Katholikus Néplap, 1857. január-június (10. évfolyam, 2-25. szám)
1857-04-22 / 16. szám
Tavaszi órák. I A szabadban. April 2. 1857. szen hozott tavasz, Isten hozott szépséges kikelet! Nézd lefedett fővel, ’örömkönyek között,kint a szabadban üdvözöllek téged, nem csak azért, hogy oly szép vagy, sem nem azért, hogy a télen át halva fekvő természetnek uj életet adsz, hanem hogynékem, s mindnyájunknak oly hatalmas szóval hirdeted az egykori feltámadást ... a feltámadást! mely minden,az életnek szüntelen háborgó tengerén Istenben helyezett birodalommal evezők sfrontuli boldogságának, reménye, kikötője. Igen, te a tél jégkárjaiból kibontakozva, egy uj életre támadál fel . . . feltámadál, hogy a benned uj életet nyert tarka virágokban, könnyen érthető nyelven ekkép szólamjanál meg: ember! egykor meghalsz ugyan, de az idők teljében a halál jégkarjaiból kibontakozva, mint én, úgy te is, egy uj életre fogsz feltámadni! Oh ha már ennyit mondál, mondd meg nekem szép tavasz azt is, boldog, vagy boldogtalan lesz-e, ezen egykori feltámadás? ... Te nem felelsz! Ki felel hát? . . . ide lépek a bánkódó Jézus szent szobrához, mit a szent kegyelet emelt eme dombocskára, s hiszem, megfelel az, ki itt úgy kesereg, úgy bánkódik! De édes Jézus, min bánkódol? csak nem azon, hogy ki kell ürítened a keserű poharat? oh nem! Te ezt az irántunk szeretetből tevéd, a szeretet pedig a szenvedésben sem bánkódik; . . . hanem bánkódol rajtunk, hogy a bűnökben oly annyira alá sülyedünk ! — Lásd, mi meg — mert mint a kő megkeményedék már a szivünk — még akkor sem bánkódunk rajtad . . . többet mondok, akkor sem mutatunk irántad keresztény emberhez illő hódolatot, midőn fájdalmas szent kereszted tűnik fel előttünk!... De hát azzal a kalappal, még akkor is, ha selyemből van az, arról a fennen hordott kevély főről, a hányszor csak egy ily kereszt mellett visz el utunk! — mindenkor megérdemli tölünk ezen tiszteletet azon szentfa, mely ama szent keresztre emlékeztet minket, mit egykor Jézus szentséges vércsepjei áztatának! — Vagy nem is ezt akarom, — óh de mikor a keserű tapasztalás minden efélét eszébe juttat ilyenkor az embernek! — azt akarám édes Jézus, hogy felelj meg előbbi kérdésemre : boldog, vagy boldogtalan lesz-e az egykori feltámadás? — — Eszembe jutottak már szent szavaid: ,,Jön idő, midőn mindnyájan, kik a sírokban vágynak, hallani fogják az Isten Fiának szavát, s eljönnek, kik jót cselekedtek az élet feltámadására, kik pedig gonoszát cse-