Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1956 (63. évfolyam, 1-51. szám)
1956-05-20 / 21. szám
"Café Budapest" jótékonysági bál Bridgeporton Minden eddigit felülmúló siker koronázta az idei “Café Budapest” hagyományos, jótékonysági bált, melyet ez évben a bridgeporti Pannónia Amerikai Magyar Club rendezett dr. Návay Aladár elnök vezetésével április 28-án a helybeli Hotel Stratfield báltermeiben. A bálon New Haven, Wallingford, Norwalk, Westport, Stamford, sőt New York és New Jersey magyarsága és amerikai barátai is jelentős számmal képviseltették magukat. A zenekari emelvényt ifj. Erőss Andor festőművész Budapest látképét ábrázoló festménye diszítette. Este 8 óra körül érkeztek a vendégek, akik közül sikerült néhány nevet feljegyeznünk. Jelen voltak: Father Deésy Ipoly fairfieldi plébános, Ágh László és neje, Makkay Csilláék, Karl von Riesenfelder és családja, Dr. Lengyel Pál és neje, Szondy István és neje, Koltay György és neje, Mr. & Mrs. Howard Owens, Marót Béláék, Dr. Kálmán Jenő és neje, Dr. Szűr Raffael és neje, Dr. Zsiga Elmo és családja, Mr. & Mrs. Edward Gaal, Dr. Magyar István és neje, Séra István és neje, Belső Gyula, Miss Morrison, Mr. & Mrs. Fitzpatrick, az International Institute igazgatója és új elnöke, Tóth Barnabás, Dobey John, Vargha Lajos, Orosz János, Salkó János, Orosz Gábor családjaikkal és még sokan mások. A bál díszelnöke Szegedy István az International Institute legutóbbi elnöke volt, a bálelnöki és ceremóniás tisztet Dr. Návay Aladár, a Pannónia Club elnöke töltötte be. Az ízletes vacsora után Dr. Návay bálelnök üdvözölte a megjelenteket, majd a bridgeporti üzlettulajdonosok által adományozott nyeremény tárgyakat sorsolták ki. Ennek befejezése után a hosszú fehérruhás elsőbálos leányok id. Erőss Andor vezetése mellett nyitották meg a bált. Nyitó párok voltak: Orosz Klára— Szathmáry Géza, Irmgard Henschel—Kocsor Gyula, Lipusz Ilonka—Csicsek Tamás, Jean Mary—Balanyi János, Karátsony Éva—Eystrich György, Szigety Jean—Odeschalchy Pál. 10:30-kor kezdődött a bál rövid, nívós műsora, melynek fénypontja és meglepetése Szabados-Erőss Éva, a m. kir. Operaház, a Radio City Music Hall és a Kansas City Starlife Theater szólótáncosnőjének vendégfellépése volt. Első táncszáma Gounod Faust zenéjére egy saját koreográfiáira táncfantázia volt. Lehellet könnyű mozdulatai, a klasszikus zenének teljes átélése olyan művészi teljesítmény volt, amelyet csak kiforrott, igazi művész tud nyújtani. A műsor második száma Arthur Gramse énekművész Kacsóh Pongrácz János Vitézéből előadott két dala volt, amely igen nagy sikert aratott. Ezután ismét Szabados- Erőss Éva következett. Ezúttal Liszt rapszódiáira “Magyar ábrándok” tánckölteményét adta elő ugyancsak saját koreográfiájára. A művésznő táncával soha el nem felejthető élményt nyújtott. A közönség szűnni nem akaró tapssal honorálta a művészek szereplését. * A jól sikerült bálon bálkirálynő választás is volt, melynek győztese Orosz Klára lett, udvarhölgyei pedig Eystrich Kató és Karátsony Éva. A rendezőség hivatása magaslatán állott. A közönség egy felejthetetlen szép est emlékével távozott. A rendezés sikere elsősorban Horváth Jánosné főrendező érdeme. Segítőtársai voltak: Szür Raffaelné, Gall Edwardné, id. Erőss Andor, Kastriner Ernő, Eystrich György, Müller József, Szilágyi Antal, Kocsor Gyula, Koltay Györgyné, Szathmáry Lajosné, Koleszár Ethel, Karátsony Éva és Orosz Klára. Külön elismerés és köszönet illeti meg az összes védnököket és a