Katholikus Néplap, 1869. július- december (25. évfolyam, 28-52. szám)
1869-10-14 / 41. szám
324 Most tekintsünk meg néhányat Roma számos palotái közöl. Többeket közölök a pápák családjai építettek. Egyik legszebb és leggazdagabb palota a Borghese-családé ; reánk magyarokra nézve annyiból is érdekes, mert úrnője magyar, t. i. Apponyi Ilona grófnő, az ifjú Borghese herczeg neje. A palotát cemballo Borghesének is hívják, mivel zongora alakja van. A szép szobrokkal, oszlopokkal, ugrókutakkal díszített udvar magában jó benyomást tesz. A római főnemesség mindig egyik dicsőségét helyzi remek festmények gyűjtésében ; alig van Rómában palota, melynek néhány kitűnő festménye ne volna, melyek megtekintése a közönségnek meg szokott engedtetni. A Borghese-palota múzeumja igen gazdag, láthatni itt Rafael Fornarináját, a négy időszakot Albanotól, Rubens, Titian, Domenichino és más elsőrendű művészek festvényeit. A Barberini-palota a kapuczinusok közelében részben a Colysseum köveiből épült; van gazdag könyvtára, gyönyörű frescói Cortonetól. Másnap a szülők a tegnap történteket Borosával közlék, ki magyar őszinteséggel tudatá szülőivel, hogy kezét Vinczének nem nyújthatja, mert iránta legkisebb hajlamot sem érez magában, pedig csekély véleménye szerint a házasság csak akkor boldog, ha azt a kölcsönös szeretet teszi édessé. A szülők, Borcsa nyilatkozatán annyival is inkább megnyugodtak, minthogy Vinczének előttök ismeretes múltja csakis kétes boldogságot ígérhetett nekik. Mielőtt azonban az atya távozott volna, szeretett leánya rózsapiros arczát megcsípvén, e szavakat intézé hozzá : — Várj te kis csintalan, ha majd Bencze öcsém találna megkérni, de magának ám, akkor meg én nem adlak neki. Borcsa szemeit némán a földre szegző, de az okos atya ezen néma szavakból is kiolvasó leányának belérzelmeit. Egy hét múlva Bencze megvivé Vinczének az üres kosarat. Vincze ugyan úgy szinlette magát, mintha e dologgal nem sokat törődnék, de szive mégis sajgóit, mert e hét folytán gondolataiban gyakrabban foglalkozván Borosával, kénytelen volt önmagának bevallani, hogy szivét Borosának nem csak vagyona, hanem személye is hatalmasan vonzza magához. Vincze ezután több leányos háznál is kopogtatott; de mivel az üres kosárnak hite, bár mennyire rejtegette Vincze, a szolgabiróék által mégis csak kiszivárgott, mellette pedig az arával pénzt is keresett — rendre kosarat kapott. Végre megboszankodván, eltökélte magát nem nősülni. — Szórakozás végett a társaságot ezentúl még A Farnese-palota Michel-Angelo műve. Nagyszerű udvara van , három, egymás fölé rakott oszlopsorral ; van egy ritka szép terme, melynek hossza 62 láb; frescói remekművek és Caraccio Hanibáltól valók. Az előtt számos remek festménye és szobra is volt, de azokat a nápolyi királyok mint a Farnese herczegek örökösei Nápolyba vitték át. Jelenleg II. Ferencz volt nápolyi király lakik benne. A Farnesina-palota a Tiber túlsó oldalán Rómának majdnem végén van, főkincsét Rafael remek frescói képezik. A főnemességnek azonfelül a város közelében gyönyörű villái, azaz, mulató kertjei vannak, melyek legnagyobb részt, némelyek bizonyos napokon, a közönségnek is nyitvák. Legtöbb látogatója szokott a roppant kiterjedésű Borghese- és Pamphili-villáknak lenni. A római főnemesség bőkezűsége, jótékonysága által nagy népszerűséget vívott ki magának; sok templomot, kápolnát, kórházat, iskolát épített, a szegények mindig támaszt találnak benne; vallásossága pedig minden kifogáson fölül áll, jobban hajhászta, a kártyát még nagyobb mértékben űzte, buját borba kívánta fojtani, meg háztartása a fehér cselédre nézve sem a legjobb hírben állott. De hagyjuk őt most magára és tekintsük meg, mi történik e közben Jáákon ? Borosán Bencze szemei is megakadtak ; agyában gyakran megvillant már azon gondolat, hogy a két szép jószág egyesítve vajmi dús jövedelmet hozna ; de ezen gondolatot mindig kiverő elméjéből azon vélemény, hogy a vagyonos szolgabiró leányát, egy úgynevezett hétszilvafás nemes ember fiának úgy sem fogná adni, kiről ezenfölül jól tudja, hogy függetlenségét hivatallal fölcserélni, és szenvedélyéről, a vadászatról lemondani úgy sem akar. Mióta azonban a szolgabiró azon nyilatkozatát, hogy leányát őneki nőül örömest adná, hallotta, azon gondolattól, hogy talán mégis jó lenne a dolgot megkisérteni, megválni nem tudott. — Egyre kételkedett, meg meg csak bátorította magát. Végre is így okoskodott : ha Borosát meg sem is kapom , nem halok bele, de a dolgot mégis csak megkisértem, azonban Vinczénél okosabb leszek, s kapustól be nem dőlök. El-elment tehát vasárnapokon délután a szolgabiróékhoz, kikémlelendő, várjon szívesen fogadtatik-e? A fogadtatással mindig meg lehetett elégedve. Előhozogatott néha a mama előtt a házibajokról, melyeknek az ily rideg legény, mint ő, folytonosan kitéve van. A mama meg oly szívélyesen biztatgatta őt a nősülésre, mintha csak saját fiát akarta volna a házasságra bírni. — Igen ám, véleményezé ilyenkor Bencze, de kedves tensasszony, várjon ki jőne hozzám ? Én bocskoros nemes ember fia vagyok ugyan, hanem atyám ezen I állapotból a taníttatás által kiemelt, — többé ilyen A b o s z u á 11 á s. — Elbeszélés. — (Folytatás.)