Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1975 (82. évfolyam, 1-50. szám)

1975-12-21 / 49. szám

8. oldal KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1975. december 21. Gereben István: Használjuk fel • AZ ELMÚLT HÓNAPOK SORÁN sok szó esett a Nyugaton megjelenő magyar lapok ha­sábjain a Helsinkiben lezajlott Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet záróokmányáról. A legtöbb vélemény a záróokmány elolvasása nélkül született meg. A pesszimizmus, az elhagyatottság érzése uralkodott a megnyilatkozások többségében. Helsinkit Jaltához hason­lították. Pedig a magyar nép nem pesszimista. A magyar él, élni akar és élni is fog! • JALTÁVAL párhuzamba állítani Helsinkit, eltúlzott, érzelmi húrokat pengető propozíció. A nyilatkozatban szó szerint semmi sincs, ami azokat a következtetéseket, amelyre nagyon so­kan annak elolvasása nélkül jutottak, alátámasztaná, sőt szerény véleményem szerint annak nagyon sok olyan ki­tétele van, amelyek hasznosak, amelyek máris arra kény­szerítették Arbatovot (az „Institute on the U. S. A.” moszkvai igazgatója), hogy az Izvesztija szeptember 3-i számában írott tanulmányában Amerikát támadva, ki­búvókat keressen az emberi jogokra, a belügyekbe való be nem avatkozásra, a kisebbségi jogokra, a szuvereni­tásra, a társadalmi, politikai, gazdasági rendszer megvá­lasztásának szabadságára vonatkozó helsinki elvek alól. • AZ IGAZ, hogy a brezsnyevi manipuláció eredményeképpen a Hel­sinkiben összejött 35 államvezető egy tömegben nagy pszichológiai erőt képviselt. Ezt a tényt, a megjelenés, az aláírás tényét az oroszok maximálisan kihasználták és propagandacéljaikra kiválóan alkalmazzák. Államfőnek részt venni ezen a színházi rendezvényen, hiba volt. De nemcsak Amerika hibája. A brezsnyevi politika szerző­dést akart, nyilatkozatot kapott. Határok „de jure” szen­tesítését akarta, egy, az ENSZ alapokmányában, az 1972- ben megkötött nyugatnémet—orosz, nyugatnémet—len­gyel szerződésben is leszögezett, fegyveres beavatkozással való határrendezést visszautasító üres szólamot kapott. S ezért az oroszok elvben elfogadtak olyan princípiumo­kat, amelyek eddigi gyakorlatukat elítélő, nemzeti jogok, emberi jogok alkalmazására, a Brezsnyev-doktrina visz­­szautasítására vonatkoznak. Igaza van Ford elnöknek, hogy egy olyan dokumentumot írtak alá az oroszok, mely az elkövetkezendő időben tanúsított magatartásuk kiér­tékelésére az általuk is elfogadott mérce lesz. S hogy ez így van, bizonyítja az a távirat, amelyet 37 szenátor írt alá, arra kérvén Brezsnyevet, hogy adjon lehetőséget Szakharovnak a Nobel-békedíj személyes átvételére. A távirat hivatkozik a helsinki záróokmány szabad mozgás­ra vonatkozó kitételeire. Az erdélyi magyarság vezetői­nek bölcs és bátor követelései, amelyről a Frankfurter Allgemeine november 11-i száma számolt be, szintén a helsinki nyilatkozat elveire hivatkozik. Mrs. Fenwick kép­viselő és Case szenátor október és november folyamán a képviselőházban, illetve a szenátusban benyújtott tör­vényjavaslata, amely egy „COMMISSION ON SECURITY AND COOPERATION IN EUROPE” felállítását