Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1980 (87. évfolyam, 1-50. szám)
1980-01-06 / 1. szám
1980. január 6. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Kufstein szelleme ma is kisért Ausztriában Nem mindennapi hír rázta fel az osztrák népet, miután ez év tavaszán a hírhedt Behördenschlamperei következtében egy magyar fiatalember csaknem életét vesztette. Történt ugyanis, hogy Höchst, vorarlbergi község fogdájában egy félig éhenhalt embert fedeztek fel. Ausztria „szocialista” csendőrségének feledékenységéből egy teljesen ártatlan hazánkfia, a 18 éves Mihavecz András tizenhúszév napot kényszerült étlen-szomjan a zárkául szolgáló nyirkos, fűtetlen és ablaktalan föld alatti odúban tölteni. Életben maradását annak a rendészeti közegnek köszönheti, aki 18 nap múltán véletlenül benézett honfitársunk elhagyott kamrájába. El-, képzelhető az a rémület, amit a csonttá bőrré lesoványodott „fogoly” megpillantása váltott ki az illetőből. Orvosi vélemény szerint Mihavecz életben maradása isteni csodával határos. Ti. az orvosi tudomány egyetlen olyan emberről sem tud, aki kenyér és víz nélkül 18 napot túlélt volna. Fiatal honfitársunk tehát akaratlanul is „világrekordot” állított fel. Amint aggódó édesanyjának a kórházi ágyon elmesélte, az idő folyását csak a hatodik napig tudta számon tartani. Vaksötét tömlöcének kilátástalanságában kétségbeesve állapította meg, hogy „ezek most megfeledkeztek rólam”. A húsvéti harangok feltámadást z -"p 1-rng’i volt számára a külvilág utolsó üzenete. Azon túl időt jelző érzékei teljesen eltompultak. Egyébként megmaradásának biológiai feltételeit rendkívül erős testalkatával magyarázzák. Ugyanis téves letartóztatásakor a 180 cm magas Mihavecz András súlya 78 kg volt, amelyből a 18 napos kényszerkoplalás folytán 24 kilót veszített. Joggal kérdezhetjük, hogyan történhetett ez a 20. század vége felé? Szándékosság, hanyag- ság, vagy mindkettő közreműködött-e? A hoszszadalmas hivatalos vizsgálat eredményének hiányában is könnyen megállapíthatjuk, hogy egyesek súlyos mulasztást követtek el, könnyel-műen játszva a hatalmukba került ember éle-tével. Szerintem annak a hagyományos magyar- gyűlöletnek is köze lehetett az ügyhöz, amely szinte velük született tulajdonsága az osztrákoknak. Eme állítást személyes tapasztalataim is. •igazolni látszanak. Az összeomlást követő' idők ben mint a brit hadbíróság tolmácsa is gyűjthettem idevonatkozó szomorú adatokat. Helyszűke miatt nem vonhatok párhuzamot az emberöltő előtti és mostani esetek között. Tény, hogy Mihaveczet közúti baleset alkalmával, tévedésből a gépkocsivezető helyett, mint ártatlan társutast, kihallgatás nélkül tartóztatták le és zárták be. A tényállás ilyen rövid ismeretében is nyilvánvaló a kétrendbeli, legszembetűnőbb mulasztás: 1. Ha már tévesen letartóztattak valakit, miért nem jöttek rá vétkes hibájukra 3 napon belül? 