Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1972 (79. évfolyam, 1-50. szám)

1972-05-14 / 20. szám

AUS 1­73 LOUIS SZATMARY 2218 U LINCOLN AVE CHICAGO ILL 60614 Amerika egyetlen katolikus magyar hetilapja Catholic Hungarians9 Sunday Egyes szóm ára: 20 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 — Telefon: (216) 799-2600 The only Catholic Hungarian Weekly Newspaper in the United States Price of one copy: 20 cent Az orosz földalatti irodalom figyelmeztet ilyen lesz Európa 1984-ben, ha elfogadja az orosz “biztonságot" (Alább közöljük azt a szatírát, amelyet az orosz földalatti irodalom juttatott ki figyelmezte­tésként Európába. A szatíráról a svájci ZEIT­BILD a következőket írja: „Különös jelentőségű­nek kell tekinteni, hogy a szovjetunióbeli föld­alatti irodalom olyan szatírával jelentkezik, a­­mely a Nyugatról szól. Jellemző napjainkra, hogy ez a szatíra előttünk van, hiszen a Szovjetunió­ban dolgozó ellenzék, miként a kelet-közép-európai is növekvő csalódottsággal tekint a Nyugat felé. A «­Sajtószemle 1981­-ben» az orwelli időpontra utal, 189!­-re, amikor Európa felett a szocializmus már uralomra jutott---­Az orosz, földalatti irodalom által alkotott sutk­a a frankfurti POSSEV című folyóiratban jelent meg orosz nyelven, az ezévi januári szám­ban.) ANGLIA 1984 január 5. TIMES, London: A skót körzet mezőgazda­sági dolgozói az elmúlt évben egy eddig soha nem látott uborkatermést szüreteltek. Azonban a lon­doni zöldségkereskedések pultján mégis kevés az uborka. Mi ennek az oka? „Nincs elegendő csomagoló­anyag” válaszolja a HONEST WAY kolhoz elnöke, Petty Bridge, a szocialista munka hőse. „Írtunk már a körzet köz­pontjának és onnan azt a választ kaptuk, hogy legyünk türelemmel, a csomagolóanyagra még vár­ni kell. A körzeti üzemvezetőség azonban már érint­kezésbe lépett a londoni szövetkezeti tanáccsal és az már érintkezett az admiralitással. Az ad­­miralitás aztán a Buckingham palotához fordult. Azonban eddig a helyzet, sajnos, még nem jutott túl a csomagolópapír-holtponton.” A levélváltást gondosan tovább folytatják. A kolhoz teherautós készültségben várakoznak, ber­regnek! Várják a csomagolóanyagot! Csak az uborkák nem akarnak várni. Az ubor­kák ellenségesek és megrothadnak. S. Blayhead OLASZORSZÁG 1984. február 4. PAESE SERA, Roma: Ma az ifjak ezrei, le­gények és leányok indulnak a fővárosba, roham­munkára, a komszomol intézmények megvalósítá­sára. Ugyanis már megkezdődhetett az ifjúsági sportlétesítmények építése. Az egykori Szent Péter bazilika helyén már hetek óta dörögnek az épület­­döntő és földmaró gépek. Itt készül el, a lerombolt bazilika helyén az ország legnagyobb szabadtéri komszomol uszodája. Mellette létesül majd a téli sportstadion, a kényelmes és napos csarnokokban pedig fedett tenniszpályákat terveznek. ita FRANCIAORSZÁG 1984. február 19. PARIS-LOIR, Párizs: A párizsi városi bíróság előtt befejeződött annak az úgynevezett irodalmi pernek a tárgyalása, amelynek a vádlottja A. Bob- Driller volt. A vádlott már régebben is ismeretes volt dekadenciájáról, újabban pedig vonakodott magát alávetni a nép döntésének, nem volt haj­landó a szocialista útról írni és a valódi demokrá­cia