Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1973 (80. évfolyam, 1-50. szám)

1973-06-10 / 23. szám

2218 N LINCOLN AVE CHICAGO ILL 60614 Amerika egyetlen katolikus magyar hetilapja Catholic Hungarians9 Sunday Egyes szám ora: 20 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 ■—1 Telefonj (216) 799-2600 The only Catholic Hungarian Weekly Newspaper in the United State® Price of one copy: 20 cent DR. ESZTERHÁS ISTVÁN: Nem európai biztonsági konferencia, hanem szovjet biztonsági mozgalom ★ 1973 TAVASZÁNAK A VÉGÉN és a nyár­ba fordulva, az európai parlamentek külügyi hivata­lok, egyetemek, szerkesztőségek mind nyugtalanab­bak lesznek, mert úgy érzik, nem lehet tisztán lát­ni, mi az amerikai külpolitika célja és milyen lesz az úgynevezett biztonsági konferencián állásfog­lalása? A nyugtalanság érthető. Az Amerikában túlzott fontosságúnak feljátszott barátkozás a krem­lini diktatúrával. Nixon elnök többször hangozta­tott „önérdeme”, hogy létrehozta a Brezsnyev-dik­­tatúrával a közeledést, ennek a nagy nemzetközi " eredmény"-nek minden más külpolitikai megfon­tolás elé és fölé való helyezése, Brezsnyev wash­ingtoni fogadása, ez mind nyugtalansággal, sőt bi­zalmatlansággal tölti el az európai fórumokat. A parlamentáris Európában terjedő és kerengő nyug­talanságot és bizalmatlanságot legjobban így lehet­ne egy kérdésbe foglalni: Ha Washington ennyire fontosnak ,sőt szükségesnek tartja a Szovjetunió­val való közeledést — mi lesz a Nixon adminisztrá­ció állásfoglalása, álláspontja, magatartása az úgy­nevezett európai biztonsági konferencián? Melyik oldal számíthat ma bizonyosan a Nixon adminisztrá­ció támogatására? A nyugtalanságból és bizalmat­lanságból következő félelmet pedig ebbe a kérdés­be lehetne összesűríteni. Mi lesz, ha a nixoni kül­politika az európai biztonsági konferencián nem szövetségesként, hanem döntőbíróként fog megje­lenni. Nyugateurópa és a Szovjet közötti vitában? ■k A KÉTELYEK, nyugtalanság és bizonyta­lanság eloszlatására ideje lenne már egyszer az euró­pai biztonsági konferenciát a maga hevén nevezni itt Amerikában is és Európában is. Mert 1973-ban nem európai biztonsági konferenciáról van szó, ha­nem szovjet biztonsági mozgalomról, amely nemcsak európai vagy atlanti vetületű, hanem plasztikus al­katú. Ha­ csak európai biztonsági konferenciáról beszélünk, akkor ennek a szovjet biztonsági mozga­lomnak, csak európai vagy atlanti vetületét a szov­jet biztonság európai-amerikai vonatkozásait érint­jük. Viszont, amint mondtam, a szovjet biztonsági mozgalom plasztikus, van egy nyugati vetülete, Európában és Amerikában és van egy keleti vetü­lete: Kínában. És véleményem szerint a kettő nem választható el, amint a Szovjetuniót sem lehet ketté­osztani. Figyeljük csak meg: a Szovjetunió a nyu­gati, a parlamentáris, szabad államokat, az európai és amerikai tárgyalófeleket ha nem is egyszerre, de sorra imperialista, kolonizáló és kapitalista állam­­­oknak nevezte. És még ma is annak nevezi elv­társi körben, ahol az osztályharcot fenntartják és ahol izgatni kell a parlamentáris, nyugati államok ellen. És az európai vagy atlanti biztonság kedvé­ért olyan különleges engedményeket követel, mint például Magyarország további elnyomását és meg­szállását. Mert a Szovjetunió fennsőbbséges állás­pontja szerint az európai és atlanti biztonság kedvé­ért ezeknek a hódító, gyarmatosító és kapitalista államoknak ennyit legalább meg kell tenni, hogy