Katholikus Néplap, 1857. július-december (10. évfolyam, 26-51. szám)

1857-07-01 / 26. szám

Atyai üdvös tanácsok II. Életed teljes napjaiban elmédben le­gyen az Isten, és évd magad, hogy va­laha a bűnnek ne engedj, és el ne hagy­jad a mi Urunk Istenünk parancso­latait. (Tob. 4, 6.) Idén a mindenható Isten a puszták­ban vándorló Izrael fiainak a tíz pa­rancsolatot kihirdettette, két kőtáb­lára följegyezve adta azokat át a nép vezérének Mózsesnek a Sinai hegyen azon meghagyással, hogy azok hiv megőrzését s teljesítését hathatós szavakkal kösse a nép szivére. Azon két kötáblán pedig úgy valónak e pa- 'k rancsolatok elosztva, hogy az első három pa­rancsolatok, melyek az Isten iránti kötelessé­geket tartalmazzák, az egyiken, a többi hét parancso­latok pedig, melyekben a szülők, maguk és egyéb em­bertársaik irántiak foglaltatnak, a másikon valónak föl­jegyezve; és így az Isten iránti kötelességekre utaló parancsolatok különös táblán, és az első helyeket fog­lalók el, nyilvános jeléül annak, hogy minden köte­lességek közt azok legyenek a legelsők. — Úgy tetszik tehát, hogy az öreg Tóbiásnak ezen sorozatot kellett volna megtartania, midőn betegágyá­ban oly szép intéseket és üdvös tanácsokat adott sze­retett egyetlen fiának. Először t. i. az Isten, és azután a szülök iránti tartozó kötelességeket kellett volna szí­vére kötni, s teljesítésökre hathatósan ösztönözni. — Ő azonban megfordítva tette tanácsadásait. És miért váljon? Talán a szülök tiszteletét nagyobb kötelesség­nek tartotta, mint az egy igaz Isten iránti hódoló tisz­teletet és imádást? Nem, hanem hihetőleg azért, mivel az Istenre, az ő tiszta imádására és hiv szolgálatára naponta, s minden alkalommal fölszólította, s ösztönözte fiát; a szülök iránti köteles tiszteletre pedig őt emlé­keztetni, és azt szivére kötni betegsége idejét, midőn halálát már közel lenni vélte,legalkalmasabbnak találta, tudván , hogy a halálához közelgő édes atyának sza­vai, intései, tanácsadásai legnyomatékosabbak szoktak lenni a jó és hálás magzatok szivében, és belátván, hogy ekkor édes fiát a szülői tiszteletre emlékeztetni, és ennek minden időben leendő teljesítésére fölhívni nem lesz felesleges, vagy épen hasztalan dolog. Befejezvén tehát igy első atyai üdvös intését és tanácsadását az öreg Tóbiás, igy folytatta tovább szó­zatát szeretett fiához : „Élted teljes napjaiban elmédben legyen az Isten.u — Legüdvösebb emlékeztetés volt ez, mert a ki állandóan elméjében hordozza az Istent, 26 PEST, ISST. -®8£­—IS„ 26. szám. II. Félév. ■H----------------------------S8S-------------------------­$*

Next