nyereménytárgyak adományozóit, akik erkölcsi és anyagi támogatásaikkal nagyban hozzájárultak a bál sikeréhez. Végül köszönet illeti meg gróf Révay Istvánt és zenekarát, akik kitűnő játékukkal ezúttal is nagymértékben segítették elő a báli sikert és hangulatot. A pünkösdi lélek írta: ANTAL ÁRON I I. PIROS PÜNKÖSD HETE VOLT és a Szentlélek szárnysuhogásától zúgott a levegő. A nap bíbor bölcsőből kelt és bíbor nyoszolyán pihent el. Az elérett tavasz kitárta minden pompáját. Sárga szőnyeget szőtt réti boglárkából, sásnősziromból a vizek környékére. A szárazabb réteket pedig székely szőttesbe öltöztette, szeszélyes színfoltokat vetélve a sötétzöld alapra. Pirosat a kakukszegíti meg a kakastaréj sallangos szirmaiból. Égi kéket gólyacsőrből és füzéres zsályából. Fejér paszamántot a medvetalp és turbolya ernyős virágaiból meg a foszfár keresztszirmaiból. Még a porba, igen, az utak porába is, virágot hintett a tavasz osztogató öröme. Kis gyermekeket, virágzó élethajtásokat. Mert gyermekhadak táboroztak az útszéleken, édes izgalommal várva a búcsúra vonuló keresztaljakat. S ha az országúton meglebbentek méltóságosan a keresztes lobogók, abbahagyták a porozódást, — mert fürödtek a porban, mint verebek, — és lelkendezve süvöltözték: — Kereszt! Még egy kereszt! Keresztes zászlók alatt vonult a nép pünkösdi búcsúra a Somlyói Máriához. Idehajtotta a százados vagy az embereket. Nagyokat és kicsinyeket. S ha már a kicsinyek nem mehetnek el, hát várnak. Várják a kereszteket, s a serdülő kort, mikor maguk is részt vehetnek a székely amfiktioniákban. LÁM, A KIS DULLÓ GYURI is egész nap mind a kereszteket várja. Számon tartja, ki melyik faluból jön. Ismeri a lobogókat, zászlókat. S mikor az utolsó gyergyói keresztalja is elvonult, nehéz szívvel megy haza. Valami titkos vágy, valami névtelen sóvárgás ereszt szárnyat gyermeki lelkében. Azok a keresztes zászlók, azok a lobogók sodorják magukkal gondolatait Somlyó felé, a Szűzanya felé. Hiszen nem is csoda. Mi mindent nem hallott, mi mindent össze nem gyűjtögetett kicsiny fejében a Somlyói búcsúról! Ott van Terézsiné, a szolgáló! Hát a szomszéd Rózsi néni fiai! A tavaly megjárják a búcsút. S milyen szép dolgokat tudnak mesélni. Aztán minél többet hallott, annál csodásabbnak tűnt fel előtte a pünkösdi búcsú. Hiszen szép, szép a beszéd, a mendemonda. Dehát látni kellene azt. Látni. De hogyan? Gyuri egyelőre, amint a keresztvárosból haza érkezett, meghúzódott az udvar legcsendesebb sarkában, a csűrök szegeztében. Bekuporodott a száradásra kiszálkázott deszkák alá, felült a képzeletgépre, melyet a vágyak olajával fűtött be. Gyurit ez a legrégibb emberi repülőgép legelőször is az ölyvestetőre vitte. Mert erdei kaszálás idején gyakran nézegetett innen a Somlyóhegy kettős kúpja felé. A hegy tövéből odáig ködlött, odáig fehérlett a barátok nagy temploma. Odáig csillogott az egybefolyó ikertorony bádog sisakja. Szerte a felcsiki térségen, a dombtetőkön más tornyok is ragyogtak, a barna falvak közepéből más templomok is fejérlettek elő. De ő csak a nagy templomot látta. Arrafelé repült, repült. Megjárta Kissomlyó hegyén a kálváriát. Istenem, Istenem, úgy van-e vájjon, hogy pünkösd szombatján, a délutáni kikerülésen annyi a lobogó meg a zászló, mint erdőn a fa s fenyőfán a csereklye? S vájjon pünkösd virradójára a keresztek nagy énekszóval egész éjjel kerülik-e a Jézus hágóját? Belépett a nagy templomba és odazarándokolt Mária aranyos szobra elé. Milyen lehet az a Mária, az a szépséges Mária? Milyen? Kihez