egy kommunista nagyhatalom hajlandó legyen szer­ződni velük. Az imperialistákkal, gyarmatosítók­kal és kapitalistákkal . .. ★ VISZONT KELETRŐL Kína a Szovjetuniót tekinti ma imperialistának, gyarmatosítónak és ál­lami kapitalizmussal kizsákmányoló szuperhatalom­nak. És keletről Kína köti ki, hogy ha a Szovjet­unió azt akarja, hogy Kína szóba álljon vele, akkor Moszkvának kell feladni imperialista szándékait, gyarmatosító módszereit és kapitalista kizsákmányo­lását, amellyel ragaszkodik a gyarmatosított terü­letekhez. Tehát amivel a Szovjet eddig vádolta Európát, de Amerikát is, abban ugyancsak ludas kelet felől nézve. A Szovjet tudja, ezt a kétszínűséget már nem so­káig tarthatja fent. Kína már nem zárkózik el . . . A Kremlinben lidércként ülheti meg a diktátornak és aldiktátorainak a mellét az a rém, hogy a nyu­gati és a keleti kép, amely körülveszi a Szovjetuniót egységessé válik és úgy Nyugat-Európa. Amerika, mint Kína egyszerre mondják majd: a Szovjetunió ma a világ egyetlen nagyhatalma, amely régi és új gyarmatainak imperialista meghódítására büszke, azokat meg akarja tartani, nem akarja felszabadí­tani és olyan munkáshajcsár politikát folytat, a dik­tatúra vasmarkát használva dolgozói ellen, amely nem engedi meg — például — a munkások sztrájk­jogát, nem engedélyezi a bekebelezett vagy meg­szállt népek szabadulását a szovjet haderő nyomá­sa alól, nem hajlandó a szabad gondolkozás, sza­bad vallás, szabad sajtó és szabad gyülekezés visz­­szaállítására azokon a területeken, amelyeket impe­rialista csellel és erőszakkal kebelezett be, hódított meg és gyarmatosított el. Az európai biztonsági konferenciának moszkvai célja tehát az, hogy ennek az egységes nyugati keleti felismerésnek, ítéletnek a kialakulását megelőzze egy olyan féloldali meg­egyezéssel, amelyben az európai parlamentáris ha­talmak szentesítik a szovjet imperializmus, gyarma­tosítás és államkapitalizmus szörnyűségeit, mielőtt (Folytatása a nyolcadik oldalon) Új atlanti igéret-ok­mány és Magyarország megszállásának állandósítása írta: Sárkány György • AZ ELSŐ ATLANTI KARTÁBAN kimon­dották: 1. Egyik hatalom sem nagyobbodhat vagy gyarapodhat sem területileg, sem másként. 2. Nem történhetnek területi változások, ha az érdekelt nép nem kívánja. 3. A népé a jog, hogy meghatározza milyen kormányzatot kíván; azoknak a népeknek az ese­tében, amelyeket ettől a joguktól megfosztottak, vissza kell állítani a kívánt kormányzati formát. 11. Minden nemzetnek, győztesnek és legyő­­zöttnek egyaránt biztosítani kell a részesedést a világkereskedelemben és a világ nyersanyagai­ban. 5. Nemzetközi együttműködést a munkavi­szonyok színvonalának emelésére, a gazdasági előhaladásra és a társadalombiztosításra. 6. Legyen félelemtől és szükségtől ment bé­ke, biztonság és szabadság. 7. Béke, amely alkalmassá kell tegyen min­den embert a tengerek és óceánok akadálytalan hajózására. 8. Következzék az erőszak feladása, a tá­madó nemzetek leszerelése mindaddig, amíg létre nem hozzák az „általános biztonság állandó rend­szerét”. Ezt ígérte Roosevelt amerikai elnök és Chur­chill angol külügyminiszter által meghirdetett dek­laráció, amelyet 1941. augusztus 14.