Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1975 (82. évfolyam, 1-50. szám)
1975-11-09 / 43. szám
8. oldal A szabadságharc évfordulója Amerikában 1956 — 1975 LOS ANGELES (California) Helyi szervezetünk, Dolinszky János elnök vezetésével, Szene Ferenc országos főtitkár és több, Los Angeles-i lakos, szövetségi főtisztviselő közreműködésével, október 19-én délután, a Los Angeles i szabadságharcos szobornál rendezték meg a 19. évfordulón emlékünnepélyüket, amelyen Los Angeles magyar lakossága örvendetesen nagy számban vett részt. Az Amerikai Magyar Szövetség helyi szervezete példásan együttműködött a megindítóan szép emlékünnepély megrendezésében. Az ünnepély szónoka Mózsi Ferenc, az ismert fiatal magyar költő, a San Francisco-i helyi szabadságharcos szervezet elnöke volt, aki a minap tért vissza európai körútjáról. Mózsi Ferenc, a Magyar Szabadságharcos Világszövetség és a megjelentek nevében is hangot adott rendületlen kitartásunknak Ötvenhat minden kívánsága és követelése mellett, s biztosított mindenkit, hogy mindaddig, míg Ötvenhat élő valósággá nem válik Magyarországon, küzdelmünk ernyedetlenül tovább tart. Mint minden évben, az emlékmű talpazatát elborították a koszorúk és virágcsokrok. Los Angeles magyarsága emlékezett... SAN FRANCISCO (California) San Francisco legfiatalabb szabadságharcos szervezetünk. Nemcsak azért, mert időben legutoljára alakult, Tollas Tibor és Mózsi Ferenc lelkes munkája eredményeképpen, hanem azért is, mert az első 72 nyilvántartott tag óriási többségében magyar fiatal, jóformán valamennyien 30 esztendős életév alatt. Nos, fiataljaink nem elégedtek meg a szép ünnepséggel San Franciscóban, hanem „akciózni” kezdtek. Tizenkilencedikére virradó hajnalon vörösre festették a San Francisco i szovjet konzulátus épületét s a vörösre fehérrel rámázolták: „FREEDOM FOR HUNGARY" — Nem mondhatjuk, hogy nem él a forradalom szelleme San Franciscoi fiataljainkban... YONKERS (New York) Az Árpádházi Szent Margit Egyházközség Kiss Gábor S. J. plébánosával az élen, ugyancsak kitett magáért a 19. évfordulón. Október 19-én délután 3 órakor ünnepélyes szentmise vezette be az emlékünnepélyt, amelyen nagy számban vettek részt a hívek. Mise után a Szent Margit énekkar, a cserkészek és magyar iskolások áldoztak Ötvenhat emlékének. Az ünnepi szónok dr. Pogány András volt, a Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnöke, akinek beszédét meleg együttérzéssel fogadták. A jelenleg elharapódzó kishitűség és pesszimizmus elleni küzdelmet sürgette. Magyarország nemcsak volt, hanem lesz is, s ezt sem Brezsnyev, sem budapesti ügynökei huzamosan megakadályozni nem tudják. A műsor befejezése után dr. Pogány András a jelenlegi világhelyzet és a magyar ügy viszonyáról beszélt az ünnepi vacsora után meghallgatására összegyűlteknek, akik késő estig ostromolták kérdéseikkel az előadót. A szíves, baráti légkörben lefolyt eszmecsere őszinte érdeklődést váltott ki a vendégek sorában. NEW YORK (New York) New Yorkban, a „Robert Wagner High School” színháztermében tartott emlékünnepélyen közel 1100 magyar gyűlt össze, hogy megünnepelje október évfordulóját. A terem befogadóképessége 960 fő, így a sorok között és a folyosón áltak az érdeklődők. A megnyitó imát dt. Csordás Gábor református lelkész mondotta el, Isten irgalmáért könyörögve a hősi halottak, valamint magunk számára. A megnyitó beszédet Lehotay Attila mondotta el, a MSZHSZ amerikai titkára. Lovas György, a Világszövetség főtitkára, saját, személyes élményei