Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1980 (87. évfolyam, 1-50. szám)
1980-01-13 / 2. szám
Rovatvezető: Bátori János A Honvéd az őszi első Az utolsó őszi forduló eredményei: HONVÉD—ZALAEGERSZEG 1—1; BÉKÉSCSABA—SZÉKESFEHÉRVÁR 5-1- DIÓSGYŐR—SALGÓTARJÁN 1—2; ÚJPESTI DÓZSA—PÉCSI MSC 3—2; PÉCSI VSK—VOLÁN 0—0; MTK-VM—VASAS 2—1; FERENCVÁROS—DEBRECEN 3—1; VIDEOTON—TATABÁNYA 2—1; DUNAÚJVÁROS—RÁBA ETO 3—0. A BAJNOKSÁG ŐSZI VÉGEREDMÉNYE: 1. Honvéd 179 5 3 29—20 23 2. Ferencváros 178 6 3 36—23 22 3. Vasas 178 5 4 38—27 21 4. Videoton 179 3 5 35—29 21 5. Zalaegerszeg 178 5 4 28—22 21 6. Újpesti Dózsa 178 3 6 38—35 19 7. Tatabánya 177 4 6 27 23 18 8. MTK-VM 176 6 5 28—26 18 9. Békéscsaba 176 6 5 28—27 18 10. Rába ETO 178 2 7 29—32 18 11. Debrecen 175 6 6 24—23 16 12. Pécsi MSC 175 5 7 27—22 15 13. Diósgyőr 177 1 9 21—22 15 14. Székesfehérvár 174 6 7 18—31 14 15. Dunaújváros 174 5 8 24—29 13 16. Volán 174 5 8 19—31 13 17. Salgótarján 172 8 7 18—26 12 18. Pécsi VSK 172 5 10 16—359 Magyar történelmi anekdoták Mátyás két szövetségese Amikor Mátyás király 1485-ben Bécset ostromolta, seregei nyugtalankodni kezdtek. — Sose búsuljatok! Van nekem a várban két hű szövetségesem, akik nemsokára kezünkre játsszák Bécset! — biztatta őket a király. Amikor tudni akarták, kik lennének azok, így folytatta: — Az egyiket Éhségnek, a másikat Lázadásnak hívják. Nem telt bele egy hét, s Bécs az övé volt. „Kis!” A cinkotai kántor, amidőn Mátyás egy ízben nem mint „Mátyás diák”, hanem mint diadalmas király ment ki Cinkotára, a templom előtt sorba állította az iskolásgyerekeket, s ezt a máig fennmaradt verset énekeltette velük, amelyet az időben fújt utoljára lelkesen Pest- Buda népe, amikor királlyá választották Mátyást. Mátyást mostan választotta Mind ez ország királyságra, Mert ezt adta Isten nékünk Mennyországból oltalmunkra. .. Azért mi is választottunk, Mint Istennek ajándékát, Kiért isten dicsértessék És örökké mondjuk: Ámen! Az igazságos királynak igen megtetszett a nén szeretetének ez a megnyilvánulása, s ezért odaszólt a kántornak diákul: — Bis! — Mit tesz az, hogy: bis? — kérdezte a kántor. — Azt teszi, hogy: még egyszer .. A kántor erre a lurkókkal még egyszer elénekeltette a nótát, mire a király egy fényes aranyat nyomott a markába. A furfangos kántor azonban odatartotta a másik tenyerét is: ----Bis! A választható halálnem Mátyás király egyszer egy gonosztevőt ítélt halálra. Kegyelemből azonban megengedte, hogy halála nemét maga választhassa meg. A bűnös összetette a kezét: Kegyelmes fejedelem, ha már megengedted, hogy halálom nemét magam választhassam meg, engedd meg azt is, hogy végelgyengülésben haljak meg! A kegcsepíténi Benedek Elek-könyv Odahaza és külföldön élő magyar könyvbarátok között egyaránt szenzációt keltett az a bejelentés, miszerint Budapesten — a háború óta először — kiadják Benedek Elek: Édes anyaföldem! című páratlan szépségű munkáját. A nagy székely nem tartozik a kommunizmus kegyeltjei közé, s eddig csupán gyermekeknek szóló meséskönyvei jelenhettek meg. A hír igaznak bizonyult. Az író halálának ötvenedik évfordulójára a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában megjelent az Édes anyaföldem! DE CSAK AZ ELSŐ KÖTET! Mint