Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1979 (86. évfolyam, 1-50. szám)
1979-04-15 / 15. szám
8. oldal Zizitárs A SZENVEDÉSRŐL, KRISZTUSSAL VAGY NÉLKÜLE Az egész világmindenség, a föld, nap, csillagok és bolygók mind rettentő megrázkódtatásokkal jöttek létre. Az egész földi természet is a tavaszi ébredésre minden évben a téli dermedtségen át vajúdással indul meg. Ember és állat kínokban születik. S a kínok szenvedést jelentenek. Szenvedni pedig fáj, szenvedni nem jó. A szenvedéstől szeretnénk elmenekülni. De nem lehet. A szenvedés hozzá tartozik az életünkhöz. Mert az élet elmúlással végződik, az elmúlás pedig szenvedés. Az elmúlás már abban a pillanatban kezdődik, amikor születünk. Az elmúlás jelei, a betegségek, a legválogatottabb kínzóeszközök lehetnek az életünkben. Akkor is, amikor saját magunk szenvedünk, és akkor is, amikor szeretteinket látjuk betegségben szenvedni, vergődni. Nemcsak testben szenvedhetünk. Lélekben is. Ezeket a szenvedéseket mi magunk okozhatjuk magunknak, vagy mások adják a lelki sebeket. Ha olyantól kapjuk, akit szeretünk, akkor kétszeresen fájnak. Nem volt, nincs és nem lesz senki ember a földön, aki valamilyen formában ne találkoznék a szenvedéssel. S a szenvedés elől nincs kitérés, nincs menekülés. A nagy kérdés: Hogyan viseljük el a szenvedést? Értelmetlenül, vagy értelmet, célt adunk a szenvedésnek? Itt jön be az emberiség életébe Krisztus. A teremtő Isten egyik személye, Isten Fia, emberi formát vett fel, de Isten maradt. És velünk együtt szenvedett. Szenvedése egyike volt a legborzalmasabbaknak. Elárulták, kigúnyolták és keresztre feszítették. Isten létére megszabadulhatott volna a szenvedéstől, de nem akart. Vállalta. Miért? Szenvedésével megmutatta nekünk a szenvedés nagy titkát, misztériumát. Minden vajúdás, szenvedés után egy lépcsőfokkal előbbre jut minden. A földi ember a szenvedés útján eljut a lelki emberhez, a Lelki Országba. Az egész földi élet s annak minden öröme, bánata, mosolya és könnye az ember végső célját, útját készíti elő. Lelkivé válni, eljutni, visszajutni a Teremtőhöz. A szenvedésre csak Krisztus adott elfogadható választ, magyarázatot. Sem királyok vagy zsarnokok, sem gazdagok, sem élvezethajhászok nem tudtak a szenvedésre tanácsot, feleletet adni. Mert a szenvedés végső stádiumában már nem tudnak annak célt adni. Miért is haljon meg az ember megnyugodva akármilyen eszméért, ha annak részünkre az elmúlásunk után már semmi haszna, értelme? Krisztus megváltó művének nagysága nem abban van, hogy a jóra tanított, hogy a legtökéletesebb szociális programot hirdette meg főparancsával: „Szeresd felebarátodat mint magadat!” Nem abban van, hogy betegeket gyógyított, csodákat tett, hanem hogy értelmet, célt adott a földi szenvedésnek. „Vedd fel keresztedet, és kövess engem!” „Aki hisz bennem, élni fog, s nem hal meg mindörökre!” Minél nagyobb a bánatunk, minél többet szenvedünk, annál inkább meg kell értenünk a szenvedésnek ezt a krisztusi misztériumát. A szenvedés, betegség, elmúlás nem a pusztulás felé visz, hanem fölfelé, vissza a Teremtőhöz. Ma a Krisztus nélküliek és a krisztusellenesek azt tanácsolják a szenvedőnek, hogy utolsó erejével merüljön el élvezetekben, mámorban, muzsikában. Utána úgy sincs tovább. Viszont Krisztussal együtt szenvedni annyit jelent, hogy egy ideig szenvedni, és aztán Isten országában örökre boldognak lenni. Az ember választhat e két út között. A választást megkönnyíti, ha látunk szenvedő embert. Csak végig kell mennünk a kórházi betegszobákon, s láthatjuk az óriási különbséget azok között, akik Krisztus nélkül vagy Krisztussal szenvednek. Nemcsak a mártírok, hősök tudtak derűs nyugalommal szenvedni, de magunk között