Katholikus Néplap, 1861. január-június (14. évfolyam, 1-27. szám)

1861-05-16 / 21. szám

— 167 — bármikor is a kormányok versenygéseinek martaléka legyen. — Ám ha rászorul, mi nyújtsuk neki gyermeki szeretetünk szíves adományait, miként ezt önmaga is óhajtja, nehogy arra kényteleníttessék, hogy a hatalma­sak kegyelemmorzsáin tengődjék. Jusson bármire a pápa: kell, hogy a mi szeretetünk által függetlenített, szabad kormányzója legyen Péter hajójának, hogy mindig szabadon terjeszthesse ki kezeit áldásra a nemzetek és országok fölött, — azon áldásra, melyről a bölcs Sirák mondja, hogy az atya áldása megerősíti a fiúk há­zait­­). Ez a második czélja a sz. Szent­ László-Társu­­latnak, t. i. filléreinek egy részét az egyetemes egyház, s ha a körülmények úgy kívánnák, a római pápa egyéni és egyházkormányzati szükségeinek födözésére is for­dítani. Van még egy fontos czél, melyet a társulat maga elé tűzött, és ez­ a begy­ülendett összeg egy­harmadát min­denkor hazai szükségekre, nevezetes építmények, nem­zeti intézetek, a tudomány, művészet és ipar előmozdí­tására, névszerint a vontatva épülő lipótvárosi templomra, tudományos akadémiánkra, múzeumunkra, az ő műkin­cseinek , például képcsarnokának gyarapítására fordí­tani. Sajátságos, elszigetelt helyzetünk, kiállt viszonya­ink örök élénk emlékezete, s a jövőnk miatti méltó aggo­dalom hozza magával, hogy mi magyarok édes hazán­kat soha egy perezre sem téveszthetjük szemeink elől; hogy hazánk képe szüntelen lelkünk előtt lebeg; hogy a haza eszméjét gondolataink­, vágyaink­ és imáinkba egyiránt bele foglalni már természetünkké vált. S mint az élőfa önnön lombjainak árnyával védi a tövéhez hullt nedvet, melyből táplálatát szívja, úgy kell nekünk is saját hazafias tetteinkkel ápolnunk honszerelmünket, mely egyedül adja és védi meg hazánk életét. Erről a Szent­ László­ Társulat sem feledkezett meg, sőt fölada­tul tű­ze ki magának a vallás és a haza nemzőit egy szent frigybe vonni; a két, szeretetet és honszeretetet tehát összeolvasztá, hogy a két nemes lány együttes lobogása növelje a buzgalmat, mely a hármas sz.­czél elérését le­hetővé teszi. Lehetővé teszi, hogy keleti hitfeleink s magyar véreink fölsegélése, valamint az egyetemes egy­ház világszerte mutatkozandó szükségeinek födözéséhez való járulásunk által a magyar nevet keleten és nyuga­ton, éjszakán és délen egyre ismertebbé és tiszteltebbé tegyük, itthon pedig oly nemzetintézmények előmozdí­tásában vehessünk szép részt, melyekben még eddig szegények vagyunk, mert gazdagabbakká lennünk sor­sunk által nem engedtetett. Mindenesetre jó, nemes és szent czélok... De talán nagyobbak is e czélok, mintsem filléreinkkel elérhetnők, melyek egy tag részéről havon­­kint 6, évenkint tehát csak 72 krajczárt tesznek. Magá­ban véve kevés, az igaz; de hiszen apró cseppekből áll a folyó is, mely hajókat visz és malmokat hajt. — Is­ten áldásával a csekély dolgok nagyokká lesznek, és a gyöngék nem egyszer előzték már meg az erőseket. Íme, ezek a Szent­ László-Társulatnak nyíltan, be­csületes őszinteséggel bevallott czéljai. Arra nézve, hogy ezeken kívül semmi egyéb titkolt mellékczélja nincs, különösen, hogy a nemzetiségek és vallásfelekezetek között a békét fölzavarni, az annyira szükséges egyet­értést háborgatni távolról sem akarja és nem is fogja, sőt inkább a béke és összetartás előmozdítására törek­­vendik , minderre nézve szolgáljon biztosítékul a nyil­vánosság éber őrszeme, melyet mai föllépésével önkényt magára vont, s a mely ítéletének minden szavát, minden tettét eleve alárendeli; szolgáljon biztosítékul bíboros fő­védnöke­ és védnökeinek szintúgy , mint nagynevű el­nökeinek erkölcsi értéke s tagjainak magyar becsüle­tessége, melyhez gyanú nem fér. A társulat életfor­rása, lételeme és törvénye a kér. szeretet. A kér. szere­tet pedig, mint sz. Ágoston mondja, oly gyökér, mely csak jó hajtást hozhat­­. Részemről meg vagyok győ­ződve, hogy ebbeli szándékának tisztaságára minden tag annyira féltékeny, miszerint azon perezben, mely­ben csak hajszálnyi gyanú lehetne, hogy a társulat eredeti czéljaitól eltérve, oly irány felé hajlik, mely akár hazánkra, akár egyházunkra nézve nem kívánatos, azon perezben kilépne abból. És ez a joga minden tagnak meg is van. Különben is úgy van az, hogy ha eléggé érett már ez eszme s mi eléggé fogékonyak vagyunk elfogadá­sára , létesülni fog; ha nincs még itt ideje, majd eljön utóbb. — Azon fordul meg a dolog legfőkép: milyen kedvet talált Isten előtt ezen szándékunk, s mennyire illik a gondviselés tervébe új társulatunk. Csak Isten keze és áldása nyugodjék rajta, megél , és meghozza szép gyümölcseit. Mire tegye előtted, oh Istenünk, mél­tóvá e zsenge intézményt választott védszentjének, az erős lelkű és korú szent László királyunknak előtted kedves érdeme és esedezése, a boldogságos szűz Mária, Magyarország védasszonyának pártfogása és oltalma; hogy igy e társulat által is dicsőittessék szent neved. Amen. *) Sirák f. 2. r. 11. — Fohász Máriához. Isten kegyelméből ki vagy fölöttünk, S oly régtől bírod e magyar hazát, Oh hallgasd meg könyörgő híveidnek Hozzád repülő esdeklő szavát! Könyörögj érettünk a legfőbb királynál, Fordítsd le hozzánk irgalmas szemed, Királynénk vagy s­védasszonyunk! e szép hont Neked lehet csak is megvédened. Trónod körül van ősatyáink serge, Mely értünk esd zöld remény-mezben ott; Közöttök hófehér szüzeink lebegnek, S piros mezőkben a hű martyrok. Trónod díszíti háromszínű zászlónk: De nincs alatta, nincs még nemzeted! Királynénk vagy s­védasszonyunk ! e szép hont Neked lehet csak is megvédened. Ne nézd e népen átokká lett vétket, Melyért már bölcsőjétől szenvedett; Hisz egy pártoskodás dúlt életért egy ily kínos élet elégtét lehet!... Emeld ki inkább átka rút szennyéből, És egyesítsd örökre népedet. *­ De lande caritatio. 21 *

Next