2. Az ártatlanul fogdába vetett személyről miért feledkeztek meg? Talán nem volt kéznél valamiféle írószerszám az adatfelvételhez? Ugyan mivel töltötték az idejüket az illetékesek 18 napon át? Egyiküknek sem jutott eszébe átnézni a letartóztatottak névsorát, vagy gondoskodni a fogolyról? Talán soha sem kapunk kielégítő feleletet ezekre a kérdésekre, mert az agyonszocializált osztrák rendszer egy magyar miatt — az igazzat feltárva — nem fogja elmarasztalni hatós sági közegeit. Ennek a jellegzetes osztrák „kézmosásnak” imigyen ad kifejezést egy bécsi sajtóhang: „Most sajnálkoznak hivatalos részről a kínos ügy miatt. Vizsgálatot fognak elrendelni, tények után fognak kutatni stb. ” A tárgyilagosság megköveteli annak említését, hogy a független osztrák sajtó nemcsak oldalas cikkek, hanem külön kommentárok formájában is felháborodással tárgyalta az ügyet. Egyik ilyen ostorozó rovat Der Balkan Hintermarlberg címen felteszi az erkölcsi kérdést: „Vajon ennek a fiatalembernek előbb nyomorultan el kellett volna pusztulnia, hogy Vorarlberg csendőrparancsnoka végre intézkedjék?” Majd keserűen rántja le a leplet a kétszínűségről: „Egyre panaszkodunk a déli országok fogdáiban uralkodó ún. balkáni állapotok miatt, sőt, ez a vád hangos kiáltássá válik, ha éppenséggel egy osztrákot zárnak be.” A további híradások nyomán az is kitűnik, hogy ugyanazon tartomány Dornbirn nevű városkájában két évvel ezelőtt ugyancsak ártatlanul, a rácsok mögé taszított országúti társutas a róla hanyagul megfeledkezőket ágyának meggyújtásával figyelmeztette. Megmenekült az éhhaláltól, de orcája a felismerhetetlenségig összeégett. És most megint a múltba kanyarodva, a történelem fényénél fel kell idézzem az igazságszolgáltatás körébe vágó hagyományos osztrák embertelenségeket. A szabadságvesztésre ítélt magyar politikai áldozatokat Kufstein, Bécsújhely stb. várbörtöneinek mélyén néha évtizedekig ,vasra verve kínozták. Nemzeti nagyjaink közismert rabsága mellé egy kevésbé ismertet sorolok ,emlékeztetőül. A jogtalanul kivégzett templomépítő, Nádasdy Ferenc országbíró egyik azonos nevű kései utóda, mint állami fogoly 40 évig raboskodott a gráci Várhegyen. Kiszabadulásakor (1796) a tömlöc közelében leült pihenni. Merengése közben ott, a börtöntorony árnyékában érte a halál. Nem bírta elviselni a hihetetlennek tűnő szabadságot, a stájer hegyek éltető levegőjét. Dabas R. dr. Az erkölcs két tűz között (Folytatás az 1. oldalról) is jelentkezett, akit egyes kútfők súlyos bűncselekménnyel vádolnak, mely az emberi erkölcs alapelveit nélkülözi. A Nyugat egyes országaiban a valláson alapuló erkölcstan ismeretlen. A fiatal generációnak nemcsak erkölcsi elvei nincsenek, de az apáik által felállított erkölcsi dogmákat is visszautasítják, s milliók élnek a semmiben és a semminek. Már nemcsak az egyetemek, de a középiskolák, lassan az elemi iskolák is szex- és kábítószertanon épülnek fel, s a becsületet, vagy az erkölcsnek nevezett kereteket beteges gátlásokként tartják nyilván. Ilyen nyugati képbe lép bele az iszlám. Ismael R al Farqi iszlámszakos professzor (Islam and the Tehran Hostages című könyvében) állítja, hogy az iszlám, benne Irán is, a nyugati civilizáció és erkölcsei (erkölcstelensége) áldozata. Az iszlámnak nem kell a főleg komfortban megnyilatkozó, kizárólag dollárral mért, vásárolható vagy eladó erkölcs; a Nyugat az iszlámoknak olajukért emberirtó hadi gépeket, a tömeg számára felesleges