is sok-sok hívő embert találunk, akik a legnagyobb fájdalmakat is nyugodtan viselik, és mosollyal arcukon távoznak e földről. Szenvedni rossz, szenvedni fáj, de nem kerülhetjük el. Viselnünk kell, meg kell tanulnunk békésen szenvedni. S ezt a nehéz művészetet csak Krisztus mellett tanulhatjuk meg. Ezért olyan mély értelmű nagy böjti énekünk. A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek nyugodalmat lelkemnek .. Fr. Szépe László dr. TUZEX IKKA GYÓGYSZER Tel.: 226-8868 és 521-5520 Erdélyi csomagol NÁDAS GYULA lemez, könyv, kerámia, stb. Magyar, angol betűs írógépek: Herendi porcellán, reperecerder. 1425 Grace Avenue, LAKEWOOD (Cleveland) Ohio 44107 „THE HOUSE OF INSURANCE” LEZAK INSURANCE AGENCY SHAKER HEIGHTS, OHIO 44122 3645 WARRENSVILLE CTR. ROAD Phone: 283—8100 Established 1925 AUTO — HOMEOWNERS — BUSINESS — LIFE KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1979. április 8. A világ alig egyharmada szabad New York legnagyobb katolikus lapja, a Brooklynban megjelenő TABLET 1978. október 26-i számában a „Freedom House” 1978. január 1-i jelentése alapján térképvázlat kíséretében röviden ismerteti, hogy a világ 211 állama és territóriuma közül hán£ szabad, hány részben szabad és hány nem szabad. Ezek szerint a 211 állam és territórium közül 44 állam és 24 territóriuma szabad, 47 állam és 28 territóriuma részben szabad, és 64 állam és 4 territóriuma nem szabad. Hát bizony elszomorító ez a felsorolás, de ha az ember a térképvázlatot szemléli, egyenesen ijesztő, mert azon egész Ázsia 3 fehér folt kivételével, fél Európa, Afrika 90 százaléka, és Dél- Amerika alsó fele fekete — nem szabad. Nagy kár, hogy a lap még csak célzást sem tesz rá, hogy a „Freedom House” milyen politikai, ideológiai meggondolások és ismérvek alapján sorolta be a világ államait a három kategóriába, mert, ha valaki, mi, magyarok tudjuk igazán, hogy a világ sorsát intéző nagyhatalmak, köztük Amerika is, milyen pártosan, elfogultan kezelik és alkalmazzák a minden népet, nemzetet megillető „önrendelkezési” jogokat, és most ismételten, nagy garral meghirdetett, minden embert egyformán megillető „emberi jogok”-at, s így önkéntelenül is számtalan nyugtalanító, elgondolkoztató kérdés vetődik fel. Hogyan lehetséges az, hogy Afrika 90 százaléka nem szabad, mikor csak néhány éve szabadították fel őket hihetetlen élet-, vér- és anyagi áldozattal a gyarmati sorból? És ha így van, mint ahogy így van, miért engedték meg, hogy újra leigázzák őket? És ki vagy kik igázták le őket? Miért nem szabad Rhodesia, amelyik minden külső segítség nélkül, saját maga szabadította fel magát? Miért nem szabad Szaúd-Arábia? Ki igázta le? Miért hagyták magára, „vörös” Etiópiának kiszolgáltatva Szomáliát, amelyik saját maga szabadította ki magát a szovjet rabságból? Vagy talán Argentina és Chile azért nem szabad, mert a nemzetközi nagytőke által rájuk erőszakolt „vörös demokráciát” lerázták magukról? Na és Dél-Vietnamot nem Amerika adta el a kommunistáknak, akárcsak Magyarországot kétszer is, Jaltában és 1956-ban?! Miért csak részben szabad pl. a szépen fejlődő kis Tajvan, a kommunista és más befolyást magáról lerázó, hatalmas Brazília, a nemzeti öntudatra ébredt Pakisztán vagy Dél-Afrika? Talán azért, mert nemzeti alapon állnak, és függetlenül, szabadon akarják élni az életüket? Vagy miért szabad a Szovjetunió és a nemzetközi nagytőke között kötéltáncot járó India? Miért szabad a gazdasági és politikai szerződésekkel szovjet járszalagra fűzött Finnország? — Nem is szólva Izraelről, amely Amerika nélkül egy pillanatig sem tudna létezni? És hogy lehet részben szabadnak nevezni az általa elfoglalt arab területeket, mikor azokat éppen olyan jogtalanul foglalta