Katholikus Néplap, 1861. január-június (14. évfolyam, 1-27. szám)
1861-05-16 / 21. szám
— 167 — bármikor is a kormányok versenygéseinek martaléka legyen. — Ám ha rászorul, mi nyújtsuk neki gyermeki szeretetünk szíves adományait, miként ezt önmaga is óhajtja, nehogy arra kényteleníttessék, hogy a hatalmasak kegyelemmorzsáin tengődjék. Jusson bármire a pápa: kell, hogy a mi szeretetünk által függetlenített, szabad kormányzója legyen Péter hajójának, hogy mindig szabadon terjeszthesse ki kezeit áldásra a nemzetek és országok fölött, — azon áldásra, melyről a bölcs Sirák mondja, hogy az atya áldása megerősíti a fiúk házait). Ez a második czélja a sz. Szent László-Társulatnak, t. i. filléreinek egy részét az egyetemes egyház, s ha a körülmények úgy kívánnák, a római pápa egyéni és egyházkormányzati szükségeinek födözésére is fordítani. Van még egy fontos czél, melyet a társulat maga elé tűzött, és ez a begyülendett összeg egyharmadát mindenkor hazai szükségekre, nevezetes építmények, nemzeti intézetek, a tudomány, művészet és ipar előmozdítására, névszerint a vontatva épülő lipótvárosi templomra, tudományos akadémiánkra, múzeumunkra, az ő műkincseinek , például képcsarnokának gyarapítására fordítani. Sajátságos, elszigetelt helyzetünk, kiállt viszonyaink örök élénk emlékezete, s a jövőnk miatti méltó aggodalom hozza magával, hogy mi magyarok édes hazánkat soha egy perezre sem téveszthetjük szemeink elől; hogy hazánk képe szüntelen lelkünk előtt lebeg; hogy a haza eszméjét gondolataink, vágyaink és imáinkba egyiránt bele foglalni már természetünkké vált. S mint az élőfa önnön lombjainak árnyával védi a tövéhez hullt nedvet, melyből táplálatát szívja, úgy kell nekünk is saját hazafias tetteinkkel ápolnunk honszerelmünket, mely egyedül adja és védi meg hazánk életét. Erről a Szent László Társulat sem feledkezett meg, sőt föladatul tűze ki magának a vallás és a haza nemzőit egy szent frigybe vonni; a két, szeretetet és honszeretetet tehát összeolvasztá, hogy a két nemes lány együttes lobogása növelje a buzgalmat, mely a hármas sz.czél elérését lehetővé teszi. Lehetővé teszi, hogy keleti hitfeleink s magyar véreink fölsegélése, valamint az egyetemes egyház világszerte mutatkozandó szükségeinek födözéséhez való járulásunk által a magyar nevet keleten és nyugaton, éjszakán és délen egyre ismertebbé és tiszteltebbé tegyük, itthon pedig oly nemzetintézmények előmozdításában vehessünk szép részt, melyekben még eddig szegények vagyunk, mert gazdagabbakká lennünk sorsunk által nem engedtetett. Mindenesetre jó, nemes és szent czélok... De talán nagyobbak is e czélok, mintsem filléreinkkel elérhetnők, melyek egy tag részéről havonkint 6, évenkint tehát csak 72 krajczárt tesznek. Magában véve kevés, az igaz; de hiszen apró cseppekből áll a folyó is, mely hajókat visz és malmokat hajt. — Isten áldásával a csekély dolgok nagyokká lesznek, és a gyöngék nem egyszer előzték már meg az erőseket. Íme, ezek a Szent László-Társulatnak nyíltan, becsületes őszinteséggel bevallott czéljai. Arra nézve, hogy ezeken kívül semmi egyéb titkolt mellékczélja nincs, különösen, hogy a nemzetiségek és vallásfelekezetek között a békét fölzavarni, az annyira szükséges egyetértést háborgatni távolról sem akarja és nem is fogja, sőt inkább a béke és összetartás előmozdítására törekvendik , minderre nézve szolgáljon biztosítékul a nyilvánosság éber őrszeme, melyet mai föllépésével önkényt magára vont, s a mely ítéletének minden szavát, minden tettét eleve alárendeli; szolgáljon biztosítékul bíboros fővédnöke és védnökeinek szintúgy , mint nagynevű elnökeinek erkölcsi értéke s tagjainak magyar becsületessége, melyhez gyanú nem fér. A társulat életforrása, lételeme és törvénye a kér. szeretet. A kér. szeretet pedig, mint sz. Ágoston mondja, oly gyökér, mely csak jó hajtást hozhat. Részemről meg vagyok győződve, hogy ebbeli szándékának tisztaságára minden tag annyira féltékeny, miszerint azon perezben, melyben csak hajszálnyi gyanú lehetne, hogy a társulat eredeti czéljaitól eltérve, oly irány felé hajlik, mely akár hazánkra, akár egyházunkra nézve nem kívánatos, azon perezben kilépne abból. És ez a joga minden tagnak meg is van. Különben is úgy van az, hogy ha eléggé érett már ez eszme s mi eléggé fogékonyak vagyunk elfogadására , létesülni fog; ha nincs még itt ideje, majd eljön utóbb. — Azon fordul meg a dolog legfőkép: milyen kedvet talált Isten előtt ezen szándékunk, s mennyire illik a gondviselés tervébe új társulatunk. Csak Isten keze és áldása nyugodjék rajta, megél , és meghozza szép gyümölcseit. Mire tegye előtted, oh Istenünk, méltóvá e zsenge intézményt választott védszentjének, az erős lelkű és korú szent László királyunknak előtted kedves érdeme és esedezése, a boldogságos szűz Mária, Magyarország védasszonyának pártfogása és oltalma; hogy igy e társulat által is dicsőittessék szent neved. Amen. *) Sirák f. 2. r. 11. — Fohász Máriához. Isten kegyelméből ki vagy fölöttünk, S oly régtől bírod e magyar hazát, Oh hallgasd meg könyörgő híveidnek Hozzád repülő esdeklő szavát! Könyörögj érettünk a legfőbb királynál, Fordítsd le hozzánk irgalmas szemed, Királynénk vagy svédasszonyunk! e szép hont Neked lehet csak is megvédened. Trónod körül van ősatyáink serge, Mely értünk esd zöld remény-mezben ott; Közöttök hófehér szüzeink lebegnek, S piros mezőkben a hű martyrok. Trónod díszíti háromszínű zászlónk: De nincs alatta, nincs még nemzeted! Királynénk vagy svédasszonyunk ! e szép hont Neked lehet csak is megvédened. Ne nézd e népen átokká lett vétket, Melyért már bölcsőjétől szenvedett; Hisz egy pártoskodás dúlt életért egy ily kínos élet elégtét lehet!... Emeld ki inkább átka rút szennyéből, És egyesítsd örökre népedet. * De lande caritatio. 21 *