Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1972 (79. évfolyam, 1-50. szám)
1972-05-14 / 20. szám
AUS 173 LOUIS SZATMARY 2218 U LINCOLN AVE CHICAGO ILL 60614 Amerika egyetlen katolikus magyar hetilapja Catholic Hungarians9 Sunday Egyes szóm ára: 20 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 — Telefon: (216) 799-2600 The only Catholic Hungarian Weekly Newspaper in the United States Price of one copy: 20 cent Az orosz földalatti irodalom figyelmeztet ilyen lesz Európa 1984-ben, ha elfogadja az orosz “biztonságot" (Alább közöljük azt a szatírát, amelyet az orosz földalatti irodalom juttatott ki figyelmeztetésként Európába. A szatíráról a svájci ZEITBILD a következőket írja: „Különös jelentőségűnek kell tekinteni, hogy a szovjetunióbeli földalatti irodalom olyan szatírával jelentkezik, amely a Nyugatról szól. Jellemző napjainkra, hogy ez a szatíra előttünk van, hiszen a Szovjetunióban dolgozó ellenzék, miként a kelet-közép-európai is növekvő csalódottsággal tekint a Nyugat felé. A «Sajtószemle 1981-ben» az orwelli időpontra utal, 189!-re, amikor Európa felett a szocializmus már uralomra jutott---Az orosz, földalatti irodalom által alkotott sutka a frankfurti POSSEV című folyóiratban jelent meg orosz nyelven, az ezévi januári számban.) ANGLIA 1984 január 5. TIMES, London: A skót körzet mezőgazdasági dolgozói az elmúlt évben egy eddig soha nem látott uborkatermést szüreteltek. Azonban a londoni zöldségkereskedések pultján mégis kevés az uborka. Mi ennek az oka? „Nincs elegendő csomagolóanyag” válaszolja a HONEST WAY kolhoz elnöke, Petty Bridge, a szocialista munka hőse. „Írtunk már a körzet központjának és onnan azt a választ kaptuk, hogy legyünk türelemmel, a csomagolóanyagra még várni kell. A körzeti üzemvezetőség azonban már érintkezésbe lépett a londoni szövetkezeti tanáccsal és az már érintkezett az admiralitással. Az admiralitás aztán a Buckingham palotához fordult. Azonban eddig a helyzet, sajnos, még nem jutott túl a csomagolópapír-holtponton.” A levélváltást gondosan tovább folytatják. A kolhoz teherautós készültségben várakoznak, berregnek! Várják a csomagolóanyagot! Csak az uborkák nem akarnak várni. Az uborkák ellenségesek és megrothadnak. S. Blayhead OLASZORSZÁG 1984. február 4. PAESE SERA, Roma: Ma az ifjak ezrei, legények és leányok indulnak a fővárosba, rohammunkára, a komszomol intézmények megvalósítására. Ugyanis már megkezdődhetett az ifjúsági sportlétesítmények építése. Az egykori Szent Péter bazilika helyén már hetek óta dörögnek az épületdöntő és földmaró gépek. Itt készül el, a lerombolt bazilika helyén az ország legnagyobb szabadtéri komszomol uszodája. Mellette létesül majd a téli sportstadion, a kényelmes és napos csarnokokban pedig fedett tenniszpályákat terveznek. ita FRANCIAORSZÁG 1984. február 19. PARIS-LOIR, Párizs: A párizsi városi bíróság előtt befejeződött annak az úgynevezett irodalmi pernek a tárgyalása, amelynek a vádlottja A. Bob- Driller volt. A vádlott már régebben is ismeretes volt dekadenciájáról, újabban pedig vonakodott magát alávetni a nép döntésének, nem volt hajlandó a szocialista útról írni és a valódi demokrácia társadalmát építeni, ily módon aztán az árulás és hűtlenség sikamlós útjára került. Közben, mint (Folytatása az ötödik oldalon) A diktátor “MOSZKVAI ÚTIKALAIT-tal kedveskedett Amerika elnökének (Budapesti sajtószemle - Ambassador Puchan helyett) . A VASÁRNAP Amerikában nemzetiségi lap és méghozzá „vidéki” nemzetiségi lap, clevelandi magyar hetilap. Ez azt jelenti, hogy cikkeinkre nem rendülnek meg a Fehér Házban, sőt még a külügyminisztériumban sem rezegnek idegesen, ha „megmondjuk az igazat". Igaz, mi azért mégis megmondjuk, mert hát már ilyen a természetünk. A VASÁRNAP megmondotta az elnök moszkvai útjával kapcsolatban jóelőre, hogy bajosan lehet Peking és Moszkva között vitorlázni... És ha az elnöki tanácsosok oda sem bojszintottak annak idején a clevelandi VASÁRNAP