teljes, önálló munka, amelynek sose volt folytatása. Pedig a második kötet a fontosabb, amely az első háború utáni állapotokat ábrázolja. A komunizmus művelődéspolitikájában cseppet sem szokatlan eljárást az előszóban így magyarázzák: „ a második kötetet sokkal erősebben átszövik az akkori időszerű országos politikai problémák és személyi vonatkozások, semhogy új kiadása időszerű lenne.” Néhány sorral odább: „Az akkori soviniszta kormányzat megnehezítette, sok helyütt lehetetlenné tette a magyar nyelvű oktatást.” És most? Most minden rendben van? Most szabadság van Erdélyben? SZABÓ BALÁZS: A beat nemzedéke Magyarországon II. RÉSZ A beat második nemzedéke a hanyatlás kezdetekor, a nagy változások idejében jelent meg. Közönségévé vált egy zenének, amelyről csak gyalázást és legendákat hallott, legendákat a nagyobb gyermekektől a Beatles virágmintásra festett Rolls Royce-jéről, Presser Gábor „nőiről”, Szörényiékről és az Omega autóról. És gyalázást a szülőktől a hosszú haj, a farmernadrág és az angolos stílus miatt. Bizonytalan információi után ahogy meghallotta a dalt, tudta, neki írták, neki szól, róla szól. Széles körű vita robbant ki akkoriban a Szép lányok, ne sírjatok című film körül. Mészáros Márta rendező fiatalokról készített filmet, akik beköltöznek egy üres, romos bérházba, és ott barátnőikkel jól érzik magukat. Nagy szerepe van a filmben az Illés-együttes zenéjének. Sok kérdést már megoldottunk, nem volt soha ilyen jó dolgunk. Mégis, az ember néha érzi, bosszantó, hogy sehol egy kégli. Azt mondom — megértheted —, keresünk egy jó kis helyet. Ahol a szomszéd elvisel, s nem szól ránk a házmester. És ahogy ezt a nekünk nagyszerű filmet néztük, odasúgja az ismerős jegyszedő néni: vigyázzunk, mert sok rendőr van, figyelik, hogyan reagálunk. A filmet aztán a hivatalos kritika rendkívül levágta, nem is vetítik tovább, de még akkoriban fesztiváldíjat kapott Cannesban. Mindenesetre ez már könnyebb időszak volt a beatet játszók és hallgatók számára. Az új gazdasági mechanizmussal járó szabadabb légkör kedvezett nekik, a tiltottból a megtűrt kategóriába kerültek át, felismerték a lemezpiac, bül- és belföldi turnék bevételi lehetőségeit, és elhitték, hogy a beat nem rendszerellenes, csak javítani akar rajta. Éppen ekkor jött váratlanul a hír: felbomlott egy sor nagy együttes. Ahogy nyugaton feloszlott a Beatles, a Meddle of the Road, visszavonult Elvis Presley, Bob Dylan, úgy Magyarországon is éreztette a hatását a diák- és hippimozgalmak csődje. Az egyetemi barikádokat elhagyták védőik, jó állásokat kaptak, vagy belehaltak a kábítószeres mámorba. Magyarországon is hasonló játszódott le, habár a kezdeti időkben nehezen rajzolódott ki a jövő. A legendás Illés-együttesből a Tolcsvay-zenekarral ötvöződve megalakult a Fonográf, a Hungáriából és a Metróból a Lokomotiv GT, és változások történtek egy éven belül csaknem minden zenekarnál. Felbomlott a beat, discomuzsikára, countryra, és akik körülbelül folytatták a beatlesi hagyományokat, azokat popzenészeknek hívták. Ekkor már nem volt szó lázongásról, nyugatmajmolásról. Olyan színvonalra került a magyar beatzene (hogy ne menjünk bele a névháborúba), hogy kénytelen volt mindenki belátni demokratizmusát, zenei