nem állapítható. Ha azonban nem annyira diplomata, mint igazságot szerető férfiú és hogyha érzi és tudja, hogy a negyvenmilliónyi kisebbség jelenlegi helyzete egyik legfőbb okozója an­nak a helyzetnek, amelyben Európa minden népe és állama van, akkor azt hiszem, a kongresszuson szerzett tapasztalatai az ő számára is igen hasznosak lesznek. A Népszövetség és a kisebbségek A nemzetkisebbségek legutóbbi kongres­­­szusa alkalmából, — amelyet Bernben tar­tottunk — a tárgyalások egyik legszorgal­masabb hallgatója de Krabbe, a Népszövet­ség kisebbségi szakosztályának kiküldöttje volt. De nemcsak a tárgyalásokat hallgatta végig nagy figyelemmel ez a magas művelt­ségű dán származású diplomata, hanem al­kalmat és módot keresett arra is, hogy a ki­sebbségek képviselőivel személyesen érint­kezzék és tőlük tájékozást nyerjen. Nekem például egy­­ esztelen vacsora keretében nyílt alkalmam ahoz, hogy de Krabbe úr előtt megnyilatkozhassam, Rudnycka as­­­szony, lengyelországi ukrán delegátus és Streliczky Dénes jugoszláviai magyar dele­gátus társaságában. Az ilyen fesztelen eszmecsere sokszor többet ér egy-egy beadott petíciónál, mert hiszen a mi feladatunk a petíciókkal sem le­het más, minthogy azokat, akik hivatottak arra, hogy a kisebbségi jogok tiszteletben­­tartása fölött őrködjenek, megfelelő módon tájékoztassuk. Petíciók beadása esetén a Népszövetség közegei csak a kormányok válaszát tudják meg, de nincs módjuk és al­kalmuk arra, hogy a maguk meggyőződésé­nek kiformálásánál kérdéseket is intézhes­senek azokhoz, akik a petíciót beadják, mert hiszen a Népszövetség kontradiktórius eljá­rást nem ismer. Ezen a vacsorán figyelmeztettem de Krab­be urat többek között arra is, hogy ha más­nap a kongresszus ülését megtiszteli, úgy ott ő is ugyanolyan helyzetbe kerül majd, mint amilyenbe mi jutunk, valahányszor pe­tíciót adunk be a Népszövetséghez, tudniillik némán kell majd hallgatnia a mi észrevéte­leinket, amelyeket a Népszövetség bírálatá­nál teszünk, anélkül, hogy alkalma és módja lenne ahoz, hogy ott Európa nagy nyilvá­nossága előtt ennek eljárását megvédje. De Krabbe ígéretet tett, hogy ennek ellenére pontos ügyelője lesz a mi bírálatainknak. Ezt a bírálatot azután a másnapi ülésen alaposan el is végeztük. A magyarok közül ebben a bírálatban Balogh Arthur, Szüllő Géza és én vettünk részt. Balogh Arthur a Csiki Magán­javak petíciójának elintézése kapcsán mu­tatta ki, hogy a Népszövetség eddig tulaj­donképpen mindig csak olyan határozatot hozott, amilyen határozat meghozatalát a bepanaszolt kormányok kívántak, illetőleg amelyhez készségesen hozzájárulhattak, mert hiszen alapjában véve a határozat a sérel­met orvosolni nem fogja. Én a magam részéről kihangsúlyoztam azt, mennyire szükségesnek tartanám az európai közvélemény és különösen a kisebbségek megnyugtatása szempontjából, ha a Népszö­vetség évente kimutatná, hogy a t­anács tag­jai közül kik voltak azok, akik spontán elha­tározásból valamely kisebbség helyzete iránt érdeklődtek. Annak idején ugyanis Tit­­toni olasz miniszter előterjesztésére a Nép­­szövetség megállapította, hogy a Tanács tagjainak nemcsak joguk, de kötelességük is állandóan ellenőrizni azt, hogy az egyes kor­mányok a kisebbségi szerződés rendelkezé­seit tiszteletben tartják-e, vagy sem. Tehát a Tanács tagjai a mi ügyeink iránt nemcsak peticionálás esetén kötelesek érdeklődni, de ilyenek hiányában is. Amikor ilyen kimutatást kértem azon ta­nácstagoktól, akik ezen kötelezettségüknek eleget tettek, én is olyan naivnak tetettem magam, mint a Népszövetség urai, amikor egy petíciót elintéznek. Tudniillik igen jól tudom, hogy még mindezideig — talán egy vagy két kivétellel — Tanácstagnak eszébe sem jutott, hogy ezt a kötelezettségét telje­sítse és Európa bármely kisebbségének sorsa Hivatalosan jelentik : 1TMI—1Tin ~iii i ii 11 ■ T­i­ n— mi i»m [UNK] I» ........... ,Ji l l A magyarság számaránya Kassán 18 °/o (Saját tudósítónktól.) Alig pár nappal ez­előtt közöltük csak azt a magyarságra nézve megdöbbentő hírt, hogy Ungvárott a magyar kisebbség számaránya a legutolsó népszám­lálás adatai alapján nem haladja meg a 20 százalékot. Ez annyit jelent, hogy az ung­vári magyarságot nem illetik meg többé a kisebbségi jogok. Ugyanez a helyzet Kassán is. Kassa vá­ros tanácsának ma kézbesítették ki az Or­szágos­ Hivatal leiratát a kassai magyar ki­sebbség számaránya ügyében. Az alig pár­­szavas leirat a következőket tartalmazza: Az Országos Hivatal 216.145/2/1933. szám alatt közli, hogy