Katholikus Hetilap, 1877 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1877-01-04 / 1. szám

Budapest, 1877. 1. szám. Január 4. Megjelenik minden Csütörtökön. — Előfizetési ár: egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára: 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent-István-Társu­lat igazgatóságához, a kéziratokat a lapszerkesztőséghez (Lövész-utcza 11. sz.) kérjük küldeni. Az újév küszöbén. Hol vagytok boldog békés idők, midőn szivünk örömtől reszketett amint megkondulni hallá az első órát, mely az újévet jelezte ? — Uj kilátások, uj örö­mök kecsegtettek, ha a szép derült jövőbe tekintettünk. Tavaszi tájkép ezer meg ezer szinü virágaival mosoly­gott felénk. A békés munkásság boldog birodalma volt az, melybe léptünk, hol a becsületes szorgalom, a tiszta szándék tárt karokkal fogadtatott. Családi boldogság, egyszerűség, szellemi foglalkozás, tudomány, művészet voltak a művelt világ nyugalmat s örömet ígérő bol­dog kilátásai. — Kullogott ugyan rejtett ösvényeken akkor is a boszu, az irigység, a roszakarat, de nem volt oly hatalma s nem vetemedett oly galádságokra mint manapság. Ha a jelen év küszöbéről tekintünk magunk elé, derült ég helyett, sötét villámterhes felhőket lá­tunk mindenfelé.­­ Egy megmérhetlen c­aos kavarog előttünk, orkán süvölt végig a puszta láthatáron, föl­­föllobbanó tűzoszlopok gyújtanak világot a véres láto­­mányhoz, mely szemeink rémült tekintetét lebilin­cselve tartja. Érez ajkak ordításai, sebzett áldozatok jajkiáltá­sai, haldoklók sóhajai képezik a jövő zenéjét, mely­nek kezdő accordjai viszhangként zengenek ki a múlt sötétjéből. Szívünk elszorul, ha arra gondolunk, amivel az újév megajándékozhat. A háború, mely határaink közelében kitörhet minden pillanatban, óriási veszélyt hozhat oly nem­zetekre, melyek most élik fejlődésök ifjúságát. Tudomány, művészet, ipar minden szünetelni fog ha a láng mi hozzánk is átcsap és fegyverre szólítja mindazokat, kik hivatva lennének a szellemi fejlődés meredekjén, pár lépéssel magasabbra segíteni nagyra­­termett nemzetünket. Csak egyet ismerünk, ki a veszélyt elháríthatja rólunk, a magas egekben trónoló Istent. — Hozzá for­dulunk forró imáinkkal, őt kérjük, hogy kegyelmezzen meg a bűnösöknek, kik gyilkolással, pusztítással vél­nek az emberiség javára szolgálni, engedje magukba térni rettentő tévedéseikből, hogy gyilkoló fegyver helyett kezökbe ragadják a béke olajágát és valódi keresztény szellemhez méltólag vigyék előbbre az em­beriség szent ügyét. 6. Jósika Kálmán. 1877. Vessünk koczkát : vagy vak, vagy hat, A jövő vájjon mit adhat? Tudni úgy leledzem én ... . Hógalamb-e, avvagy holló, Tiszta fény, vagy felleg, torló, Kárhozat, vagy szent remény ? Het egykor mi más volt éltem ! Csattogó madár a jégben, — Nem tekintek év­ s napot... Lángfelhők közt kél-e a hold, A nap arczán van-e éj folt? Legkevesbbé zaklatott. Most midőn hajam fehérült, S sírban állok már derékig, Hajnal, alkony érdekel. 1

Next