luxust, italt, szexet és afféléket szállított, melyek az iszlám speciális erkölcsi világát felforgatták. Ugyanakkor azonban Robert Stephens (Moral crisis in the Muslim World című értekezésében) arra figyelmeztet, hogy a fenti képből sok minden kimaradt. A 800 milliónak emlegetett iszlámból sok millió nem gyakorló iszlám a Közel- Keleten élők közül, mint az elvándoroltak közül. (Legalább 40 országban élnek iszlámok, csak Angliában legalább egymillió.) Ezek a vallást nem gyakorlók azt hirdetik, hogy az iszlám erkölcsök sántítanak (pl. a női egyenjogok teljes megtagadása, még számtalan helyen a többnejűség, a kegyetlen koráni igazságszolgáltatás, a középkori életmód, a nők öltözködése stb.). Kétségbevonják azt is, hogy a Kemal Atatürk vagy a sah féle modernizálás (különösen ha lassúbb ütemű lett volna) ártana vagy zavart okozott volna az iszlám közösségben. A pápa, mint a kereszténységnek és erkölcseinek hivatalos földi követe mind a négy fenti tükörből felmérve a helyzetet, nagy feladat előtt áll, amikor a jelenkor legsúlyosabb és legégetőbb problémáját, az erkölcsöt akarja régi nemes értelmében visszaplántálni nemcsak az emberi szívekbe, de a mindennapi életbe is. Mert valljuk be: a Nyugat lezüllött; a folyamat nem alulról felfelé történt, hanem felülről lefelé. Az erkölcs legmagasztosabbja a szentek példájában kulminál. Ezt a modern civilizáció leértékelte. Úgy is néz ki a 20. század és erkölcse. Minden komfortos, modern, és atomra jár. Az atom füstje fogja eltüntetni a modern világ által még meghagyott erkölcsmaradványokat is. Az iszlám világ koráni erkölcseit nem lehet a nyugati világra átszabni, de úgy néz ki az egyszerűség alkalmazható nemességéből fel lehetne frissíteni erkölcseink még fellelhető maradványait. A keleti ortodox egyház és a római egyház találkozása az iszlámmal meg kell nyissa a kapukat az eddig zárt két világ között, s utat kell találni — a pápa igéinek megfelelően— „a nemesebb erkölcsök közös művelésére”, mert közeleg a 24. óra. DR. SZAKÁTS ISTVÁNNÉ: « Havazás*’ írásom címét a német televíziótól kölcsönzöm. Az 1979. november 2-án a ZDF hullámhosszon, esti műsor keretében levetített, német szinkron úton „Schneefall” címmel ellátott magyar film éléről, — a bonni és jelen hazai kormány által kiépített kultúrcsere révén. Tagadhatatlan, hogy a „nyitott, tágabb térkezelés”, amint az meghirdettetett, nemcsak a politika, de a kultúrcsere mezőnyén is egyoldalas, minthogy epikus folyamatának, csak a meder egyik oldalán van „sodrása”. Tény, hogy a forgatókönyv írója, a film rendezője, a zenei aláfestés, a színészek karaktereket megtestesítő játéka, a látvány kifejező ereje a magyar tehetséget mutatja, minthogy gárdája ezúttal azoknak fiatali sorából való. Hibája, valótlanságra épített meséje! Ezért vált ki döbbenetet és fájdalmat az igazság tudatában emlékező magyarban, hiszen a darab „történelmi” lényege, központi hatásos jelenetei ellenkeznek az igazság, tiszta látás, tiszta forrás kötelező sarktételével. Döbbenetes, amikor a magyar katona, fenti esetben a második világháború Tatár-hágót védett határvadászainak történelmi szerepét, érdemét, hazájáért hősi helytállását viszi, igazsággal