Katholikus Néplap. 1869. január-július (25. évfolyam, 1-27. szám)

1869-06-10 / 23. szám

180 háza tartozik. Ezt 1836-ban Colonna Péter bíbornok alapította. XVI. Gergely és IX. Pius pedig megnyitották. 384 betegnek van benne helye ; a főterem hossza 340 láb. Kissé fölebb van a milánóiak által 1612-ben ala­­pított sz. Károl­y temploma; a főoltár fölött Maratta egy gyönyörű mozaik­ képe van (a­mint Boroméi szent Károlyt Mária Jézushoz vezeti), e kép eredetije a Santa Maria del Popolóban látható. Itt őrzik Boroméi szent Károly szívét, aranylánczát és vértől ázott ruháját. A Colonna-tér mellett elhaladva a szent Marczell pápa tiszteletére emelt templomhoz érünk. „A római eredetű Marcell pápa Constantius és Galerius idejétől Maxentiusig ült sz. Péter székében. A városban 35 plébániát állított , hogy a Jézus vallására térő pogányoknak a keresztség és penitentiatartás szent­ségei kiszolgáltathassanak. — Maxentius tudta ezt, és miatta felbőszült; a legkegyetlenebb kínzásokkal fenye­gette Marcellt, ha­ a pápaságot le nem teszi, és nem áldoz a bálványoknak. Miután Marc­ell ezen esztelen fenyegetéseket meg­vetette, Maxentius őt a nyilvános játékokra szánt vad­állatok istállójába zárta. Itt kilencz hónapig ima és böjtölés közt élt; hiveit személyesen nem látogathat­ván meg, leveleket irt hozzájok. A clerus által megsza­badí­ttatva, boldog Lucina vendégszeretetét vette igény­be, kinek házában azon templomot szentelte fel, mely ma is nevét viseli. A keresztények itt összegyülekeztek imádkozni, Marczell pedig oktatta őket. Maxentius erről értesülvén, a vadakat e templomba vitette át, s Marczellt arra kényszerítette , hogy a va­daknak szolgáljon. A szent pápa súlyos betegség által látogatva e helyen hunyt el az Urban.“ Így beszéli el a római breviarium szent Marczell történetét. Hasonló megaláztatások nem foszthatják meg a pápákat tekintélyöktől . Luczina szerény háza, mely először templommá avattatott, azután istállóvá tétetett, annál tiszteltebb. A keresztény, miután lebo­rult e szent pápa teste előtt, mely a főoltár előtt nyug­szik, annál inkább megerősödik azon isteni ígéret iránti hitben, hogy egyház ellen a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni. A velenczei téren azon palotában, melyben a ma­gyar-osztrák követség van, szent Márk egyháza vonja magára figyelmünket, melyet a velenczei követek és főpapok kitűnő képekkel és drága márványokkal diszít­­tettek föl. Maga a palota a Colysseum köveiből építtetett és soká a pápák nyári lakául szolgált. A templomot Iz. Márk pápa építette 336-ban, mint mondják, Nagy Konstantin segítségével. Újra felépí­tette IV. Gergely 883-ban. A főoltár alatt szent Márk evangélista, szent Márk pápa, szent Abdon és Sennen ereklyéi őriztetnek. Abdon és Sennen két persa herczeg volt, kiket Decius mint a római hadsereg vezére fogolylyá tett s azon reményben hozott Rómába, hogy sikerülend őket a ker­esztény hit megtagadására bírni. Soká békében éltek Rómában Fülöp császár uralkodása alatt, ki jó­akarattal viseltetett a keresztények iránt. Decius császárrá lévén, megemlékezett a két elő­kelő fogolyról, s felszólította őket, hogy áldozzanak a­­ Napnak. Miután ezt tenni nem akarták, megparacsolta, hogy a vadállatok elé dobassanak. Először ólomgolyós korbácsokkal verette meg őket, aztán a Colysseumba vitette. Két oroszlán és négy medve uszittatott rajuk , ezek azonban lábaikhoz feküdtek le és­ védelmezték őket.­­Valérián, Róma főnöke, kit a császár odaküldött, hogy a játékokra felügyeljen, a miatti dühében, hogy vadállatok a kitett áldozatokat nem bántották, a gladiá­torok által gyilkoltatta meg őket. Testeik három napig temetetlenül hevertek, végre Quirinus nevű aldékán vitte el azokat és ónkoporsóba zárta. Sokáig nem tud­ták, hol vannak eltemetve; végre föltaláltattak Nagy Konstantin uralkodása alatt s a Janiculus-hegy alatt, a sz­­pontiáni temetőben temettettek el s ott maradtak IV. Gergely idejéig, ki testeiket a szent Márk templomába vitette át. Itt végződik a Corso, mely az egykor itt tartott lófuttatásoktól nyerte nevét. Ezen, Romának legszebb és leghosszabb utczája körülbelül a régi Via Lat­a helyét foglalja el, és sajnálni lehet, hogy tovább a Ca­­pitoliumig nem vitték, honnan aztán az utcza végéről pompás kilátás nyílt volna. A Corso a kereskedelmi és uracs- s általán az előkelő világnak központja; itt vannak a város leggaz­dagabb boltjai. Esténkint két órával az Ave Maria előtt a legnagyobb élénkség uralkodik itt. Az út közepét a gyönyörű lovakat és számos inasokat tartó római ne­messég fogatai foglalják el; a járdákon élénk sürgés­forgás , összevegysülve pap, szerzetes, tanuló, katona, a világ talán minden nemzetének képviselői. Néha ő Szentsége is sétál a Corsón; ilyenkor minden különb­ség nélkül mindenki térdre bocsátkozik, hogy a Szent­atya áldását fogadja. Szóval, a Corso Romában az, a mi Párisban a Rivoli, Pesten a váczi­ utcza. XVI. M­ars m­e­z­e­j­e. (A Pantheon. — Átalakítása. — Rafael sírja). A mostani Rómában hasztalanul keresnek a régi Mars mezejét, melyet a rómaiak a királyok elűizetése után a harcz istenének szenteltek, s mely a római nép történelmében oly gyakran előfordul: e mező teljesen eltűnt. A Quirinál és Capitolium tövétől a Pincio-hegy és Tiber közt a néptér kapujáig terjedett; e tér ma­­ Róma egyik leglakottabb része. A számos nevezetes emlékek közöl, melyekkel a I a pogány császárság e tért diszítette, csak néhány rom maradt fen. Pedig egykor e téren sok templom, szín­ház és egyéb kiváló épület állott: Alexander Severus circusa, Agrippa Pantheonja, Augustus síremléke; egy obeliszk, mely jelenleg a Monte-Ostorión áll; Márk­ Aurél temploma, melynek belsejét most a Chigi-palota foglalja el; az argonauták oszlop­csarnoka ezernyi osz­lopaival és szobraival középen Neptun templomával, melynek szép oszlopai a mostani városház homlokzatát diszítik; nagyszerű nyilvános fürdő­épület, melynek helyén jelenleg a Piombino-palota áll; a nagy épületek közt több tágas gyepes tér, melyeken az ifjúság test­gyakorlatokat tartott, ez volt a régi Mars mezeje.

Next