alapján tett hitet Október követeléseinek időszerűsége mellett s ígéretet tett arra, hogy semmiféle fordulat nem akadályozhatja meg, hogy hivatásunknak eleget tegyünk. Ő mutatta be az est szónokát, dr. Pogány Andrást is, aki beszédében történelmi és politikai példákkal bizonyította be, hogy nem az az irreális, aki hisz Magyarország feltámadásában, hanem az, aki nem hisz. Az otthonnak túl kell élni a mai időket, — ahogy lehet, mert kényszerhelyzetben vannak — mondotta többek között —, de ez nem vonatkozik ránk, szabadföldi magyarokra. Mi nem vagyunk kényszerhelyzetben, szólásszabadságunk korlátlan, ezért teljesítenünk kell a történelem által csak reánk, szabadföldi magyarokra ruházott feladatot. Nem engedhetjük rácsukni a kriptafedelet egy szabad, független, történelmi hagyományaira épült, emberi és politikai jogainak teljességét élvező Magyarország ezeréves igényére. Erről semmiféle éretlen pesszimizmus és minden mindegy, nicsevós hangulat kedvéért lemondani nem fogunk — mondotta dr. Pogány András, az ünneplőközönség lelkes helyeslése mellett. Az est fénypontja Szörényi Éva művésznő szereplése volt, aki Los Angelesből utazott fel, hogy az ünnepélyen részt vehessen. Tollas Tibor költeményét, a ,,Bebádogoztak minden ablakot...” szavalta olyan hihetetlenül megrázóan, hogy a közönség felállva, tomboló tapssal köszönte meg a művésznőnek a szavalatot. A művészi műsorban fontos szerepet töltött be még Horváth Elemér hegedűművész, a Cserkészcsapat Hungária Népitánc együttese, a „Hungarian Dance Group” gyönyörű palotást mutatott be; Bartkó Júlia és a Passaici Szent István kórus — Kodály számokkal —, Zizzo énekművészek, Nagy Teréz és Ordassy Sarolta, a Metropolitan Operaház tagjai. Harkay Péter cserkésztiszt és Miss Nancy Umbarazas vezették a műsort, zongorán Zarándy Tibor kísért. A művészi műsort Osztroviczky Tibor rendezte, aki mint énekes is elsőrangúan szerepelt. Valamennyiünk hálás köszönetét fejezte ki Lovas Györgynek, Szundy Rudolfnak, a New York és környéke szervezetünk elnökének, Lovas Máriának, Balogh Jánosnak, Csorba Andrásnak, szabadságharcos bajtársainknak. Gyönyörűen sikerült és méltó megemlékezés volt. Az ünnepély Slezák Imre OEM. rk. plébános szép imájával zárult. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA ördöngős korunk és kortársaink Bomba-publicity Ezt a furcsa magyar, angol szóösszetételt kell használnunk, ha ki akarjuk fejezni a bombarobbantók torz lelkiállapotát. Összehangolt bombarobbantások riasztották a nagy amerikai városokat, Washingtont, New Yorkot és Chicagót. És a robbantások után nem sokkal, már jelentkeztek különböző, nagy betűs szervezetek és maguknak követelték a robbantások „érdemét”. Ami azonban ördöngős korunkban is pokoli furcsa, hogy ugyanannál a robbantásnál egyszerre több szervezet is követeli a robbantás „érdemét”. Nem véletlenül írtuk, hogy „érdemét”. Mert hallgatván erről az egyik tivi hírmondót, hallottuk, hogy az angolul „credit”-ről beszél. — Amit ez esetben érdemnek kell fordítani. A másik hírmondó már óvatosabb volt és „responsability”-ről beszélt, ami felelősséget jelent. Csak helyeselni tudjuk annak a tivi hírmondónak a szóhasználatát, aki ezzel a bűncselekménnyel kapcsolatban felelősségről és nem érdemről beszélt. Azt hisszük, ha ördöngös korunkban visszatérnénk az erkölcsi alapokhoz és fogalmakhoz, semmiféle bombarobbantást sem lennénk hajlandók a közvéleményt befolyásoló hangszórókon érdemnek mondani, hanem csak felelősségnek. És azt hisszük, hogy ez esetben kevesebben