az állami statisz­tikai hivatal 1933 augusztus 9-én kelt átirata értelmében a magyar kisebbség Kassán a városban lakó csehszlovák állampolgárok számának csak 18 szá­zalékát teszi ki. Az Országos Hivatal leirata, bármennyire is meglepő a magyarságra, mégsem jött vá­ratlanul. A félhivatalos lapok kommentárai­­ból ugyanis már sejteni lehetett, hogy a kassai magyar kisebbség alatta marad an­nak a 20 százaléknak, amelyet a törvény egész sereg kisebbségi jog érvényesülése tekintetében előír. A „SL. VYCHOD“ BEHARANGOZZA A VÁROSI IGAZGATÁS ÁTSZERVEZÉSÉT. A „Slovensky Vychod“ persze megelége­déssel veszi tudomásul, hogy a magyar ki­sebbség számaránya itt a 18 százalékot ha­ladja meg. Vártuk — írja — ezt az ered­ményt, amely nem is üthetett ki másként, mert hiszen a kassai magyar iskolákban be­iratkozott gyermekek száma a tanköteles gyermekek számának alig 18 százalékát teszi ki. Csak természetes, hogy az „erős magyari­­záció“ után, amely Kassán nemcsak a szlová­kokat, hanem a németeket is érte, most az elmagyarosított­ elemek visszatérnek nemze­tükhöz. Az egynyelvű Kassának — folytatja a szlo­­vák lap — nemcsak nemzeti jelentősége van, hanem praktikus jelentősége is nagy, amennyiben ez a városi igazgatás egyszerű­sítését és olcsóbbá tételét is jelenti. Fordítá­sokkal nem fognak sok időt eltölteni a vá­­rosházán, ami ettől eltekintve még sok pénzbe is kerül. Persze a magyar feliratokat is el fog­ják távolítani a közélet minden vonaláról. Starhemberg a koncentrációs táborok ellen, ahol félholtra verik az embereket Startstai­berg kisért a fasizmus mellett Bécsből jelentik: Starhemberg herceg, a Heimwehr vezére Bécsben a szervezet ve­zetőségi ülésén feltűnést keltő beszédet mondott, melyben bejelentette, hogy a Heimwehr továbbra is a fasiszta eszmé­kért fog harcolni. Ez nem jelenti azt, hogy terror lesz úrrá Ausztriában. Auszt­riának nincs szüksége koncentrációs tábo­rokra, melyben félholtra verik az embere­ket. Aki ellenszegül, azzal keményen bán­nak el, de nem kegyetlenül. Aki fél a fasizmustól, pillantson dél felé és nézze meg Olaszországot. kicsit Ha megnézte, tudni fogja, hogy Ausztriát is csak az az irányzat mentheti meg az ös­­­szeomlástól. Királyok konferenciáját készítik elő a Balkánon Magyarország szerepe kisantant keretében Genfből jelentik. A népszövetségi meg­bízottak között tovább folynak a bizalmas megbeszélések. Paul­ Boncour ma Neurath német külügyminiszterrel tárgyalt hosszasan a két ország között felmerült politikai ellen­tétekről. Neurath kijelentette, hogy vissza­utazik Berlinbe, megbeszéléseket folytat kormányával és újabb instrukciókat kér. Paul­ Boncour a német külü­gyminiszteren kívü­l az angolokkal és az olasz delegáció tagjaival folytatott megbeszéléseket. Kánya magyar külügyminiszter Suvich olasz külügyi államtitkárral és az olasz de­legáció tagjaival tárgyalt. A népszövetségi ülést és a genfi tárgya­lásokat azonban korántsem kíséri oly nagy érdeklődés, mint a kisantantnak Sinaiában most lezajlott konferenciáját. . Ezzel az értekezlettel egész Európa sajtója behatóan foglalkozik és több politikus is nyilatkozott az értekezletről, így többek kö­zött Kánya magyar külügyminiszter a kis­­antant-konferenciával kapcsolatban a közép­európai gazdasági kérdésekről beszélt. Kánya kijelentette, hogy Magyarországot többnyire olyan államok veszik körül, me­lyek mesterségesen akarják felfejleszteni és erősíteni kereskedelmüket kizáróan politikai okokból. Ez egészségtelen állapotokat ered­ményez. Nem hihető például, hogy Csehszlo­vákia, melynek belső mezőgazdasági terme­lése elég nagy, fel bírja venni Jugoszlávia és Románia mezőgazdasági feleslegét. Ugyan­akkor viszont ez a két­ állam sem bírja fel­venni Csehszlovákia egész ipari exportját. Magyarország nélkül nem állhat helyre Középeurópa gazdasági egyensúlya. Mindaddig, amíg politikai kérdések dominál­nak gazdasági problémák megoldásánál nem javulhatnak a viszonyok Köz­épeurópában. Magyarország örömmel vesz részt a kö­zépeurópai gazdasági unióban az esetben, ha az csakugyan hasznot hoz, minden érde­kelt államnak és minden állam tiszteletben tartja szomszédai érdekeit. Ezután hangoztatta Kánya, hogy Magyar­­országon ma szolid politikát folytatnak, ezért van rend és nyugalom az országban. A ma­gyar kormány a jövőben is kitart eddigi bé­kés politikája mellett. Belgrádban Jeftics jugoszláv külügyminisz- n Tekintse meg a nemzetközi fényképkiállítást Visszautazásnál S0 százalék vasúti kedvezmény a f­uzeumban f

Next