Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1980 (87. évfolyam, 1-50. szám)
1980-01-06 / 1. szám
AUG 178 LOUIS SZATMARY 2218 N LINCOLN AVE CHICAGO ILL 60614 1980.-VOL. 87. ÉVF. Jan. 6. - VASÁRNAP - 1. sz. Amerika egyetlen katolikus CotfaolIC IIUIll£lll*Í«lIlS’ SlUlíIaV The onIy Catholic Hungarian magyar hetilapja ■ -..................................... Weekly Newspaper in the U.S.A. Eqves szám ára: 35 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 35 cents 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 — Telefon: (216) 799—2600 és 799—3335. (USPS 291-640) A magyar értelmiség megmozdulása Széles körű tiltakozó mozgalom Magyarországon a prágai ítéletek ellen Az „Igazságtalanul Üldözöttek Jogait Védő Bizottság” (csehszlovák rövidítése: VONS) öt tagját a prágai bíróság október 24-én gyorsított tárgyaláson súlyos büntetésekkel sújtotta: Petr Uhl mérnököt 5 évi, Vaclav Havel írót 4 és fél évi, Vaclav Benda matematikust 4 évi, Jiri Dientsbier és Óta Bednarova újságírót 3 évi börtönre ítélte. A világközvélemény felháborodását tükröző nemzetközi tiltakozó mozgalomban a hazai értelmiség is felemelte a hangját. Az alábbiakban közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket Magyarországon több mint kétszázötvenen írtak alá. Amikor ezek a sorok nyomdába mennek, három „Nyílt levél” ismeretes. Az elsőt, a Charta ’77-hez címzettet, a magyar „szamizdat” három jelentős résztvevője, Bence György és Kis János filozófus, valamint Kenedi János kritikus jegyzi. A második címzettje az Elnöki Tanács — ennek a petíciónak 185 aláírója van —, a harmadiké Kádár János — 127 aláírással —, közülük hatvanan a második „Nyílt levelet” is aláírták. Kilenc filmművész külön küldte el levelét Kádárnak, — a levél szövege azonos a harmadik „Nyílt levéllel”. A 252 aláíró többsége fiatal: írók, újságírók, tudósok, művészek, kutatók, orvosok, tanárok. Az idősebbek között ott van a sztálinizmus több üldözöttje, neves irodalomtörténészek, költők, zeneszerzők, filmrendezők, színművészek, történészek, közgazdászok, lelkészek, s a kommunista párt Központi Bizottságának több volt tagja. 1977 elején, amikor a csehszlovákiai Charta ’77 tagjai ellen az első rendszabályokat foganatosították Prágában, a magyarországi tiltakozó nyilatkozatnak 34 aláírója volt. A mostani 252 aláírást a nagy tekintélyű párizsi Le Monde háromhasábos címmel ismerteti, és „példa nélkül álló eseménynek” nevezi az 1956 utáni Magyarország történetében. Az értelmiség széles körű mozgalma alig néhány héttel követte a gyári munkásság megmozdulásait Csepelen és több más üzemben, a júliusi áremelések után, amelyekről megjegyeztük, hogy „a Kádár-rendszernek hosszú idő óta ezek (az áremelések) voltak a legnépszerűtlenebb intézkedései, a következményei ma még nehezen felmérhetők”. NYÍLT LEVÉL A CHARTA ’77 ALÁÍRÓIHOZ Kedves Barátaink! Hónapokon keresztül aggódva figyeltük a prágai per előkészületeiről érkező híreket. Felháborodottan értesültünk a cinikus ítéletekről. Kelet-európaiak vagyunk, nem lehetünk közömbösek, ha bárhol Kelet-Európában üldözik azokat, akik az emberi és állampolgári jogokért küzdenek. Magyarok vagyunk, egy olyan állam polgárai, melynek hadserege részt vett Csehszlovákia megszállásában, külön felelősséget érzünk mindazért, ami ebben az országban 1968 óta történik. És egy olyan nemzedék tagjai vagyunk, mely a magyar 56 leckéit is csak a csehszlovák 68 példáján tanulhatta meg. Minket 1968 érlelt politikailag felnőtté. S így a Ti ügyetek számunkra személyes ügy