el és tartja megszállva, mint a Szovjetunió az általa leigázott és megszállt országokat? És így lehetne folytatni a végtelenségig. Mint érdekességet külön ki kell emelni, hogy a „Freedom House” jelentése szerint az utóbbi időben a szabadság kiterjesztésével (?) lehet számolni pl. az amúgy is szabadnak mondott Indiában, a részben szabad Tajvanban, a nem szabad Iránban és Magyarországon. Ezzel szemben a valóság az, hogy pl. Tajvanban a „gazdasági csoda”számba menő gazdasági, ipari fellendülés következtében máris megkezdődött a családok szétzüllése, az elvallástalanodás, a gengszterizmus; a gyors ütemben modernizált, iparosított, gazdag Irán a külső, tervszerű lázítás folytán az anarchia felé sodródik, Magyarországon pedig a terror enyhülése és a viszonylagos jólét ellenére a szabadság hiánya miatt alkoholmámorba, öngyilkosságba menekülnek, s ha kisebb mértékben is, tovább gyilkolják az anyák méhében a magyar jövendőt. Hát igen, a nemzetközi monokapitalizmus, amelyik járszalagjára fogta máris az egész „szabad” világot, jobban fél a nemzeti és valláserkölcsi alapon álló államberendezésektől, mint az istentelen, kommunista zsarnokságtól. Úgy, hogy nyugodtan el lehet mondani: a nemzetközi monokapitalizmus és a kommunista államkapitalizmus édestestvérek, és a fiatalabb kommunista államkapitalizmus már régen nem is létezne, ha a monokapitalizmus elejétől kezdve nem támogatta volna hathatósan. A kettő között csupán módszerbeli különbség van: amíg a kommunista államkapitalizmus tervszerű hajtogatással, lázongások szításával, nyers, brutális terrorral végzi ki, pusztítja el áldozatát, addig a monokapitalizmus a lassabb, kevésbé látványos, de éppen olyan hatásosan biztos erkölcsi züllesztéssel hajtja igájába a nemzeti és valláserkölcsi alapon álló államokat. Mert ahova a nemzetközi nagytőke egyszer betette a lábát, a kezdeti gazdasági, ipari fellendülés és a vele járó életszínvonal-emelkedés után feltartóztathatatlanul jön a teljes züllés. A régebbi időkben ez a folyamat lassabb volt — az évezredes Magyarország lezüllesztésére, szétrombolására majdnem 100 évre volt szükség —, most azonban, amikor a modern technika következtében maroknyira zsugorodott a világ, félelmetes gyorsasággal, szemünk láttára játszódnak le az ősi és újabb keletű nemzetek, országok véres tragédiája. Franco elhunytával a „demokrácia” útjára taszigált Spanyolország nemzetgyűlése jóváhagyta az új „demokratikus alkotmányt”, melynek az újságok szerint legfőbb vívmánya az állam és az Egyház elkülönítése, a halálbüntetés eltörlése, a válás és az abortusz törvényesítése... A szerencsétlen spanyolok nem is tudják — pedig tanulhattak volna a múltból —, hogy ezzel a saját sírjukat ásták meg. És ha az amerikai nép, amelyik még nem is ötvöződött nemzetté, idejében nem tér észre, minden jel szerint ugyanez a sors vár a hatalmas Amerikára is, ahol néhány ateista nyivákolására az állami iskolákból egyszerűen kizárták az Istent, és a szabadság nevében tervszerűen prostituálják a fiatalságot, állami és bírói segédlettel tenyésztik a bűnözést, az anarchiát, s az így megmételyezett, lezüllesztett, terrori- zált nép a vallásszabadság nagyobb dicsőségére az „aranyborjú” körül járja eszeveszett haláltáncát. Sajnos, az emberek egyszerűen nem akarják észrevenni, elhinni, hogy a monokapitalizmus éppen úgy veszélyezteti az emberiség nyugodt, békés életét, természetes, harmonikus fejlődését, mint az istentelen, kommunista államkapitalizmus. Csíkmenasági Forradalomban élünk Ez volt a címe annak, a nagy sikerű előadásnak, amelyet dr. Varga László tartott március 15-én a bécsi Európa Klubban. Varga László meglepő mondattal kezdte beszédét: „Az ötödik forradalomban élünk, a