társadalmát építeni, ily módon aztán az árulás és hűtlenség sikamlós útjára került. Közben, mint (Folytatása az ötödik oldalon) A diktátor “MOSZKVAI ÚTIKALAIT­-tal kedveskedett Amerika elnökének (Budapesti sajtószemle - Ambassador Puchan helyett) . A VASÁRNAP Amerikában nemzetiségi lap és még­hozzá „vidéki” nemzetiségi lap, clevelandi magyar hetilap. Ez azt jelenti, hogy cikkeinkre nem rendülnek meg a Fehér Házban, sőt még a külügy­minisztériumban sem rezegnek idegesen, ha „meg­mondjuk az igazat". Igaz, mi azért mégis megmond­juk, mert hát már ilyen a természetünk. A VASÁR­NAP megmondotta az elnök moszkvai útjával kap­csolatban jóelőre, hogy bajosan lehet Peking és Moszkva között vitorlázni... És ha az elnöki ta­nácsosok oda sem bojszintottak annak idején a cleve­landi VASÁRNAP okfejtésére, ma már az észak­­vietnami jól időzített offenzíva előrehaladása után derenghet némi sejtelem atekintetben, hogy Moszk­va nem viccel és az elnökkel Moszkvában erőpozí­­cióból kíván tárgyalni. És bizony, mindezt valószí­nűleg nem kockáztatta volna meg Moszkva, ha az elnök nem jelentkezik be a vizitre ... Dehát vidéki, nemzetiségi lapnak nehezen lehet igaza. ★ A VASÁRNAP azonban mégis mondja mon­­­dókáját, mert mindig is bízott abban, hogy az igaz­ság áthat és átszivárog minden közegen, még a ma­gasságokon is, a szellem valamiféle csodálatos, ki sem számítható áramlása révén — bármily magas­ságról, távolságról és elérhetetlen elszigeteltségről is legyen szó. (A magyar tanácsosokra nem igen számítunk, mert azok amint a külügyminisztérium­ban hivatalt kapnak, azonnal olyan elfoglaltak lesz­nek, hogy nem igen érnek rá magyar cikkeket ol­vasni. Meg kell érteni őket.) Éppen ezért most egy új közeledési formát, a­­­mint az amerikaiak mondják, egy új „apprócsot” ,kísérletezünk ki. Elkészítjük a budapesti sajtószemlét a budapesti, amerikai nagykövet, Ambassador Puchan helyett a szívességből, amiért olyan buz­gón dolgozik Budapesten. Buzgó célkitűzése, hogy a nagyjelentőségű Kádár Jánost megnyerje Nixon elnöknek. Szóval, hogy enyhülést hozzon létre Ame­rika és a magyarországi diktatúra között, mert­­ugyebár ez lényeges dolog és szükséges Amerika egészségi állapotához. Ambassador Puchan ugyanis titokban valószínűleg fájlalja, hogy Kádár és Nixon elnök között nincs olyan jó kapcsolat, mint Ceau­­sescu és Nixon elnök között. Ambassador Puchan ,olyan szenvedélyes külpolitikai konstruktőr, hogy IMPERSONAL:­ ­ennek a puchani külpolitikai gúlának a tetejébe oda­álmodta még a magyar Szent Koronát is, amellyel ezt a külpolitikai művét, az amerikai-kádári eny­­hületet meg lehetne koronázni. ★ ÉN ELHISZEM, hogy ez fárasztó álom lehet, különösen ha beleálmodja az amerikai magyarokat is, akik közismerten izgága, gyanakvó és indulatos bevándorlók, nem tesznek hangfogót véleményükre ,és nem szeretik, ha helyettük és értékeik nevében diplomáciai ambíciók akarnak szólani, példának okáért Ambassador Puchan is. Éppen ezért, hogy e fáradt álmú diplomatát kissé kisegítsük, megte­szünk érette annyit, amennyit magyar ember is meg­tehet Amerikában, összeállítottunk egynapi ma­gyarországi sajtószemlét Budapestről és azt beszol­gáltatjuk a Vasárnapon keresztül a Fehér Házba ... Hiszen másként nem lehet elképzelni a nagyköveti, mégha egyéni, puchani külpolitizálást, mint hogy­­Puchan a nagykövet nemcsak a kádári sarkkövet­­töri Budapesten, hanem a fejét is közben, hogy mi mehet végbe a nagyjelentőségű Kádár János körül. .