Katedra, 2013. szeptember - 2014. június (21. évfolyam, 1-10. szám)
2014-04-01 / 8. szám
Katedra Felvidéki magyar művészek sokat végeztetett és bizonyítékokat gyűjtött annak érdekében, hogy a lap hasábjain felfedje a híd tervezőjének valódi személyét és tisztázza a félreértés okát. „Én már többször is reklamáltam a szegedi híd dicsőségét a nagy magyar technikus számára, de az újságpapirost elviszi a szél. Az ötvenedik évfordulón azonban talán ő is kaphatna egy szerény táblát a híd oldalában. Eiffelt ünnepelni lehet okosság, de a magyar mérnöknek elégtételt szolgáltatni kötelesség.” A tervpályázatot valóban az Eiffel-cég nyújtotta be - mivel a pályázóknak egyben a kivitelezést is biztosítaniuk kellett -, de a terveket Feketeházy János készítette. Ráadásul ő volt az, aki felkérte az Eiffel-céget az együttműködésre, mely, bár kissé vonakodva, de belement ebbe. Ennek viszont az lett a következménye, hogy a honoráriumot, és nem mellesleg a dicsőséget is, a francia tervezőcég zsebelte be. A hídátadó ünnepségre pedig Feketeházyt meg sem hívták. Hasonló félreértések övezték élete kétségtelenül legfontosabb művét, a budapesti Ferencz József (Szabadság) híd tervét is, sőt, egy időben egyesek még szerzőségét is kétségbe vonták. Feketeházy, békés természete ellenére, ezt már nem hagyta annyiban, és emiatt komoly vitákba keveredett. Amit viszont akkor megkérdőjeleztek, ma már bizonyított tény: a híd Feketeházy tervei alapján épült, és erről a híd északi oldalán elhelyezett emléktábla is tanúskodik. Feketeházy és a Szabadság híd A főváros 1893-ban nemzetközi pályázatot hirdetett Pestet és Budát összekötő harmadik híd megvalósítására. Egy új híd roppant szükségessé vált, mivel az első híd (Lánchíd) elkészülte után a főváros lakosainak száma annyira megugrott, hogy a Lánchíd a 20 évvel később épült második Duna-híddal, a Margit híddal együtt sem tudta ellátni a fél évszázad alatt megnégyszereződött lakosság forgalmi igényeit. A pályázati kiírásban a bizottság két lehetséges helyszínt jelölt meg, ezek egyike a Fővám tér volt. A pályázati feltételek között az is szerepelt, hogy a híd egy vagy három nyílással építtessék, és amennyiben a tervezők az utóbbit választják, ezek a nyílások vízlefolyási, hajózhatósági és esztétikai okokból teljes mértékben a Lánchíd nyílásaihoz igazodjanak. A benyújtott tervpályázatokat jeligével látták el, és a végeredmény a következő lett: az első helyen a „Magyarország nem volt, de lesz”, a másodikon a „Duna”, a harmadikon pedig a „Jó szerencsét!” jeligéjű pályázat végzett. Feketeházy személyiségéről olvasottak alapján már a jeligék stílusáról is következtethetünk arra, melyik lehetett az övé. Bár Feketeházy terve, a „Duna” a 2. helyen végzett, a „szakférfiakból” álló nemzetközi zsűri végül ezt fogadta el. Az első helyezett ugyanis messze túlhaladta a keretösszeget, és a híd megépítésében is nehézségek mutatkoztak volna. Az acélszerkezetekben igencsak jártas Feketeházy tervét is itt-ott módosítani kellett - ez okozta szerzősége későbbi megkérdőjelezését. De kisebb változtatásokkal 1896-ban Ferencz József császár jelenlétében és Feketeházy János jelenléte hiányában - átadták azt a hidat, amelyet a saját műfaján belül sokan a világ egyik legszebb hídjának tartanak. Egy új híd mindig óriási gazdasági fellendülést eredményez, ezért annak megépítése komoly politikai-stratégiai kérdés is egyben. Az, hogy a Szabadság híd, a párkányi Mária Valéria híd vagy akár a szegedi első Tisza-híd megépült, nyilván nem Feketeházy érdeme - ezek, ha nem is az ő tervei alapján, de mindenképpen megépültek volna. Az viszont, hogy tervei olyan nemzetközi pályázatokon kerültek ki győztesként, melyekre vezető amerikai, angol, francia tervezőcégek (pl. az Eiffel-cég) is jelentkeztek, egyértelműen az ő zsenialitását bizonyítja. Technikai megoldásaival, pályázatainak minőségével és esztétikájával Feketeházy János lepipálta kora legnagyobb mérnökeit, amitől jópáran már akkor is biztosan „lehidaltak” Jegyzetek: 1 Móra Ferenc, Délmagyarország, 1933. február 5. 21