hatodik hatalom befolyása alatt”, majd megmagyarázta, mit ért ezalatt. Az ötödik forradalom jelenségeit vizsgálva elsősorban a két nagyhatalmat, az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót tartotta szem előtt, mert „ezek kihatása érezhető legjobban”. Az Egyesült Államokról szólva sorra vette az itteni bajokat, problémákat, a közbiztonság hiányát, a fiatalság boldogtalanságát. „Miközben Európa és Amerika között a repülés idejét három és fél órára csökkentették, a közlekedési eszközök és a hírszolgálat igyekszik az embereket közelebb hozni egymáshoz, mégis: az ember és ember közti távolság mintha egyre nagyobbodnék.” Ezután a kapitalizmus és a szocializmus közt von párhuzamot. Többek között megállapította: „A szocializmus kicsit hasonlít Marx életéhez, aki — egyik életrajzírója szerint — mindig többet költött, mint amennyit keresett. A marxizmus furcsa fintora, hogy Marx élete nagy részében a bőkezű Engels támogatására szorult, aki viszont jövedelmét a kapitalista rendszertől húzta.” Majd áttérve a Szovjetunióra, így folytatta: „Odaát, ahol a forradalmat rendszerük lényegének tartják, nyoma sincs semmiféle forradalomnak, sőt, változást is alig látunk. Miként Lot felesége, aki Szodoma pusztulásakor hátranézve sóbálvánnyá változott, ugyanígy a Szovjetunió vezetői, akik folyton 1917-re néznek vissza, és onnan merítenek, politikai sóbálványokká változtak, mert a rendszer politikailag mozdulatlan, gazdaságilag elmaradt, kulturálisan béklyó, és az emberi jogokban elnyomó.” „Marx a vallást fölényesen a nép ópiumának nevezte — mondta dr. Varga László. — És mi lett az ő »szocializmusból a kommunizmusba való átmenetelének« korszakából? Nem ópium. Hanem drótkerítés, koncentrációs táborok, kínzások, és milliók-milliók halálmenete.” A társadalmunk válságából kivezető útról szólva az előadó a következő szavakkal fejezte be rendkívül tartalmas előadását: „Miben reménykedhetik népünk? A szabad világtól, beleértve Amerikát is — a mai nemzetközi helyzetben nem kaphat olyan segítséget, amely függetlenségét és szabadságát visszaadná. Sorsa jelenleg a Szovjetunióhoz van kötve, ahol szerencsére a politikai talajon a repedések már megjelentek, és azt semmiféle ügyeskedés összetolni már nem tudja. Minden megmozdulás az emberi jogokért és az önrendelkezési jogért ezt a repedést szélesíti. Egy magyar származású Nobel-díjas tudós, dr. Selye szerint, ha a testünk tartósan nagy feszültségben van, ez előbb-utóbb megtámadja a test leggyengébb részét, beteg lesz. Ennek a teóriának alapján hiszem, hogy ha a koreszme, az emberi jogok és az önrendelkezési jog sodró áramlattá válna, akkor ez a világban olyan feszültséget hozna létre — részben már hozott is —, amely e két jog leggyengébb pontján, a Szovjetunióban sebet okozhat. Sőt halálosat is! A zsarnokság kimúlását, amely egyben a vasfüggöny mögötti népek új, szabad életét jelentené. Mit tehetünk mi? Politikai hatalmunk nincs, befolyásunk is elenyésző. Hiba lenne munkánkat túlértékelni, de még nagyobb tévedés erőfeszítésünket lebecsülni: érezzük át a szabadsággal járó felelősséget! Emeljük fel szavunkat az emberi jogok és az önrendelkezési jog érvényesüléséért, támogassunk minden mozgalmat, amelynek zászlaján ezek az eszmék lobognak. Bízom, hogy a koreszme megkapja a történelmi sodrását, mert a koreszmének nem kell útlevél, sem vízum, nincs országhatára. Csak egy ellensége van: az elnyomás. De a zsarnokságnak is csak egy félelmetes ellenfele van: a koreszme. Ebben a harcban pedig a koreszme fog győzni.” Szerkesztői levél Az alább közölt levelet teljes egészében ismertetjük olvasóinkkal. A levél szerzője Ady János, a Melbourne-ben megjelenő MAGYAR ÉLET című hetilap