Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1975 (82. évfolyam, 1-50. szám)
1975-12-21 / 49. szám
8. oldal KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1975. december 21. Gereben István: Használjuk fel • AZ ELMÚLT HÓNAPOK SORÁN sok szó esett a Nyugaton megjelenő magyar lapok hasábjain a Helsinkiben lezajlott Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet záróokmányáról. A legtöbb vélemény a záróokmány elolvasása nélkül született meg. A pesszimizmus, az elhagyatottság érzése uralkodott a megnyilatkozások többségében. Helsinkit Jaltához hasonlították. Pedig a magyar nép nem pesszimista. A magyar él, élni akar és élni is fog! • JALTÁVAL párhuzamba állítani Helsinkit, eltúlzott, érzelmi húrokat pengető propozíció. A nyilatkozatban szó szerint semmi sincs, ami azokat a következtetéseket, amelyre nagyon sokan annak elolvasása nélkül jutottak, alátámasztaná, sőt szerény véleményem szerint annak nagyon sok olyan kitétele van, amelyek hasznosak, amelyek máris arra kényszerítették Arbatovot (az „Institute on the U. S. A.” moszkvai igazgatója), hogy az Izvesztija szeptember 3-i számában írott tanulmányában Amerikát támadva, kibúvókat keressen az emberi jogokra, a belügyekbe való be nem avatkozásra, a kisebbségi jogokra, a szuverenitásra, a társadalmi, politikai, gazdasági rendszer megválasztásának szabadságára vonatkozó helsinki elvek alól. • AZ IGAZ, hogy a brezsnyevi manipuláció eredményeképpen a Helsinkiben összejött 35 államvezető egy tömegben nagy pszichológiai erőt képviselt. Ezt a tényt, a megjelenés, az aláírás tényét az oroszok maximálisan kihasználták és propagandacéljaikra kiválóan alkalmazzák. Államfőnek részt venni ezen a színházi rendezvényen, hiba volt. De nemcsak Amerika hibája. A brezsnyevi politika szerződést akart, nyilatkozatot kapott. Határok „de jure” szentesítését akarta, egy, az ENSZ alapokmányában, az 1972- ben megkötött nyugatnémet—orosz, nyugatnémet—lengyel szerződésben is leszögezett, fegyveres beavatkozással való határrendezést visszautasító üres szólamot kapott. S ezért az oroszok elvben elfogadtak olyan princípiumokat, amelyek eddigi gyakorlatukat elítélő, nemzeti jogok, emberi jogok alkalmazására, a Brezsnyev-doktrina viszszautasítására vonatkoznak. Igaza van Ford elnöknek, hogy egy olyan dokumentumot írtak alá az oroszok, mely az elkövetkezendő időben tanúsított magatartásuk kiértékelésére az általuk is elfogadott mérce lesz. S hogy ez így van, bizonyítja az a távirat, amelyet 37 szenátor írt alá, arra kérvén Brezsnyevet, hogy adjon lehetőséget Szakharovnak a Nobel-békedíj személyes átvételére. A távirat hivatkozik a helsinki záróokmány szabad mozgásra vonatkozó kitételeire. Az erdélyi magyarság vezetőinek bölcs és bátor követelései, amelyről a Frankfurter Allgemeine november 11-i száma számolt be, szintén a helsinki nyilatkozat elveire hivatkozik. Mrs. Fenwick képviselő és Case szenátor október és november folyamán a képviselőházban, illetve a szenátusban benyújtott törvényjavaslata, amely egy „COMMISSION ON SECURITY AND COOPERATION IN EUROPE” felállítását tenné lehetővé, szintén nagy jelentőségű s a helsinki nyilatkozat pozitív eredményeként könyvelhető el. Ez a „COMMISSION” a helsinki nyilatkozat elveinek, az aláíró országok által történő alkalmazását ellenőrizné. A „Commission” 11 tagból állana: 4 képviselő, 4 szenátor, valamint a Külügy-, Hadügy- és Kereskedelmi minisztérium az elnök által kinevezett egy-egy szakértője képezné ezt a bizottságot, amely a képviselőháznak és a szenátusnak tenne időközönként jelentést a helsinki záróokmány elveinek gyakorlati kivitelezéséről. Puja Frigyes, a diktatúra külügyminisztere a magyarországi