jelentkeznének a gyilkos bombázás után hencegve, és talán még azt is elérhetnénk, hogy kevesebben is vállalkoznának arra, ami csak bűncselekmény lehet és semmi esetre sem érdem ... Vasfüggöny sóhajok Minden diktátor a nép gyámjának tartja magát. Magában elmegyengének tartja a népet, kifelé pedig azt hirdeti, hogy a nép kiskorúakból áll. A falu, amelyet a diktatúra úgy nevez, hogy szentfazék Kulturális életről nem beszélhetünk Azt is megírja (önkéntelenül) a feljelentésszagú riport szerzője, hogy mi jutott a búcsúszentlászlói iskolásgyermekeknek eddig a diktatúrában. — A búcsúszentlászlói templomba is betört a 20. század — mondta humorosan az egyik pedagógus, de végül is elkomolyodtak és egy emberként jelentették ki: — Réges-régen meg kellett volna már építeni a korunk szellemét viselő nagy riválist, a művelődési házat. — Egy komplex építményt a világosságnak. Iskolát és művelődési házat egy födél alá — jelentette ki az igazgatóhelyettes és gondterhelten hátrasimította a haját. — Hát nincs? — ámultam. — Hát nincs! — mondták. — Az egész faluban nincs egyetlen aprócska terem sem, amelyet is be kell ismerjék, ugyanakkor az elfojtott, ellenőrzött, ostromlott egyház erősödik: „Búcsúszentlászló társközségében, Nemeshetésben viszont épül az új templom. Az alapok már megvannak. Hogy miből épül? Legalább 60 százalékban a lakosság pénzéből... A többek által suttogva kimondott összegek valóban meglepőek. Voltak olyan családok, akik 15—20 ezer forintot is adtak. (Lám, milyen jól élünk!)" — fenyegetőzik zárójelbe rejtőzve a feljelentést író. „Hinni jó!” Az újságíró e mellé a nyilatkozat mellé teszi a búcsúszentlászlói katolikusok káplánjának a szavait: „— Ez a nagy terület itt a miénk — mutatta a fiatal káplán a templom mögött húzódó földet. — Parkosítunk. Díszbokrokat ültetünk és gyorsan növő fákat, hadd tartsanak árnyékot híveink fölé — sóhajtotta átszellemült arccal. — Hinni jó ■— tette hozzá — és sokat mondóan rámnézett.’ Kiknek? — ez a kérdés Mire az újságíró epésen hozzáfűzi és ezzel a — szerinte — hatásos gúnnyal fejezi be a riportot: „Nem kétséges. Hinni jó, csak nem mindegy, hogyan hiszünk és miben hiszünk. Mi abban, hogy túl az Isten kertjén, az embernek épül a világ és a falu." Amelyben harminc év óta nem jutott a gyerekeknek semmi. Saját bevallásuk szerint a gyermekek elaggott iskolában tanulnak, komoly helyhiánnyal küszködve, és habár elvették a ferences atyák rendházát és más építményeit, helyette semmit sem adtak a falunak. „Kulturális életről nem beszélhetünk — mondotta a tanító. — Az egész faluban nincs egyetlen aprócska terem sem, amelyet kulturális célokra lehetne használni...” Így épül a diktatúra által eltervezett világ az embernek. Csak nem a magyar embernek. És főként nem annak, aki hisz. A ferences atyák épületeit elvették, saját bevallásuk szerint a ferences barátoktól, de nem adták oda a népnek iskolára... Róma szemei figyeljenek A nyilvánosság elé tárt feljelentés gondosan eltitkolja úgy a plébános, mint az idézett fiatal káplán nevét, tehát mi sem írhatjuk meg, kiket támadnak. Éppen ezért ,jó lesz, ha ez után az újságcikk után az egyház szemei Rómából figyelemmel kísérik, hogy mi történik a búcsúszentlászlói plébánossal és fiatal káplánjával. És a búcsúszentlászlói néppel, amely templomot mer építeni, védi a hitoktatást és megtölti a misén s templomot fiatalokkal. Azért írtam ezt a cikket, mert aggódom értük. – Bécs, 1975. október. A szomszédban templom épül nemcsak a falakon múlik, de kijelenthetjük, hogy