hasonlít? Ugyan kihez? Az édesanyjához? Ahhoz. Ahhoz. Ha élne. Ha ismerte volna, így nem tudja, nem képes elképzelni. Közben az árnyak megsürüsödnek s békák a közeli mocsárban brekegve üdvözlik a leszálló estét. És a misztikumok félős borzongása járja át Gyurinak gyermeki testét. Álom járásából nagyapja hivó kiáltása — mert anyátlan árva lévén, nagyapja nevelte, — ragadja ki: Gyuri hol vagy? Jere lefeküdi! IMMEL-AMMAL VETKŐZIK. Nagyapja két karjával az asztalra könyökölve, csendesen morzsolja az olvasót. Gyuri szíve nagyot dobban. Most . . . most kell nagyapja elé járulnia. De azt nem kérheti, hogy vigye el. Nem. Nem. Nagyapja nem jár a búcsúra. Itthon szokott vele maradni házpásztornak. De a cselédeket elengedi a kereszttel. Ez pedig holnapután reggel indul ,a többivel, a ködönfelülvalókkal. Igen, azzal a kereszttel kell neki is elmennie. Ugyan mit fog mondani nagyapja? Ez a szigorú ember. Ugyan mit? A szigorú ember keresztet vet és felemelkedik. Gyuri félve, szepegve szólal meg: — Táti, eresszen el a búcsúra ... A keresztek . . . Az öregnek összeszaladnak bokros, szürke szemöldökei. — Mi jut eszedbe, gyermek? — Eresszen el, táti, eresszen el. — Hallgass, gyermek! Hallgass, ha mondom. Ki látott ilyet? ütéstaplónyi gyermek a búcsúra! Elérsz majd. Ha nagyobb leszel. Feküdj le s aludjál! Ez ellen nincs orvosság, tudta a kis Gyuri. Hallgatva lefeküdt. Behunyt szemei előtt meglebbentek a lobogók. Hallotta az éneket, az ütemes csengetést. S aztán nagy sokára egy fényességes, napsugárszemü asszony mosolygott rá, ölébe vette, megsimogatta. — Ez a Somlyói Mária, — gondolta és elaludt. KÉSŐN ÉBREDT. A ház csendes. A nap magasan jár. Alig reggelizett meg, szaladt ki az országútra. A falu is csendes. Csak szekerek döröngölnek lefelé, telve bucsus néppel. Egy-két gyermek játszik az ut korában csendesen, izgalom nélkül. Igaz biza. Ma nem jön kereszt. Visszaballag újra az udvarukba. Nagyapja jön ki a házból, kezében pálcával. — No, jere nézzük meg a legényeket, hogy vetik a fekete borsót. De látja, Gyuri kedvetlen, húzódozik. Hát azt mondja :— Jó, jó, maradj. Nem bánom. Úgyis messze megyek. Még elfáradnál. Csak ülj itthon és ne kerengj. Gyuri egy ideig unottan ténfereg az udvaron. A galambok turbékolnak fent a bugos kapun. Most az egyszer rájuk se hederint. A sütőházban Terézsiné forgolódik a kemence mellett. Szedi ki a pünkösdi kalácsokat egy nagy tekenőbe. Máskor bezzeg ott lábatlankodott a sütés dolga körül. Most alig akarja meghallani Terézsiné hivó szavát: — Gyuri, jere, jere, segítsd a teknőt bevinni! Mikor bevitték a házba, kivesz a többi közül egy szép kis fonottast. A Gyuri markába nyomja. — Nesze, ezt neked sütöttem. A szép, pirosra sült kalács rámosolyog Gyurira, incselkedik vele: ham, ham, kapjálsza be. De Gyuri mást gondol. Mert előkeresi iskolás tarisznyáját, beléteszi a kalácsot, s amíg Terézsiné a kamarában foglalatoskodik, kisomfordál a kapuhoz. S aztán uccu neki, iszkek! Eliramodik. Vezette őt a pünkösdi lélek. UGYANAKKOR a Hargita másik oldalán, Udvarhely városában, az öreg Szabó Zakor is meghányta-vezette az ő elméjében, hogy immár az idők járása erősen elhaladt volna reszketeg feje fölött, lévén közelebb a kilencvenhez, mint a nyolcvanhoz. Jó volna még egyszer elzarándokolni gyalogszerrel a Mária lábához s azzal erőt meríteni a maholnap eljövendő másvilági zarándokaihoz. Jó volna elbucsuzgatni attól az úttól, amit régente annyi pünkösdkor végig végigjárt. Mint régi kedves emlékek köszöngettek