főszerkesztője. Napjaink tragikus politikai eseményei különböző egyezményei, szerződései és konferenciái közepette emlékeznünk kell, hogy a gyászos jaltai megállapodás, majd az azt követő és jóváhagyó párizsi békeszerződés értelmében Magyarország megszállása a Szovjetunió által csak „ideiglenes" jellegű. Harmincnégy év elteltével az „ideiglenes" jelző, és vele együtt az orosz megszállás véglegesnek tűnik, hisz a nyugati nagyhatalmak kormányai kényelmesebbnek találhatják a jelenlegi „status quo"-t, mert akár az említett szerződések ratifikálói, vagy az azóta nagyhatalommá fejlődött ország vezetői, az újabb és újabb tárgyalások során „elfelejtik” megemlíteni: ideje lenne már a vörös hadseregnek nemcsak Magyarországról, de az egész Közép-Európából kivonulnia. El kell ismernünk a politikai élet különböző realitásait, melyek bizonyos esetekben megkötik a világ vezető politikusainak a kezeit. Közép- Európa orosz megszállása esetében azonban a realitás az, hogy a kezdeményezés hiánya erkölcsi gyengeségre vall a nyugati kormányokon belül. Az Ausztráliában élő magyarság elvárja kormányától, hogy végre mutasson utat a nemzetközi fórumokon, kezdeményezzen olyan irányú mozgalmat, hogy az „ideiglenesen" megszállt országok, elsősorban Magyarország, felszabadításához vezethetnek. A fenti gondolatokat szóról szóra felvetettem Fraser úrnak, Ausztrália miniszterelnökének nem régen Melbourne-ben tartott sajtóértekezletén is, melyre az alábbi választ kaptam: — Eszmefuttatása a nemzetközi politika alapjáig nyúl, és rendkívül széles körű kérdéseket érint. — Szeretném kijelenteni, hogy a felsorolt tények a valóságnak felelnek meg, és azok erkölcsi értékét, humanista súlyát elismerem. — Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy a NATO- haderők európai jelenléte jelenleg megnehezíti azt a követelést, hogy a Szovjetunió vonuljon vissza Közép-Európából. Megnehezíti, de nem akadályozza meg, hogy valamely kormány a kezdeményező lépést e téren megtegye, és nem látom akadályát annak, hogy a kezdeményező épp az ausztrál kormány legyen. — Továbbmenve, feltétlenül ígéretet tehetek arra, hogy a kérdést közelebbről is megtárgyalom külügyminiszteremmel. — Végezetül szeretném megkérni: tolmácsolja az Ausztráliában élő magyarságnak, hogy amikor szavunkat a nemzetközi fórumokon felemeljük, az időt és az alkalmat úgy kell megválasztanunk, hogy szavunknak súlya, tekintélye legyen, és a mindenkori politikai helyzettel legyen párhuzamban. Remélem, hogy az időt és az alkalmat jól fogjuk kiválasztani, és kezdeményezésünk nem fog elsüllyedni mások közömbösségében, apátiájában, és szilárd alapokat fektetünk le annak folytatólagosságára. Ady János ★ Eddig a szerkesztői levél. Nem maradhat el a dicséret, amellyel a magyarság tartozik Ady Jánosnak. Ne maradjon el a remény sem, hogy Fraser úr majd állja is mindazt, amit levelében kifejtett. Ne maradjon el soha az alkalom, amikor magyar egyik vagy másik képviselővel, szenátorral beszél, hogy fel ne hozza az „ideiglenes” megszállás ügyét! A kormány és annak feje, nagyon is érzékeny a szavazók véleményére, ha azokat határozottan, világosan és félreérthetetlenül hozzák a kormányt képviselő, megválasztott személyek tudomására. (Perthi Magyar Hírek) Hadititkok maradtak Iránban A washingtoni hadügyminisztérium valószínűnek tartja, hogy a Szovjetunió megszerezte az amerikai F—14 mintájú szuper-harci repülőgép és a hozzá tartozó Phönix rakéta használati utasítását. Az USA annak idején az iráni sah kormányának 777 F—14-es gépet és nagyszámú Phoenix-rakétát szállított, ezeket február 19-e óta egy amerikai sem látta. Nem lehet tudni, hogy a Khomeini-kormány mit szándékozik tenni — vagy mit tett — ezekkel a fegyverekkel.