Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1973 (80. évfolyam, 1-50. szám)
1973-05-20 / 20. szám
8. oldal KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA A hetedik Szabadságharcos11.Világkongresszus Pogány András a Világszövetség új elnöke, Vitéz Baán O.F.M. az Amerikai Szövetség új országos elnöke Nagy várakozás előzte meg a Magyar Szabadságharcos Világszövetség Washington, D. C.-ben megtartott Hetedik Világkongresszusát. Dálnoki Veress Lajos vezérezredes, a Világszövetség elnöke gyengélkedett s így nem tudott résztvenni a négynapos kongresszuson. Ettől eltekintve az előjelek sikeres kongresszust ígértek és a várakozások mindenben valóra váltak. A washingtoni Statler Hilton Hotel termei magyar szótól voltak hangosak: rég nem látott barátok és ismerősök találkozóhelye lett a csillárokkal és süppedő szőnyegekkel díszes szálloda, ahol meglepő számban gyűltek össze a delegátusok. Bebizonyosodott, hogy Ötvenhat szelleme ma is hat. Megjelentek a Világszövetség helyi szervezeteinek delegátusai Calgaryból, Vancouverből, Ottawából, Delhiből, New Yorkból, Miamiból, Los Angelesből, Csikágóból, South Bendből, hogy csak néhány nagyvárost említsünk. Sürgöny, illetve levél érkezett Mindszenty József bíboros hercegprímástól Bécsből, Dálnoki Veress Lajostól Londonból, Közi-Horváth József prelátustól, a Szabad Magyar Kongresszus elnökétől Münchenből, míg az amerikai és kanadai magyar egyesületek tucatjai fejezték ki együttérzésüket a magyar szabadságharcosokkal. Európából Fónagy Dezső, a franciaországi szabadságharcosok elnöke hozta el a bajtársak üdvözletét és szavazatait. Mikor a számbavételre sor került, megállapítást nyert, hogy a szavazásra jogosultak 90 százaléka személyesen, vagy meghatalmazott útján jelen van, ami 17 év eltelte után kétségtelenül mutatja a Magyar Szabadságharcos Világszövetség és az általa képviselt eszmék erejét és időszerűségét. Dr. Béky Zoltán püspök, az Amerikai Magyar Szövetség elnöke és Dr. Eszterhás István a Magyar Felszabadító Bizottság elnöke személyesen. Bodnár Gábor a Magyar Cserkészszövetség úv. elnöke pedig meghatalmazott útján vett részt a kongresszuson.★ A világkongresszus első eseménye az Egyesült Államok külügyminisztériumában rendezett fogadás volt, ahol 26.-án, csütörtökön délután fél háromkor, a State Department előadótermében Mr. John Baker, a középeurópai (Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország) ügyosztályának vezetője fogadta a delegátusokat. Több, mint ötven delegátus hallgatta Mr. Baker előadását, mely az amerikai-magyar kapcsolatok jelenét és jövőjét vázolta. Reményét fejezte ki, hogy ezek a kapcsolatok, különösen gazdasági és kulturális vonalon, javulni fognak, noha még messze vannak attól, hogy elfogadhatóknak legyenek minősíthetők. Minndaddig, míg ez így van, és míg lényeges javulás ezen a téren nem áll be, a Szentkorona amerikai őrizetben marad. Az előadást élénk vita követte, melynek során Gereben István, dr. Kardos-Talbot Béla, Kovács Imre, dr. Zichy-Czikann Móric, dr. Pogány Anndrás és mások szólaltak fel. A közel kétórás megbeszélést nyíltság, őszinteség és keresetlen formák jellemezték.★ Este a szakbizottságok üléseztek, míg ápr. 27.