feléje a húsvéti határjárások, lobogós keresztek alatt a robajló lovaglások, karabin-durrogások s a harsogó egyházi énekekben az ősi harci jelszó: Jézus, Jézus, Jézus! Feléje köszöntgettek a Somlyói bucsujárások, mikor a háromágú nagy lobogónak hosszú rúdját emelte. A mozgalmas összetűzések a szombat délutáni nagy kölrmeneten, a székelységnek ezen a felejthetetlen felvonulásán. Régi, elhalványult képek duzzadó, friss színeket kaptak emlékezetének megfakult rámáján. El kell még egyszer mennie a pünkösdi búcsúra. Mikor fiai, menyei, unokái előtt kinyilvánította szándékát, azok elcsodálkoztak. — No, nézze meg az ember, mit akar az öreg. Egyék, igyék, pipáljon és aludjék. Egyéb dolga ne legyen. Hagyja a búcsút a fiataloknak. De az öreg Zakor cementtel falazta ki az akaratit. No, ha nem enged, engedtek a fiai. Befogatnak, úgy küldik el. — Nem kell. — Jelentette ki az öreg. Gyalog megy, gyalog jön. Fél nappal előbb indul, mint a kereszt. És az öreg Szabó Zakor pünkösd csütörtökön tarisznyával az oldalán, bottal és olvasóval a kezében, elindult a Somlyói búcsúra. Vezette a pünkösdi lélek. (Folytatjuk) , * ' t • Harangozzon a Vasárnap a Kájoni harangjával Írta: Father Németh Kálmán dr. GYÉMÁNTOS ÓRA. Egy rezedafejű, vén tudósnak a reszketős beszédjét hallgattam tegnap a televízión. Éppen Wilson Mizernek, egy másik irodalmi vén korának a furcsa elméletét ismertette: “Mi a különbség a tolvaj és a tudós között?” A tudós történész a következőképpen okoskodott: “If you steal from one author, it’s plagiarism, if you steal from many, it’s search.” Vagyis: “Ha te meglopsz egy másik irót, akkor tolvaj a neved, irodalmi szarka vagy. De ha több irót lopsz meg egyszerre, akkor kutató vagy.” Száz aranyat is kaphatsz az Akadémiától. A facsaros beszédet megszoktam a székelyek között. Ez a Wilson-féle új elmélet mégis úgy hangzott a fülemnek, mint a repedt harang. Szerettem volna a televíziónak a “teleszájú” tudását viszszabosszantani egy másik különös kérdéssel. Megkérdezni tőle, hogy minek neveznék Amerikában azt a műveletet, amikor egy író nem a másik írót lopja meg, hanem önönmagát? Előttem van képzeletben egy szegény, magyar menekült történész, akinek minden könyve, papírja elégett. Bántják a hazáját, kicsinyelik a történelmét. Izgatottan és kétségbeesve tapogatja dohányporos, üres zsebeit. Mintha ő volna a regebeli Bernát, aki keresi a mennyköveit és bizonyítékait. Azt hiszem, hogy nem az elveszett aranyórájának a hűlt helyét keresi a zselében! A magyar nemzet történelmének ezerköves, ezer-gyémántos aranyóráját szeretné felhúzni szegény. Az ezer-gyémántköves aranyórát, amiben Hunyadi János volt a legszebb gyémánt. És a fia, kolozsvári Mátyás király, a második legszebb gyémánt. No, de a nyomdafaragó kisebbik gyémánt, Kájoni János se volt az utolsó! . . . “ÉLŐ SZÍVEK HARANGOZNAK . . ” A mesebeli aranyórából a cigány, a becstelen megtaláló piszkálta ki a hajszálrugót! Az ezerköves aranyórát viszont Trianonban szedték széjjel, az ugyancsak hozzáértő, jeles tudósok. Mit tegyek, amit tegyek, hogy a felséges órát felhúzhassam és megcsendítsem a kolozsvári harangjátékot: a Déli Harangszó 500 éves fordulóján? Mit tegyek? Agyvelőm sürgönyszalagja sok mindent lefotografált. De persze a papírjaim nekem is elégtek és összeroncsolódtak a szép nemzeti kocsi újbóli felfordulásakor. Mit tud az ember véres üvegdarabok között összekapirgálni a nemzeti dicsőség “öregbítésére”, amikor még a saját kersztlevelét sem leli a véres vasroncsok között? Egy