Katholikus Néplap, 1870. július-december (26. évfolyam, 27-50. szám)
1870-07-07 / 27. szám
■7»', ■ " v- -y- , ....,,, -------- 206 utasokat kifosztani, házakba betörni, gyilkolni, mert neki nincs semmije, s a vármegye a nyomában jár. Azután látunk egy nagyszájú léhűtőt; erősen kiabálja , hogy neki szabad ünnep- és vasárnapon is végig cserditeni ostorával az utczán a templom előtt ájtatosság alatt, vagy odajárni, hol iczével harangoznak, — mert ő nem tudja, minek az a templom, imádság ; s ha már hat napig dolgozott, miért ne mulatna a hetediken Iczig szomszédnál. Azután megint jön egy , neki szabad nővel élni, anélkül, hogy az egyház áldását kérné , — mert hisz úgyis szereti e nőt, meg is verheti, bármikor el is űzheti ... minek is az a házasság szentsége? Papok gondolták ki! Azután ismét jön egy. Hé, ez nagy úr, mert — újságot ír, és sok ezer számra küldi szét az országba; hirdeti, hogy legolcsóbb, legszabadelvűbb, népnek való lap. Hát lássuk, neki mi szabad? Szabad neki becsületes embereket ország-világ előtt rágalmazni, a vallást gúnyolni, a pápától kezdve az utolsó káplánig minden papot pellengérre tenni, aljas lefogásokkal bemocskolni. ... Beszélni nagy hűhóval olyakról, mikhez hozzá sem szagolt — s minthogy ő piszkos, nem tűrheti, hogy más valaki tiszta legyen. Van-e még több ilyen szabadságos? Van bizony. Ez azután még nagyobb út ; ez parancsol még a lelkismereteknek is. Neki szabad a hívek hite tudta nélkül iskolákat közösíteni, képeket, feszületeket az iskolából kidobni, katholikus gyermeknek zsidó tanítókat adni, Kálvint Lutherrel hajbakaparni, stb.... Hát még ? .. . Akár száz ilyet, hanem legyen elég. Lásd édes népem, ezek mindenike azt mondja, hogy neki ez szabad, tehát ez a szabadság, hanem a józan természetes ész, a romlatlan egyszerű szív mindjárt megérzi, hogy lesz az ilyen szabadság nagyon vadalma sztí. Meg a foga is nagyon könnyen beletörik az embernek. Lám, ez egyszerű, minden nap, minden helyen hallott kérdésére az életnek hányan és hányan adnak olyan feleletet, hogy a becsület, rend, isteni s az emberi szivbe oltott törvény is hanyatt esik tőle, mely miatt, mint diákosan mondják, szekundába esik a társadalmi, családi, egyéni boldogság, egyetértés, megelégedés.. .. Ezek tehát nem lehetnek helyes feleletek. A jó keresztény ember, ha józan eszét, becsületes szivét hallgatja, ha figyel tanítójára, ki eddig sohsem csalta meg : az egyházra, más feleletet fog adni. Hogy milyen illik az ily jó keresztényhez, becsületes katholikusokhoz, majd elmondom a jövő alkalommal. Pesti nőtáras. Egyre borong, sötét felleg Ül és Román, ott pihen meg. Zúg a vihar, a jég reszket, Még lesújtja a keresztet. Koma. Országokat borít az ár, A kereszt tán le is dőlt már, Nem , a villám világánál Látszik, hogy mily erősen áll. A Vatikán, az Angyalvár Küzd szeliden, szilárdon áll Bár nincs senki, ki segítsen , De nem is kell — él az Isten! Bányász Ödön. Első lápon a romláshoz. — Elbeszélés. — — Az Isten szerelméért uram! legyen még egy kis türelemmel; tudom jól, hogy már régen meg kellett volna fizetnem azt a száz forintot. Dolgozom éjjel s nappal, csakhogy kifizethessem adósságomat, de alig vagyok képes a mindennapi kenyeret megkeresni. Ön is tudja uram, hogy boldogult férjem könyörületességből írta alá ezen adósságlevelet, és hogy nekünk egy krajczár hasznunk sem volt belőle. Higye el uram, nagyon fáj az nekem, egész éven át szakadatlanul dolgozni, nélkülözni, csakhogy mások adósságát kifizethessem. Tekintse csak szemeimet, milyenek az éjjelezés és sírástól! A hímzés igen fáradságos és keveset jövedelmező munka, melyből még szegény öreg anyámat és fiamat, ki egy idő óta heti béréből egy krajczárt nem hoz haza, kell eltartanom. Azonfelül a jó Isten betegséggel is meglátogatott, mely szintén pénzbe kerül; gyakran nincs munkám, s ekkor majd meghalok bámban! — Ez mind jól van, de nekem mit sem használ, felelt egy férfiú, ki a szegényes padlásszobában kezeit hátratéve föl s alá járt. — Ha ön azt hiszi, hogy siránkozásaival egy hitelezőt megindíthat, úgy nagyon téved. Mindenik azt teszi, amit kötelessége hoz magával. Az én kötelességem önnek tudtul adni, hogy önt Zsugori Jeremiás a száz forint miatt perbe fogta, s ha ön azt 24 óra lefolyása után meg nem fizeti, minden jószágát elárverezik. Megértett? — Az uram, könyörüljön rajtam! Én szegény özvegy vagyok, segély nélkül elhagyatva állok a világban. — Végső szükségemben írtam egy távoli rokonomnak, ki ámbár szegény falusi lelkész, jó ember, és sorsom meg fogja inditani szivét, — s ha csak le-