-én tettek köz­zé, hónapokkal azelőtt, hogy a USA ténylegesen fegyvert ragadott és belesodródott a második világ­háborúba. • • MINDENKI TUDJA, hogy az Atlanti Kar­tának egyetlen egy pontja sem valósult meg. Ami történt a második világháborús győzelem után, az ennek a deklarációnak minden pontját megtagadta. Hogyan és miért, ennek a taglalása most túl hosz­­szú lenne. Még az "általános biztonság állandó rendszere”, a NN sem az általános biztonság ál­landó rendszere lett, hanem a mindjobban erősödő nemzetközi erkölcstelenség teljes bizonytalanságig fokozódó erőszaka, amelyben egyedüli garancia a személyi, népi, nemzeti biztonságnak­­ a hatalom. • MOST AZTáN, az európai biztonsági kon­ferencia előtt Kissinger újabb, második atlanti kar­­tát ígér vagy ajánl Nyugat-Európának. Pedig Kis­singer nagyon jól tudja a karták, diplomák, jámbor deklarációk 1973-ban semmit sem jelentenek, biz­tosítanak, csupán nemzetközi hirdetések, amelyeket ugyanúgy nem szabad komolyan venni, mint a ke­reskedelmi hirdetéseket. És az európaiak, nemcsak a parlamentáris Európa, hanem a rabnépek is tud­ják, sőt, a maguk bőrén tanulták meg, hogy semmi sem valósult meg az első Atlanti Karta ígéreteiből. Maguk az Atlanti Karta szerzői is elfogadták mind­annak az ellenkezőjét, mint amit az Atlanti Kartá­ban fogadtak. Csakhogy megnyerjék és kielégítsék a Szovjetuniót. • TALÁN MÉG ROOSEVELT történelmi méretű mosakodására is emlékeznek Európában, amikor 1945. március 1.-én jelentést tett a kongresz­­szusnak a jaltai konferenciáról és ezeket ismerte be: "Kell, hogy vállaljuk a felelősséget a világkolla­­borációért, ha nem akarjuk elviselni egy másik vi­lágkonfliktus felelősségét...” És Magyarország, Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelor­szág, Keletnémetország, Bulgária valamikor a par­lamentáris Európa történelmi részei viselték, szen­vedték el a jaltai konferencia és a Szovjetunióval való „ világkollaboráció” következményeit a dik­tatúra mai napig is tartó borzalmai között. Ma­gyarországot a szovjet haderő­k az Atlanti Karta kiadása utáni 32 évvel még mindig a szovjet haderő megszállása alatt tartják. Például... • KISSINGER FELLŐTT PRÓBABALLON­JA, ígérete vagy kecsegtetése, hogy Amerika má­sodik atlanti karját bocsát ki a nyugateurópai ál­lamokkal közösen, egyáltalán nem lelkesítette fel az európai parlamentáris kormányokat, ellenkező­leg másodszori megfontolásra késztette őket. Ne feledjük, a parlamentáris Európa egyben politikus Európa is. A parlamentekben hat a nyilvános ta­nácskozás és felkészülés a várható fordulatokra. És mi lehet az oka annak, hogy az elnök csodafiú ta­nácsadója ezzel az ötlettel előhozakodik, amikor az bizonyos, hogy a mai nemzetközi helyzetben ez a Szovjetuniót nem fogja lelkiismeretvizsgálatra kényszeríteni. • EURÓPA TUDJA, hiszen az első Atlanti Karta véresen bizonyította: az ilyen nemzetközi, ígéret-okmányok nem a megvalósítás szándékával készülnek, hanem azért, hogy az érdekelt nemze­tek figyelmét felkeltsék és a tervbevett irányban le is kössék. Az ígért és új atlanti karfával Kissinger a par­lamentáris Európát meg akarja nyugtatni. Védelmi illúzióval persze, hogy egy újabb atlanti okmány után aztán igazán senki sem fog újabb területi gya­rapodásra törekedni. Még a Szovjetunió sem . . . # DE BUDAPEST, PRÁGA után és azután, hogy Amerika máris hozzájárult a Szovjetunió lé­nyeges területi, sőt katonai gyarapodásához — a szovjet megszállás magyarországi állandósulásához — ki hiheti ezt el, aki a Szovjetunió közelében él. Európában senki sem hiszi el, hogy egy új atlanti karta vagy diploma, nevezzük bárminek a papírost, a szovjet hatalmi érdekekkel és a védtelen polgár ellen folytatandó