ismerősöm sietett segítéégemre hónapokkal ezelőtt, amikor Vasárnapoknál megkezdtem a harangozást a Kájom kötelével. Mondom, egyik amerikai ismerősöm valahol megtalálta és címemre elküldötte a kolozsvári, hajdani Katholikus Világnak egy régi számát. Abból az időből, amikor ezt a képes folyóiratot én kezdtem szerkeszteni, az első Trianon után, a Hunyadi János házában, az áldott emlékű Tréfán Leonárd oldalán. Kinyitottam és megdöbbentem! Furcsa érzés az, amikor az ember elolvassa egy teljesen elfelejtett cikkét. Pláne, ha az a cikk a legislegelső Édesanyák napján íródott, amikor a Father Biró Benedek ötletére, mi, erdélyi árvák, egy ilyen aranyos divatot megteremtettünk Kiadták ifjabb és idősebb Borosnyay Dezső. A mű szerzője az emigrációnak egyik nagy kulturális értéke: Juszkó Béla festőművész, aki mint azt a Vasárnapban megjelent írásai mutatták, nemcsak festőeszközeivel, hanem szép magyar nyelvünkkel is művészien tud bánni. A könyv előszavában id. Borosnyay Dezső a következőket mondja: “Nemzeti hagyományainkhoz való ragaszkodásunk, népszokásaink ápolása, megóvása és fejlesztése, népdalaink megmentése és utódainkkal való megkedveltetek. Ennek a nagyon régi, immáron 35 éves cikk- t elsőrendű, honfiúi kötelességünk . . . Kulturális értékeink köznek a címe: “Élő szivek harangoznak . . .” Szivek, szép szivek harangoznak. Az elsárgult cikk imigyen kezdődik a K. V. második évfolyamának 170-ik oldalán: “. . . Ha szúró rajzszögekkel volna kipitykézve a szobai szőnyegem, vagy teli volna hintve vipera-betűkkel, most úgy is letérdelnék. Nagy útra indulok! Azt mondta ugyanis Tréfán Főatya, a Biró Benedek sugalmazására: “Miért van májusban ünnepe a madaraknak és a fáknak, az Édesanyáknak pedig nincsen semmikor sem?! Húzza meg fiam a harangot! . . . Csapjunk országos ünnepet az Édesanyáknak, csakúgy, mint Amerikában. Ahogyan én magát kicsikorától ismerem, soha senki sem volt olyan jóban a szamosújvári toronygalambokkal. Kölyökkorban meg nem volt dühösebb harangozó. Keresse meg valahogyan az elveszített toronykulcsot. Harangozzon “élő szívekkel ...” A Vasárnap olvasói még emlékeznek, hogy az “Édes Erdély hol vagyunkénak a sorozata és a Kájoni Harangszava: 5 sárguló levéllel kezdődött, amiket a szerkesztőség asztalára tettem. Majláth püspök megrendítő nyilatkozatát fényképben is közölte a Vasárnap. A többi 4 levélre, ime itt következik a felelet. Négy másik erdélyi nagyember szívének a harangszava ez, arra a körkérdésre: “Melyek voltak életemnek azok a pillanatai, amikor édes jó anyám lelkét legközelebb éreztem magamhoz? Milyen hatással voltak működésemre ezek a pillanatok? Íme: 4 felelet, Édeserdély akkori legnagyobb emberétől, akik közül ma már csak kettő van életben: Dr. Szentiványi Sándor, lancasteri unitárius püspöki vikárius és Bethlen Györgyné. GYÁRFÁS ELEMÉR CSÍKMEGYEI SZENÁTOR felelete:akit a második Trianon után a dicsőszentmártoni után agyonvertek.) Édesanyám lelkét akkor érzem legközelebb magamhoz, mikor gyermekeimmel foglalkozom. Igyekszem velük azt a meleg, gyöngéd jóságot éreztetni, mely megboldogult édesanyám egyéniségéből kisugárzott s ha hibáik, pajkosságaik néha terhemre vannak, édesanyám nemes, finom lelke int türelmes szeretetre és szerető Magyar Kincstár kincsévé tételével, tradícióink ápolásával vegyük ki részünket az alkotó munkából, mert a közteher viselése egyformán kötelez minden magyart ... Ne engedjük ősapáinktól ránkszállt örökséget veszendőbe menni! Távoli idegenbe szakadt honfitársaink, a