is. A csehszlovák kísérlet erőszakos felszámolásából, mint a környező országokban annyian, mi is azt a következtetést vontuk le, hogy Kelet-Európában csak a térség népeinek összefogásából születhetik demokrácia. Be kell vallanunk, Magyarországon akkoriban csak egy elenyésző kisebbség gondolkodott így. A többség úgy okoskodott, hogy a demokrácia nálunk hiú ábránd, s aki ilyen ábrándokat kerget, az még viszonylagos jólétünket és biztonságunkat is kockára teszi. Legfeljebb apránként lehet javítani a helyzeten, a politikai rendszer adott keretei között. Ehhez pedig nincs szükség nemzetközi összefogásra. Sőt, egyenesen az a jó, ha befelé fordulunk, ha nem hívjuk fel magunkra a figyelmet. Hosszú ideig úgy látszott: a többségnek van igaza. Magyarországon, lassan bár, de érezhetően javultak az életkörülmények; a szellemi élet állami irányítása is rugalmasabbá vált. De aztán kezdtek földerengeni e fejlődés határai. S minél jobban közeledünk e határokhoz, annál többen vannak, akik elégedetlenek az egyre csekélyebb eredményekkel. Növekszik azoknak a száma, akik ilyen áron nem hajlandók lemondani a demokrácia reményéről. Az utóbbi években egyre többen ismerik fel azt is, hogy mi magyarok egyébként sem zárkózhatunk be országhatáraink közé. A szomszédos országok közül egyedül Csehszlovákiában hatszázezer magyar él, s a csehszlovákiai magyar kisebbséget 1968 óta fokozatosan megfosztják attól a kevés engedménytől is, melyben a 60-as években még része volt Volt miből megértenünk: a magyarságnak közvetlen érdeke, hogy a szomszédos országokban demokrácia legyen. Kedves Barátaink! Sok ember él Magyarországon, aki rokonszenvvel és reménykedve figyeli a Charta küzdelmét a demokratikus Csehszlovákiáért. Amikor ezekben a nehéz órákban számbaveszitek, hogy ki áll mellettetek Kelet- Európában, rájuk is gondolhattok. Budapest, 1979. október 26-án. Bencze György Kenedi János Kis János (Folytatás a 3. oldalon) DR. NÁNAY ENDRE: Az erkölcs két tűz között Két szélsőség kereszttüzébe került ingadozó erkölcsi világunk. A teljesen váratlan nyílt tüzelésre az iráni iszlám világ adott parancsot.. Az 1300 éves koráni erkölcs hadat üzent a Nyugat modern erkölcsi lealjasodásának. A nyugati, főleg az amerikai vásárerkölcs csak fölényeskedéssel tud visszatüzelni. A hevenyészve lemosolyogni való kérdés komoly és széles körű vallási, politikai, életfilozófiai és hatalmi problémákat ölel fel. Ha valamelyest az elejétől próbáljuk feszegetni a tudnivalókat, talán a két világ dogmatizmusával kellene kezdeni. Összefoglaló adagolásban azt illene papírra vetni, hogy a Nyugat a kereszténységet, a keleti világ ismeretes közel-keleti földdarabja pedig az iszlámot fogadta be. Voltak hosszú évszázadok történelmünkben, amikor az akkoriban a világot jelentő Európában a kereszténység és rendje befolyással bírt a politikában és a kormányzásban is. Bár a legtöbb országban formailag vagy ténylegesen is különválasztották a vallást a politikától és a kormányzástól. Ennek a különválasztásnak a leghangosabb példája Amerika, mely ezen alkotmányos szeparáció ellenében olyan mérvű teljes — egyesek szerint kaotikus -4* vallásszabadságot biztosít, hogy vallási fedőnév alatt a pénzgyűjtő vállalkozók ezrei gyalázzák meg a vallás fogalmát, s ez az üzleti szabadság azt eredményezte, hogy a kereszt viselése „kevésbé lett divatos”, mint a csillagé. Az iszlám világban nincs meg a vallás és állam szigorú törvényi különválasztása, az iszlám szent könyve, a Korán számtalan országban alkotmány, vagy legalábbis