-én, reggel 10 órakor a Magyar Szabadságharcos Világszövetség küldöttsége külön autóbuszon utazott ki az arlingtoni hősi temetőbe, hogy megkoszorúzza az Ismeretlen Katona, néhai Stáhel-Szamvak Gyula, negyvennyolcas honvédtiszt, később amerikai tábornok, valamint Székely Ákos, Vietnamban hősi halált halt kapitány sírját. A szolgálatot teljesítő tengerészgyalogos őrség közreműködésével helyezte el a szimbolikusan összeállított bizottság (Dr. Pogány András USA, Fónagy Dezső, Európa, Magas István, Kanada) a megemlékezés koszorúját a sírokra. Stáhel Gyula sírjánál dr. Pogány András, angol nyelven, Székely Ákos kapitány sírjánál Gereben István magyar nyelven emlékeztek meg az elhunyt magyar-amerikai hősökről. ★ A kongresszus pénteken, délután 13-kor pontosan megnyílt. Dr. Pogány András felolvasta Dálnoki Veress Lajos levelét, Gereben István, az amerikai társelnök, viszont a vendéglátó szervezet nevében köszöntötte a megjelenteket. A határozatképességet Lovas György, Soós József és Fodor Dezső jelentése alapján Vitéz Baán atya, a Kongresszus első elnöke állapította meg, akit erre a tisztségre Gereben Istvánnal együtt választottak meg. Háznagy Lovas György lett, jegyző pedig Soós József Baltimore-ból. A világszövetségi elnök, Dálnoki Veress Lajos katonásan rövid beszámolójának felolvasása után dr. Pogány András, az amerikai szervezet helyzetéről tett részletes és tényeken nyugvó jelentést, 1970 szeptemberétől, azaz a Hatodik (londoni) Világkongresszustól napjainkig. Beszámolt az amerikai szövetség belső helyzetéről, a helyi szervezetekről valamint a Szövetség kongresszusi és kormánykörök felé irányuló kapcsolatairól. A kanadai kontinentális szervezet nevében Böröczky Mihály kanadai elnök tett kimerítő jelentést, majd kérte, hogy a kanadai roppant távolságokra való tekintettel, a nyugat-kanadai delegátusok nevében Magas István külön beszámolhasson a nyugat-kanadai helyzetről. Ehhez a Kongresszus készséggel hozzájárult és örömmel vett tudomást a Nyugat-Kanadában fellelhető erős és pezsgő szabadságharcos életről. Vancouver, Calgary, Edmonton és Regina környékén valóban nem kopott meg a szabadságharcos szellem fénye. Európa nevében Fónagy Dezső jelentkezett szólásra. Felolvasta Légrádi László kontinentális elnök (Németország), valamint Melczer Béla és Nagy Lajos németországi szervezeti vezetők részletes jelentését. Végül a franciaországi helyzetről saját szavaiban számolt be. A beszámolók után a beérkezett javaslatok megvitatására és szavazásra került sor, majd az ülésszakot este 7 órakor berekesztették.★ Péntek este a híres washingtoni Csikós vendéglő különtermében szolgálták fel a vacsorát, melyen Dr. Eszterhás István, a Vasárnap szerkesztője szólalt fel. Rövid, szellemes és lebilincselő előadását hálás taps kísérte mindvégig. Kijelentette, hogy amíg a Magyar Szabadságharcos Világszövetség vezetői a szabadföldi magyar összefogásnak olyan munkásai maradnak, mint voltak az elmúlt másfél évtized során, kapocs jelentőséget és feladatot töltenek be a magyar szabadságért vívott küzdelemben. A vacsorán Szörényi Éva művésznő — egyik delegátusunk — is megjelent. ★ Szombaton, reggel 9 órakor nyílt meg a világkongresszus második ülésszaka. Először a választási eljárásra került sor, Gereben István elnöklete mellett. Dr. Szimonisz László, a kiküldött jelölőbizottság elnöke felolvasta az ajánlott új tisztikari listát. Néhány kiegészítő javaslat is elhangzott a kisebb tisztségek vonatkozásában. A szavazás során Dálnoki Veress Lajost egyhangúlag örökös díszelnöknek