Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1981 (88. évfolyam, 1-50. szám)

1981-04-26 / 16. szám

8. oldal DR. SZENTMIKLÓSY ÉLES GÉZA Magyar kommunista fórum az Indiana Egyetemen A külföldi magyarok számá­ra írt magyarországi kommu­nista propaganda kiadvány, a Magyar Hírek, lelkendezve je­lenti be, hogy a Magyar Tu­dományos Akadémia főtitkára és John W. Ryan, az Indiaia Egyetem elnöke egyezményt írtak alá, melynek értelmében közösen 500 000 dolláros ala­pítványt létesítenek egy új magyar tanszék felállítása cél­jából Az alapítvány hozadéka fedezi az 1981-ben felállítandó tanszék költségvetését. Az Indiana Egyetem az új tanszék vezetésére a magyar­­országi történészprofesszort, Ránki Györgyöt kérte fel, aki Sinor Dénes professzor már meglevő bloomingtoni tanszé­kén belül fog működni. Ránki „Hungarológiai köz­ponttá” kívánja tenni tanszé­két, ahol a történelem mellett a hallgatók magyar irodalmi, néprajzi és szociológiai isme­reteket is elsajátíthatnak, egy­idejűleg egy tudományos fó­rumot kíván szervezni magyar­ történet, világtörténet címmel, és ennek keretén belül három korszakot szándékszik érinte­ni: Magyarország és a török birodalom; Magyarország és a Habsburgok; Magyarország és a náci Németország. Az elő­adásokat nyomtatásban is ter­jeszteni kívánja. Arra számí­tunk — mondja Ránki György professzor —, hogy a magyar származású amerikai fiatalo­kat és minden olyan amerikai fiatal, aki érdeklődik a ma­gyar kultúra, a magyar tör­ténelem iránt, megismertethe­tünk a magyarságtudomány gazdag tapasztalataival és ta­nulságaival. Ambiciózus tervek, és még azt sem mondhatjuk, hogy sok sikert kívánunk, mert nem kí­vánhatunk sikert egy olyan tö­rekvéshez, mely a marxizmus­­leninizmus gócpontjává akarja kiépíteni az egyik amerikai egyetemet azért, hogy az ame­rikai ifjúságot megmételyezze azzal az ideológiával, amely, ahol uralomra jutott, hordo­zói mindenütt nemzetgyilkos­ságot követtek el a népfelség­jog nevében, és amely ideoló­giai csődjének szemtanúi va­gyunk. Nem, Ránki elvtárs, mi nem kívánunk sikert, ellenkezőleg, mindent meg fogunk tenni, hogy ön ugyanolyan elbánás­ban részesüljön, mint Arbatov elvtárs, akit az amerikai kül­ügyminisztérium kitessékelt az Egyesült Államokból, meg­tagadva vízumának meghosz­­szabbítását azzal a indokolás­sal, hogy’ nincs meg a kölcsö­nösség a Szovjetunió és Ame­rika között, mert az amerikai diplomaták Moszkvában nem jelenhetnek meg a szovjet kép­ernyőn. Ugyanis a szenzáció­éhes hasznos hülyékként ügy­ködő amerikai hírközlés meg­hívta a Szovjetunió amerikai szakértőjét a trilateralista Bill Meyers műsorára egy kis agy­mosás eszközlésére, nehogy az amerikai nép felébredve, to­vábbra is támogassa a Reagan- Haig külpolitikát. Kézenfekvő volna, ha ebben az ügyben az Amerikai Magyar Szövetség, mint az amerikai magyarság csúcsszervezete, közbenjárna. Időtlen magyar dallamok szerelmese Bartók Béla emlékezete Vancouverben A zenei világ és az egész kultúremberiség ünnepli Bartók Béla magyar zeneszerző születésének századik évfordulóját. Kanada kormánya az 1981-es esztendőt Bartók-évnek nyilvá­nította. Természetesen nemzeti emigrációnk is méltóképpen ki­veszi részét a megemlékezésből. Vancouver magyarsága, az itteni Magyar Mérnökök Szö­vetsége kezdeményezésére életnagyságú bronz mellszobrot ál­lít Bartók Béla emlékére, melyet a University of British Co­lumbia zenei fakultásán helyeznek el. A szobor talapzata an­gol, francia és magyar nyelven a következőket hirdeti mind a jelen-, mind az utókornak: „Bartók Béla 1881—1945. Ezt a szobrot a British Co­lumbiában élő magyarok adományozták a tartomány állam­polgárainak, az 1956-os magyar forradalom 25. évfordulójá­nak esztendejében.” Az emlékmű költségeire a gyűjtés máris szép eredménnyel folyik, és - remélhetőleg - - az áldozathozatalból egyetlen öntudatos B. C.