És hogy ami tapasztalható, azt azonnal jelenti is a külügyminisztériumnak, illetőleg a sokféle „deszk­ás department" diplomáciai locsoló kerekén és csa­tornáján keresztül a Fehér Házba. Talán még Kis­singer legrejtelmesebb kezeihez is elér egy ilyen je­lentés, hogy aszondja, miként is vélekedik a nagy­­jelentőségű Kádár János Amerikáról? És pedig ép­pen most, a moszkvai vizit előtt. Az régi vicc, hogy a látogató vendég a legőszintébb véleményt mindig a legkisebb és legelkényeztetettebb gyerkőctől kapja, ha odafigyel rá. Éppen ezért érdemes odafigyelni a legkisebb és legkedvesebb gyerkőcre, mielőtt a látogató belépne a házba. Az elkészített lapszemlét Kádár párthivatalosá­ból, a Népszabadságból vettük és annak is ünnepi számából, az április 2-án megjelent számból. Ebben a számban látott napvilágot „NIXON MOSZKVAI­­ÚTIKALAUZA’’, amely ugyebár hasznos kis úti­kalauz lehet, ha az elnök egyáltalán tudomást szerez róla. És mivel úgy gondoljuk, hogy az elnök még­­úgy sem szerez arról tudomást, amit a Népszabad­ságban Kádár kiadat, mint arról, ami a VASÁR­­NAP-ban megjelenik, hát ezért adjuk a Vasárnap­ban ezt a sajtószemlét. ... ★ AZ „ÚTIKALAUZ” elmondja, hogy mivel is várják majd Nixont Moszkvában, május 22-én. Így hát fontos a szolgálat, amit Ambassador Puchan he­lyett megtehetünk, amikor ezt a sajtószemlét a Fe­hér Ház rendelkezésére bocsátjuk. Az „ÚTIKA­LAUZ” ugyanis világosan elmagyarázza, hogy­­Nixon elnöknek hogyan kell tekinteni majd a Szov­jetuniót. .A Szovjetuniónak ezeket a célkitűzéseit az SZKP XXIV. kongresszusának éppen egy esztendő­vel ezelőtt jóváhagyott határozatai összegezik. A kongresszus programja a legbonyolultabb területen, a szovjet—amerikai viszonyban is érez­tette hatását, amit az is mutat: az Egyesült Ál­lamok elnöke, a történelemben először, Moszkvába utazik, hogy tárgyalóasztalhoz üljön a szovjet ve­zetőkkel. Emögött természetesen ott van a Szovjetunió több mint fél évszázados fejlődése, megerősödé­se, az a tény, hogy nemcsak a világ döntő katonai, gazdasági hatalmává fejlődött, hanem olyan po­litika vonzási központjává is, amelyet — az impe­rialisták meggyőződtek róla! — se intervenció, de még egy világháború sem rendített meg, s a­­melyet sem gazdaságilag, sem politikailag nem lehet elszigetelni,,, figyelmezteti Nixon elnököt a kádári útikalauz. És miután Nixon elnököt a párt politikája arra kész­ítette, hogy Moszkvába utazzék, jó lesz tudomásul­­venni, hogy a Szovjetunióval nem lehet cicázni. És mivel az ÚTIKALAUZ szerint az Egyesült Ál­lamok hozzájárult már a német nép és parlament ,ratifikálása előtt a német négyes szerződéshez „kéz­jegyét tette rá”, tehát, coki ki Németországból és egész Európából is. ★ MOSZKVÁBAN, jelenti ki Kádár Budapes­ten, Nixon elnöknek a német ügyben és Európa jegyében szint kell vallani. „És nem utolsósorban a szovjet diplomácia fügyességét is dicséri, hogy ma az NSZK kancel­lárja e szerződések