okfejtésére, ma már az északvietnami jól időzített offenzíva előrehaladása után derenghet némi sejtelem atekintetben, hogy Moszkva nem viccel és az elnökkel Moszkvában erőpozícióból kíván tárgyalni. És bizony, mindezt valószínűleg nem kockáztatta volna meg Moszkva, ha az elnök nem jelentkezik be a vizitre ... Dehát vidéki, nemzetiségi lapnak nehezen lehet igaza. ★ A VASÁRNAP azonban mégis mondja mondókáját, mert mindig is bízott abban, hogy az igazság áthat és átszivárog minden közegen, még a magasságokon is, a szellem valamiféle csodálatos, ki sem számítható áramlása révén — bármily magasságról, távolságról és elérhetetlen elszigeteltségről is legyen szó. (A magyar tanácsosokra nem igen számítunk, mert azok amint a külügyminisztériumban hivatalt kapnak, azonnal olyan elfoglaltak lesznek, hogy nem igen érnek rá magyar cikkeket olvasni. Meg kell érteni őket.) Éppen ezért most egy új közeledési formát, amint az amerikaiak mondják, egy új „apprócsot” ,kísérletezünk ki. Elkészítjük a budapesti sajtószemlét a budapesti, amerikai nagykövet, Ambassador Puchan helyett a szívességből, amiért olyan buzgón dolgozik Budapesten. Buzgó célkitűzése, hogy a nagyjelentőségű Kádár Jánost megnyerje Nixon elnöknek. Szóval, hogy enyhülést hozzon létre Amerika és a magyarországi diktatúra között, mertugyebár ez lényeges dolog és szükséges Amerika egészségi állapotához. Ambassador Puchan ugyanis titokban valószínűleg fájlalja, hogy Kádár és Nixon elnök között nincs olyan jó kapcsolat, mint Ceausescu és Nixon elnök között. Ambassador Puchan ,olyan szenvedélyes külpolitikai konstruktőr, hogy IMPERSONAL: ennek a puchani külpolitikai gúlának a tetejébe odaálmodta még a magyar Szent Koronát is, amellyel ezt a külpolitikai művét, az amerikai-kádári enyhületet meg lehetne koronázni. ★ ÉN ELHISZEM, hogy ez fárasztó álom lehet, különösen ha beleálmodja az amerikai magyarokat is, akik közismerten izgága, gyanakvó és indulatos bevándorlók, nem tesznek hangfogót véleményükre ,és nem szeretik, ha helyettük és értékeik nevében diplomáciai ambíciók akarnak szólani, példának okáért Ambassador Puchan is. Éppen ezért, hogy e fáradt álmú diplomatát kissé kisegítsük, megteszünk érette annyit, amennyit magyar ember is megtehet Amerikában, összeállítottunk egynapi magyarországi sajtószemlét Budapestről és azt beszolgáltatjuk a Vasárnapon keresztül a Fehér Házba ... Hiszen másként nem lehet elképzelni a nagyköveti, mégha egyéni, puchani külpolitizálást, mint hogyPuchan a nagykövet nemcsak a kádári sarkkövettöri Budapesten, hanem a fejét is közben, hogy mi mehet végbe a nagyjelentőségű Kádár János körül. .És hogy ami tapasztalható, azt azonnal jelenti is a külügyminisztériumnak, illetőleg a sokféle „deszkás department" diplomáciai locsoló kerekén és csatornáján keresztül a Fehér Házba. Talán még Kissinger legrejtelmesebb kezeihez is elér egy ilyen jelentés, hogy aszondja, miként is vélekedik a nagyjelentőségű Kádár János Amerikáról? És pedig éppen most, a moszkvai vizit előtt. Az régi vicc, hogy a látogató vendég a legőszintébb véleményt mindig a legkisebb és legelkényeztetettebb gyerkőctől kapja, ha odafigyel rá. Éppen ezért érdemes odafigyelni a legkisebb és legkedvesebb gyerkőcre, mielőtt a látogató belépne a házba. Az elkészített lapszemlét Kádár párthivatalosából, a Népszabadságból vettük és annak is ünnepi számából, az április 2-án megjelent számból. Ebben a számban látott napvilágot „NIXON MOSZKVAIÚTIKALAUZA’’, amely ugyebár hasznos kis útikalauz lehet, ha az elnök egyáltalán tudomást szerez róla. És mivel úgy gondoljuk, hogy az elnök mégúgy sem szerez arról tudomást, amit a Népszabadságban Kádár kiadat, mint arról, ami a VASÁRNAP-ban megjelenik, hát ezért adjuk a Vasárnapban ezt a sajtószemlét. ... ★ AZ „ÚTIKALAUZ” elmondja, hogy mivel is várják majd Nixont Moszkvában, május 22-én. Így hát fontos a szolgálat, amit Ambassador Puchan helyett megtehetünk, amikor ezt a sajtószemlét a Fehér