tenné le­hetővé, szintén nagy jelentőségű s a helsinki nyilatkozat pozitív eredményeként könyvelhető el. Ez a „COMMIS­SION” a helsinki nyilatkozat elveinek, az aláíró orszá­gok által történő alkalmazását ellenőrizné. A „Commis­sion” 11 tagból állana: 4 képviselő, 4 szenátor, valamint a Külügy-, Hadügy- és Kereskedelmi minisztérium az elnök által kinevezett egy-egy szakértője képezné ezt a bizottságot, amely a képviselőháznak és a szenátusnak tenne időközönként jelentést a helsinki záróokmány el­veinek gyakorlati kivitelezéséről. Puja Frigyes, a diktatúra külügyminisztere a ma­gyarországi képviselőház ezévi őszi ülésén tartott kül­politikai beszámolójában máris fölindultan utasította visz­­sza azokat a nyugati megkereséseket, amelyek a hel­sinki záróokmány harmadik fejezetében, az emberi jo­gokra vonatkozó fejezetben leszögezett elvek betartására vonatkoznak. • MINDEZ BIZONYÍTJA, hogy a helsinki nyilatkozat nemcsak negatívum. Okosan alkalmazva hasznos eszköz lehet kezünkben. Éljünk vele! Használjuk fel! A helsinki konferencia természetesen nem oldotta meg Európa politikai és gazdasági problémáit, hatása ma még nem kiértékelhető. De ha mi is érthető, de nem fel­tétlenül hasznos keserűségünkkel felajzva beállunk az elhagyatottságot hirdetők kórusába, akkor ténylegesen valóra válik az, amit az oroszok el akartak érni: tovább rombolni a vasfüggöny mögötti népek arra vonatkozó reményét, hogy valaha is szabadok lesznek, apatikussá tenni őket. Nekünk itt kint éppen az a feladatunk, hogy azt a nyilvávaló pszichológiai propagandagyőzelmet, amit az oroszok egy kevésbé nyilvánvaló, de véleményem sze­rint valóságos diplomáciai vereségért cserébe kaptak, a nyilatkozatban foglaltaknak reális és valóságot tükröző ismertetésével semlegesítsük. Ugyancsak szükségesnek tartom, hogy ezután a helsinki nyilatkozat elveire hivat­kozva követeljük azok betartását és minden olyan meg­nyilatkozást, amely ezen elvek megszegését jelenti, olyan nagy hangerővel hozzuk nyilvánosságra, a világ tudomá­sára, amilyennel csak lehet. Szülők figyelmébe A washingtoni Magyar Cserkészfenntartó Szülők Közössége közleménye Az 1975. október havi szentmisénk után tartott szü­lői értekezlet, amelyet Bolvári Pál pálos atya vezetett, közös elhatározással Cserkésetfenntartó Közösséget ho­zott létre. Ennek egyedüli célja: a Washingtonban és kör­nyékén élő magyarság fiataljainak ugyanezen a napon megalakult és Bátori József piarista atya nevét viselő­­ magar fiú és leány cserkészcsapat támogatása. És most ez a közösség fordul a Washington és kör- A clevelandi Magyar Kongresszus (találkozó) beszámolója (A MAGYAR TÁRSASÁG KÖZLI:) A november vé­gén Clevelandben megtartott III. Magyar Kongresszus, minden tekintetben kiválóan sikerült, beleértve a társ­rendezéseket is. Ez volt immár a XV. Magyar Találkozó, amelynek szellemi és statisztikai görbéje egyre jobban felfelé ível. Mintegy 200 volt azon a Clevelanden kívüli részvevők száma. Amerika távoli részeiből is jöttek elő­adók és érdeklődők. A Magyar Kongresszus tárgyalásai három magyar sorskérdés körül