egyik fő védelmezője, és az Egyesült Államok sem léphet fel nyíltan a rati­fikálások ellen. Pedig az amerikai kormány hány­szor kísérelt meg ellengőzt adni az európai enyhit­(Folytatás az ötödik oldalán.). Otthon a magyar diákok nem kaptak engedélyt a márciusi szavalatra 1972-ben Már beszámoltunk arról a rövid híradásról, amelyben a Kádár diktatúra beismerte: a magyar ifjúság tüntetett ellene március 15-én. Közben rendeződtek a különböző híradásokból vett hírek, részletesebb képet kaptunk arról, hogy mi is történt Budapesten 1972. március 15-én. Amikor a NEW YORK TIMES április 12-én bécsi jelentéseket közölt a magyar diákok márciusi tüntetéséről, a hírt névtelen utazók jelentéseiből kapta. A Bécsbe érkező utasok elmondották, hogy a tüntetés során összecsapások is történtek a rendőrséggel Budapesten, Magyar­­ország fővárosában, március 15-én. A UNITED PRESS IN­TERNATIONAL távirati jelentése Budapestről pedig már azt jelentette, hogy a magyar kormányzat megerősítette ezt az elő­zőleg kifutott hírt. A nyugati sajtó és hírszolgálat ez alkalomból megírta, hogy március 15-e nemzeti ünnep Magyarországon, hogy ezen a na­pon ünneplik meg az 1848-as szabadságharc kitörésének az emlékét. A UPI távirat azt jelenti, hogy a magyarországi hiva­talnokok úgy mondják: „a fiatalok egy csoportja kitört abból az emlékező gyűlésből, amelyet a KISZ, a magyarországi kom­munista ifjúsági szervezet rendezett és azon az útvonalon vonult fel, amit az 1848-as szabadságharcosok követtek.” „A források leírása szerint a tüntetők magatartása nem hagy kételyt atekintetben, hogy a hatalmon lévőkkel szemben­álló tüntetés volt”, jelentette a TIMES. Az UPI április 13-án jelenti azt is, hogy a budapesti bü­rokraták a csoportot „törpe kisebbségként jellemezték, amelynek nincs politikai háttere.” Érdekes, hogy egyik jelentés sem számol be arról, milyen nagyságú volt a fiatalok tüntető csoportja? De az első jelentés­ből az következik, hogy legalább néhány száz fiatalról volt szó. Ez következtethető a jelentésből, amely elmondja, hogy miután a rendőrség barrikádokat emelt a felvonulók útvonalán és meg­támadta a magyar diákokat gummibotokkal, a letartóztatások sora történt” és azok, akiket nem tartóztattak le, „a mellékutcá­kon vonultak tovább, hogy elérjenek a Petőfi szoborhoz.” „A tüntetők megálltak a nacionalista költő, Petőfi Sándor szobránál”, írja még az egyik balodali lap is, „ahol (a korábbi jelentések igazat mondottak) egy magyar diák elmondotta Petőfi költeményét, amelynek egyik sora így szól: „Rabok vol­tunk mostanáig ...” Ez eleddig mindaz, amit tudni lehet. De azt hisszük, hogy a magyar ifjúság március 15-i tüntetéséről még többet is fo­gunk olvasni. Testvéri szeretettel és büszke együttérzéssel kell a magunkénak mondani azokat a fiatal magyarokat, akik az igazi márciusért tüntettek a gummibotokkal szemben. Mi velük érezzük magunkat egynek. Mi azt akarjuk, hogy tőlük tanulja­nak a száműzöttek gyermekei magyarságot és szabadságszere­­tetet. Engedély nélkül... Ennek a márciusi tüntetésnek felénk, szabadföldi magyarok felé is van üzenete 1972-ben. Márciusi üzenete. És ez az üze­net így szól: „Mi, magyar ifjúság, 1972-ben nem kaptunk a Kádár