és tartalmi mondanivalóját, elkötelezett jövőformáló hatását. Pedig a legjobb dalok alig jutottak el a közönséghez. Koncz Zsuzsa öt nagy lemezét a boltokba kerülés után hamarosan bevonták. Utána rögtön megjelent a 6. nagylemez, de erről (bár egyébként egyezett az előzővel) hiányzott néhány dal. Pl. a Dal egy fiatal költő emlékére: Gondold el, ha most is élne, hányan követnék a szellemét. Gondold el, ha most is élne, hányan támadnának haraggal reá. Jelkép lett a név, de forró fejét ködbe vésve láthatod sok íróasztalon. Gondold el, ha most is élne, milyen csendben hallgatnánk a verseit. Olyan fiataloknak volt ez a tisztelgése 1848 hősei előtt, akiket 1973-ban és 1974-ben a pesti Petőfi-szobornál vertek a rendőrök, akiket spiclikkel, drótkerítéssel és géppisztollyal tartanak fogva. S a nemzedék válasza a következő dal is: Ha én kapu volnék mindig nyitva állnék, akárhonnan jönne, bárkit beengednék. Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött.? Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött. Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék, hogy az egész világ láthatóvá váljék. Megértő szemekkel átnéznének rajtam, akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam. Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék, minden áldott este fényben megfürödnék. És ha engem egyszer lánckerék taposna, alattam a föld is sírva beomolna. Ha én zászló volnék sohasem lobognék, mindenféle szélnek ellensége volnék. Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének, s nem lennék játéka mindenféle szélnek. Ez volt hát a válasz a gumibotokra, a KISZ- re, a kommunista szombatokra, 56 elfeledtetésére, különböző testvéri kötelékünkre, a nyugati levélcenzúrára és sok-sok olyan „apróságra”, amit röviden a kommunista Magyarországnak nevezhetünk. „Az első beatzenész már negyven éves” — énekli Sztevanovits Dusán (akinek bátyja, Zorán volt talán az első beatzenész), és tényleg, 15 év telt el azóta az emlékezetes kisstadioni koncert óta. Újabb nemzedék nőtt fel, újabb legendákkal, de talán kevesebb céllal. Megkapták amit meg lehet kapni az ismert határokon belül, hordhatnak hosszú halat, farmernadrágot, zsilettpengét pank divat szerint, van Coca Cola és rágógumi, külföldi utak is módjával, kevesebb zaklatás a hatóságoktól, nagy szabadság az irodalomban, művészetben. Hozzá még a lakásvásárlási kedvezmény, jobb fizetés mint az öreg melósnak, ifjúsági törvény, közművelődési törvény, így könnyen érezheti magát egy fiatal, csak bólogatni kell és már a tenyerükön hordozzák. Korrumpálódott a fiatalság? Igen, úgy néz ki, ez történt. Fonográfok szólógitárosa így énekel: Én már látom, a sok mesét elhitted, és úgy kérlek, hogy egyszer majd hallgass meg. Mikor útnak indulsz, minden még oly szép, hidd el, másként érzel, hogyha már véget ért. VÉGE Borús gondolatok 1080 küszöbén (Folytatás az 1. oldalról) esetleneknek. Akkor meg kiderül, hogy a 49 túszból hét hiányzik. Ezt hívják idegeken való zongorázásnak, amely módszerrel a mi vezetőinknél edzettebb legényeket is ki lehet készíteni. A legszomorúbb az, hogy Amerika, a világ első hatalma végképp kiengedett a kezéből minden kezdeményezést; politikusai félve lesik, hogy mi lesz a következő