csoportosultak, amelyeket ankétok for­májában tartottak az emigráció legjelesebb szakemberei részvételével. A HELSINKI MEGÁLLAPODÁS kétes eredményeit­­ és várható kihatásait Pásztor László elnöklete mellett­­ Homonnay Elemér, dr. Nádas János, dr. Návori Kornél, dr. Szász Zoltán és Zolcsák István vitatták meg. A MAGYARORSZÁGRÓL ELSZAKÍTOTT ORSZÁG­RÉSZEK magyar iskolai és kultúrviszonyairól Homonnay Elemér, dr. Kontz Zoltán, dr. Ludwig Aurél, Sirchich László és dr. Wass Albert tartottak érdekes előadásokat és adtak bepillantást elszakított területeink magyarsá­­­­gának nagy nehézségek között folytatott kultúréletéről. Az ÉSZAK-AMERIKAI ISKOLAI magyar nyelvokta­tás és a magyar nyelv használata tárgyában tartott ankét vezetője dr. Somogyi Ferenc volt. Az előadók: Ewendtné Petres Judit, Ludányi Andrásné, Vareska Andrea, Chá­­szár Ede dr., Haraszti Endre, dr. Jaschkó Balázs, dt. Lud­wig Aurél dr. és a clevelandi tanárok voltak. AZ ÁRPÁD AKADÉMIA KÖNYV- ÉS LEVÉLTUDO­­MÁNYI osztályának értekezletén dr. Szilassy Sándor el­nöklete alatt Széplaki József és dr. Vámos Kálmán tar­tottak értékes előadásokat. A III. MAGYAR KONGRESSZUS TÁRSADALMI RÉ­SZE is kitűnően sikerült. A Kongresszust megnyitó no­vember 28-i irodalmi- és művésze­t mintegy 500 embert vonzott, amelynek nívós programja a szabad világban szerteszét élő kiváló írói és művészei, Bárány Istvánné, Bodnár Margit, Erosné Karikás Cecilia, Pintérné Bárány Erzsébet, dr. Egyed Miklós, Flórián Tibor, Kiss János, Koósa Antal, Koródy István, Wayne Mack, Megay Béla, dr. Molnár Zsigmond, Nehéz Ferenc, Nyilas Ferenc és dr. Somogyi Ferenc közreműködésével felejthetetlen él­ményt nyújtott a díszes közönségnek. A szombat esti ün­nepi bankett szónoka dr. Wass Albert, ceremóniamestere dr. Laurisin Lajos volt. A társadalmi eseményeken a cle­velandi Regös csoport tagjai, valamint a Soltay tánccso­port magyar népi táncokat mutatott be. AZ ÁRPÁD AKADÉMIA, a szabadföldi magyar tu­dósok, írók és művészek legmagasabb szintű tudomá­nyos intézménye ez alkalommal ünnepelte megalakulásá­nak 10., az Árpád Szövetség 5. évfordulóját. A két nagy szervezet taglétszáma megközelíti az 500 főt. AZ ÁRPÁD AKADÁMIA díszülésén dr. Somogyi Fe­renc főtitkár emlékbeszédet mondott a Magyar Tudomá­nyos Akadémiáról, fennállásának 150. évfordulója alkal­mából. Varga Sándor az Árpád Szövetség hivatását mél­tatta. Akadémiai székfoglaló előadásokat tartottak:­r. Ba­­ranc­i Tamáska Endre, dr. Chászár Ede, dr. Felsőőry Attila, dr. Gálócsy Zsigmond, Haraszti Endre, dr. Kosz­­tolnyik Zoltán, dr. Tuba István, dr. Várdy Béla és dr. Vietorisz József. A kiváló előadások után Flórián Tibor, az irodalmi főosztály elnökének magasröptű zárszavával ért véget az Árpád Akadémia ünnepi ülése. AZ ÁRPÁD AKADÉMIA ORVOSTUDOMÁNYI OSZ­TÁLYA egész napos ülésének előadói dr. Alker György, dr. Felsőőry Attila, dr. Kovácsy László, dr. Lehotay Ju­dith, dr. Magoss Imre, dr. Vareska György és dr. Zsig­mond Elemér voltak. A MAGYAR MÉRNÖKÖK és Építészek Világszövet­sége tudományos ülésén v. Hamvas József, dr. Koe-Krom­­pecher László, Noel Péter, dr. Simon