választották meg. Ugyancsak egyhangúlag került sor az új világszövetségi elnök megválasztására Dr. Pogány András személyében, míg Vitéz Baán, Kecskési Tollas Tibor, Dr. Töttössy Ernő, Magas István és Helcz Tibor alelnökök. Dr. Löte Pál gazdasági vezető, Lovas György világszövetségi főtitkár, Borbás Károly titkár, Radnóczy Antal világszövetségi sajtóvezető lettek. Dr. Pogány András rövid beszédben köszönte meg a bizalmat és tett hitet Ötvenhat minden követelése mellett és kérte a világszövetség tagjainak támogatását. Ezek után került sor a zárónyilatkozat elfogadására, melyet huzamosabb vita előzött meg. Ennek befejezése után a zárónyilatkozatot a kongreszszus elfogadta és az ülést berekesztették. ★ Délután négy órakor, az angolnyelvű szimpóziumot Gereben István külpolitikai összefoglaló előadása nyitotta meg, mely az európai helyzet, az „új" NATO szerződés és egyéb, időszerű problémák nehézségeiről szólt, különösképpen a folyamatban lévő európai konferenciákra tekintettel. Kovács Imre a jelenlegi magyar helyzet visszásságait és kiszolgáltatottságát ábrázolta, míg Constantin Boldgreff professzor a magyar szabadságharc és a jelenlegi oroszországi intellektuális szabadságvágy összefüggéséről és az orosz mozgolódás kilátásairól beszélt. Dr. Tóth Csanád az amerikai etnik intellektuel speciális problémáiról számolt be az amerikai élet vonatkozásában, míg Győrik-Salánky Tamás az amerikaimagyar ifjúság alkalmazkodási nehézségeit kutatta. Az ülést Dr. Pogány András zárta be. ★ Szombaton este 8 órakor került sor a fényesen sikerült Szabadságharcos Bál megnyitására. Dr. Pogány Andrásné Lers Szebbnél szebb balettszámok bemutatása után került sor az újbálozó kislányok bemutatására, kiket édesapjuk, valamint az annapolisi haditengerészeti akadémia kadettjei mutattak be a bál elnökségének. Íme az újbálos kislányok névsora: Bartholdy Carén, Bros Cecilia, Anne Daly, Maura Daly, Janette Drobilits, Eszenyi Zsuzsa, Faragó Zsuzsa, Faust Judith, Jurasits Edith, Katona Jolán, Kis Valéria, Louis Mária-Krisztina, Lukáts Klára, Montague Monika, Pogány Orsolya Mária, Belle May- Hortenzia bálelnöknő kérésére Dawson tábornok felesége, Hamássy Ilona a bál megnyitására az engedélyt megadta G Jeen, Danita Schmaus, Angela Slamen, Claudia Zana. Szépek, kedvesek és bájosak voltak valamennyien. A remek rendezésért, jó zenekarért, a kitűnő vacsoráért az elismerés Györik Ilona Máriát, az amerikai szövetség társelnökét illeti minden elismerés és köszönet. A bálon közel hétszáz vendég jelent meg. ¥■ Vasárnap, 29.-én délelőtt 11 órakor ült össze, ugyancsak a Statler-Hilton Hotelben az amerikai szövetség kongresszusa, dr. Pogány András elnöklete mellett, kinek Lehotay Attila ajánlatára, hétéves amerikai elnöki működéséért a kongresszus a felmentést jegyzőkönyvi köszönettel egyhangúan megadta. A szavazás lebonyolítása után az új amerikai elnök P. Vitéz Baán, O.F.M. lett, az új országos főtitkár Fodor György New Brunswick, New Jerseyből. Társelnökök: Gereben István, aki egyúttal a washingtoni iroda vezetője maradt és így sikeres munkáját Washingtonban változatlanul folytathatja. Ugyancsak társelnök lett Czene Ferenc (Kalifornia), Lesotay Attila (Buffalo) és Györik Ilona Mária (Washington). Titkár: dr. Soóky Attila (Pittsburgh) és Zsédely Margit (New York). Sajtófelelős: Stirling György. Pénztáros: Szalay József (South