Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1976 (83. évfolyam, 1-50. szám)
1976-01-11 / 1. szám
2. oldal CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY A legrégibb katolikus magyar lap Eszakamerikában Ilié Oldest Hungarian Catholic Newspaper in the United States and Canada Published weekly except Easter & Christmas and 2 weeks in July by the Catholic Publishing Co., Inc., 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. Telefon: (216) 799-2600. Alapította 1894 október 24.-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm Papal Prelate-Pastor x Managing Editor Father NICHOLAS DENGL, O. F. M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION SUBSCRIPTION RATES: ELŐFIZETÉSI ARAK: For two years _____ $22.00 Két évre _____________ $22.00 For one year _______ $12.00 Egy évre _____________ $12.00 For six months _____ $ 6.00 Fél évre _____________ $ 6.00 A Szent István Ferences Kommisszáriátus megbízásából Felelős szerkesztő: Ft. DENGL MIKLÓS, Ö. F. M. 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio. 44509 Telefon: (216) 799-2600. Szerkesztő: ESZTERHAS ISTVÁN 261U yueenston Rd. Cleveland Heights, Oh. 44118 — Tel.: C216) 321-1701 ADVERTISEMENT RATES: $2.50 per column inch 1—4 times; $2.25 per column inch 5—15 times; $2.00 per column inch more (han 15 times; J4 Pa9e $85.00: i page $160.00; 1 full page $300.00. Second class postage paid at Youngstown, Ohio Nem hallgathatunk és nem várhatunk A független és Hamburgban, Nyugat-Németországban megjelenő hetilap, a ,,DIE WELT” cikket közöl, mely egy novemberben közölt kijelentéssel száll szembe, amely azt állította, hogy: „A német nemzetiségnek Erdélyben még sohasem volt ilyen nagy szabadsága. . ” A megállapítás magán hordja román származásának bélyegét. Erre válaszol a lapban december 14-én közzétett cikk, amely így kezdődik: „Ez a megállapítás nem tartható. De aki elolvasta elejétől végig a cikket, az is érthette, hogy a romániai németek szabadságát még így nem korlátozták soha!” A cikk ezután részleteket is ismertet ebből az elnyomásból: „Romániában a szabadságot eddig még sosem csökkentették le ennyire: a fiatalok nem mehetnek tanulni Németországba, sem Ausztriába, legfeljebb alig elnyerhető engedéllyel. . A régi német helységneveket ezentúl csak a sokszor nemrég kitalált román alakban szabad használni, sőt a román név mellé sem szabad kitenni az ősi német nevet. Romániába könyvet sem szabad küldeni, ha az 1933 után jelent meg, sőt gyakran előfordul, hogy a leveleket sem kapja meg a címzett. Ha egy román állampolgár külföldi látogatót fogad otthonában, ha az egy óránál tovább van vele, azt azonnal jelenteni kell a rendőrségnek. Éjjeli szállást pedig tilos nyújtani nem román állampolgárnak. Számtalan ilyen és ehhez hasonló elnyomó intézkedés miatt nagy az elkeseredés a romániai német kisebbség tagjai között, akik szívesen kivándorolnának Nugat- Németországba, erre azonban nem igen adnak nekik engedélyt. A szabadság még sosem volt ennyire korlátozva Romániában ...” Argus-Párizs A cikk ismertetését felhasználjuk arra is, hogy ebből kiindulva ismét figyelmeztessünk mindenkit, ne várjon biztatást és ne várjon a másikra, hanem maga és azonnal tiltakozzék és jelentse ki együttérzését az erdélyi és bánsági magyarokkal. Mert a tekintélyes hamburgi, német hetilap máris csak az erdélyi németekről tud, amikor a romániai nemzetiségi helyzetről tudósít. A magyar nemzetiség nevét sem említi meg. Amikor pedig Erdélyben a küzdelemben a nagyobb részt nagyobb lélekszámával a magyar