mindennapi testet-lelket öltő munka után felüdülést nyerhetnek a népdalok révén ...” A könyv 12 mesét, 120 népdalt tartalmaz — szöveggel, kottával — és mindezek felett Juszkó Bélának művészi és megkapó illusztrációi, 71 grafikai kis remekmű. A könyv gondos nyomdai kiállítása mutatja: a sokszorosított eljárással készült munka is adhat művészi értéket, ha megfelelő kezek készítik, megfelelő tudással. Kevés könyvet ajánlhatunk olyan jó szívvel minden magyar gyermek és felnőtt kedezébe, mint a “Magyar Kincstárat, amelyről elmondhatnánk azt is, amire a bevezetés célzott: örökségünk. Kapható és megrendelhető a Vasárnap könyvesboltjában, ára: 3,50 dollár, postai megrendelés esetén 10 cent postaköltség mellékelendő. MEGHALT GÓF HUNYADI IMRE Gróf Hunyady Imre, a Magyar Felsőház v. tagja, 56 éves korában, hosszú szenvedés után, Newarkban elhunyt. Gyászolják: felesége, született Neipperg Erzsébet grófnő, kétéves ikerleányai, Ilona és Magdolna, valamint sógora és nővére, gr. Zichy Manó és felesége, született Hunyady Ilona grófnő, Chicago, 111. Az elhunytban, amerikai és magyar barátainak széles tábora, a magyarságnak olyan képviselőjét tisztelték, aki szociális érzéséről közismert volt. Temetése Newarkban (N. J.) május 7-én volt, a New York és környéki magyarság nagyszámú részvétele mellett. KATONABAJTÁRS HŐSTETTE AZ USA-BAN Az MHBK USA főcsoportvezetője közli: Takács Ferenc volt honvédalezredes, a cincinnatii MHBK csoport tagja, a St. Gregory Szemináriumban házmester. A szemináriumot április 11-én tűzvész pusztította el. Takács Ferenc élete kockáztatásával mentette ki az intézet igazgatóját, valamint több kispapot. Közben Takács Ferenc minden holmija és készpénze elégett. A cincinnatii angol nyelvű lapok igen meleghangú tudósításokban számoltak be a volt magyar katona hőstettéről és bátor életmentési akciójáról. Takács Ferenc átmenetileg cincinnatis csoportvezetőt lakással és a legszükségesebb ruhaneművel látták el a bajtársak. Nemes magatartásáért pedig a szeminárium gondoskodott Takács Ferenc jövőjéről. DR. SZENTIVÁNYI SÁNDOR kolozsvári unitárius püspökhelyettes felelete: “Édes jó Anyám A TORONTÓI MAGYAR RÁDIÓ minden szombat délután 4 lelkét minden pillanatban magam mellett ér órától közvetíti adásait a CKFH 1400-as hullámhosszán. Múzem. Ez késztet arra, hogy minden magyarul sorából értesül a magyarság az egyházi és társadalmi esernébeszélő embertársamban édestestvért nézzek és hyekről. — Hirdetéseket felvesz és a “Szív küldi szívnek” cijrha bármi áldozatot meghozzak a magyar egység, s műsorában kívánság hanglemezek rendelhetők. — Cím: Hahaz igazi Testvériség érdekében ...” Itarian Souvenir, 272 Spadina Avenue, Toronto, Ont., Canada. (Folytatás a hetedik oldalon) | Telefon: EM 8-1301. ’■* : : » Imádság pünkösd napján pünkösdért A BÉKÉD, URAM, bennfullad a könnyben és félreverjük a törött harangot, hogy küld el nekünk Ararát hegyére zöld ágat hozó pünkösdi galambod. MÉG a mocsár is kiszáradt, Uram, aki s a buja gazból lidérc üzen, ó, gyújtsd fel bününk buvó nádasát, hintsd le fejünkre pünkösdi tüzed! MERT megnémultunk és süketté váltunk és mégis várunk küldő ünnepet, nyisd már fel ajkunk gyermeki imára, adj korcs hitünknek égi nyelveket! JÖJJÖN közénk el szent Szerelmed Lelke, hogy próféták születhessenek újra, kikről a béke piros boldogságát a gyülölség is újra megtanulja. ERŐD, HATALMAD, BÖLCSESÉGED árán gyengeségünkből ihless hős erőt, ezért könyörgünk pünkösdért ma Hozzád pünkösdiben oltáraink előtt! Magast Artur