Bend). Ellenőrök: Krajcs Gyula (Kalifornia) és Jurasits János (Illinois). Ugyancsak újjászervezték az amerikai szövetség országos intézőbizottságát is. A nagysikerű kongresszusért és a rendezésért hálás elismerés illeti a washingtoni és baltimorei szervezeteket és elsősorban vezetőiket: Gereben Istvánt, Györik Ilonát, Dr. Kopits Istvánt és Soós Józsefet. látókör (amely agymosott) „Szellemi vámkezelés" így címezi a Budapesten megjelenő Magyar Hírlap című napilap egyik vezércikkét. Ha ezt mi rónánk egyik cikkünk fölé, akik azért harcolunk, hogy a szabad földön kiadott könyveket, lapokat engedjék be Magyarországra, engedjék, hogy a magyar nép a kezébe vehesse, hogy a teljes láthatár kinyílhassak, akkor a cím ez a gúnyos és támadó cím nem lenne rossz. Mert amit mond a cím, az van olyan szörnyű és undorító, mint amiről beszél, hogy az emberi szellemet a diktatúra meg akarja vámolni, hogy vámkezelés alá veti a gondolatokat. És ez undorító, mert ez a diktatúra alatt szenvedő ember, tehát a magyar ember láthatárának agymosását kívánja állandósítani és többek között a száműzöttek szavát és gondolatait ki akarja otthonukból zárni. Mi ,magyar száműzöttek, ez ellen megtorpanás nélkül harcolunk és most is követeljük az amerikai kormány külügyi hatóságaitól, de a törvényhozás tagjaitól is, hogy ezt a barbárságot, a szellem megvámolását ne fogadják el, hanem a legcsekélyebb amerikai kedvezmény ellenében is és minden amerikai kedvezmény ellenében, amit a Kádár diktatúrának adnak, követeljék a szellem, a gondolat, a könyv, a sajtó megvámolás nélküli, szabad áramlását a vasfüggönyön át és még akkor is,, ha az a száműzöttek gondolata, sajtója, könyve. ★ Ugyanakkor ezzel a követeléssel szembeszállva a Magyar Hírlap vezércikke (1972. november 21, 1. oldal) így szól: ,,Szellemi vámkezelés Nap nap után örvendve észleljük és regisztráljuk: fokozatosan beérnek a szocialista országok erőfeszítésének eredményei, enyhül a nemzetközi légkör, gyakorlatban valósul meg az általunk szorgalmazott békés egymás mellett élés elve. A sorompók felemelkednek a különböző rendszerű országok között, és nemcsak a boltokban jelennek meg új áruk, nemcsak a turistaforgalom növekszik, hanem bővül a tudományos és kulturális információcsere is; értékes és mindenki számára hasznos egyezmények születnek tudósok, művészek, írók tanulmányútjainak megszaporodásáról, útjaik meghoszszabbodásáról; személyi és szakmai kapcsolatok révén és művek közvetítésével mind nagyobb felületű az érintkezés. Csakhogy ennek a szükségszerű és kedvező közeledési folyamatnak megvannak a nehezen kikerülhető ellentmondásai is. A felemelt sorompók alatt nem mindig az áramlik be hozzánk a távoli és idegen égtájakról, ami csakugyan gazdagítja életünket, ami tényszerű információt nyújthat számunkra ismeretlen országok népéről és életformájáról, kultúrájáról és művészetéről , hanem érkezik vitatható értékű és dezorientáló jellegű tájékoztatás, sőt gondosan csomagolt szellemi dugáru is. Természetesnek tartjuk, hogy az idegenforgalom bővülése nemhogy csökkentené a határellenőrző vámszervek figyelmét, hanem növeli azt. Épp igy természetesnek kell tekintenünk azt is, hogy a nagyobb szellemi importtal és a növekvő kulturális csereforgalommal együtt jár a gondosabb szellemi vámkezelés is.” Majd következik a „Szellemi vámkezelés" megindoklása, ami ugyancsak nagyon