nemzetiség vállalta. Nem hallgathatunk senki kedvéért sem. Beszélnünk, írnunk és tennünk kell, hogy a romániai emberi és nemzeti szabadság kérdésében el ne hallgassák a mi testvéreinket, akikért csak mi, szabadföldi magyarok szólhatunk. Ezt mindenki értse meg! A mennyei hó (írta a száműzetésben élő magyar költő, Flórián Tibor édesanyja keserű, nagy magányában a vasfüggöny mögött.) Beláthatatlan, fehér takaró takarja puhán, lágyan a földet, beborítja a büszke hegytetőt és a szerényen megbújó völgyet. Letakarja az aszfalt sok szennyét, a csendes álmot alvó mezőket, a bérkaszárnyák füstös tetejét, a villám verte fenyőerdőket. Rásimul a végtelen pusztára, kis kápolna kopott küszöbére. Mint nagy, gyógyító tapasz ráterül a világnak millió sebére. A nyomorultaknak kenyeret ad, az irgalmasoknak dús örömet, hűtögeti forró vágyak lázát, melengeti a megfagyott földet Mint nagy, végtelen békességlepel úgy száll alá és betakar a hó, van benne valami titokzatos és megfoghatatlan, mennyei jó. Jolsva, 1951. december N. A. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1976. január 11. Magyarország és a Vatikán legújabb megbeszélései • November 27—29. háromnapos megbeszélés volt a budapesti rendszer és a Vatikán képviselői között Rómában. • A budapesti küldöttséget Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, a vatikánit Agostino Casaroli érsek, az Egyházi Közügyek osztályának irányítója vezette. • A megbeszélések kézzelfogható eredmény nélkül zárultak. Lázár György budapesti miniszterelnök november 13-i római sajtókonferenciáján beszámolt VI. Pál pápánál tett látogatásáról és a többi közt kiemelte: biztosította a pápát, hogy az új esztergomi érsek kinevezésének nincsenek elvi akadályai. A rendszer támasztotta elvi akadályokat azonban elhallgatta. A pápának sem szólt ezekről. Néhány nap múlva kiderült, hogy Miklós Imre azzal az utasítással érkezett Rómába: az esztergomi érsek kinevezését el kell halasztani. Előre tudván, hogy a megbeszéléseknek úgysem lesz eredménye, a budapesti küldöttek a találkozót eszmecserének minősítették. Tárgyalásról ugyanis csak akkor beszélnek a kommunisták, ha valamilyen döntésre jutnak. A római megbeszéléseken az első témák közt került elő az esztergomi érseki szék betöltése. Érdekes, hogy ezzel a problémával Budapest Mindszenty bíboros kihozatala óta cinikus játékot űz. 1974. elején VI. Pál pápa azzal az indokolással távolította el Mindszenty bíborost az esztergomi érseki hivatalból, hogy a nagy múltú főegyházmegyéről, a főpásztor 25 éves távolléte után gondoskodni kell, és akkor meglett volna a lehetőség az új érsek kinevezésére. Mindszenty bíboros letétele után azonban Budapest újabb akadályokat támasztott a kinevezés elé. A legutóbbi eszmecsere során pedig Miklós Imre azzal tért ki a probléma megoldása elől, hogy előbb el kell dönteni, vajon az esztergomi érseknek feltétlenül Magyarország prímásának kell-e lennie? Budapest ugyanis az esztergomi érseki és prímási szék történelmi jelentőségét el akarja tüntetni. Hogyan viszonyult a Vatikán ehhez az újabb kommunista követeléshez, nem tudjuk. A pápa Lázár miniszterelnök fogadása alkalmából mondott beszédében kijelentette: az állam és az Egyház lojális viszonyának alakításában elengedhetetlen követelmény, hogy egymás önállóságát és jogait kölcsönösen tiszteletben tartsák. Az Egyház nem követel magának mást, mint azt, hogy hivatását szabadon gyakorolhassa a lelkek üdvösségére és a nép, főleg az ifjúság javára. A győri püspöki szék betöltése — jelenleg a püspökké szentelt apostoli