ellentétesen, egy idegen, ezúttal a német nép képernyőjére. Ez pedig a hiánya a magyar tisztességnek! vezérfonala a határvadászőrs kegyetlensége. Az őrmester, aki cinikus, büszke mosollyal mutogatja a fegyverére karcolt, egy-egy emberélet kioltását örökítő jelzetet. Közben, bizonyosan a „hitelesség” végett, beleszöve a szövegbe Hajmáskér is. Újabb közjáték. Vézna, szegény ember feleségével és pár esztendős kisfiával együtt kerül az őrs parancsnoka, főhadnagya elé. A kis családinak nincsen igazolópapírja. A havasról indultak el a biztonságosabb falvak felé. És, íme, nincs könyörület, lelkiismereti kérdés, csak a felcsattanó durva hang: Agyonlőni! Dörren a fegyver, a vézna ember úgy terül a földre, mint ahogyan az őszi levél siklik le a fáról. A fegyver hangját felkapja a szél, visszhangot kiált a szikla. Két katona már ássa a gödröt, ahová behajítják. Pereg a kép a fényképezés törvénye szerint. Káprázatos Kárpát-tájék, sötét fenyvesek, ezüst törzsű bükkök, napfény... A malom előtt két félmeztelen nő: napoznak. Nők, az elhangzott tkagar, cinikus mondat szerint?... S már az esti felvétel, égen a rebbenő fényű csillagok, malonyereszére aggatott lampionok, hangos mulatozás, zene, italozás. Az épület hátsó traktusában , pár megkötözött rab, kőhajításnyira, a földben, a vézna ember. Az egyik „napozó”, gyönyörű nagyasszony, díszmagyarban járja a csárdást... Hiszen a film ma tömegterelő, politikai eszköz, nem az a célja, hogy valamely történésről igaz képet nyújtson, hanem, hogy a mese megfelelő tálalásával azt a nézetet vigye vászonra, amelyik a hatalmi célok struktúrájának a legmegfelelőbb. Ezen a vágányon a jámbor néző szellemi terelése, melyben az igazság, erények elsorvadnak. Fájdalmas, amikor a vérünkből való fiatalok, a kétségtelenül alkotni, élni, érvényesülni vágyó tehetségesek, az ügyeskedések, a lehetőségek, a boldogulásuk hamisan elképzelt mentőövébe kapaszkodva, felejtik az igazság felismerésének, megvallásának képességét, tiszta forrását. A szóban forgó film cselekményének színhelye a Tatár-hágó, az ezeréves magyar határvonal erdőrengetege, egyik völgyében a régi malom épülete s környéke. A darab központi alakja, bizonyos Márton nevű, még a Kárpátok határvonulatán túli frontról megszökött katona, aki szökése közben megöli egyik bajtársát. Az ő alakjában adódik a „bátor” ember! Szökik az irdatlan erdőrengetegen át abba a faluba, ahol a nagyanyja él. Útja közben találkozik — a darab szerinti — lengyel partizán nővel, akinek fegyverei vannak. Tőle kapja a revolvert, melyet egyelőre egy sziklaodúba rejt. Leér a faluba, ahová egy pásztor juttatja a hírt, látta a hegyen bújkáló embert, Márton apját, aki másfél esztendővel ezelőtt szökött meg az alajkulatától valahonnan a Don mellől. Fiú és nagyanya elindulnak, hogy megkerítsék. Rá reteszelik kutyájukra az ajtót. Márton kezében balra. Fordulat, mindketten a határvédő őrs főhadnagya elé kerülnek. Vallatás. Következik a nagyanya ügyes védekezése, csak gombát gyűjtenek az erdőben. Mellé Márton folyékonyan gördülő hazugsága, miszerint az apja hősi halált halt a messzi orosz fronton, ő maga kéthetes szabadságát töltő katona, harctéren