tanulságos olvasmány az európai biztonsági értekezlet előtt. A „Szellemi vámkezelés” indoklása így hangzik ugyanott, a cikk folytatásában: „A népek közeledésének politikája nem azonos az ellentétes ideológiák elfogadásával. Mint a Központi Bizottság állásfoglalása mondja, az államok közötti együttműködés nem jelentheti az ideológiai különbségek elmosódását vagy elvi engedményt az antimarxista nézetekkel szemben." ★ És aztán a cikk leplezetlen rondaságában tálalja a párt „művelődésirányítás”-ának három ,,T”-s irodalmi kurtavaslat, a „demarkációs vonalakat" „T’ámogatott, ,,T”-űrt és „T”-ilalmazott irodalom, ez esetben szellemi irányzatok között. „Ha tehát a marxista szellemi műhelyek vitatkozóbb és a korábbinál harcosabb alapállásba helyezkednek, azt nem holmi szektás szűkkeblűség parancsolja. Egyszerűen csak még következetesebbé válik az eddig is folytatott művelődésirányítás, világosabban és áttekinthetőbben vonva meg a demarkációs vonalakat a tiltott és a tűrt szellemi irányzatok között, gyakrabban s lehetőleg az eddiginél is meggyőzőbben polemizálva az éppen, hogy tűrési határon belül levő alkotások mondanivalójával, céltudatosabban támogatva mindazt, ami érték, ami pezsdítőleg hathat gondolkozásunkra — akár hazai szellemi termék, akár az országhatárokon túlról jön.” És végül a sorok között az akaratlan beismerés: a magyar embert ma már csak az érdekli, ami a párt irodalmi, művelődésirányító kurtavas politikájának nem tetszik. Tehát erőteljesebben bíráljon a párt. . . „De nem csupán meggyőzőbbnek kell lennie vitáink érveinek, s polemikusabb hajlamúnak a marxista kritikának. Korkövetelmény az is, hogy hatásosabban eljusson céljához: a közönséghez. Vegyünk egyetlen példát. Ha" egy tudománytalan, irracionalizmust sugalló filmet tízezrek néznek meg a moziban, aligha elegendő, ha néhány száz olvasónak szánt folyóiratban jelenik meg a bíráló cikk. A marxista kritika hangjának felerősödése, ha úgy tetszik, a következetesebb és több, jobb fegyverrel vívott ideológiai nézetütköztetés éppúgy természetes jelensége korunknak, mint ahogyan az a szellemi sorompók felemelése. Az utóbbi semmiképpen sem lehet meg a másik nélkül.” Összefoglalva a marxista köntörfalazást: éppen ott fognak támadni a kremliniek, ahol a Nyugat kívánságára felemelik a sorompót. A „Szellemi vámkezelés"-t tarsolyába kellene tenni minden amerikai vagy nyugati külügyérnek, íme, így gondolják a békés együttélést a Kremlinben. Szellemi vámkezeléssel. De ezt olvasni kell minden amerikai magyar iskola vezetőjének is: íme, ez a diktatúra „művelődésirányítása". És látni kell a száműzöttek minden vezetőemberének: íme, itt válaszoltak arra a követelésünkre, engedjék be Magyarországra a száműzöttek lapjait és könyveit. A Magyar Hírlapot azért alapította a diktatúra, mert nem volt megelégdve a már meglévő pártlapok „szofisztikájával”. Hogy majd ez lesz az a lap, amely műveltebben és ravaszabbá, elszólás nélkül fejtegeti a felmerülő kérdéseket. Hát ilyen durva beismeréssel egyik kommunista lap sem lőtt eddig bakot. „Szellemi vámkezelés”. A diktatúra mint állami monopólium a szellemet csak a „tilalom”, „tűrés” és „támogatás” kurtavásaiban tudja elképzelni, degradálva és megalázva a szolgálatra. Viszont a kezelés és a vámkezelés a pártarisztokrácia hatalmát jelenti és ezért azt dicsőségnek látja. Egyik nyomorúságot sem szégyelli. És