Katholikus Néplap, 1859. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1859-01-06 / 1. szám
. Kis-Karácson és Újév ig városokon a világ téli időben különféle mulatságokat szerez szórakozásul fiainak, azalatt anyaszentegyházunk ugyan e zord évszakban anyagi gyöngédséggel a betlehemi isteni kisded jászolya köré gyűjti hiveit, Jézus szent gyermekségének szívreható titkait egyenként előterjesztvén, és sűrűn egymásra következő ünnepeivel a keresztény felebaráti szeretet gyakorlatára, és illetőleg ügyefogyott embertársaink segélyezésére a tehetősebbeknek alkalmat nyújtván, hogy annál inkább örvendhessenek azok is a világmegváltó Jézus születése napjának. — E nagy nap, Nagy-Karácson után nyomban szent István martyr ünnepét, a rákövetkezőn legkedveltebb tanítványa szent Jánosnak, harmadnapon pedig az úgynevezett Aprószenteknek emlékét ültük meg, kik az istentelen Heródes király féltékeny dühének áldozatul esének, jelenleg azonban liliomot tartva kezökben, és rózsakoszorút viselve fejükön, Isten bárányának oltára előtt örökre vigadoznak. Nagy-Karácson utáni nyolczadnapon ismét egy elérzékenyítő ünnepet tart az anyaszentegyház. A kis Jézus t. i., mint a világ áldozat-báránya bemutatja mennyei Atyjának azon, mindeneket megújítandó szentséges vérének legelső csöppjeit, mely vérét egykor a kálvária-hegyen egészben fogja kiontani, vagyis : a körülmetélés fájdalmat szülő parancsolatjának magát aláveti, hogy ez által is megmutassa Ábrahám magvábeli eredetét, úgymint kinek nemzetségéből a próféták jövendölése szerint a Megváltónak kell vala születnie. Ezen az Úr Jézus életében előforduló körülállás az, melynek emlékére anyaszentegyházunk Kis-Karácsont ünnepül rendelé, melynek tárgya a kis Jézus, miként a zsidó törvény és szokás szerint körülmetélteték, és elnevezteték Jézusnak, mire nézve az Úr angyal a legfelsőbb meghagyásból már a boldogságos Szűz üdvözlésekor nyilatkozott, mondván : „íme méhedben fogsz fogadni, és fiat szülni é s az ő nevét Jézusnak fogod hívni“ (Luk. 1, 31.). És e legfölségesebb név ráadása által a Magasságbeli kijelenté, hogy megtestesült, és vele azon egy természetű szent fia bűn nélkül fogantatott és született a világra, sőt hogy ő maga az ártatlanság és szentség, és az emberi nem üdvösségének szerzője. A Jézus név hatalmat jelentő név. Emlékezetünkbe hozza ez, Istennek Igéjét, ki által teremtetett és tartatik fon minden, kinek szellemi országa, anyaszentegyháza minden nemzetekre kiterjed, melyeket majd fölmagasztal, majd lever, miként hozzá és szent törvényeihez ragaszkodnak, vagy pedig lábbal tapodják azokat. A Jézus név szeretetteljes név , mert szivünket viszonszeretetre és legforróbb hálára gyulasztja üdvösségünk szerzője iránt, ki megváltásunk végett emberré lett, istállóban születék, üldözteték, rágalmaztatva szemrehányásokkal tetézteték, arczul veretett, megostoroztatott, és kereszthalált szenvedett ki, hogy megváltásunk nagy munkáját befejezze, halottaiból föltámadott, mennyekbe ment, hol mennygitszent Atyja előtt