megbizonyított tettei jutalmául. Ezúttal megmenekülnek, bár a filmet átszövő jelenetek Mint a forgószínpad jelenetei: Márton már újra a hágón. A pisztolyt szedi elő a sziklaüregből. Az őrs elfogja, vallatás, honnan a fegyver? Válasz: az erdőben találta, s hogy mentse magát, készségesen vezeti őreit abba a pagonyba, ahol a bújkáló partizánlánynak a koronájában fennakadt ejtőernyője függ. Kísérik le, a malom irányába, az időközben kézre került katonaszökevénnyel, Márton apjával együtt. Menet, a sziklás, omladékos terepen, kőről kőre szökellve. Az elfogottak, mögöttük a két fegyveres katona. Villámgyors fordulat: Márton gáncsot vet a mögötte haladó őrnek. Dulakodás, küzdelem, ő egyedül kerül ki élve. Magához ragadja a halott katonák fegyvereit, a malomhoz oson, és kellő pillanatban halomra lövi a házban levőket. íme a bátor ember! Zárójelenet: Varjúsereg surran, szürke, tarajos felhők a láthatáron. Szél tépdesi a fákat, hirtelen zúdul a völgyre az első hó. Fehérbe vonja az egész Tatár-hágót. Havazás.. . Epilógus: filmnek, színháznak, írásnak a gondolat ad indítékot. A gondolatnak a tiszta eszme ad értelmet. Ennek sarkköve: az igazság. Nem hajlítható, nem mesterkedik sem megalkuvással, sem ügyeskedéssel, sem az érvényesülés rossz vágányú mentőövébe kapaszkodva, így, amennyiben a tiszta látás útján halad. Bizonyos, ha a hangzatos „kultúrcsere” epikus folyamatának nemcsak a meder egyik oldalán lenne sodrása, ha a film megalkotói nem a hamis tanok járomszalagán vetítenék a Tatárhágón vérben, vasban, becsületben helyt állott magyar katonát; ez a hősöket leértékelő film nem kerülhetett volna a német nép képernyőjére. Ha a rendezők kezébe kerülhetett volna, a való kultúrcsere alapján, a két évtizeddel ezelőtt az argentínai Kárpát Kiadó kiadásában megjelent, a katonái élén a Tatár-hágót védő vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc vezérőrnagy, történelmi és hadászati pontossággal megírt körösrel,as Tatár-hágó visszanéz. Rovatvezető: Bátori János Magyar Zoltán világbajnok A texasi Fort Worthban véget értek az idei tornászvilágbajnokság küzdelmei. Magyar szempontból egyetlen igazi siker született: Magyar Zoltán lólengésben megvédte világbajnoki címét. Az amerikai Thomas lett a második, aki talajon aranyérmet nyert. A lólengés döntője után érdekes szabályvita alakult ki: Szabály, ha a tornász olyan elemet mutat be, amelyet más nem tud, eredetiség címén plusz két tized pont adható. Adható, ha bemutatja, vagyis, ha nem mutatja be, nem adható. Másképp: legfeljebb 9,80-at kaphat tökéletes gyakorlatáért. Lólengésben csak Magyarnak volt eredeti eleme (kettő is). Thomas és a keletnémet Nikolay 9,90-et kapott, pedig nekik nem volt... (Magyar pontozása 9,95 volt.) Minek a szabály, ha nem tartják be? • LABDARÚGÁS Az NB I utolsóelőtti forulója az éllovasok fekete napja volt. A Vasas e heti győzelmével felzárkózott a második helyre, megelőzve a Ferencvárost és a Videotont. A forduló eredményei: DEBRECEN—ÚJPESTI DÓZSA 2—3; TATABÁNYA—DUNAÚJVÁROS 2—0; SZÉKESFEHÉRVÁR—MTK-VM 0—0; SALGÓTARJÁN—BÉKÉSCSABA 1—1; PÉCSI MSC—VIDEOTON 7—1 (?); RÁBA ETO—DIÓSGYŐR 3—1; ZALAEGERSZEG—FERENCVÁROS 3—0; VASAS—PÉCSI VSK 2—1; VOLÁN—HONVÉD 2—1. Az UEFA Kupa visszavágóján az FC Kaiserslautern 6—1 (0—0) arányban legyőzte a Diósgyőrt. A magyar csapat az első félidőben jól tartotta magát, a játék második felében 1—2 állásnál kapott lesgól letörte a diósgyőri gárdát.