Katholikus Néplap, 1860. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1860-03-22 / 12. szám

PEST, MARTIUS 22. 10. szám. __________________I. FÉLÉV. 1860. Megjelenik e lap hetenkint egyszer , csütörtökön. Előfizetési díj : helyben félévre 1 frt 31 kr., s egész évre 2 frt 62 kr. ausz. ér.; vidék­r­e postán félévre 1 frt 66 kr., s egész évre 3 frt 32 kr. au. ér. Az előfizetési pé­nzek a Szent-István-Társulat ügynöki hivatalába (Lipót-utcza, 8. sz.) bérmen­tesen, a lap szerkesztését illető levelek pedig a „K­atholikus Néplap“ szerkesztőségéhez (Pest, Képiró-utcza, 4. sz.) intézendők Gyümölcsoltó-Boldogasszony. E titok- és kegyelemteljes ünnep latinul ,Annuntiatio-­­nak, vagyis Boldogasszony hirdetésének neveztetik. Ugyanis a véletlen jóságú Isten öröktől fogva elhatá­rozta, hogy az emberi­ nem megváltására egyszülött Fiát elküldi e világra. Midőn tehát az erre kitűzött nap elér­kezett, Gábriel arkangyalt (ki több mint 400 évvel ez­előtt Dániel prófétának megjövendölte a Messiás, vagy Világüdvözitő eljövetelét és halálát, néhány hóval előbb pedig Zacharias papnak hirdeté meg ezen Messiás előhír­nöke, kér. sz. János születését) Mária nevű szűzhöz kül­dötte, ki Juda nemzetségéből s Dávid király véréből szár­mazott, és az Isten különös rendeléséből eljegyeztetett ugyan egy igazszivü­, szintén Dávid házából származott, József nevű férfiúnak, mindamellett szűzi tisztaságban élt vele, melyet ő egyszersmind az Ur Istennek fogadás­kép is fölajánlott. A titokteljes Sz.-Háromság e legtisz­tább Szüzet öröktől fogva választá ki minden asszonyok közöl a régen megígért Messiás anyjául, miért is nem le­het azon kételkedni, miszerint ugyanezen boldogságos Szűz az égi adományok- s kegyelmekkel annyira teljes volt, hogy minden embert érdem- és szentségben nagyon is felülmúlna, mint ezt a sz. atyák is tanítják. A kegye­lemteljes Szűz ép imádságba, és az isteni titkok fölötti elmélkedésekbe volt elmerülve, midőn az Isten egyszü­lött Fiának megtestesülése megtörtént; a sz. atyák véle­ménye szerint ép akkor küldötte fohászait ez égbe, s for­rón kérte a mennyei Atyát, hogy küldené el valahára az oly rég megigért Világüdvözitőt. S ime, rögtön maga előtt látá Gábriel arkangyalt, ki így szólt hozzá : „Üd­­vözlégy, malaszttal teljes, az Úr vagyon te veled, áldott vagy te az asszonyok között!“ Mária hallván e szavakat, zavarba jött, gondolkozott : valljon mit jelentene ezen köszöntés? Az angyal azonban ezt észrevévén, így szólott hozzá : „Ne félj Mária, mert kedvet találtál az Istennél; ime méhedben fogadsz, és fiat szülsz, és az ő nevét Jé­zusnak hívod; ez nagy leszen, és a Magasságbeli Fiának hivatik, és Dávid atyjának székét neki adja az Úr Isten, és országol a Jákob házában örökké, és az ő országának nem leszen vége.“ Mily érzelmek támadtak e szavak hal­latára az alázatos és tiszta Szűz szívében, könnyebb el­gondolni, mint megfejteni. Elcsodálkozva azon, hogy Is­ten őt választa ki ily nagy titok végrehajtására, kérdé az angyalt : „Mikép leszen ez, miután én férfiút nem isme­rek?“— E szavakból koránsem következik, mintha Mária kételkedett volna, valljon lehetséges-e, vagy bizonyosan meg fog-e történni, mit az angyal mondott? A legaláza­tosabb és legtisztább Szűz azért kérdé ezt az angyaltól, mert míg egy részről meg nem foghatta, miként méltatja őt az isteni fölség ily nagy titok kivitelére; másrészt félt anyává lenni, miután ő szűzi erényét fölötte szerette, és azt az Istennek fogadáskép is fölajánlotta. Tehát ezért tartotta szükségesnek kérdezni : valljon miként lehet ő anyává szüzeségi fogadása mellett? Gábriel arkangyal csakhamar megmagyarázta neki, miszerint, noha anyává lesz, mégis megtartandja szűzi tisztaságát és fogadása is sértetlen maradand. „A Szentlélek — úgy mond ő — reád száll, és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz té­ged.“ E szavakra a legtisztább Szűz aggodalma teljesen megszűnvén, egész tisztelettel földre borult és legnagyobb alázattal mondá : „Íme az Úr szolgálója, legyen nekem a te igéd szerint!“ Ugyane pillanatban a Szentlélek által Mária legtisztább véréből test képeztetett, s ebbe lélek helyeztetett, mely test- és lélekkel megfoghatlan módon egyesült a második isteni személy. így jön az örök Ige testté, az Isten valóságos fia emberré! így alázta meg magát Isten fia, szolgai alakot vévén föl magára! Mária ellenben megdicsőíttetett, mivel ő lett az ég és föld kirá­lyának anyja. Az Isten fia valóságos emberré lett, s mégis valóságos Isten is megmaradt : úgyszintén Mária az Ur­nák valódi anyja lett, és nem szűnt meg egyszersmind szeplőtelen szűz lenni. Mily nagy, mily megfoghatlan tit­kok ezek! A sz. atyák öszhangzó állítása szerint az Isten egy­szülött Fiának megtestesülése legnagyobbika mindazon titkoknak, melyek a világ kezdetétől fogva valaha tör­téntek, s kutforrása minden egyéb titkoknak. Oly titok ez, mely minden angyali és emberi értelmet véletlenül fölülhalad; oly titok, mely Istennek legfőbb tökélyeit, 12

Next