osztályharccal szemben védelmet nyújt majd. A Szovjet szemében egy ilyen okmány az marad csak, ami materiálisan: egy darab papí­ros. A nemzetközi erkölcstelenség a bécsi enged­mény, Magyarország megszállásának további állan­dósítása után immár teljessé vált és ezt semmiféle karta vagy diploma vagy ígéret-okmány nem tudja befedni. Ha Kissinger elnöki tanácsadó azt hiszi, hogy ez lehető és úgy látja, hogy erre szükség is van — nos , akkor az amerikai külpolitika naiv és hiszékenyebbnek tartja az európaiakat, mint a­­m­ilyeneknek az európaiak mutatják magukat. N. A.­ Prokop kiállítás Rómában Ritkán ér magyar festőt olyan megtiszteltetés, hogy az Örök­­város egyik legszebb terén, a Piazza del Popolon berendezett Ágostonosok gallériájában állítják ki munkáit. Az ízlésesen és főleg a modern művészeti kiállításra berendezett csarnokban harminc Prokop képet nézhettek meg a látogatók május 3 — 22.-ig . ÉLETÜNK munkatársának művészi alkotásait Vittorio Scorza professzor mutatta be a katalógusban és a május 19.-én szombaton este 6 órakor a kiállítási csarnokban meghirdetett kerekasztal konferencián. A közönség nagy része műkritiku­­sokból és művészekből állott. Itt mondotta Scorza professzor, hogy Prokop Péter művészete bizánci. Giotto­i, Fra Angelico, Simone Martini. Botticelli elemekből tevődik össze, de alko­tásában, az anyag kezelésében és a színek felhasználásában teljesen eredeti. Prokop művészetében fedezte fel a modern műkritikus professzor az anyag és színek eddig ismeretlen ke­zelési módját. Az anyag a művész kezei alatt vibrálni kezd, a színek és fény hatására olyan erőteljes kifejezővé válik, ami a szemlélőt magával ragadja. Prokop képeinek olyan dinami­kája van, ami a tartalom mellett az anyag belső tuljadonságait érvényesíti.★ A kerekasztal elnöke, a fiatal Raniero Benedetto pro­fesszor Róma szépművészeti központjának egyik vezetője mű­­vészettörténetileg határozta meg Prokop Péter munkáinak a helyét. Feltűnően művelt, filozófiailag és teológiailag képzett szakszerű hozzászólásában megállapította, hogy Prokop festé­szete, üvegablakai páratlanul önállóak, művészete egyedül­álló, vallásos munkáinak stílusa, ötletei, a művészeti anyag ke­zelése olyan fejlett fokon jelenik meg nála, hogy a római szépművészeti csarnok is elhatározta, hogy egyik képét fel­veszi a modern művészet kimagasló alkotásai közé. Schöffer Miklós, Kemény Zoltán és Vasarelli magyar festők mellett Prokop Péter lesz a negyedik magyar modern festő, akinek munkája bekerül a Római Galleria di Arte Moderna-ba. A Prokop kiállítás kerekasztal konferenciáján Raniero Benedetto behatóan foglalkozott a vallásos művészet modern alkotásaival. A művészetnek szerinte lényeges feladata, hogy tisztítólag hasson az emberre. Nem elegendő, ha a művész csak a szépre törekszik. Többet kell kifejeznie és ebben a többletben nem csak a vallásos tartalom adja meg a sacrális alkotás jellegét, hanem elsősorban a lendület, mely megérezteti az emberrel az Istennel való kapcsolatot. E nélkül nincs vallásos művészet. ★ Ebből a szemszögből nézve Prokop képeit, azt kell mon­danunk, hogy a kitűnő szaktekintély e néhány szóban a ma­gyar papfestő alkotásainak a lényegét érzékeltette. Az anyag vibrálása, a színek összeállítása, a csurgatott festési technika, az ablakok mozdulatai arra késztetik a szemlélőt, hogy az em­bert Isten félelmében szemlélje. Isten szeretete sugárzik az egyik Golgota-jelentről. Ennek központjában