* Az Európa Kupa nyolcas döntőjébe való jutásért Spanyolország 3—1-re legyőzte Ciprust, és mint a 3. csoport bajnoka, megszerezte az útlevelet az olaszországi döntőbe.★ Az NB II őszi végeredménye. Keleti csoport: 1. Nyíregyháza, 2. Szolnok. — Középcsoport: 1. Csepel, 2. Vasas Izzó. — Nyugati csoport: 1. Kaposvár, 2. Haladás. • VÍZILABDA A vízilabda BEK négyes döntőt a Vasas nyerte. Előző számunkban beszámoltunk első, a Beograd Partizán elleni győzelméről. Második ellenfele a helyi Spandau együttese volt. A Vasas 4:4-es döntetlent ért el. A döntés tehát az utolsó napra maradt. A piros-kékek ellenfele a spanyol Montjuich volt, mely nem tudta megakadályozni a 8:6-os magyar győzelmet. A másik találkozón — a hazaiak legnagyobb szomorúságára — a Beograd Partizán 6:4 arányú győzelmet aratott. A Vasas tehát veretlenül nyerte a tornát. A Ferencváros nyerte a Szuper Kupát Két magyar csapat került tehát a Szuper Kupa döntőjébe: a Ferencváros és a Vasas. Az előre kiírt szabályok értelmében Ljubljanában, december 15-én, szombaton vívták a nagy mérkőzést az olasz Ferri és a jugoszláv Kliszovics bíráskodása mellett. A két csapat összeállítása a következő volt: Ferencváros: dr. Steinmetz — Bálla, Varga, Debreczeni, Udvardy, Wiesner, Szollár. Csere: Fehér, Müller, Kohán. Edző: dr. Mayer Mihály. Vasas: Horváth — Bányai, Krieger, Budavári, Faragó, dr. Csapó, Kenéz. Csere: Gajdossy, Darida. Edző: Rusorán Péter. Nem túl magas színvonalú, de izgalmas, kemény, igazi kupaküzdelmet vívott a két magyar csapat Végeredmény 7:6 a Ferencváros javára. A Szuper Kupát Darko Serenac, a Tempo című lap szerkesztője adta át dr. Steinmetz Jánosnak, a Ferencváros csapatkapitányának. • OLIMPIA Minden olimpiai év előtt árgus szemekkel figyeljük a hazai sporteredményeket, és próbálunk jóslásokba bocsátkozni az esélyeket illetőleg. Az idén — előretekintve a moszkvai olimpiára — nem sok jót tudunk felmutatni. Ha a reális esélyeket nézzük egyelőre csak két aranyéremre esélyes számunk van: Magyar Zoltán tornász, lólengésben, és a magyar vízilabda-válogatott. Idő ugyan még van, de reményeink mindig kevesebbek lesznek. Visszatekintve a múltra, soha ilyen szegényesen nem álltunk ezen a téren. Reméljük azonban, hogy néhány kellemes meglepetéssel szolgálnak élsportolóink Moszkvában. A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA: 1. Honvéd 169 4 3 28—19 22 2. Vasas 168 5 3 37—25 21 3. Ferencváros 167 6 3 33—22 20 4. Zalaegerszeg 168 4 4 27—21 20 5. Videoton 168 3 5 33—28 19 6. Tatabánya 167 4 5 26—21 18 7. Rába ETO 168 2 6 29—29 18 8. Újpesti Dózsa 167 3 6 35—33 17 9. Debrecen 165 6 5 23—20 16 11. Békéscsaba 165 6 5 23—26 16 10. MTK-VM 165 6 5 26—25 16 12. Pécsi MSC 165 5 6 25—19 15 13. Diósgyőr 167 1 8 20—20 15 14. Székesfehérvár 164 6 6 17—20 14 15. Volán 164 4 8 19—31 12 16. Dunaújváros 163 5 8 21—29 11 17. Salgótarján 161 8 7 16—25 10 18. Pécsi VSK 162 4 10 16—358 5. old