ez jellemző a Kádár diktatúra piszlicsárságára. „Szellemi vámkezelés” ... PÁRTOLJA HIRDETŐINKET] Olcsó utazások Hajó és repülőjegyek részletre It IJdevű, vizum, autóbérlet. Mindenfajta biztositás, Pordit&aok, IKEA, TUZEX vámmentes csomagok,, pénz, gyógyszer, virág küldése ROMAN1ABA uj vámmentes csomagolt. OCEAN TBAVEL 1071 Bathurst St. Toronto 4, Ontario, Canada Tel.: 534-28/4 534-1347 1973. május 20. MILLEN IDŐK: Csöves lesz a világ . . . Svájcban műanyag csöveken folyik le a falvakba a hegyi legelőkről a tej. Kenyában a Kilimandzsáró lejtőiről a hólevet juttatják csővezetékeken az aszályos vidékekre. Írországban Dublintól 20 mérföldes körzetben csövön szállítják a sört. Újabban egy londoni cég elhatározta, hogy csővezetéken látja el óriási üzemének dolgozóit teával. A forró tea nyolc perc alatt ér a fogyasztókhoz, akik valóban forrón ihatják, noha meglehetősen nagy távolságra kell elvezetni a teát — a három gyárépület 44 emeletére, 5.500 ember részére —1 18.000 csészényit. Csöves lesz a világ . . . Elsült a postabélyegző Ez is Amerikában történt. Az amerikai posta egyik tisztviselője golyóütötte sebbel került kórházba, a golyó munkaköziben érte. Míg magához nem tért a rendőrség nem tudta a merényletet megfejteni. Az ügy érthetetlen volt, mivel sebesülése pillanatában a postatisztviselő egyedül tartózkodott a szobában, ahol a merénylet történt, rajta kívül senki sem volt a hivatali helyiségben. Mikor aztán a sebesült magához tért megoldódott a rejtély, egy közönséges levél volt a „merénylő". A város, egyik lakosa ugyanis „utolsó, nyomatékos felszólítást" intézett egyik adósához, hogy nyomban fizesse meg tartozását, különben . . . A borítékban pisztolygolyót küldött annak bizonyítékaként, hogy nem tréfál. A postatisztviselő kézi bélyegzővel pecsételte a leveleket, de oly nagy hévvel, hogy amikor rácsapott az inkriminált borítékra, az fegyverként eldördült. Ma már nemcsak a közmondásos kapanyél sülhet el, hanem a postabélyegző is. Millen időki Szélhámos autóbalesetek ^(HAMBURG Nyugat-Né-metország) A STERN című hetilap leleplező cikket közölt, amelyben bemutatta, milyen óriási méretű szélhámoskodás folyik az autóbalesetekkel. A nyugatnémet lap idézte Alois Deichel biztosítási szakértőt, aki szerint a nyugatnémet biztosító társaságok évente félmilliárd márkát fizetnek ki szélhámos autóbalestekért, azaz megrendezett autóbalesetekért, sőt olyanokért is, amelyek — meg sem történtek — még előzetes rendezéssel sem ... A valóságos balesetek nagy száma miatt a nyugatnémet biztosító társaságok képtelenek minden bejelentést alaposan megvizsgálni és így kénytelenek elfogadni a javítóműhelyek által legkisebb karcolásért műhelybe benyújtott számlát. Csakhogy a szállított kocsiban a biztosító társaság számlájára kicserélik az összes használt alkatrészeket. A biztosító társaságok becslése szerint évente 30 ezer álbalesetet jelentenek be. Nordrhein-Westfáliában 1969 és 1971 között tíz „szakosított” bűnözőcsoport 500 balesetet idézett elő, rendkívül egyszerű módszerrel. A teljes sebességgel haladó kocsit a vezetője jelzés nélkül hirtelen leállította a gyalogos átjáró előtt, így a gyanútlanul mögötte haladó vezető nekiütközött a kocsijának. Miután a banda által beszervezett javítóműhely kiállította a borsos számlát, a karosszériát néhány kalapácsütéssel alkalmassá tették újabb „balesetre".