a törvényhozás, főleg pedig az élet erkölcsi törvénye. Sőt: újabban a 20. században egymásután születnek a 7. század öreg Koránjára alapított országok. Ezek közül egyelőre az egyetlen Irán, melynek vallási és politikai főnöke egy. A pakisztáni iszlám államban és Hadaffi iszlám Líbiájában a politikai uralkodó polgári személy. Ez a direkt klerikális uralmi rend okozza, szinte forradalmi erővel, az iszlám és a nyugati világ új és váratlan politikai és egyben erkölcsi problémáját, összeütközését. II. János Pál pápa ezen iráni iszlám válság delelőjén hirdette meg az iszlám világ közepén, Ankarában és Izmirben, hogy a mohamedán világnak „a nemesebb erkölcsök közös művelése” jegyében együtt kell működni a kereszténységgel, a római és az ortodox keleti egyházakkal. Bölcs megállapítás. A vasfüggönyt, a Nyugatot, benne Amerikát, de az iszlám dogmákat is ismerő pápa négy (a két európai, amerikai és iszlám) tükörből látja az erkölcs válságát. Érzi, hogy az iszlám hadüzenet meghúzta a lélekharangot az erkölcs hiányának világproblémája felett. A pápa tudja, hogy a történelem kegyetlen. Bumerángként visszaüt. Nem felejt, és visszajár. Tetemre hívja a múltat. Összehasonlítja a történéseket, s csak egyféle erkölccsel mér. Ez az igazi erkölcs, melynek a modern világ hiányában van. A nyugati erkölcsöt éppen azok nagyjai szégyenítették meg. A 40 éves történések bosszúja a soha meg nem bocsájtás erkölcstelenségét hirdeti. Európa legpatinásabb uralkodóházának barátja ezen barátsága alatt az angol dinasztia és saját szülőhazája ellen az ellenség javára kémkedett, de egyben angol lordként tisztelték feddhetetlen erkölcseit. Egy egészen friss angol irodalom (C. J. V. Murphy: „The Windsor Story” című könyve) azt állítja, hogy a néhai VIII. Edward, a windsori herceg nem német kapcsolata miatt, hanem házasságával fedezett mély erkölcstelensége miatt mondott le a trónról. Amerikai kommunista politikai kényszerbarátai százmilliókat irtottak ki uralmuk és annak fenntartása céljából. Vietnam mélységes erkölcsi züllést eredményezett a világnak ezen a táján. Kambodzsában emberirtó rezsimeket támogatott a Nyugat. A Nobel-díj olyan béketevékenységet emelt erkölcsi és nemesi rangra, mely a legvéresebb háborút fémjelezte. Amerika államfőjének olyan személy (Folytatás az 5. oldalon) Ami az arany ára mögött van A világ ámulattal figyelte, amint az arany ára több mint háromszorosára szökött az elmúlt hónapokban. Kommentárok az inflációt okolják. A pénz fokozódó elértéktelenedése arra készteti azokat, akiknek bőven van belőle, hogy kevésbé romló nemesfémet, aranyat vásároljanak egyre romló dollárjaikért. A máról holnapra élő kisember csak ámul, nem tudja hová tegye az egészet. Életszínvonala napról napra megállíthatatlanul romlik, ösztönösen érzi, valami nincs rendben, „valami bűzlik Dániában”. A kommentárok azonban nem beszélnek arról, mi az oka az inflációnak, s ki az igazi haszonélvezője az arany ugrásszerű áremelkedésének. Az infláció oka két tényezőben látható. Az egyik a Kreml óriási mennyiségű búzavásárlásai, amely több mint kétszeresére emelte az élelmiszerárakat. A másik az olajárak indokolatlan és önkényes emelése, ami az iparcikkek árát emelte fel mértéktelenül. Hogy melyik a nagyobb a kettő közül, nehezen lehetne megmondani. Az azonban nyilvánvaló, hogy a széles tömegek elsősorban az élelmiszerek árának növekedését tapasztalják nap mint nap. 1976-ban a Wall Street egyik riportjára támaszkodva írtam egy cikket az arany árának várható alakulásáról, amit az