Katholikus Hetilap, 1878 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1878-05-16 / 20. szám
Budapest, 1878. 20. szám. Május 16. Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár: egészére 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára: 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent-István-Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lapszerkesztőséghez (IV. Lövész-utcza 13. sz.) kérjük küldeni. Az élelmesség. (Cs. J.) Azt, ki helyzetét az igazságosság és méltányosság tekintetbevétele nélkül az alaki jogszerűség megtartásával saját előnyére kizsákmányolni törekszik, élelmesnek mondjuk. Ezeknek száma annál nagyobb, minél hiányosabbak s tévesebbek a törvények. Az ilyen, mig a törvény betűihez ragaszkodik s a törvényszerűség leplével takargatja aljas indokait, a legocsmányabb tettek után sem tartja magát bűnösnek. Ha valaki részvénytársulatot alakít s a mesterségesen felemelt árfolyam alatt a kilesett legkedvezőbb időben roppant nyereséggel tovább áll, a hiszékeny csalódottak tönkrejutását egészen nyugodt lelkismerettel szemléli, mert becsületessége a polgári törvények értelmében meg nem támadható. Aki felhasználja felebarátjának megszorult helyzetét s azt kölcsönzés utján jogszerűen kifosztja, tisztességes kereset módjával kérkedik. A nagy zajjal hirdetett silány iparczikkek árusai, az a sok üzér, ügynök, ki tudva mindenkire káros vállalatot szolgál, mind büntetlennek hiszi magát. Mit mondjunk az irodalom, barátság és bizalom kizsákmányolásával foglalkozó üzérekről, kik ez után tett fáradozásaikért még közelismerésre is igényt tartanak? Ezek az élelmesek categóriájába tartoznak, mivel vétkes cselekményeket némelyek szemében erénynek bírják feltűntetni. Elméletileg ez kissé feltűnő, de a gyakorlati életben lépten-nyomon találkozunk ily egyénekkel, kik tiszteltetésre tartanak számot, holott csak az emberiség megvetése az, amit kiérdemeltek. Korunk e téren óriási haladást tesz naponkint, s a mivelődéssel hatrányos arányban tart lépést, annyira, hogy a mostani értelemben vett miveltség emelkedése az erkölcsiség fokozatos hanyatlását látszik követelni, mert elégnek tartatik erkölcsi szempontból is, ha valaki a törvénnyel nem jön ellenkezésbe, vagyis más szóval, bármennyire hordják is a XIX-ik század szülöttei ajkukon az erkölcsiség nevét, az erkölcsi törvények elvesztették régi jelentőségüket. A jogállam csak jogi viszonyokkal foglalkozik, s az erkölcsieket önmagukra hagyja. így készíttetik a talaj az élelmesek számára, kik nem becsületes munkálkodás útján, hanem a körülmények ravasz kizsákmányolásával óhajtanak boldogulni. És e baj ellen alig remélhetünk orvoslást, mert amint a keresztény elvek az emberek meggyőződésében tért veszítenek, úgy homályosul az igazságosság és méltányosság ismérve s tompul az érzék a közjó felismerése iránt. Egyes érdekeket hathatóssabban és szívósabban védhetnek, mint valaha, egyes jogokat tüzeletesebben körülírhatnak, de még ezzel nincs biztosítva az állam közjava, mert a jogviszonyok teljes rendezésével sem lehet hatni az ember benső, erkölcsi elhatározására. Jó törvényekkel szőkébb térre szoríthatják az élelmesek tevéskörét, de hogy az emberi cselekvés czélja és indoka erkölcsszerű legyen, azt csak a lelkismeretesség felébresztése s gyarapítása által érhetjük el. Itt pedig csak a vallásosság segélyével érhetünk czélt, mivel benső elhatározásunkat egyedül a mindentudó Isten láthatja, következőleg csak is az ő félelme vezérelheti azt szigorúan az erkölcs szabályai szerént. Honnan van mégis az, hogy kik az erkölcsiség hanyatlását a sok nem tiszta kezű ember láttára any ■UOQNi.LGYfn Í:.M í / /