a keresztre feszí­tett Krisztus, sötétkék színnel megrajzolva, a kereszt alatt, szintén sötét színekkel körvonalazott Szűzanya az áldozatban való Istennek átadás mozdulatával és Szent János ugyancsak sötét színben, kezét félig kitárva felfelé tartja. Mind a három személy egyesül a felajánlás gondolatában és mind a három a végsőkig átadja magát Istennek, mert minden fény kialszik bennük Jézus kereszthalála pillanatában. * Prokop képei odahaza Sükösdön, Hegykőn, Baján, Mély­­kúton stb. a templomokat, külföldön Rómában a Szent István házat, a Clinica Maria Teresa kápolnáját, a csehek Nepomu­­cenum kollégiumának kápolnáját, a Borgata André templomát a Cinecitta közelében 100 négyzetméternyi mozaik és az USA több magyar plébánitemplomát díszítik és egyben hirdetik a művészet modern nyelvén az evangélium, illetve az ember és Isten új kapcsolatait a kereszténységben. Ellsberg szerepelni kíván (WASHINGTON, D. C.­) Daniel Ellsberg, az amerikai vezérkar bizalmas jelentésének fő eltulajdonítója miután egy bíró a per tárgyalását beszüntette­, úgy viselkedik, mintha azok lennének hibásak, akik eljárást indítottak ellene és ő, a fő el­tulajdonító lenne az erkölcsi vértezetű lovag. Meg is jelenik mindenütt, ahol belekerülhet a tivi látókörébe és ott mint va­lami gyenge színész produkálja magát, dobálja kezeit, nyakát nyújtogatja, feleségét csókolgatja, szóval láthatóan szerepelni és érvényesülni kíván az eltulajdonítás érdemével . . . Meghívták a „Találkozás a sajtóval” című tévi műsorra (Meet the Press). És itt póruljárt. Szereplésének furcsaságait egy veterán amerikai újságíró, James J. Kilpatrick mondja el és érdemes belőle idézni. ..Ellsberg ismételten megmakacsolta magát, visszautasítot­ta a kérdéseket, és a kapuk körül szaladgált, de nem­ adott egyenes válaszokat. Néhányan azért mentünk el a stúdióba, hogy meghallgassunk egy nemes szándékú filozófust, engedé­lyezett és igazolvánnyal rendelkező mártírt. Azonban azzal a benyomással hagytuk el a színteret, hogy egy csúfolódó fe­csegő művészt hallgattunk meg.” Nem volt hajlandó szembe­nézni azokkal a kérdésekkel, amelyek valóban számítottak. Ügyének lényege ez volt: hozzájutott a Pentagon okmányok egy példányához, tulajdonképpen Amerika indokínai szerepé­nek legtitkosabb tanulmányához. Lemásolta az okmányköteget és két év múlva átadta azokat a New York Times-nek. Ennek következtében vádiratot adtak ki ellene, de a bírósági tárgyalás fiaskója után — a kormányzat jogi melléfogásával bírósági le­hetetlenülés következett be és sértetlenül megúszta az ügyet. Azt a kérdést, hogy bűnös vagy ártatlan nem döntötték el. Kilpatrick érdekes fejtegetésében ezeket mondja: „Világos, hogy létezik olyan fogalom, mint köztulajdon. Például egy pad a sétányon köztulajdon. És azt az embert, aki ellopja, börtönbe lehet küldeni. Várjon a lemásolt, bizalmas in­formáció kisebb vagy nagyobb érték, mint egy pad a sétányon? A tivin beszélő újságírók kijelentették, egyszerűen nem tűrheti el ezt a kormányzat, még csak magyarázni sem kell ezt. „Az az ember”, vonja le végkövetkeztetését James J. Kil­patrick, "aki a kormányban magas állást fogad el és foglal el, amit közbizalom alapján nyert, becsületére fogadja, hogy nem fogja nyilvánosságra hozni azt a titkos anyagot, amit rábíznak. És ha mégis nyilvánosságra hozza, tisztességtelen dolgot követ el. Bármi legyen a jogi kérdés, szerintem az erkölcsösségnek itt vége szakadt... ”

Next