Ház rendelkezésére bocsátjuk. Az „ÚTIKALAUZ” ugyanis világosan elmagyarázza, hogyNixon elnöknek hogyan kell tekinteni majd a Szovjetuniót. .A Szovjetuniónak ezeket a célkitűzéseit az SZKP XXIV. kongresszusának éppen egy esztendővel ezelőtt jóváhagyott határozatai összegezik. A kongresszus programja a legbonyolultabb területen, a szovjet—amerikai viszonyban is éreztette hatását, amit az is mutat: az Egyesült Államok elnöke, a történelemben először, Moszkvába utazik, hogy tárgyalóasztalhoz üljön a szovjet vezetőkkel. Emögött természetesen ott van a Szovjetunió több mint fél évszázados fejlődése, megerősödése, az a tény, hogy nemcsak a világ döntő katonai, gazdasági hatalmává fejlődött, hanem olyan politika vonzási központjává is, amelyet — az imperialisták meggyőződtek róla! — se intervenció, de még egy világháború sem rendített meg, s amelyet sem gazdaságilag, sem politikailag nem lehet elszigetelni,,, figyelmezteti Nixon elnököt a kádári útikalauz. És miután Nixon elnököt a párt politikája arra készítette, hogy Moszkvába utazzék, jó lesz tudomásulvenni, hogy a Szovjetunióval nem lehet cicázni. És mivel az ÚTIKALAUZ szerint az Egyesült Államok hozzájárult már a német nép és parlament ,ratifikálása előtt a német négyes szerződéshez „kézjegyét tette rá”, tehát, coki ki Németországból és egész Európából is. ★ MOSZKVÁBAN, jelenti ki Kádár Budapesten, Nixon elnöknek a német ügyben és Európa jegyében szint kell vallani. „És nem utolsósorban a szovjet diplomácia fügyességét is dicséri, hogy ma az NSZK kancellárja e szerződések egyik fő védelmezője, és az Egyesült Államok sem léphet fel nyíltan a ratifikálások ellen. Pedig az amerikai kormány hányszor kísérelt meg ellengőzt adni az európai enyhit(Folytatás az ötödik oldalán.). Otthon a magyar diákok nem kaptak engedélyt a márciusi szavalatra 1972-ben Már beszámoltunk arról a rövid híradásról, amelyben a Kádár diktatúra beismerte: a magyar ifjúság tüntetett ellene március 15-én. Közben rendeződtek a különböző híradásokból vett hírek, részletesebb képet kaptunk arról, hogy mi is történt Budapesten 1972. március 15-én. Amikor a NEW YORK TIMES április 12-én bécsi jelentéseket közölt a magyar diákok márciusi tüntetéséről, a hírt névtelen utazók jelentéseiből kapta. A Bécsbe érkező utasok elmondották, hogy a tüntetés során összecsapások is történtek a rendőrséggel Budapesten, Magyarország fővárosában, március 15-én. A UNITED PRESS INTERNATIONAL távirati jelentése Budapestről pedig már azt jelentette, hogy a magyar kormányzat megerősítette ezt az előzőleg kifutott hírt. A nyugati sajtó és hírszolgálat ez alkalomból megírta, hogy március 15-e nemzeti ünnep Magyarországon, hogy ezen a napon ünneplik meg az 1848-as szabadságharc kitörésének az emlékét. A UPI távirat azt jelenti, hogy a magyarországi hivatalnokok úgy mondják: „a fiatalok egy csoportja kitört abból az emlékező gyűlésből, amelyet a KISZ, a magyarországi kommunista ifjúsági szervezet rendezett és azon az útvonalon vonult fel, amit az 1848-as szabadságharcosok követtek.” „A források leírása szerint a tüntetők magatartása nem hagy kételyt atekintetben, hogy a hatalmon lévőkkel szembenálló tüntetés volt”, jelentette a TIMES. Az UPI április 13-án jelenti azt is, hogy a budapesti bürokraták a csoportot „törpe kisebbségként jellemezték, amelynek nincs politikai háttere.” Érdekes, hogy egyik jelentés sem számol be arról, milyen nagyságú volt a fiatalok tüntető csoportja? De az első jelentésből az következik, hogy legalább néhány száz fiatalról volt szó. Ez következtethető a jelentésből, amely elmondja, hogy miután a rendőrség barrikádokat emelt a felvonulók útvonalán és megtámadta a magyar diákokat gummibotokkal, a letartóztatások sora történt” és azok, akiket nem tartóztattak le, „a mellékutcákon vonultak tovább, hogy elérjenek a Petőfi szoborhoz.” „A tüntetők megálltak a nacionalista költő, Petőfi Sándor szobránál”, írja még az egyik balodali lap is, „ahol (a korábbi jelentések igazat mondottak) egy magyar diák elmondotta Petőfi költeményét, amelynek egyik sora így szól: „Rabok voltunk mostanáig ...” Ez eleddig mindaz, amit tudni lehet. De azt hisszük, hogy a magyar ifjúság március 15-i tüntetéséről még többet is fogunk olvasni. Testvéri szeretettel és büszke együttérzéssel kell a magunkénak mondani azokat a fiatal magyarokat, akik az igazi márciusért tüntettek a gummibotokkal szemben. Mi velük érezzük magunkat egynek. Mi azt akarjuk, hogy tőlük tanuljanak a száműzöttek gyermekei magyarságot és szabadságszeretetet. Engedély nélkül... Ennek a márciusi tüntetésnek felénk, szabadföldi magyarok felé is van üzenete 1972-ben. Márciusi üzenete. És ez az üzenet így szól: „Mi, magyar ifjúság, 1972-ben nem kaptunk a Kádár diktatúrától engedélyt arra, hogy a valódi márciust megszólaltassuk Magyarországon. És mi mégis, engedély nélkül is megszólaltunk, szembeszálltunk az engedélyező diktatúrával és vállaltuk az ezért járó rendőri ütlegeket és letartóztatást, csakhogy elmondjuk: a magyar március nem tűr diktátori engedélyt. A magyar ifjúság nem a diktatúra engedélye révén, hanem közvetlenül a márciusból akar szabadságot tanulni.” Az üzenetet érdemes megérteni. A szabad földön nem fogadható el az az engedély, amelyet otthon nem fogadtak el a fiatal magyarok. Ha közben otthon felzendülnek a magyar diákok az engedély ellen, nem látszik-e kissé bolondosnak, itt kint engedélyesekkel taníttatni a szabad magyar gyerekeket? Dr. Csikós Zoltán: A rapallói békeszerződés félévszázados évfordulóján A világesemények alakulása nem szokott összefüggésben lenni régebbi események „kerekszámú” évfordulóival, azokat az aktuális helyzet szabja meg. Előfordul azonban az is, hogy egy folyamatban, vagy éppen forrongásban levő ügyben az abban érdekeltek ilyen évforduló tanúságaira hivatkoznak — természetesen a törekvéseik szerint ilyen vagy olyan értelemben. Pontosan 50 évvel ezelőtt, 1922. áprilisában Genuában nagy „VILÁGGAZDASÁGI KONFERENCIÁT” tartottak, amelyen két olyan állam is részt vett, amelyek addig teljes izoláltságban voltak. A háborúban vesztes Németország és a Lenin uralma alatt álló Szovjet. A tárgyalások közben az akkori német és szovjet külügyminiszterek: Walther Rathenau és Georgij W. Csicserin titokban a közeli fürdőhelyre, Rapallóba utaztak és ott egy szerződést kötöttek, melyet a „Kölcsönös megértés szerződésé”-nek neveztek. Mint később kisült, ezt a titkos találkozót az átutazó Csicserin rövid, berlini tartózkodása alatt beszélték meg. A titoktartás annyira tökéletes volt, hogy magát Ebert, a német köztársasági elnököt is meglepte a szerződés hire — nem is titkolta felháborodását Rathenau öntevékeny lépése fölött. Lenin azonban az eredménnyel nagyon meg volt elégedve. Rathenaunak — egy nem is egészen indokolatlan — érve volt, hogy félni lehetett attól, hogy a Németországot terhelő háborús jóvátételi adósságokat még néhány milliárddal felcsavarják — elsősorban Franciaország részéről. Bár a rapallói egyezmény a diplomáciai kapcsolatok felvételén kívül csupán gazdasági együttműködésben való megálapodásokat tartalmazott, így a háborús kártérítésekről való kölcsönös lemondást , bizonyos nyugati körök titkos katonai megállapodást is sejtettek, ezért az egyezményt nyugat-ellenes akcióként könyvelték el. Most pontosan egy félszázad után forrponton és döntés előtt áll a német-szovjet szerződés ügye. A hírhedt keleti szerződések ratifikációs küzdelmében így kelt életre nemcsak a német, hanem a külföldi sajtóban is a rapallói „jubileum”. A szerződések ellen harcolók egy „új Rapallót” jósolnak, mert az kétségtelen, hogy a húszas években Németország indította meg azt a folyamatot, amelynek a során a nyugatiak egymás után ismerték el a Szovjetet, ahelyett, hogy mint nem közéjük valót izolálva a jól megérdemelt sorsára bízták volna. Most is, törvényerőre emelkedő német-szovjet szerződés ese(Folytatása a nyolcadik oldalon.)