kulturális életről sem beszélhetünk.” Kulturális célokra lehetne használni. Igaz, hogy (Folytatás az első oldalról) „S mit szól a témához a pedagógus, aki szintén hatni, nevelni próbál, méghozzá a 20. század követelményei szerint? — Igencsak megnehezítik a dolgunkat - mondotta Németh Gyula, a búcsúszentlászlói általános iskola igazgatóhelyettese. — Tanulóink 25— 30 százaléka hittanra jár, főleg a kicsinyek, akik még elsőáldozás, bérmálás előtt állnak. Volt is egy kis afférunk a közelmúltban. A plébános úr a templomban is szervezett hittanórát, s mi olyan instrukciót kaptunk a tanácstól, hogy ellenőrizzük ezeket az órákat. Nos, ez volt összekoccanásunk alapja. A pap kitiltott bennünket a templomi órákról, mi pedig jelentettük a tanácson. Tárgyalások következtek az egyházközséggel, a végeredmény azonban meglehetősen tisztázatlan maradt. A beatmiséről az a véleményem, hogy nem túl szimpatikus manőver. KISZ-tagok is voltak templomi gitárpengetők és gitárhallgatók között. Mire jó ez az egész?" — kérdi mélán a láthatóan megrendült hivatásos és hivatalos marxista-leninista. Eredmény: eltelt 30 év A szokásos pártszólamokkal válaszolnak az újságíró kérdésére a búcsúszentlászlói párthatalmasságok: „— Remélem, hogy az új ötéves tervben megépül az új iskola, amelynek korszerű tornatermét kulturális célokra is használhatjuk, s amelyben lesz korszerű könyvtár is — jelentette ki Csalló József vb. titkár. — Reménykedünk tehát, bár az én álmom sokkal nyugodtabb lenne, ha már réges-régen ott állna ez a kultúrház, szemben a templommal. Bizony, előbb kellett volna. — Mindennek ellenére mégsem olyan sötét a kép — mondta Nagy István csúcspárttitkár. — Éppúgy, mint máshol, itt is eltelt a felszabadulás óta 30 esztendő, és nem eredménytelenül. Nincs kulturális élet? Nem vitatom.. 1975. november 9. Biztonságérzet Egyik este szerencsém volt néhány jó magyarral öszszejönni és elbeszélgetni. Nem a szomszédok dolgairól, nem politikai vitákról, hanem a hontalan élet általános gondjairól. Úgy ahogyan a londoni rádióban volt divatos valamikor, hogy 4 — 5 nemzetközi „bölcs” megtárgyalta a világ sorsát. Mi természetesen más szempontok szerint láttuk a mai világ forgását. Felvetődött a kérdés: Mi a hontalan életünk legnagyobb problémája ma? — Volt aki a politikai zűrzavart említette, egy másik a gazdasági mélypontot, drágaságot. Érdekes volt az orvos véleménye: — Nem az anyagiak, nem az állás, nem a hazátlanság s nem a családi viszály, hanem a józan biztonságérzet hiánya a legnagyobb bajunk ma. Ez az oka — mondotta — a legtöbb nyugtalanságnak, idegességnek, betegségnek. — Figyeljétek csak meg egymást; a legtöbb közülünk rohan, kapkod, és a biztonságérzet hiányában mintha ámokfutó lenne. És a tragikus ebben az a tény, hogy minderre a legtöbb esetben nincs is jogunk, mert összehasonlítva, a mi helyzetünk még a legbiztonságosabb. Mégis, merem állítani, hogy az otthoniak lelki biztonságérzete jobb és az idegrendszerük is hozzáedzettebb az ő nehezebb körülményeikhez, mint a mi idegeink ... Magamban először azt gondoltam, hogy ez az orvos — aki egyben kiváló gyógyítója az idegbetegeknek is —, kissé túloz a megállapításával. Aztán eszembe jutott egyik ismeretlen New York-i levelezőm. A Levelesládába küldte 16 oldalas beszámolóját az életéről... Sok megpróbáltatáson ment át, de szépen megállta a helyét: megfelelő munkát talált, szorgalmasan dolgozott és jó anyagi helyzetet épített ki magának öreg napjaira. De, levelének keserűsége mégis igazolja az