Péter, dr. Tuba István és dr. Vietorisz József tartottak előadásokat. AZ EGYESÜLT MAGYAR ALAP is ez alkalommal tartotta közgyűlését dr. Vitéz Baán elnöklete mellett, dr. Papp Gábor­ részletes jelentésével. KELETI ÉS ŐSTÖRTÉNETI előadásokban sem volt hiány. Előbbiről a Keleti Akadémia gondoskodott, dr. Löte Pál elnök és dr. Várdy Béla úv. elnök rendezésé­ben, míg az őstörténeti előadásokat dr. Veress Ferenc rendezte munkatársaival együtt. A MAGYAR KONGRESSZUS előadóinak száma 43 fő, míg a társrendezéseké 35 fő volt. nyéke magyarságához azzal a kéréssel, hogy mindenki, a maga ismerősei körében tájékoztassa a szülőket és cser­készcsapatok megalakulásáról, s e hónapban már meg­kezdett működéséről. Ezzel a nemrégen körünkben járt lelki fejedelmünk, Mindszenty József hercegprímás urunk hozzánk intézett szavai válnak valóra. Gyermekeink bérmálása alkalmá­val hívta fel figyelmünket a magyar származású gyer­mekek magyar nyelvének megtartására, s magyarság­­tudatának megteremtésére, megerősítésére. A Szülői Közösség vezetője kéri ezúton Nagy-Wash­­ington magyarságát, hogy azok a szülök, akik gyermekei­ket a „Bátori József” cserkészcsapatba felvétetni óhajt­ják, közöljék szándékukat Tarnay Dénessel a 323-6295 telefonszámon, amikor is a további tájékoztatást a fel­vételről, s az összejövetelek idejéről, helyéről megkap­ják, így a dr. Irányi László piarista rendfőnök lelki ve­zetése alatt álló és Bolvári Pál pálos atya szervezésével megalakult „Bátori József” cserkészcsapat létszáma a mai, mintegy félszáz főről rövidesen többszáz főre fog növekedni. A Szülői Közösség nevében: Tarcay Dénes Szilveszteri Csendőr Estély A Magyar Csendőrök Csalá­di Közössége jelenti, hogy ez­­évben a Cleveland Plaza Ho­tel (Statler) emeleti, nagy­ bál­termében rendezi szilveszteri zártkörű táncestélyét, decem­ber 31-én. Teremnyitás 9 óra­kor, a tánc kezdete 10 órakor. A jó hangulatról Heged­ös Kálmán közkedvelt zenekara, valamint cigányzenekar gon­doskodik. Asztalfoglalás a je­gyek árának a bálirodához va­ló előzetes beküldése által le­hetséges. Báliroda: 13310 De­troit Avenue, Lakewood, Ohio 44107. Telefon: 221-5550, Mol­nár L. és 421-5656 öt óráig, 5 után SH-1-0392, Kernes L. A clevelandi Atléta Bál 1976. január 31. A Clevelandi Magyar Atléti­kai Club jelenti, hogy hagyo­mányos, évi Atléta Bálját 1976. január 31-én, este 8 órai kez­dettel a Hellenic Cultural köz­pont (22909 Center Ridge Rd., Rocky River) hatalmas dísz­termében rendezi meg. A rendezőség szeretettel hívja és várja a magyarokat, mert a CMAC támogatásával nemcsak a magyar ifjúság er­kölcsi- és sportnevelését segíti, hanem egyben klubházunk fenntartásához is hozzájárul­nak, Így lehetővé teszik, hogy abban a többi magyar haza­fias és kulturális egylet ren­dezvényei, összejövetelei meg­tartására otthont találhasson a klubházban. BUDAPESTI DIALÓGUS (OTTHON JÁRT MAGYAR MESÉLI MINDENFELE) Az unokaöcsémmel beszél­gettünk és kifogásoltam: a Ká­dár-diktatúra direkt örvend annak, hogy a Szovjet nem en­gedte be a magyarországi kor­mány küldöttségét a csapatki­vonási konferenciára, ahol pe­dig ez esetben