Katholikus Hetilap, 1883 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1883-11-08 / 45. szám
Megjelenik minden Csütörtökön. — Előfizetési ár: egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyedévre 1 frt. — Hirdetések ára: 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent István Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lap szerkesztőségéhez (IV. Lövész utcza 13. sz.) kérjük küldeni. Budapest, 1883. 45. szám. November 8. A házasság-kötések. I. (M.g.) Midőn Rómában a polgári belvillongások, a triumvirátus és száműzetések a lakók létszámát fölöttébb leapasztották, s a polgárok nagyobb része nőtlen volt, Caesar s utóbb Augustus császár szigorú törvényeket hoztak a nőtlenek ellen. Caesar egyenesen a nők hiúsága ellen fordult, s míg egyrészt jutalmat adott az oly hitvesnek, akinek legtöbb gyermekei voltak, másrészt az olyan nőknek, kik negyven éven túl házas életben lévén, gyermekek nélkül maradtak, eltiltá az ékszerek viselését és a hordszék használatát. Augustus jutalmat adott a házasoknak és büntetéseket szabott az agglegényekre. De Rómában akkor, épen úgy mint nálunk most, a házasságot esztelen tehernek tekintették, amelyet csak az vállalt magára, aki másképen nem tudott boldogulni. Évtizedek múltak el, s a szigorú törvények nem hozták meg a kivánt eredményt, sőt a római hidalgók egyenesen Augustushoz folyamodtak a szigorú törvény eltörlése végett. Ekkor történt az, mit Dio Cassius leír, hogy Augustus egyik oldalra állítá a házasokat, a másikra a nőtleneket. Az utóbbiak roppant nagy számmal voltak. A polgárokat ez az összehasonlítás csodálatra ragadta, de egyúttal meg is szégyenítő. Augustus akkor a hajdani censorok méltósága és komolyságával igy szólott hozzájuk: »A háborúk és betegségek megritkítván a polgárok számát, mi lesz városunkból, ha többé senki sem házasodik. A város nem áll házakból s nyilvános piaczokból, — hanem emberekből. Ti nem fogtok látni, — mint a mese mondja, — embereket kikelni a földből, hogy érettetek dolgozzanak. Ti nem azért vagytok nőtlenek, mert a magányt kedvelitek, mert közőletek mindeniknek meg van a maga asztala és ágyasa, hanem mivel gondtalanul akartok élni kihágásokban. Akarjátok, hogy felhozzam a Vesta-szüzek példáját? Jó! Ha nem tartjátok meg a szemérem törvényeit, lakoljátok ti is úgy, mint ezek. —Az én czélom nem más, mint a köztársaság fenmaradása. Én szigorúbbá tettem azok büntetéseit, kiknél semmi eredmény sem mutatkozott, de jutalmat is adtam azoknak, kik hódoltak e törvénynek, olyan jutalmat, hogy nem hiszem, miszerint valaha erény hasonló jutalomban részesült volna. Hány és hány hitvány jutalom van, melyért készek vagytok élteteket veszélyeztetni, és az én jutalmam nem képes arra birni, hogy nőt vegyetek s gyermeket neveljetek.« Ugyane szavakat lehetne elmondani most is, mert emberek és körülmények most sem jobbak, mint Augustus korában. A teljes függetlenség utáni vágy, a könnyelmű életmód iránti előszeretet, az irtózat az élet komoly foglalkozásaitól, s végül a szív és kedély elnemtelenedése a fő okok, hogy mindenütt, de kiváltképen a fővárosokban, a házasságkötések mindinkább kevesbednek. A statisztikai adatok kimutatják, hogy míg a vadházasságok egyre-másra szaporodnak, a tisztes házasságkötések szemlátomást gyérülnek. Az erkölcstelenség emez irányban már széles és mély medret ásott magának, amelyen szabadon törhet előre. Nem szólunk itt az érdekszámítás- üzérkedési czélból kötött házasságról, amelyek sajnos, az összes házasságkötéseknek legalább is kilenc-tizedrészét teszik, mert immár oda jutott társadalmunk, hogy semmit, még a legszentebb köz- vagy magánügyet sem tekintheti az önérdek hozzájárulása nélkül, hanem szólunk általában az okokról, amelyek minden rétegében a társadalomnak otthonosak s a családi élet megrontásának ismert tényezői. Eléggé jellemzi a szomorú hely