Katholikus Néplap, 1870. július-december (26. évfolyam, 27-50. szám)

1870-09-15 / 37. szám

PEST, II. félév. 37. szám, Szeptember 15. 1816. Megjelenik e lap minden héten egyszer, csütörtökön. Előfizetési ár: helyben félévre 1 frt 31 A pályázatok beigtatásáért tiz sorig minden egy- Az előfizetési pénzeket,valamint a lapba szánt kézirato­­kra, egész évre 2 frt 62 kr., vidékre fél-­szeri fölvételért 1 frt, 10 soron fölül, egyszeri közlés­­kor a Sz.-Istv.­Társ. igazgatóságához kérjük intézteim, évre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr. ért 2 f., ha többször közöltetik, 1 f., 50 kr. számittatik- Vannal felvilágosodás. — Történeti vázlat. — Éjszak-Afrika, a római birodalomban, magtára valt a hadseregnek, miután ott a búza száz-, százhúsz magot is adott. Hasonlított e birtok egy nagyszerű kerthez, melyben szebbnél szebb majorok, pompás mezei házak diszlettek, a tiz lábnyi levelű­ pisáng, s a kurrabó-fák fürtökben csüngő piros virágai között. Sz. Ágoston korában, Kalama városát kivéve, majd az egész ország, a hath. hitet vallá, s csaknem hatszáz püspöke vola. De a nagy bővelkedésben annyira el­áradt ott végre a fényűzés, meg a kicsapongás, hogy pirul azt a természet kimondani. Ez aztán az Úr ter­­hévé tette őket, hogy elvesse őket magától. S mi történt? Bonifácz a helytartó, hogy kikerül­hesse a tőrt, melybe Aetius akarta ejteni, föllázadt a császári ház ellen, és segítségü­l bívta a vandálokat, a közeli spanyol földről. Genserich, a vandál király, föl is fegyverze népét, s áthajózott Afrikába, de csak a 429-ik év május havában, mikor már Bonifácz kien­­gesztelődött Placidia császárnővel. Mindent ígért most Bonifácz a német vandáloknak, csak vonuljanak visz­­sza, de hasztalan, mert azok véres harczot kezdettek az afrikai rómaiak ellen. Lángba borult most a sok pompás kéjlak, a sok falu és kerü­tetlen város. A lakosok kifosztatva, vagy levágattak, vagy rabszolgákként elhurczoltattak. A kik elszaladhattak, éhen vesztek el a pusztákon. Főleg pedig a papokat sujtá az árián vad gyűlölet, a Krisztus istensége miatt, mint a kik szerintük: a sötétség ter­jesztői. Templomaikat levonták, vagy maguknak fog­lalták le; lakóikat földúlták, s a papokat vagy leöldös­­ték, mint Papinián áldozátt, vagy rabszolgáikká tet­ték. Genserich király, ki megtagadta Krisztus isten­ségét a vandál koronáért Kaprapiktába, a pogány mórok királynak, Kapszurnak, katholikus papokat is küldött rabszolgákul. Ezen öldöklő harcz alatt min­denfelé hevert a sok halott, s oly iszonyú dögvész tört ki, mely ezereket ragadott el, még a keritett városok­ból is. Bonifácz ezalatt összeszedé hadseregét, és megüt­között a vandálokkal Numidia határán, de a győzel­met az Isten fenyítő keze most a vandáloknak adá. Bonifácz erre Hippó városába vonult, hol még élet­ben találta barátját, sz. Ágoston püspököt. Oda özön­lött most a vidék népe is, valamint azon püspökök, kik még életben maradtak. Utánuk nyomult a vandál had is junius hóban, a 430-ik évben, de az erősített város vitézül védé magát. E közben sz. Ágoston, augusztus hó 28-án átköltözött a csatazaj közös Megváltó Istené­hez. Hippó, csak 14 hónapi ostr­om után adta­ meg magát. A 455-ik évben pedig már egész római Afrika a vandálokat uralta. Ezalatt folyvást üldöztettek a Krisztus istenségé­nek hívei. Quodvulideus, a karthagói püspök, sok kath. papokkal együtt, száműzetett Nápolyba, a­hol meg is halt a 444-ik évben. Némely püspökök, mint rabszol­gák, konyhai munkára kényszeríttettek. Az urak és hölgyek pedig, hogy meg nem tagadták Intőket, ron­gyokba burkoltan vándoroltak ki, mint koldusok a széles világra. Szatur, a királyfi udvarmestere, hogy Jézus istenségéhez hű maradt, megfosztatott birtokaitól, még gyermekeitől, sőt nejétől is, és koldusként taszít­­tatott ki a világba. Szép lelkiismereti szabadság, a fölvilágosodott hitlenség részéről! E korban élt Atilla, az Isten másik ostora, kiről azt mondották: Ha csak földbe szúrta is pallosát, száz nemzet remegett miatta; mert mint sz. Jeromos bizo­­nyitá, már azelőtt 35 évvel Jeruzsálem falait is kija­­viták, annyira remegtek a hunoktól. (Epit. Fabiolae) Atilla azonban meghalt, 454-ik évben; Genserich pedig, a 477-ik évben, miután földig romboltatá a kórházakat, a vigadó csarnokokat, a ligeteket és fürdő­ket, az erkölcstelenség ezen fészkeit.37

Next