tárgysorozatra kellett volna tűzni a Magyar­­országot megszálló szovjet csa­patok kivonását. — Az unoka­­öccs bátortalanul legyintgetett, hogy hagyjuk ezt abba, de mi­vel a hazalátogató nem hagy­ta, a végén így szólt: — Ezt ti odakint nem érti­tek. Ezzel mi úgy vagyunk,­­ mint a lottóval, a sorsjátékkal. Valósággal örülünk, ha bizo­nyos esetekben nem húzzák ki számunkat és nem nyerünk. — Hát ez meg hogy van? — kérdezte elámulva a hazaláto­gató. — Hát amikor nem dobom be a lottószelvényt, akkor örü­lök, ha nem húzzák ki a szá­mot. Mert képzeld el milyen méreg lenne, ha kihúzták vol­na, így vagyunk mi Kádárral. Úgy sem meri bedobni a ma­gyar lottószelvényt. És akkor, képzeld el, mit búsulnánk, ha Magyarországot beengedték volna. Kádárral? (Paprikay Dáriusz) Amerikai nagyvonalúság New York polgármestere, Beame: — Kedves elnökünk, sürgő­sen adjon New Yorknak né­hány billiót, mert különben megbukunk! Amerika elnöke, Ford: — Hogyan tehetném, ami­kor nem elegendő az adójöve­delmem és így is ráfizetésből élünk! New York polgármestere Beame: — Akkor adjon kétszer any­nyi billiót és a felét vissza­adom adóban, hogy több le­gyen az adójövedelme... „Ember küzdj és bízva bízzál!” (Madách) Saj tvv • §N • LEVELEKBŐL * és BESZÉLGETÉSEKBŐL ® írja dr. Szépe László, dr. Karácsonyvárások Karácsony Jézus születésének ünnepe. De ezen kívül is van a karácsonyban valami mély titokzatosság. Ezt nem tagadhatja az sem, aki nem Jézust ünnepli benne. Minden karácsonyban van valami titokzatos, benső várakozás. — Néha örömteli, néha szomorú. Attól függ, ki hogyan állí­totta be lelkét. Ezt a várakozó hangulatot szóban, írásban nem is lehet kifejezni. Már csak azért sem, mert minden ember életében és minden évben más és más ez az érzés. Elmondok néhány karácsonyt saját életemből, és ha elolvastad, utána hagyd éledben az újságot, hunyd be a szemedet és gondold végig a te saját karácsonyaidat, a ré­gieket és a mostanit is . . . Az első karácsonyom, amelyre gyermekkoromból jól visszaemlékszem, 1918-ban volt a Felvidéken. Nagy ké­szülődés előzte meg, de mi gyerekek ezt csak sejtettük, mert titkolták előttünk, amíg a Jézuska el nem hozza a ka­rácsonyfát — mert Ő hozza ... A szlovák faluban este­felé subás, kis pásztorfiúk mentek házról-házra és énekkel köszöntöttek be. Látszott rajtuk, várnak valamire. Mi is vártunk. A vacsora után csengő szólt a nagyszobában, és mire bementünk, a gyertyafényes karácsonyfa állt előttünk, örültünk a csillogó gyertyáknak. De egyszerre csak az egyik ferde gyertya lángra lobbantotta a fenyőágat és egy szempillantás alatt futott a tűzláng... Szerencsére, Stepan, a házunkhoz beosztott orosz hadifogoly puszta kézzel összenyomta az égő fenyőágat és megmentett min­ket a nagy tűztől. De eloltotta az össze gyertyát és fél­hangon odasúgta édesanyámnak: Panyi (asszonyom), ez rossz előjel... Mi a kis tűztől megijedtünk, de aztán to­vább örültünk a karácsonyi hangulatnak, ajándékoknak, s amikor az éjféli misén láttuk az oltár ragyogó gyertyáit, a veszélyes gyertyákkal is megbékéltünk. Visszagondolva ezekre a gyermekkori karácsonyokra, felmerül