képviselőház ezévi őszi ülésén tartott külpolitikai beszámolójában máris fölindultan utasította viszsza azokat a nyugati megkereséseket, amelyek a helsinki záróokmány harmadik fejezetében, az emberi jogokra vonatkozó fejezetben leszögezett elvek betartására vonatkoznak. • MINDEZ BIZONYÍTJA, hogy a helsinki nyilatkozat nemcsak negatívum. Okosan alkalmazva hasznos eszköz lehet kezünkben. Éljünk vele! Használjuk fel! A helsinki konferencia természetesen nem oldotta meg Európa politikai és gazdasági problémáit, hatása ma még nem kiértékelhető. De ha mi is érthető, de nem feltétlenül hasznos keserűségünkkel felajzva beállunk az elhagyatottságot hirdetők kórusába, akkor ténylegesen valóra válik az, amit az oroszok el akartak érni: tovább rombolni a vasfüggöny mögötti népek arra vonatkozó reményét, hogy valaha is szabadok lesznek, apatikussá tenni őket. Nekünk itt kint éppen az a feladatunk, hogy azt a nyilvávaló pszichológiai propagandagyőzelmet, amit az oroszok egy kevésbé nyilvánvaló, de véleményem szerint valóságos diplomáciai vereségért cserébe kaptak, a nyilatkozatban foglaltaknak reális és valóságot tükröző ismertetésével semlegesítsük. Ugyancsak szükségesnek tartom, hogy ezután a helsinki nyilatkozat elveire hivatkozva követeljük azok betartását és minden olyan megnyilatkozást, amely ezen elvek megszegését jelenti, olyan nagy hangerővel hozzuk nyilvánosságra, a világ tudomására, amilyennel csak lehet. Szülők figyelmébe A washingtoni Magyar Cserkészfenntartó Szülők Közössége közleménye Az 1975. október havi szentmisénk után tartott szülői értekezlet, amelyet Bolvári Pál pálos atya vezetett, közös elhatározással Cserkésetfenntartó Közösséget hozott létre. Ennek egyedüli célja: a Washingtonban és környékén élő magyarság fiataljainak ugyanezen a napon megalakult és Bátori József piarista atya nevét viselő magar fiú és leány cserkészcsapat támogatása. És most ez a közösség fordul a Washington és kör- A clevelandi Magyar Kongresszus (találkozó) beszámolója (A MAGYAR TÁRSASÁG KÖZLI:) A november végén Clevelandben megtartott III. Magyar Kongresszus, minden tekintetben kiválóan sikerült, beleértve a társrendezéseket is. Ez volt immár a XV. Magyar Találkozó, amelynek szellemi és statisztikai görbéje egyre jobban felfelé ível. Mintegy 200 volt azon a Clevelanden kívüli részvevők száma. Amerika távoli részeiből is jöttek előadók és érdeklődők. A Magyar Kongresszus tárgyalásai három magyar sorskérdés körül csoportosultak, amelyeket ankétok formájában tartottak az emigráció legjelesebb szakemberei részvételével. A HELSINKI MEGÁLLAPODÁS kétes eredményeit és várható kihatásait Pásztor László elnöklete mellett Homonnay Elemér, dr. Nádas János, dr. Návori Kornél, dr. Szász Zoltán és Zolcsák István vitatták meg. A MAGYARORSZÁGRÓL ELSZAKÍTOTT ORSZÁGRÉSZEK magyar iskolai és kultúrviszonyairól Homonnay Elemér, dr. Kontz Zoltán, dr. Ludwig Aurél, Sirchich László és dr. Wass Albert tartottak érdekes előadásokat és adtak bepillantást elszakított területeink magyarságának nagy nehézségek között folytatott kultúréletéről. Az ÉSZAK-AMERIKAI ISKOLAI magyar nyelvoktatás és a magyar nyelv használata tárgyában tartott ankét vezetője dr. Somogyi Ferenc volt. Az előadók: Ewendtné Petres Judit, Ludányi Andrásné, Vareska Andrea, Chászár Ede dr., Haraszti Endre, dr. Jaschkó Balázs, dt. Ludwig Aurél dr. és a clevelandi tanárok voltak. AZ ÁRPÁD AKADÉMIA KÖNYV- ÉS LEVÉLTUDOMÁNYI osztályának értekezletén dr. Szilassy Sándor elnöklete alatt Széplaki József és dr. Vámos Kálmán tartottak értékes előadásokat. A III. MAGYAR KONGRESSZUS TÁRSADALMI RÉSZE is kitűnően sikerült. A Kongresszust megnyitó november 28-i irodalmi- és