iráni lépés. Hál itt a történelmi nagyság? Mit tett hasonló esetekben Róma, amihez sok merész ember hasonlítja az Egyesült Államokat? Pedig Jugurtha és Mithridates voltak akkora fenegyerekek, mint Homeini! Persze, a római szenátusban nem Teddy Kennedy és társai ültek, a kormányrudat meg nem Jimmy Carter méretű férfiak tartották kézben. Tragikus, hogy ezt a jobb sorsra érdemes országot, történelmének egyik legválságosabb szakában dilettánsok, történelmi analfabéták vezetik, akik soraiban — a napi sajtó tanulsága szerint — olyan férfiak is ülnek, akikre a megvesztegethetetlen Robespierre kabátját bajosan lehetne ráadni. Az 1980-as év ebben az államvezetésben aligha fog lényeges változást hozni! Közben a Szovjetunió kárörömmel várja, lesi az alkalmat, hogy az Egyesült Államokat megalázó Irán háta mögött mikor sütheti meg a saját, olajban főtt pecsenyéjét.A"Ferzáá"-öböl blokádjától túl sokat várni nem lehet; ez Irakot is elzárná, amiből nem sok jó származnék. Fontosabb az, hogy a Szovjetunió nem engedné ki a kezéből ezt a váratlanul jött, remek alkalmat, hogy Irán segítségével minden nagyobb megerőltetés nélkül sakkban tarthatja Amerikát; nem is fogja Irán kiéheztetését elnézni, ha kell, saját népeinek éheztetése árán is fog Iránnak élmiszert adni, minden valószínűség szerint abból a gabonába’, amit az Egyesült Államoktól hozamra vásárolt. Ilyen tehetséges politikai vezetés mellett — bármily nevetségesen hangozzék is — a véletlennek döntő szerep juthat. Az a bizonyos banánhéj a térképre csöppent tintafolt stb. Az ún „buták szerencséje” akárhányszor volt már történelemalakító tényező. Az Úr igencsak kedvelheti a részegeket és butákat; egyrészt igen sokat teremtett belőlük, másrészt átsegíti őket olyan bajokon, amikben az átlagember nyakát szegi. Gondoljuk el, hogy Hormini valami módon meghal, és utódja egy gyenge fickó; persze, ennek az ellenkezője is lehetséges. Vagy: a kurdok nekünk szívességet tesznek, fellázadnak, és megdöntik Homeini uralmát. Amíg milyenekrevárunk, a Szovjetunió erősen kiépíti afganisztáni haderejét. Elvégre itt is történhet csoda — egy orosz „Vietnam”. Végtére is a hinduk állítják, hogy „a kobra mérgétől és az afgánok bosszújától rettegni kell”. Sajnos, Afganisztán messze van innen, bár ha közel lenne, Amerika akkor se tenne érte semmit. Az embernek önkéntelenül is Budapest, 1956 jut az eszébe. A vitéz afgán népet az orosz túlerő előbb-utóbb leveri, mert ezt az orosz „vietnami” háborút nem McNamarák fogják vezetni, s Kennedy meg Jane Fonda sem fogja aláaknázni; ezt a háborút képzett katonák fogják irányítani, mégpedig kíméletlenül; szóval: nem lesz belőle Vietnam. Az bizonyos, hogy az afganisztáni győzelem és a rá következő szokásos tisztogatás semmiképpen sem fogja emelni a Szovjetunió népszerűségét az iszlám világában, beleértve azt a kb. 52 millió muzulmánt is, akik szovjet alattvalók. E körülményt egy talpraesett amerikai külpolitika a saját hasznára aknázhatná ki, de hol van ez az ügyes külpolitika? Ha még ehhez hozzájárulna Izrael támogatásának csökkentése, az egyetemes muzulmán rokonszenv nagyobb mértékben fordulna Amerika felé. Ilyesmiről, persze, szó sem lehet; előbb megy az USA tönkre, minthogy ilyesmit cselekedjék. Pedig