diktatúrától engedélyt arra, hogy a valódi márciust meg­szólaltassuk Magyarországon. És mi mégis, engedély nélkül is megszólaltunk, szembeszálltunk­­ az engedélyező diktatúrával és vállaltuk az ezért járó rendőri ütlegeket és letartóztatást, csak­hogy elmondjuk: a magyar március nem tűr diktátori engedélyt. A magyar ifjúság nem a diktatúra engedélye révén, hanem köz­vetlenül a márciusból akar szabadságot tanulni.” Az üzenetet érdemes megérteni. A szabad földön nem fo­gadható el az az engedély, amelyet otthon nem fogadtak el a fiatal magyarok. Ha közben otthon felzendülnek a magyar diá­kok az engedély ellen, nem látszik-e kissé bolondosnak, itt kint engedélyesekkel taníttatni a szabad magyar gyerekeket? Dr. Csikós Zoltán: A rapallói békeszerződés félévszázados évfordulóján A világesemények alakulása nem szokott összefüggésben lenni régebbi események „kerekszámú” évfordulóival, azokat az aktuális helyzet szabja meg. Előfordul azonban az is, hogy egy folyamatban, vagy éppen forrongásban levő ügyben az abban érdekeltek ilyen évforduló tanúságaira hivatkoznak — termé­szetesen a törekvéseik szerint ilyen vagy olyan értelemben. Pontosan 50 évvel ezelőtt, 1922. áprilisában Genuában nagy „VILÁGGAZDASÁGI KONFERENCIÁT” tartottak, a­­melyen két olyan állam is részt vett, amelyek addig teljes izo­láltságban voltak. A háborúban vesztes Németország és a Lenin uralma alatt álló Szovjet. A tárgyalások közben az akkori német és szovjet külügy­miniszterek: Walther Rathenau és Georgij W. Csicserin titok­ban a közeli fürdőhelyre, Rapallóba utaztak és ott egy szer­ződést kötöttek, melyet a „Kölcsönös megértés szerződésé”-nek neveztek. Mint később kisült, ezt a titkos találkozót az átutazó Csicserin rövid, berlini tartózkodása alatt beszélték meg. A titoktartás annyira tökéletes volt, hogy magát Ebert, a német köztársasági elnököt is meglepte a szerződés hire — nem is titkolta felháborodását Rathenau öntevékeny lépése fölött. Le­nin azonban az eredménnyel nagyon meg volt elégedve. Rathe­­naunak — egy nem is egészen indokolatlan — érve volt, hogy félni lehetett attól, hogy a Németországot terhelő háborús jóvátételi adósságokat még néhány milliárddal felcsavarják — elsősorban Franciaország részéről. Bár a rapallói egyezmény a diplomáciai kapcsolatok felvételén kívül csupán gazdasági együttműködésben való megálapodásokat tartalmazott, így a háborús kártérítésekről való kölcsönös lemondást , bizonyos nyugati körök titkos katonai megállapodást is sejtettek, ezért az egyezményt nyugat-ellenes akcióként könyvelték el. Most pontosan egy félszázad után forrponton és döntés előtt áll a német-szovjet szerződés ügye. A hírhedt keleti szer­ződések ratifikációs küzdelmében így kelt életre nemcsak a német, hanem a külföldi sajtóban is a rapallói „jubileum”. A szerződések ellen harcolók egy „új Rapallót” jósolnak, mert az kétségtelen, hogy a húszas években Németország indí­totta meg azt a folyamatot, amelynek a során a nyugatiak egy­más után ismerték el a Szovjetet, ahelyett, hogy mint nem közéjük valót izolálva a jól megérdemelt sorsára bízták volna. Most is, törvényerőre emelkedő német-szovjet szerződés ese­(Folytatása a nyolcadik oldalon.)

Next