művészet mintegy 500 embert vonzott, amelynek nívós programja a szabad világban szerteszét élő kiváló írói és művészei, Bárány Istvánné, Bodnár Margit, Erosné Karikás Cecilia, Pintérné Bárány Erzsébet, dr. Egyed Miklós, Flórián Tibor, Kiss János, Koósa Antal, Koródy István, Wayne Mack, Megay Béla, dr. Molnár Zsigmond, Nehéz Ferenc, Nyilas Ferenc és dr. Somogyi Ferenc közreműködésével felejthetetlen élményt nyújtott a díszes közönségnek. A szombat esti ünnepi bankett szónoka dr. Wass Albert, ceremóniamestere dr. Laurisin Lajos volt. A társadalmi eseményeken a clevelandi Regös csoport tagjai, valamint a Soltay tánccsoport magyar népi táncokat mutatott be. AZ ÁRPÁD AKADÉMIA, a szabadföldi magyar tudósok, írók és művészek legmagasabb szintű tudományos intézménye ez alkalommal ünnepelte megalakulásának 10., az Árpád Szövetség 5. évfordulóját. A két nagy szervezet taglétszáma megközelíti az 500 főt. AZ ÁRPÁD AKADÁMIA díszülésén dr. Somogyi Ferenc főtitkár emlékbeszédet mondott a Magyar Tudományos Akadémiáról, fennállásának 150. évfordulója alkalmából. Varga Sándor az Árpád Szövetség hivatását méltatta. Akadémiai székfoglaló előadásokat tartottak:r. Baranci Tamáska Endre, dr. Chászár Ede, dr. Felsőőry Attila, dr. Gálócsy Zsigmond, Haraszti Endre, dr. Kosztolnyik Zoltán, dr. Tuba István, dr. Várdy Béla és dr. Vietorisz József. A kiváló előadások után Flórián Tibor, az irodalmi főosztály elnökének magasröptű zárszavával ért véget az Árpád Akadémia ünnepi ülése. AZ ÁRPÁD AKADÉMIA ORVOSTUDOMÁNYI OSZTÁLYA egész napos ülésének előadói dr. Alker György, dr. Felsőőry Attila, dr. Kovácsy László, dr. Lehotay Judith, dr. Magoss Imre, dr. Vareska György és dr. Zsigmond Elemér voltak. A MAGYAR MÉRNÖKÖK és Építészek Világszövetsége tudományos ülésén v. Hamvas József, dr. Koe-Krompecher László, Noel Péter, dr. Simon Péter, dr. Tuba István és dr. Vietorisz József tartottak előadásokat. AZ EGYESÜLT MAGYAR ALAP is ez alkalommal tartotta közgyűlését dr. Vitéz Baán elnöklete mellett, dr. Papp Gábor részletes jelentésével. KELETI ÉS ŐSTÖRTÉNETI előadásokban sem volt hiány. Előbbiről a Keleti Akadémia gondoskodott, dr. Löte Pál elnök és dr. Várdy Béla úv. elnök rendezésében, míg az őstörténeti előadásokat dr. Veress Ferenc rendezte munkatársaival együtt. A MAGYAR KONGRESSZUS előadóinak száma 43 fő, míg a társrendezéseké 35 fő volt. nyéke magyarságához azzal a kéréssel, hogy mindenki, a maga ismerősei körében tájékoztassa a szülőket és cserkészcsapatok megalakulásáról, s e hónapban már megkezdett működéséről. Ezzel a nemrégen körünkben járt lelki fejedelmünk, Mindszenty József hercegprímás urunk hozzánk intézett szavai válnak valóra. Gyermekeink bérmálása alkalmával hívta fel figyelmünket a magyar származású gyermekek magyar nyelvének megtartására, s magyarságtudatának megteremtésére, megerősítésére. A Szülői Közösség vezetője kéri ezúton Nagy-Washington magyarságát, hogy azok a szülök, akik gyermekeiket a „Bátori József” cserkészcsapatba felvétetni óhajtják, közöljék szándékukat Tarnay Dénessel a 323-6295 telefonszámon, amikor is a további tájékoztatást a felvételről, s az összejövetelek idejéről, helyéről megkapják, így a dr. Irányi László piarista rendfőnök lelki vezetése alatt álló és Bolvári Pál pálos atya szervezésével megalakult „Bátori József” cserkészcsapat létszáma a mai, mintegy félszáz főről rövidesen többszáz főre fog növekedni. A Szülői Közösség nevében: Tarcay Dénes Szilveszteri Csendőr Estély A Magyar Csendőrök Családi Közössége jelenti, hogy ezévben a Cleveland Plaza Hotel (Statler) emeleti, nagy báltermében rendezi szilveszteri zártkörű táncestélyét, december 31-én. Teremnyitás 9 órakor, a tánc