orvos megállapítását, amikor így ír: „Most itt vagyok a teljes bizonytalanságban. Hová menjek nyugdíjba? Maradjak itt, vagy térjek vissza Európába? Maradjak gyermekeim és unokáim közelében, vagy keressek valami csendes üdülőhelyet egészségi szempontból? Rémes ez a bizonytalanság ...” Nem furcsa az emberi természet? Amikor elmenekültünk, csak a puszta életünket, szabadságunkat mentettük meg, és ez már jóleső biztonságérzetet adott akkor nekünk. Ma pedig, egyik-másik közülünk, szabad világban, saját, szépen berendezett házában, nyugdíjjal, betegbiztosítással és tíz- húszezres bankbetéttel arról panaszkodik, hogy szörnyű bizonytalanságban él . .. Éppen most találkoztam utamon egy asszonnyal, aki otthonról, nekem ismerős vidékről jött ki nemrégen. A kőbányai polgári iskolát, a sörgyárat, a Harmath utcát emlegettük. Beszélgetés közben megkérdeztem tőle: Megtalálta-e itt azt az Amerikát, amilyent otthon elképzelt magának? Őszintén válaszolt: Hát, nem tartozunk a szerencsések közé, de megvagyunk, és ami a legfontosabb: szabadok vagyunk, nem zaklat a politikai rendőrség, biztonságban érezzük magunkat, és ez óriási kincs! Meglepett a válasza. Rádöbbentem arra, hogy mi régiek, már nagyon „hozzászoktunk” a szabadsághoz, már nem is értékeljük eléggé, és most már a kis, anyagi biztonságokat hajszoljuk s nem vesszük észre, hogy közben szentünk mind riadtabb lesz, mert úgy érezzük, hiányzik a biztonságérzetünk. S ezért igazat adok az orvos megállapításának: Az otthoniak idegei a nagy bizonytalanságban is jobban hozzáedződtek a bizonytalanságérzethez, mit a mi idegeink itt. Tulajdonképpen mi is a biztonságérzet? — Az a tudat, hogy nem kell félnem a holnaptól, sem anyagi bajoktól, sem betegségektől, szeretteim elmúlásától, semmi rossztól, semmitől! Létezik ilyen biztonságérzet a földön? — Nem! Ilyen teljes biztonságérzet sohasem létezett, sehol nincs és soha nem is lesz sehol. Senki emberfia részére sem. — Ezért, aki a teljes biztonságérzetet, a minden oldalról való bebiztosítottságot hajszolja, pénzben, egészségben, — az álomképek után fut. Felőrli idegeit és hiába! Egy helyes, reális biztonságérzet földi ember számára csak annyi lehet, hogy bízunk abban: el tudjuk viselni a holnapot, akármit is hoz magával számunkra. Helyes biztonságérzet csak az lehet, ha bízunk abban, hogy valahogyan mindig lesz. — S ennek a helyes biztonságérzetnek egyetlen reális alapja az a hit, hogy van fölöttünk Isten, aki erőt ad nekünk minden helyzetben, akármilyen nehéz legyen is az. — Aki nem erre építi fel biztonságérzetét, az mindig bizonytalanságban, félelemben, rettegésben fog élni és ez nagyon szomorú, nehéz élet. IK K A Pénzküldés és szabadválasztású árucikkek, öröklakás, autó, háztartási felszerelések, életjáradékbiztosítás V I R AG és koszorú küldés, sírápolás, sírkövek. T U Z E X Pénz és csomagküldés Csehszlovákiába ROMÁNIÁBA Pénz és csomagküldés, Kelet Németországba és Lengyelországba úgyszintén GYÓGYSZERKÜLDES a leggyorsabban KÖZJEGYZŐLEG: hitelesítések, fordítások, garancia- és megbízólevelek CSOPORTOS ÉS EGYÉNI UTAZÁSOK KEDVEZMÉNYES ÁRON Útlevél - vizum - hotelfoglalás, autóbérlés. Repülő-s hajójegyek részletre is. — Hozassa ki rokonait látogatóba! FORDULJON BIZALOMMAL HOZZÁNK TRANSEX TORONTO, 4,ONT: 424 Bleer Street Wes! Tel.: 923-1193, 923-1294 HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI IRODA a^aaaaaAaaaaáaaAAAAX* a s ji (Madách) „Ember küzdj -V5 és bízva bízzál!” ^ II. * és BESZÉLGETÉSEKBŐL « ’Ls ® írja fr. Szépe László, dr. ^-2