Katholikus Néplap, 1858. július-december (11. évfolyam, 26-52. szám)
1858-10-14 / 41. szám
Útmutatók. (Folytatás.) Iddig láttunk egy igen bölcs, kegyes, áldott, sőt imádandó útmutatót. Lássunk immár sorra másokat is, mert kegyes a mi Istenünk, ő gyermekeinek vezetésére e földön több útmutatót rendelt, csakhogy végczéljukhoz, a mennyei boldogság révpartjához annál biztosabban jussanak. Más neme az efféle kalauzoknak: a védangyalok, kiket Isten különösen arra rendelt, hogy nekünk mutassák az ösvényt, melyen haladjunk az ég felé, hogy vezessenek is s kövessenek is minket utainkban. A védangyalok igen kegyes útmutatók; ők nem elégszenek meg azzal, hogy a kereszten felfeszített Istenek parancsára egyedül csak mutassák nekünk az iztat, melyet Megváltónk elénk szabott; nem, ők nem hagynak magunkra, hanem inkább velünk vannak mindenütt és mindenhol. Ők vezetnek a jó utón, s ha vakságunkban az általuk mutatott ösvényről eltérünk is, mégsem hagynak el, hanem itt is bár fájdalomteli szivvel, de hűn követnek; mert rájok van bízva lelkünket megmenteni a veszedelemtől és a veszedelemből. Azért állhatatosan mellettünk vannak, s minden alkalmat, legyen az kedvező vagy nem, megragadnak s kegyes intéseikkel a jó útra törekszenek minket ismét visszatéríteni. hiszen ha őrző angyalunk elhagyna a veszedelem idején, örökre elvesznénk abban, s nem volna menekülés. Megbecsülhetlen kincset bírunk tehát mennyei Atyánk irgalmasságából őrző angyalainkban ; bárcsak méltóképen meg is becsülnék őket, s ne okoznánk nekik engedetlenségünk által annyi szomorúságot ! Az igaz, láthatlanok ők, de intéseiket, hacsak akarjuk, nagyon is meghalljuk. Nem képes még a legelvetemültebb bűnös sem hatásukat tagadni. A szív mélyét is megrengeti hathatós szózatuk; és az ő szavuk döntő, létünk minden perczében, minden egyes tettünk fölött. Őrangyalunk bensőleg megnyugtat, örömmel tölti el a keblet, ha valamely tettünkhöz helyeslését adja; míg ellenben a lelkismeret kínos furdalása marczangolja szivünket, ha azt roszalja. Mily benső öröm száll meg bennünket, ha azt mondja: „az igaz utón haladsz,“ s mennyire nyugtalanít, ha azt kiáltja fülünkbe : „rész utón jársz; ezt el kell hagynod, s arra, melyet én mutatok, visszatérned.“ És hogy meg ne rettenjünk, se reményt ne veszítsünk ,vezetőnkül szegődik mellénk, és édes-örömest terel a jó ösvényre vissza. Ha elfáradsz az erény útján, oldalad mellett van védangyalod, hogy támogasson; és hogy kislelkűen el ne csüggedj, új erőt ad, és úgy int a továbbhaladásra. Ha kísértetektől ostromoltatol, segítségedre van, veled s melletted harczol, és ha csak kitartasz, győznöd kell. Ő diadalmasan űzi szét és tiporja elleneidet. Ha vig vagy és jól foly dolgod , melletted van őrangyalod, s kegyesen int, hogy túl ne csapongj, és ne feledd, se meg ne bántsd Istenedet. Ha szomorú vagy, őrangyalod vigasztal; egy más honra mutat, hogy annak kedvéért tűrj, mig megváltásod órája it, hogy vele az örök örö- PEST, 1858. OCTOBER 14. ^1. szám. c& ^) II. Félév. Qj)