kezdete 10 órakor. A jó hangulatról Hegedös Kálmán közkedvelt zenekara, valamint cigányzenekar gondoskodik. Asztalfoglalás a jegyek árának a bálirodához való előzetes beküldése által lehetséges. Báliroda: 13310 Detroit Avenue, Lakewood, Ohio 44107. Telefon: 221-5550, Molnár L. és 421-5656 öt óráig, 5 után SH-1-0392, Kernes L. A clevelandi Atléta Bál 1976. január 31. A Clevelandi Magyar Atlétikai Club jelenti, hogy hagyományos, évi Atléta Bálját 1976. január 31-én, este 8 órai kezdettel a Hellenic Cultural központ (22909 Center Ridge Rd., Rocky River) hatalmas dísztermében rendezi meg. A rendezőség szeretettel hívja és várja a magyarokat, mert a CMAC támogatásával nemcsak a magyar ifjúság erkölcsi- és sportnevelését segíti, hanem egyben klubházunk fenntartásához is hozzájárulnak, Így lehetővé teszik, hogy abban a többi magyar hazafias és kulturális egylet rendezvényei, összejövetelei megtartására otthont találhasson a klubházban. BUDAPESTI DIALÓGUS (OTTHON JÁRT MAGYAR MESÉLI MINDENFELE) Az unokaöcsémmel beszélgettünk és kifogásoltam: a Kádár-diktatúra direkt örvend annak, hogy a Szovjet nem engedte be a magyarországi kormány küldöttségét a csapatkivonási konferenciára, ahol pedig ez esetben tárgysorozatra kellett volna tűzni a Magyarországot megszálló szovjet csapatok kivonását. — Az unokaöccs bátortalanul legyintgetett, hogy hagyjuk ezt abba, de mivel a hazalátogató nem hagyta, a végén így szólt: — Ezt ti odakint nem értitek. Ezzel mi úgy vagyunk, mint a lottóval, a sorsjátékkal. Valósággal örülünk, ha bizonyos esetekben nem húzzák ki számunkat és nem nyerünk. — Hát ez meg hogy van? — kérdezte elámulva a hazalátogató. — Hát amikor nem dobom be a lottószelvényt, akkor örülök, ha nem húzzák ki a számot. Mert képzeld el milyen méreg lenne, ha kihúzták volna, így vagyunk mi Kádárral. Úgy sem meri bedobni a magyar lottószelvényt. És akkor, képzeld el, mit búsulnánk, ha Magyarországot beengedték volna. Kádárral? (Paprikay Dáriusz) Amerikai nagyvonalúság New York polgármestere, Beame: — Kedves elnökünk, sürgősen adjon New Yorknak néhány billiót, mert különben megbukunk! Amerika elnöke, Ford: — Hogyan tehetném, amikor nem elegendő az adójövedelmem és így is ráfizetésből élünk! New York polgármestere Beame: — Akkor adjon kétszer anynyi billiót és a felét visszaadom adóban, hogy több legyen az adójövedelme... „Ember küzdj és bízva bízzál!” (Madách) Saj tvv • §N • LEVELEKBŐL * és BESZÉLGETÉSEKBŐL ® írja dr. Szépe László, dr. Karácsonyvárások Karácsony Jézus születésének ünnepe. De ezen kívül is van a karácsonyban valami mély titokzatosság. Ezt nem tagadhatja az sem, aki nem Jézust ünnepli benne. Minden karácsonyban van valami titokzatos, benső várakozás. — Néha örömteli, néha szomorú. Attól függ, ki hogyan állította be lelkét. Ezt a várakozó hangulatot szóban, írásban nem is lehet kifejezni. Már csak azért sem, mert minden ember életében és minden évben más és más ez az érzés. Elmondok néhány karácsonyt saját életemből, és ha elolvastad, utána hagyd éledben az újságot, hunyd be a szemedet és gondold végig a te saját karácsonyaidat, a régieket és a mostanit is . . . Az első karácsonyom, amelyre gyermekkoromból jól visszaemlékszem, 1918-ban volt a Felvidéken. Nagy készülődés előzte meg, de mi gyerekek ezt csak sejtettük, mert titkolták előttünk, amíg a Jézuska el nem hozza a karácsonyfát — mert Ő hozza ... A szlovák faluban estefelé subás, kis pásztorfiúk mentek házról-házra és énekkel köszöntöttek be. Látszott rajtuk, várnak valamire. Mi is vártunk. A vacsora után csengő szólt a nagyszobában, és mire bementünk, a gyertyafényes karácsonyfa állt előttünk, örültünk a csillogó gyertyáknak. De egyszerre