kormányzó, Pataky Kornél vezeti az egyházmegyét — nem ütközik akadályba, ha a Vatikán hajlandó a közismert békepap Patakyt megyéspüspökké kinevezni. — Budapest feltűnően futtatja Patakyt. Néhány nappal ezelőtt Lékai esztergomi apostoli kormányzóval egyetemben egy papírgyárat is meglátogathatott, amit a rendszer csak nagy ritkán és az általa kitüntetett püspöknek engedélyez. A megbeszélések másik témája a legújabb „rendezés” óta vajúdó templomi hitoktatás volt. Tekintettel arra, hogy Miklós Imre a júliusi budapesti megbeszélésen megígérte Poggi vatikáni küldöttnek: a kérdésre alkalomadtán visszatérnek, Casaroli újra előhozta a problémát. De Miklós semmivel sem mondott több biztatót, mint júliusban. Magyarországon arról beszélnek, ha a rendszer már nem térhet ki, legfeljebb a „rendezés” végrehajtási utasításán módosít valamit, de semmi esetre sem olyan formában, hogy ezzel megkönnyítené a templomi hitoktatást vagy lehetővé tenné, hogy azt szabadon látogassák, minden káros következmény nélkül. A harmadik téma a szerzetesrendek jövője volt. Néhány, a rendszerrel együttműködő otthoni katolikus szellemi ember az elmúlt évek során többször említette, a kórházakban katasztrofális a betegápoló hiány, gyatra a betegápoló szakképzés, az ápolók nagy részéből hiányzik a felebaráti szeretet evangéliumi lelkülete. Az orvosok évek óta követelik: állítsák vissza a betegápoló szerzetesrendeket. A szükség tehát kényszeríti a pártot, hogy ezen a téren engedjen. Remélhetjük — mondták —, hogy a szerzetesrendek közül egyelőre a betegápoló rendeket engedélyezik. Nos, ez is előkerült a legújabb római találkozón — de a rendszer képviselői elutasították a témát. A Vatikán ez után legalább anynyit szeretett volna elérni, hogy a két katolikus leányiskolát és a hat katolikus fiúgimnáziumot vezető rendek felvehessenek több újoncot. Ezek a rendek: a piaristák, a bencések, a ferencesek és az iskolanővérek. De erre sem adott a budapesti képviselet biztató választ. A megbeszéléseket azzal zárták, hogy a kapcsolatot fenntartják és legközelebb Budapesten találkoznak, de nem döntötték el, hogy mikor. A felvidéki magyarság panaszirata a szlovákiai diktatúra ellen i (Folytatás az első oldalról) tákiai magyar kisebbség helyzetében mutatkozó nyugtalanító visszásságokra. A tudományos szakirodalom és a publicisztika leple alatt nyílt, magyarellenes uszítás burjánzott el. Az élen Sámuel Cambel könyve: »A szlovák földkérdés 1944—1948« áll, melyben a szerző a marxista-leninista történelmi kritika követelményeinek semmibe vételével, durván sértegeti a szlovákiai magyar nemzetiséget. Azonban leginkább az az iskolai segédkönyv ítélendő el, amely 1971-ben jelent meg: »Történelmünk a forrásanyagokban« címmel, majd 1974-ben egy újabb kiadást ért meg: »Történelmünk forrásanyagából« címen. A szerzők a sokszor periférikus jelentőségű anyagot úgy válogatták össze, hogy raffinált módon alkalmassá tegyék a magyar nép elleni gyűlölet szítására, ugyanakkor olyan lényeges történelmi tényeket és dokumentumokat hallgattak el, amelyek az olvasókat a magyar nép megbecsülésére hangolhatnák. Meghökkentő, hogy ezeket a rendellenességeket a szlovákiai magyar nyelvű sajtó nem teheti szóvá, következetesen semmit sem közöl a magyar nemzetiség alapvető problémáiról. Gondolok itt elsősorban a szociológiai és az iskolaügyi problémákra. Például a magyar anyanyelvű iskolakötelesek számáról az utolsó statisztikai adat az 1970/71. iskolaévből származik, így nem lehet csodálkozni azon, hogy rémhírek terjedtek el a magyar iskolakötelesek számának katasztrofális zuhanásáról és ezeket a híreket a központosító iskolai átszervezés is táplálja. A kulturális lefokozás helyzetébe jutottunk. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy a CSEMADOK tevékenysége folklórkultuszra és szórakoztató tevékenységre korlátozódik, az alapvető nemzetiségi problémáink tudományos vizsgálatára való jog teljes kizárásával. Korlátozott a magyar anyanyelv nyilvános és teljes jogú használata is. Például a magyar nemzetiségi sajtóban a szlovákiai helységeket tilos történelmi eredetű magyar nyelvükön leírni. A Magyarországról importált sajtótermékek mennyisége napról-napra csökken, az előfizetési kontingenst csökkentik. A prágai MAGYAR KULTÚRÁ-t, amely korábban reprezentatív magyar könyvesbolt volt, emléktárgyak elárusítóhelyévé degradálták. Vidéki könyvesboltok nem vásárolhatnak viszonteladásra magyar könyveket a Magyar Kultúrától. Gyermekeink számára szinte megbénult a Magyarországon való ösztöndíjas tanulás lehetősége. Mindezek ismeretében nyilvánvaló, hogy ma már illuzórikus Szlovákiában a nemzet és a nemzetiségek egyen-lőségéről beszélni. 3. A kulturális lefokozás tényének jogi háttere van. Nevezetesen az, hogy az érvényben levő, 1968. évi 144. alkotmánytörvény 1970 óta értéktelen papírossá vált. A gyakorlat visszatért a hatályon kívül helyezett 1960. évi alkotmányhoz. Ezzel lekerült a napirendről a nemzeti kisebbségek szubjektivitása az államalkotásban. Következetesen kétségbe vonják a nemzeti kisebbségek jogát a kulturális önigazgatásra. Teljes a zavar a nyelvhasználati kérdésekben, a CSEMADOK-ot adminisztratív intézkedések kötik gúzsba, s 1971-ben a Nemzeti Frontból is kizárták! Ámbár az érvényben levő 1968. évi 144. alkotmánytörvény 5. cikkelye határozottan előírja, hogy az alkotmánytörvényt a Szövetségi Gyűlés törvényeivel és a Szlovák Nemzeti Tanács törvényeivelkell végrehajtani, ilyen törvényeket az elmúlt hét év alatt nem alkottak. Azt a tényt hangsúlyozva, hogy ezek szerint hazánk nemzetei és nemzetiségei közötti egyenjogúság illuzórikussá vált, szabadjon megjegyeznem, hogy a szovjet hadsereg, valamint a varsói szerződés többi államainak hadseregei 1968-ban azért érkeztek hazánkba, hogy az antikommunista elemekkel szemben a szocialista rendszert megerősítsék, de semmi esetre sem azért, hogy a nemzeti kisebbségekkel szemben jogfosztásra adjanak alkalmat, s olyan nemzetiségi jogok elvételét tegyék lehetővé, amelyeket a nemzeti kisebbségek az 1968. évi alkotmánnyal már elértek, 1975. szeptember 28-án. Maradtam tisztelettel: Dr. Janics Kálmán 049 16 Jelsava” Aggódó szeretettel népünk politikai okosságát, haladottságát és nagyságát bizonyító felvidéki, magyar okmány fölé hajolva, az újságíró nem tudja megtenni, hogy ne emlékezzék ez alkalommal is azokról a férfiakról és asszonyokról, akik a második világháború után Clevelandben vállalták a hadizsákmány sorsú magyarok jogaiért folyó küzdelem vitelét. A felvidékiek szervezkedtek előbb, Szilassy Béla, Szilárd Marcell, Hites Kristóf, Stibránné Dunajszky Teréz, Sirchich László; majd a délvidékiek, Lelbach Antal, Homonnay Elemér, Titeli József, dr. Ács Imre; a kárpátaljaiak, Holky Kálmán, Flórián Tibor, Ludwig Artur, Sinka László, Páncélos Mihály, aztán az erdélyiek, Kovács Gyula, Takács Gábor, Löte Lajos, dr. Balló István, dr. Lőte Pál vezetésével. Ezt a programot támogatta és fogta össze a csonka haza problémáival a MAGYAR (Folytatása a nyolcadik oldalon) PRÁGA IS ELKÜLDTE KÉPVISELŐIT RÓMÁBA December 10—13-ig a csehszlovákiai rendszer