Katholikus Hetilap, 1876 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1876-05-04 / 18. szám
akkor rögtön a guta környékezi, szivetáját szelek bolygatják, s az ájuldozásból ki sem jő. Nem gondol háztájára, nem gondol gyermekeire, csak czifrálkodik, kaczérkodik s drága ruhájával az utcza kövezetén keféli szét a felfecskendezett járdák pocsolyáit. A szegény férj azalatt maga sem ér sokkal többet az üzletben, hol rettenetesen uralkodik, enged mindent mások által végezni, s csak az év végén csodálkozik el némileg hivatási komolysággal, ha a bilanz felbillenőben, s a speczeres elegantia veszendőben van. A rosz asszony férjét is léhává teszi, kivált ha ez nem bír annyi lelkierővel, hogy női könyeknek és a női furfang fogásainak ellent tudjon állni. A gyönge férj valóságos majma lesz feleségének, kinek bűnös léhaságát érdekes kényeskedésnek tekinti, állásával össze nem férő czifrálkodását, mulatozásait, passióit a kor fejlettebb műveltségi igényeinek tulajdonítja, és szaladva a rósz asszony drága uszálya mögött, ha ugyan adnak kis helyet neki a karmacherek, addig járja a bolondját, míg végre kényszerülve van a csőd keserű mandulájába beleharapni. A »rósz asszony« nem lehet »jó anya« sem, mert gonosz léha szellemének befolyásától gyermeke fogékony lelkét mi sem óvhatja meg. — Egy »rosz asszonynak« mételyező befolyását nemzedékről-nemzedékre megérzik a családok. Ha a mai társadalom tagadhatlan léha jellegének kutforrását keressük, bizonyára e forrás körül fogjuk találni a lustálkodó »rósz asszonyt« is, ki végig terülve a gondtalan könnyelműség árnyékosában, lesi, hogy mikor ereszkedik le a fáról a kigyó, szájában a tiltott gyümölcscsel. B. Jósika Kálmán: Oh bármi történjék... Oh bármi történjék velem, Bármily nyomorult s rósz legyek : Te nem bánod, — te nem gyűlölsz, És nem is sajnálsz engemet. Gyakorta várok egy szavadra S lelkem e szóért fennvirraszt, Várva, hogy mondod : »Légy jó értem!« Hiába! te nem mondod azt. Gázolok undok, ronda piszkot S rútul besározom magam : Te nézed fagyasztó közönynyel, Indulat nélkül, hangtalan. Virágim s szivem elhervadnak, Bár neved fénylik szirmukon : Meghalok érted, — te nem bánod, De egykor megbánod, tudom! Erdődy Sándor: 140 A/ email ez ipárt nő. Beszély (Folytat is.) Mondanunk sem kell, hogy Suttyembereken a fiatal menyecskének megérkezése nagyeseményt képezett. Az egész környék nem beszélt másról, mint Kondayné Ménes Amélie asszonyságról, ki úgy látszik eleve föltette magában elégséges alkalmat adni arra, hogy beszéljenek róla az emberek. Málcsi nagyság tekintve fővárosi neveltetését s nézeteit szörnyű hátramaradásban találta Suttyemberek s vidékének társaságát, kiváltképen hölgyeit. Nem is késett saját benső, házi életében a modern felvilágosodott világ reformjait alkalmazni. Apránkint előadta Jónás urnak, hogy az emberi jogok közössége épen nem engedi, miszerint a nő nem csak férje, hanem az egész ház rabszolgája legyen. A háztartás és gazdaság a cselédek dolga, kiket nem azért fizetnek, hogy a háziasszony nyakán üljenek, hanem helyette mindent végezzenek. Az asszony akkor valóban asszony, ha a kanapén ül s regényeket olvas. Az nagyon ostoba és filiszter világ volt, mikor a nő a családban az első cselédet képviselte. Az is nagyon elavult s nevetséges szokás, hogy tisztességes nő férje nélkül ne menjen semmiféle társaságba. Minő együgyű felfogás ez? Ha a férj független, neje is az. A nő is mehet akárhová, hova kedve tartja. Különben is mindegy akár bízik benne férje, akár nem. Ha bízik benne, megcsalja, ha nem bízik benne, akkor is megcsalja. Azért nem oktalanság, de jogtalanság a nőt kedvtöltéseiben zavarni. Azután az is fölötte középkori hagyomány, hogy a nő engedelmeskedni tartozik férjének. A mai mivelt világ rég elvetette ezt az elvet. Csak ostoba asszony engedelmes férjének. Az okos saját esze után jár. Nem különben fölötte boszantó az, hogy míg férjek egyszerűen apák lesznek, a nőnek nem csak anyának, hanem dajkának, pesztonkának, nevelőnek kell lenni. Illőbb, jogosabb, hogy az erősebb fél viselje a terhet, s a gyöngédebb nem ment legyen ily gyötrelmektől. Hogy a nő csak azokkal társalogjék, kiket férje vezet házához, nevetséges szokás, ha a férjnek vannak barátai, legyenek a szegény nőnek is; olyanok, minőkben kedvét találja. De sőt a küléleti föllépésben is nagy igazságtalanság az, hogy a nő mindig férjével legyen, mily aesthetikátlan ez a napfényre hurczolása a párosságnak. Elég szép, ha a fészekben együtt vannak, mint a madarak. De a legnagyobb jogtalanság kiváltképen a szórakozások monopolizásában van, melylyel a bajuszos nem bizonyos örömöket csak is maga számára biztosított, mint a dohányzást, vadászatot, lovaglást, kártyát, billiárdot, s ki tudná elmondani mit mindent. A kaszinó, piknik, sörház, olvasóterem s kocsma ép oly jogos helye a nőnek, mint jogos a férfinak. Az már kiment a divatból, hogy míg a szegény asszony otthon ül, sír és unatkozik, addig férje valahol tivornyáz. A mai társadalom legszebb küzdelme, a nőnek egyenrangúsítása a férfival. Ezen küzdelmek jelentőségét átérzi Málcsi nagyság, azért Jónás úr vigyázzon arra, hogy eszében tartsa.