csak az egyik ferde gyertya lángra lobbantotta a fenyőágat és egy szempillantás alatt futott a tűzláng... Szerencsére, Stepan, a házunkhoz beosztott orosz hadifogoly puszta kézzel összenyomta az égő fenyőágat és megmentett minket a nagy tűztől. De eloltotta az össze gyertyát és félhangon odasúgta édesanyámnak: Panyi (asszonyom), ez rossz előjel... Mi a kis tűztől megijedtünk, de aztán tovább örültünk a karácsonyi hangulatnak, ajándékoknak, s amikor az éjféli misén láttuk az oltár ragyogó gyertyáit, a veszélyes gyertyákkal is megbékéltünk. Visszagondolva ezekre a gyermekkori karácsonyokra, felmerül bennem a kérdés: vajon mi volt nekem és neked akkor a karácsonyvárás. Mit vártunk a karácsonytól? A következő karácsonyt 1919-ben Pozsonyban töltöttük, mint átmeneti menekültek, egy tömeglakásban ... A karácsony előtti napon bátyámmal együtt, reggel hatkor már sorban álltunk a tejkiosztó előtt, kis kannával a kezünkben, szorongatva a tejjegyet, és fogvacogva a hidegben ... Az utcán láttunk embereket később fenyőkkel, csomagokkal, de nem sokat. Mi akkor ilyenekre nem gondoltunk, ilyen karácsonyvárás reménytelennek látszott előttünk. — És mégis, ez lett egyik legszebb, legemlékezetesebb karácsonyunk. Édesapám valahol talált egy letört, eldobott fenyőágat. Édesanyám selyempapír darabokból díszeket vágott ki rá. És bőségesebb volt a vacsora, mint máskor, mert — amint utólag megtudtuk — a szüleink már napokon át megvonták maguktól és félretették a jobb, tárolható falatokat... Ajándék nem volt, annyi ölelést, simogatást sohasem kaptunk a szüleinktől, mint akkor, és ez nagyon boldog, bensőséges karácsony volt... Most már tudom, hogy ez a fajta karácsonyvárás többet ér minden ajándéknál. Amikor a család egymáshoz melegszik, amikor szülő és gyermek, testvér és testvér összeölelkeznek... Vajon, a mostani karácsonyvárásainkban, az enyémben és a tiedben mennyi van ebből a családi egymásratalálásból, ebből a szentebb hangulatból? Aztán évekkel később volt már olyan karácsonyom, amikor a karácsony nagyon magányos lett. A karácsonyfa alatt már nem volt ajándékcsomag apámnak, anyámnak, sem testvéremnek. A karácsonyi asztalnál üresen maradt a teríték a család töobi tagjának ... — Meghívott ugyan egyik rokon is, a másik is, de ezek a karácsonyvárások — úgy éreztem — már nem olyan szépek, mint a régiek voltak, mert sokan hiányoztak ... Aztán egyik nap, az ádventi elmélkedésben, feltettem magamnak a kérdést: Hát, mire is várunk karácsonykor? Mi az igazi karácsonyvárás? A gyermekkor gyertyafényes, családi karácsonyai elmúlnak, az ajándékok is elmaradnak, aztán a család, a rokonok, a barátok is elhagyhatnak — s ezután már nem lenne értelme a karácsonyvárásnak? Próbáltam őszinte, kielégítő választ találni erre. Semmiféle könyvben, bölcs filozófiában, semmiféle karácsonyi szórakozásban, evésben-ivásban, élvezetekben nem találnék erre más feleletet, mint azt, amit Jézus mondott. A karácsony egyszerűen a szeretet ünnepe. Szeretet azok iránt, akik velünk vannak: szülők, nagyszülők, hitvestárs, gyermekek, unokák, testvérek. Szeretet ezek iránt akkor is, amikor tőlünk távol vannak vagy amikor ők már végleg elmentek az életünkből, s valahol a Lelki Országban élnek. És szeretet az embertársaim iránt... A karácsony egyszerűen a szeretet ünnepe és ezért mindig és mindenütt, elhagyatva is — örömünnep. Vajon mostani karácsonyvárásaim nekem és neked ezt jelentik? Valóban a szeretetet várom és adom karácsonyra? Mert csak ez a fajta karácsonyvárás ad részünkre, minden körülmények között ,megnyugvást, boldogságot és örömet. Ahogyan a karácsonyi pásztorének mondja: Krisztus Jézus született, örvendezzünk! * * * örvendezzünk!