megbízottai jártak a Vatikánban. A delegációt Karel Hruza, a prágai szövetségi Állami Egyházügyi Hivatal elnöke vezette. Vele volt Karol Homola, a pozsonyi Állami Egyházügyi Hivatal vezetője és a párt vallási és ideológiai specialistája, dr. Frantisek Cinci. Ez utóbbi megjelenése a megbeszéléseken teljesen új és szokatlan a Vatikán keleti politikájában. Eddig egyetlen kommunista kormányzatú ország sem küldte el ideológiai specialistáját az állam és Egyház viszonyát érintő tárgyalásokra. Ellenkezőleg, a kommunista kormányok mindig ragaszkodtak a látszathoz, hogy az állam és az Egyház viszonya nem azonos a párt és az Egyház viszonyával. A legutóbbi prágai eset már ezt a látszatot is megszüntette. A párt vallási és ideológiai specialistájának kiküldése azt akarta aláhúzni a Vatikánban, hogy az állam és az Egyház viszonya elsősorban nem állami- hanem pártügy. Ennek megfelelően folyt az eszmecsere is. A négy napig tartó megbeszélés után a Vatikánban és Prágában kiadott azonos hangzású nyilatkozat szerint az eszmecsere őszinte és nyílt légkörben zajlott le. A két fél elhatározta, hogy a dialógust folytatja. A következő találkozó idejét később határozzák meg. A témák közt első helyen szerepelt a megüresedett egyházmegyék püspöki székének betöltése. Csehszlovákia 12 egyházmegyéje közül mindössze kettőnek van megyéspüspöke — három egyházmegyét püspökké szentelt apostoli kormányzó vezet — a többi hét pásztor nélkül van. A legutóbbi, 1973-as püspöki illetve apostoli kormányzói kinevezések miatt a Vatikánt sok jogos kritika érte, mert vezető békepapok kerültek néhány egyházmegye élére. A másik téma a hitoktatás helyzete volt. A kommunisták azonban ezen a téren sem hajlandók a katolikusok jogait elismerni, még Helsinki után sem. A szerzetesrendekből csak a karitásznővéreket hagyták meg, mert nem találtak szószemélyzetet, amely a szellemileg elmaradt és nyomorék betegeket ápolná. A rendszer azonban ebből a munkából is eltávolítja a nővéreket. A betegek és azok hozzátartozói hevesen tiltakoznak a nővérek eltávolítása ellen, de a rendszert nem érdeklik sem a betegek, sem a hozzátartozók. A nővérek — mondják a kommunisták — vallásilag megfertőzik a betegeket és ezt a rendszer nem tűri. A kommunista rendszerek tehát azon dolgoznak, hogy felszámolják a Vatikán velük kapcsolatos keleti politikáját. A kapcsolatokat leszűkítik a merő formalitásokra, kiüresítik, tartalmatlanná teszik. Kérdés, vállalja-e ezt a Vatikán? December elején Poletti bíboros, a pápa római helynöke a Rómában kiadott DAILY AMERICAN című lapnak adott, angol nyelvű nyilatkozatában kijelentette: a pápát is aggasztja a kommunisták olaszországi előretörése és a veszély, hogy a tavaszi római közigazgatási választásokon az örök városból vörös város lehet — vagyis Róma közigazgatása a kommunisták kezébe kerülhet. Poletti megismételte, hogy a marxizmus és a katolicizmus, illetve a kereszténység összeegyeztethetetlen. — És a kommunisták közigazgatása alá került néhány olasz tartomány példája mutatja, hogy az olasz kommunisták sem mások, mint a többiek. Az egyházi intézményeket, kórházakat, iskolákat, máris igyekeznek megszüntetni. December közepén az olasz püspöki kar központi bizottsága adott ki nyilatkozatot, amelyben megismétli XII. Pius pápa döntését a kommunisták ellen. Kijelenti, hogy a marxizmus és a kereszténység áthidalhatatlan. A Vatikán lapja, a L OSSERVATORE ROMANO vezércikkben méltatta a nyilatkozatot és aláhúzza: keresztény nem lehet marxista és nem támogathatja a marxista irányzatú mozgalmakat.