Katholikus Hetilap, 1886 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1886-04-22 / 16. szám
Megjelenik minden CSÜtörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyedévre 1 frt. — Hirdetések ára : 4 hasábos petitsor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent István-Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lap szerkesztőségéhez (IV. Lövész utcza 13. sz.) kérjük küldeni. Budapest, 1886. 16. szám. Április 22. Nagy Péntek. Keréig ismét az egész emberiség, főként a kereszténységnek eme igen szomorú nagy napja, mely egyszersmind közüdvösségünk napja. Nagy és szt. nap ez, a melyen a kereszténység — szt.Ágoston mondásakint — Jézus győzedelmes szenvedésének, szentséges halálának és ez által nyert váltságunknak drága emlékezetét, a mily fájdalommal époly hálaérzettel ünnepli, ünnepli ezt 19 század óta naponkint annyi sok áldozat a szt. miseáldozatban az urama parancsára: — »Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre« ! — és főleg évenkint nagypénteken. Századokon által sok méltánytalanságot, kegyetlenséget látott az emberiség, melyet a felbőszült néptömeg legfenségesebb személyeken, koronás főkön elkövetett; — de még oly megrendítő jelenetet nem láttak emberi szemek, nem láttak oly méltatlanságot, mint midőn a Szentek Szentjét nagy pénteki napon megostorozva, a dicsőség királyát tövissel megkoronázva, Istennek emberré lett egyszülött szt. fiát veres rongyokkal megcsufolva, Pilátus a nép elé állítá eme szavakkal: »Ime az ember«! S a kit a felbőszült néptömeg szörnyű csúfságok között Kálvária hegyére hurczolt, hogy ott — minden ártatlansága daczára, — mint valamely nagy gonosztevőnek az akkori időben legszégyenletesebb — s amint képzelni is lehet, a legkínosabb halállal oltsa ki szt. életét. Valóban szomorú emlékezetű nap a nagy péntek. Isten akarata folytán az egész természet gyászolt e napon a magáról és fenséges rendeltetéséről megfeledkezett emberiség helyett, a szt. könyv tanúsága szerint: »a nap elhomályosodott, a föld megindula, a kősziklák megrepedének, a sirok megnyilának és sok szentnek testei, kik aludtak — vagyis meghaltak vala, feltámadának stb.« (Máté Ev. XXVII. 51. 52.) Midőn az egész természet megindult, s mintegy fájdalom jeléül a kősziklák is megrepedtek, lehet-e, hogy az érzékeny kebel eme gyászemlék, 1886. év napján legbensőbb részvét, igazi fájdalomtól áthatva ne legyen?! Oh igenis fájdalmas napja a nagypéntek a kereszténységnek, melyen a nagy szomorúságtól áthatva, lelkéből sirhat, de kell is sirnia minden jó kereszténynek! Ámde ezzel ne gondoljuk, hogy kötelességünknek eleget tettünk! Olx nem, Isten fia nemcsak hogy meghalt miérettünk, hanem egyúttal meg is váltott bennünket ; — örök üdvünket eszközlendő, szt. tanával kijelölte ez egyedüli utat, melyen haladnunk kell, hogy magas rendeltetésünket elérhessük. Ekként tehát a puszta szánakozás Urunk kinos halála felett korántsem elégséges, hanem inkább gyászos részvéttel párosult hálaérzelmeinket főleg az által kell tettleg tanúsítanunk, hogy üdvünket eszközlő szt. tanait megszívlelve, mind magunk hiven kövessük, mind pedig példánk s oktatásaink által környezetünk s embertársainkkal is megkedveltetve — életbe léptessük. — Ha ezen apostoloskodás mindig szükséges volt, mennyivel inkább szükséges ez elkorcsosult napjainkban. — Igaz s korántsem tagadható, hogy minden korban voltak s lesznek is erkölcsileg elfajzott emberek, ámde az is igaz, s minden optimizmus daczára sem tagadható, hogy napjainkban a vallási elkorcsosultság igen hatványozott mérveket öltött, aminek szomorú példáit minduntalan láthatjuk annyira, mint eddig egy században sem. Felesleges volna ezt a különben is köztudomású, folyton megújuló esetekkel bizonyítgatni. Ugyanazért ébredjünk lelki elzsibbadságunkból, mert itt van az ébredés legfőbb ideje ! Ne szenderegjünk