Katholikus Hetilap, 1880 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1880-04-22 / 17. szám
Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár: egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára: 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent István Társultk igazgatóságához, a kéziratokat a lapszerkesztőségéhez (IV. Lövész utcza 13. sz.) kérjük küldeni. Budapest, 1880. 17. szám. Április 22. A szorgalom áldása. (M.g.) Buckle mondja a civilisatio történetében, hogy régenten azon országok voltak gazdagok, melyekben a természet egész jótékonyságát kifejté; most azonban azok, melyekben az emberek szorgalmasak. A munka, épen úgy a testi mint szellemi munka nem csak első jótétemény az emberre nézve, de a társas élet rendszeres fenállásának alapja. Az igazságos Isten büntetésül szabta az emberre a szolgai munkát, midőn a bűnbe esett embertől a természet rabszolgaságát megtagadta, de ugyanakkor, midőn büntetni akart, véghetlen áldásnak is megnyitó forrásait. Az élet fentartásának föltételéül jelölte ki a munkát, s ez által tette édessé az életet. Mert minden, mi az emberiség történelmében mint nagy, szép, hasznos és szükséges a századok folytával létrejött, fáradságos munka, megfeszített törekvés eredménye volt s a korok egyes vívmányai, melyekből áldás háramlott az emberi társadalomra, munkás elmék és kezek szülöttei. A munka a jólét, a boldogság és elégültség bölcsője. Nem csak a kinyilatkoztatás magasztos könyvei, hanem a józan bölcselet is előírják a munkát. Munkálkodjatok, míg nappal vagyon, mert eljő az éj, eljő a halál, midőn többé senki sem munkálkodhatik. Ezen életszabály nem rideg törvény, nem durva kényszer, hanem szelíd, intő szózat az élet fő feladatának lelkismeretes betöltésére. Isten s a tőle nyert ész fénye, világa mutatja nekünk a boldogság ezen útját. Munkálkodnunk kell, nem azért, mert kell, hanem mert abban Isten parancsának engedelmeskedünk. De a munka csak akkor hasznos, ha annak éltető lelke a szorgalom. Csak azon munkának lehet állandó és biztos sikere, melyet a szorgalom lelke éltet. Nincs tér, állás, foglalkozás a társadalomban, mely szorgalom nélkül a várt eredményt meghozná. A szerencse hirtelen felkaphatja az embert, s kicsiny munka nem ritkán fényes sikert hozhat létre, de amint ezer példa mutatja az életben, a gyors szerencse csakhamar le is vetheti kegyenczét és esni mindig kínos és veszélyes. De aki szorgalmával maga alkotta meg jobb sorsát, az iránt a szerencse lehet makacs, ellenálló, de végre meg kell adnia magát. Az élet törekvéseinek sorában nem a lángész, a véletlen, a külső előnyök teremtenek nagyot, állandót, hanem a szorgalom. A ma nap bámult tudomány, dicsőített művészet hol lennének, ha a szorgalom erényének dajkáló karjait nélkülözték volna. Nem csak ezekben van a szorgalomnak hatása, hanem kiváltképen az egyénben, melyet sorsa, állása arra készt, hogy a mindennapi munkával tartsa főn életét, nevelje családját s tartsa fen magát a társadalomban. Téves gondolat az, hogy a boldogság és jóllét a semmittevésnél kezdődik, ellenkezőleg ott végződik. Az emberiségnek túlnyomó része nehezebb és számtalan eshetőségnek alávetett munkára hivatott. Ezeknek a szorgalom a valódi áldás forrása. Mert ki tagadná, hogy a megfeszített szorgalommal a szegénység, a nyomor tovazetik ? Ki tagadná, hogy a folytonos, a lankadást nem ismerő becsületes iparkodás nem jutott zöld ágra? A szorgalom első áldása a nemes dacz a sors szeszélyei, csapásai ellen. A szorgalom tanít nyugodtan, félelem nélkül szemébe nézni a sápadt rémnek, melynek nyomor és szükség a neve. A szorgalom veti meg biztos alapját az anyagi jóllétnek, a gazdagságnak. Ki fillérenkint gyűjt, tudja becsét keresményének. A szorgalom tanít a józan takarékosságra, az önmérsékletre; ez emeli az öntudatot a csüggedés napjaiban, ez ad erőt napról napra, uj és új hévvel törni előre; ez űzi el a sátán apró szolgáit, kik az Isteni teremtmény