Katedra, 2013. szeptember - 2014. június (21. évfolyam, 1-10. szám)
2014-04-01 / 8. szám
Felvidéki magyar művészek Katedra Önök szerint melyik a legszebb híd Budapesten? A legpazarabb, minden bizonnyal, a Lánchíd fenséges képet nyújt akár Pestről nézve a háttérben a budai várral, akár Buda felől. De a nemrég felújított Margit híd, a modern megjelenésű Megyeri híd, amely Magyarország első igazi ferdekábeles hídja, és a hófehér Erzsébet híd is nagyon szép alkotások. Az én kedvencem, elárulom, a Szabadság híd. Elbűvöl kecsessége, a vasszerkezetében megnyilvánuló erő és a finomság tökéletes összhangja, a híd pompázatos látványa. És még valami az is, hogy ezt a hidat egy felvidéki mérnök tervezte. Feketeházy János (1842-1927) A vágsellyei születésű hídépítő mérnököt a szlovák szakirodalom gyakran Csernihausként emlegeti, amire felszisszenhetnénk, de ez a névhasználat, bár kissé pontatlan, nem teljesen indokolatlan. Csehországi származású édesapja az eredeti vezetéknevét (Cernohaus) az akkori divatnak megfelelően Feketeházyra magyarosította. Magyar családból származó feleségével gyermekeit már magyar szellemben nevelte. Feketeházy tanulmányait Felvidéken (Vágsellye, Nagyszombat, Nyitra), majd Bécsben és Zürichben folytatta, mérnöki diplomája megszerzése után pedig a bécsi Osztrák Államvasutak Igazgatóságánál vállalt munkát. A kiegyezést követően Budapestre költözött, és mérnökként a Magyar Államvasutaknál dolgozott egészen nyugdíjba vonulásáig. A szakmai tevékenységet ezután sem hagyta abba, legjelentősebb munkája, a Szabadság híd terve nyugdíjas éveiben készült. Élete utolsó időszakát szülővárosában, Vágsellyén töltötte. Itt is van eltemetve. Feketeházy János amennyire szerény és a háttérben meghúzódó ember volt kortársai szerint, annál kisebb szerénységgel nevezhető ő az acélszerkezetek és a hídépítés legnagyobb magyar alakjának. Nem igényelte a hírnevet, annak hajszolása helyett inkább a munkára fókuszált. Keveset tudunk róla, de mindenképpen érdemes vele foglalkozni, hiszen az akkor épült vasúti hidak és a legfontosabb magyarországi Dunahidak zöme az ő nevéhez fűződik. Tetőszerkezetek megépítésére olyan korszerű megoldásokat alkalmazott, amelyek európai kontextusban is kimagaslóak. Naponta megyünk el munkái mellett, látjuk élőben, képeken, tévében, és nem is sejtjük (sőt, egyes tervekről sokáig a szakma sem tudta), hogy ezek mind-mind a vágsellyei mérnök alkotásai. A komáromi Erzsébet híd, a Párkányt Esztergommal összekötő Mária Valéria híd, a ’45-ben lerombolt szegedi Tisza híd mellett a Keleti pályaudvar, az Operaház és a Budapesti Corvinus Egyetem (egykori Fővámház) épületének tetőszerkezete is az ő terve alapján készült. Pályakezdőként a törökországi Boszporusz-híd terveinek előkészítésében is részt vett, a fiumei (rijekai) forgóhíd tervéért és több más találmányáért, mint pl. a vasbeton mennyezetért pedig szabadalmi oltalmat kapott. Úttörő munkássága ellenére kora nem halmozta el kitüntetésekkel, pedig külföldön nagyon nagyra tartották. Életében csak egyszer kapott írásbeli elismerést, Baross Gábor minisztertől. Feketeházy János és Móra Ferenc Ki ne ismerné Móra Ferenc Kincskereső Kisködmönét? Ezen az ifjúsági regényen kívül azonban mást is köszönhetünk Mórának - a többi, finom humorú, meghitt hangú regényén és múzeumigazgatói-régészeti munkáin kívül nagyon sokat tett például Feketeházy Jánosért, ez viszont a lexikonokban már nincs feltüntetve. Móra Ferencnek a Délmagyarországban megjelent „Kit ünnepeljünk?” című tárcája, amit a szegedi Tisza híd átadásának 50. évfordulójára írt, Feketeházyról és a híd tervezésének hátteréről szól. A szegedi polgárok évtizedekig abban a hitben éltek, hogy szeretett hídjukat Gustave Eiffel, a párizsi Eiffel torony építésze tervezte, és ezt a nép annak megfelelő büszkeséggel is híresztelte. Móra igazságérzete viszont nem engedte, hogy említés se essen arról, aki azt a leginkább megérdemli, így a kerek évforduló apropóján kutatá-