Amerikai-Kanadai Magyar Élet közölt. Az elemzés az arany árának világpiaci alakulásával foglalkozott, s figyelmeztetett arra, hogy a Szovjetunió mindenre el van szánva, hogy monopolhelyzetbe kerüljön az aranypiacon. Ennek érdekében akarja megállítani az arany áramlását a világpiacra Rhodesiából és Dél-Afrikából, a szabad világ legnagyobb aranytartalékaival rendelkező, fehérek által vezetett két országból. Amenynyiben ez sikerül neki, úgy ő diktálhatja az aranyárakat, mivel neki vannak a legnagyobb aranytartalékai a világon. Az elemzés megállapítja továbbá, hogy Rhodesia és Dél-Afrika képe telen lesz ellenállni a jól szervezett szovjet kampánynak, aminek csak egy részét teszik ki a fegyveres gerillák, akiket keletnémet katonai szakértők képeznek ki és vezetnek, s a kubaiak támogatnak, a támadás oroszlánrészét a Nyugat „hasznos hülyéi” vállalják, akik meggyúrják a nyugati közvéleményt a szovjet célok érdekében. A tanulmány helyesen mutat rá, hogy a Nyugat képtelen lesz megvédeni e két országot. A logikus elemzés fele részben már valósággá vált, Rhodesia már a szakadékból esdekel segítségért, már csupán gazdaságiért, de a nyugati világ még ezt sem hajlandó meghallani. .... A menekülés a papírpénztől felvette az arany árát, ami közvetve Moszkva érdekeit szolgálja. Az aranyeladásokból nem is annyira az adósságait akarja törleszteni, hanem az így szerzett pénzzel finanszírozza felforgató tevékenységeit szerte a világon. Felforgató ez úgy is, hogy közvetve Amerika finanszírozza az ellene irányuló támadásokat. A Kreml ma már nemcsak politikailag és katonailag, de — mint a fentiekből látható — gazdaságilag is fölénybe kerül; rákényszerítheti akaratát a Nyugatra, kihasználva annak hiszékenységét és ostobaságát. Feglein István GALAMBOS PÁTER Vaskos könyv jelent meg a budapesti Európa Könyvkiadó gondozásában, Katona Tamás szerkesztésében, A korona kilenc évszázada címmel. A szerkesztő adatgyűjteményt kívánt az olvasó kezébe adni, a Szent Koronára vonatkozó legjelentősebb kútforrások gyűjteményét. Az 557—560. oldalakon a szerkesztő részleteket közöl Himler Márton: így néztek ki a magyar nemzet sírásói (New York, 1958) című hírhedt magyarellenes pamfletjéből. (Himler Márton neve nem ismeretlen előttünk: ez a magyarországi születésű, az amerikai hadseregben magas rangot elért sötét kalandor a háború után kiadta Rákosiéknak a Nyugatra távozott magyar miniszterek és államférfiak közül azokat, akik az oroszok ellen harcoltak, s akiknek kiadatását a Moszkvából jött új urak kérték. Himler Márton vallatta a magyar vezetőket, és az állítólagos jegyzőkönyveket adta ki könyv alakban.) A Gömbös Ernő vallatásáról szóló részben Himler Márton így ír: „S ugyanaz a Granville György, akit Galambos páter és követői a legocsmányabb antiszemita támadásokban részesítettek, felkutatta az olajoshordót, megmentette a magyar koronát a nemzet számára.” Ezt az idézetet a most Budapesten megjelent könyv átvette, és az olvasók felvilágosítására megmagyarázta, hogy ki is az a Galambos páter, akit Himler emleget. A 38. jegyzet szerint: „P. Galambos Iréneusz emigráns szerzetes.’ Nos, Katona Tamás szerkesztőnek rosszak az információi. P. Galambos Iréneusz bencés szerzetes, a Burg Kastl-i gimnázium volt igazgatója, aki jelenleg az ausztriai Alsóőrön plébános, és soha nem hadakozott sem Granville Györggyel, sem a hozzá hasonlókkal. Az a Galambos páter, akiről Himler ír, nem más, mint Galambos József, a volt throopi plébános, a Vasárnap áldott emlékű egykori főmunkatársa, a rettenthetetlen tollú író, aki éveken át hétről hétre kiteregette Granville-ék, Himlerék és cimboráik szennyesét, s aki bizonyos magyarországi születésű, New Yorkban élő körök első számú közellensége volt gyanús körülmények között bekövetkezett haláláig. Himler Márton pedig „becsületes” ember volt, s hazug szó soha nem hagyta el a száját. De csak azért nem, mert az orrán keresztül beszélt. (Dunai Ákos) Az egységért Konstantinápolyból való visszatérése óta II. János Pál pápa ismételten köszönetet mondott I. Demetriosz görögkeleti pátriárkának az ökumenikus találkozóért és az egyesülési szándékért. A pápa megindultan emlékezik vissza arra, hogy Konstantinápolyban ünnepélyes szertartáson vett részt egy ortodox templomban. Onnan visszatérve — mondotta — Szent Péter sírjához sietettt, hogy kérje az apostolt, vezesse az Egyházat ezen az új szakaszon. A katolikus—görögkeleti egyesülés előmozdítására létrehozott vegyesbizottság megkezdte működését. Megtörtént a bizottság összeállítása. Mindegyik egyház 30— 30 tagot küld a vegyesbizottságba. Ortodox részről tagja lesz a testületnek minden pátriárka és minden úgynevezett autokefál egyház vezetője. Katolikus részről öt kardinális vesz részt a munkában. Ezek a következők: Willebrands bíboros, Utrecht érseke, egyben a keresztény egység kongregációjának a titkára; William Wakefield Baum bíboros, Washington érseke; Hume kardinális, westminsteri érsek; Joseph Ratzinger bíboros, München-Freising érseke; és a marseilles-i érsek, Etchegaray kardinális. Megemlítendő, hogy a 30 tagú katolikus komiténak tagja Jakab Antal, gyulafehérvári segédpüspök, valamint Alfred Pichler, Banjaluka püspöke. Természetesen számos keleti katolikus főpap is részt vesz a munkában, például a beiruti, athéni érsek stb. Osztrák főpap Prágában Dr. Franz Jachym érsek, bécsi koadjutor nemrégiben Prágában járt, és meglátogatta Tomasek bíboros, prágai érseket. Jachym már tavaly húsvétkor Prágába akart utazni, Tomasek beiktatására, de a csehszlovák hatóságok megtagadták a beutazási vízumot azzal a különös indokolással, hogy a prágai érseknek bizonyára nem volna ideje foglalkozni a bécsi érsekkel, így Jachym csak most látogathatott el a Hradzsinban székelő cseh főpaphoz, és azzal az örvendetes hírrel tért vissza, hogy Tomasek egészsége teljesen helyreállt. A nyár folyamán ugyanis a 80 éves főpap rendkívül gyenge egészségi állapotban volt. Nyugati valutáért mindent A U. S. & World Report december 10-i számában olvashatunk arról, hogy a karácsonyi képeslapgyártó országok táborához az ateista Szovjetunió is csatlakozott. Az oroszok három centért adják a képeslap 1k darabját, s ez az ár messze alatta marad a nyugati cégek árainak, következésképpen jelentős üzletet bonyolítanak le az olcsó termékkel. Az oroszok már tavaly is piacra dobtakAngliában karácsonyi képeslapokat, de azokból csak néhány darabot sikerült eladni, mivel az üdvözlőlapodra nyomtatták: „Készült Oroszországban”. Az idén már tanultak az elvtársak a tavalyi kudarcból: a kéne lapokon sehol sem tüntették fel, hogy azokről készültek. A képeslapokon ilyen és hasonlók vannak: „Az első karácsonykor Betlehemben ...ejtett gyermek adjon neked soha el nem múlni,. ,e örömöt és szeretetet!” L et’ Anglia évenként 100 millió dolláros réssel dolgozik a képeslapgyártás és -árusítás ?Vestén. A jelek szerint ennek az összegnek 10 s^.^ teruleaz oroszok kapják, akik kemény nyugati Vjt., ^ mindenre hajlandók. Még szentképek nyomo^iUta^rt:: _____________________________________ _58 ára is.