bennem a kérdés: vajon mi volt nekem és neked akkor a karácsonyvárás. Mit vártunk a karácsonytól? A következő karácsonyt 1919-ben Pozsonyban töltöt­tük, mint átmeneti menekültek, egy tömeglakásban ... A karácsony előtti napon bátyámmal együtt, reggel hatkor már sorban álltunk a tejkiosztó előtt, kis kannával a ke­zünkben, szorongatva a tejjegyet, és fogvacogva a hideg­ben ... Az utcán láttunk embereket később fenyőkkel, cso­magokkal, de nem sokat. Mi akkor ilyenekre nem gon­doltunk, ilyen karácsonyvárás reménytelennek látszott előt­tünk. — És mégis, ez lett egyik legszebb, legemlékezete­sebb karácsonyunk. Édesapám valahol talált egy letört, eldobott fenyőágat. Édesanyám selyempapír darabokból díszeket vágott ki rá. És bőségesebb volt a vacsora, mint máskor, mert — amint utólag megtudtuk — a szüleink már napokon át megvonták maguktól és félretették a jobb, tárolható falatokat... Ajándék nem volt, annyi ölelést, simogatást sohasem kaptunk a szüleinktől, mint akkor, és ez nagyon boldog, bensőséges karácsony volt... Most már tudom, hogy ez a fajta karácsonyvárás töb­bet ér minden ajándéknál. Amikor a család egymáshoz melegszik, amikor szülő és gyermek, testvér és testvér összeölelkeznek... Vajon, a mostani karácsonyvárásainkban, az enyémben és a tiedben mennyi van ebből a családi egymásratalálás­­ból, ebből a szentebb hangulatból? Aztán évekkel később volt már olyan karácsonyom, amikor a karácsony nagyon magányos lett. A karácsonyfa alatt már nem volt ajándékcsomag apámnak, anyámnak, sem testvéremnek. A karácsonyi asztalnál üresen maradt a teríték a család töobi tagjának ... — Meghívott ugyan egyik rokon is, a másik is, de ezek a karácsonyvárások — úgy éreztem — már nem olyan szépek, mint a régiek voltak, mert sokan hiányoztak ... Aztán egyik nap, az ád­venti elmélkedésben, feltettem magamnak a kérdést: Hát, mire is várunk karácsonykor? Mi az igazi karácsonyvárás? A gyermekkor gyertyafényes, családi karácsonyai el­múlnak, az ajándékok is elmaradnak, aztán a család, a ro­konok, a barátok is elhagyhatnak — s ezután már nem lenne értelme a karácsonyvárásnak? Próbáltam őszinte, kielégítő választ találni erre. Sem­miféle könyvben, bölcs filozófiában, semmiféle karácsonyi szórakozásban, evésben-ivásban, élvezetekben nem talál­nék erre más feleletet, mint azt, amit Jézus mondott. A ka­rácsony egyszerűen a szeretet ünnepe. Szeretet azok iránt, akik velünk vannak: szülők, nagyszülők, hitvestárs, gyer­mekek, unokák, testvérek. Szeretet ezek iránt akkor is, amikor tőlünk táv­ol vannak vagy amikor ők már végleg elmentek az életünkből, s valahol a Lelki Országban élnek. És szeretet az embertársaim iránt... A karácsony egyszerűen a szeretet ünnepe és ezért mindig és mindenütt, elhagyatva is — örömünnep. Vajon mostani karácsony­várásaim nekem és neked ezt jelentik? Valóban a szeretetet várom és adom karácsony­ra? Mert csak ez a fajta karácsonyvárás ad részünkre, minden körülmények között ,megnyugvást, boldogságot és örömet. Ahogyan a karácsonyi pásztorének mondja: Krisztus Jézus született, örvendezzünk! * * * örvendezzünk!

Next