az idő sürget. Jelek mutatnak arra, hogy az iráni példa Szaúd-Arábiában könnyen megismétlődhet. Akkor pedig Amerika lehúzhatja a redőnyt: megkísérelheti az olajforrások megszállását, e lépés következményei azonban kiszámíthatatlanul veszélesek! Bár nem lehet kizárni, mégis, Irán orosz megszállásának a fényűzését a Szovjetunió nehezen engedhetné meg magának. Eléggé kellemetlen lesz neki az afgán kérdés felszámolása és kimagyarázása a muzulmán világ előtt. Az iráni piszkos munka elvégzését alighanem a Szovjetunióban kiképzett iráni kommunistákra fogja bízni. No és mit csinál ezalatt Amerika? Erre nehéz felelni. Legutóbbi megnyugtató újsághírekszerint izraeli küldöttség jön ide: célja, hogy a szokásos évi, több billiós tartásdíjat ne csökkentsék, inkább emeljék. Természetesen Amerika továbbra is támogatni fogja azt a néhány arab államfőt, akiknek lassan kitelik az esztendejük saját hazájukban. Sok már úgyse maradt belőlük, majd idejönnek szanatóriumi kezelésre. Elvégre is mi előkelők vagyunk, sahhal, királyokkal parolázunk — mezítlábas népeik megnyerését pedig átengedjük a Szovjetuniónak. A hiba ott volt, hogy eme uralkodók fenntartás nélkül kiszolgálták az USA politikáját, míg népeik megnyeréséhez Amerika közel-keleti politikájának 180 fokos irányváltoztatására lett volna szükség, ettől pedig Allah óvjon minden amerikai elnököt és jámbor szenátort! Pedig talán még most sem lenne késő!? Carter választási propagandaszólamai között annak idején sűrűn szerepelt a „lack of leadership”, magyarán a vezetésre termett politikusok teljes hiánya, ami a valóságnak meg is felelt. Ez a helyzet ma is változatlanul fennál, mindössze csak a személyeket cserélték ki. Szegény elnökünk és a vezetői rátermettség oly messze estek egymástól, mint Makó attól a bizonyos közel-keleti várostól. Szelíd baptista elvekkel ily viharban hajót kormányozni nem lehet — de még Moszkvával társasjátékot játszani sem! Ide most legalábbis Julius Cézár erős keze, Talleyrand és Metternich politikai rafinériájával párosulva lenne kívánatos. Harmincöt év teljesen elrontott politikája most hozza meg a gyümölcsét. 1980 nem a legjobb előjelek között indul, optimizmusra kevés okunk van, hacsak a „deus ex machina” nem segít! OLVASSA ÉS TERJESSZE A KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJÁT! KÉSZÜLŐBEN VAN II. János Pál pápa magyar nyelvű életrajza a VASÁRNAP kiadásában Mihályi Gilbert és Dunai Ákos szerkesztésében AZ AMERIKAI MAGYAR KATOLIKUS EGYLET biztosítja életét. Születésének napjától 60 éves koráig válthat ki életbiztosítási kötvényeket. Életbiztosítási terveivel keresse fel az AMERIKAI MAGYAR KATOLIKUS EGYLET-et. A legnagyobb magyar és katolikus testvérsegítő biztosító, amelyet 1894-ben éppen azért alapítottak amerikai magyar katolikusok, hogy egymást biztosítva és segítve harcoljanak a bizonytalanság veszélyei ellen. Biztosítsa a maga és szerettei életét az AMERIKAI MAGYAR KATOLIKUS EGYLET-nél. Látogassa meg irodánkat és beszélje meg velünk biztosítási problémáit. Vagy érdeklődjék levélben. Irodájának címe: AMERICAN HUNGARIAN CATHOLIC SOCIETY 11800 Shaker Boulevard, Cleveland, Ohio 44120. Telefonon is szívesen adunk tájékoztatást. Telefonszámunk (216) 491-8550.