-ban élő magyar sem marad ki. A vancouveri Bartók-ünnepségeket február 1-én műsoros díszvacsora vezette be. Meghívott ünnepi előadónak dr. Éltető Lajos, a Portlandi Egyetem idegen nyelvek tanszékének professzora volt. Közreműkö­dött a Magyar Énekkar Schadl Tamás karnagy vezényletével, a Csárdás Tánccsoport, Simor Beáta tanárnő irányításával, Györy Márta színművésznő énekelt, zongorán kísérte Csa­pó Kia zongoraművész, szavalt Szűcs András színművész. Zon­goraszámokat játszottak: Vaj­na Brigitta és Miklós Jutka. Tamási Miklós költő mondott bevezetőt, Pál Sándor, a Ma­gyar Mérnökök Szövetsége el­nöke, mint főrendező zárta be az ünnepséget. A gazdag mű­sort Pataky András, a British Columbia-i Erdélyi Szövetség főtitkára vezette. Dr. Csapó Imre, a Magyar Társaskör elnöke mutatta be az est ünnepi előadó­ját. Éltető Lajos professzor hétéves korában került el Erdély­ből. Felesége amerikai hölgy, de megtanult magyarul. Három gyermeke tökéletesen beszél magyarul. Éltető professzor a tudós alaposságával, egyben a nagy­szerű előadó közvetlenségével szólott Bartók Béla magyarsá­gáról, emberi kiválóságáról és kivételes művészetéről. Bartók életműve az egész emberiségé, mégis minden rez­dülésében magyar. Nevét egy síkon említik a világ legnagyobb zeneszerzőivel, a modernebbek közt pedig sokak szerint egye­nesen az első helyet foglalja el. Bartókot el nem ismerni annyi, mint magunkat megtagadni. Zenei nyelven mondja el, hogy mi az magyarnak lenni. Sajnos, ifjúkorának első öt állomása ma az elszakított területeken fekszik. Szülőhelye Nagyszentmiklós, ma Sinnicolau Maré, Nagyszöllős Vinogradov, Nagyváradból Oradea lett, Besz­tercéből Bistrita, Pozsonyból Bratislava. Magasabb zenei tanulmányait, a megtisztelő bécsi meghí­vás dacára, Budapesten végezte. Itt barátkozott össze Kodály Zoltánnal. Eleinte csak a régi, kiveszőben levő dallamokat keresték, de látva a faluk népének friss életerejét,­­ a népből újjászülető, művelt Magyarország megteremtésének szánták életüket. Bartók több mint tízezer magyar népdalt és sok más nem­zet dalát fektette kottára. Új skálák, hangösszetételek, ritmu­sok tárultak fel előtte. A klasszikus zenétől elütő új zenenyelv, az új zenenyelvtan. Zeneműveinek száma 661, de lehet, hogy még ennél is több. Legnagyobb alkotásai: a zenekarra írt Concerto, a Diver­timento, Cantata profana, különböző vonósnégyesek, zongora­koncertek, a színpadra írt Csodálatos mandarin, a Fából fara­gott királyfi, a Kékszakállú herceg vára. Legkedvesebbek azonban népdalletétei, valamint a gyermekeknek szánt zon­gora- és hegedűdarabok. Csodálatos tananyag, amelyet a leg­komolyabb művészek is előadnak koncertjeiken. Ki ne élvezné az „Elindultam szép hazámból ”, az „Által mennék én a Tiszán ladikon”, a „Szánt a babám”, meg ehhez hasonló szá­mokat? Bartók zenéje rendkívül igényes. Csak fokozatosan jut­hatunk el teljes átéléséig. Innét van, hogy műkedvelő körök­ben, értékelése körül még mindig viták dúlnak. A zeneszak­­értők azonban már véglegesen kijelölték helyét a legnagyob­bak közt, Mozarttal, Beethovennel egyvonalban. Még a Zeneakadémiáról írta édesanyjának: „Életemnek csak egyetlen célja lehet: Magyarország és a magyar nemzet érdekeit szolgálni.” Ehhez a vezérelvhez tartotta magát mind­halálig. Bartók Bélát nem sajátíthatja el semmiféle rendszer. Bar­tók Béla a magyar népé! Az előadás befejeztével dr. Éltető Lajost és az elhangzot­takon keresztül Bartók Béla művészetét, szűnni nem akaró tapssal ünnepelte a hálás közönség. Lemke Gyula KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA A Szentszék diplomáciai szolgálata II. János Pál pápa beszédet mondott a Pápai Diplomáciai Akadémia növendékei előtt. Például állította Assisi Szent Ferencet, egész egyéniségét, egész lelkületét. Világító példa, — mondotta a Szentatya, mert arra törekedett, hogy az evan­gélium alapján formálódott em­ber legyen; követendő példa még az egyház iránti szenvedé­lyes szeretete, a szegénység melletti radikális tanúságtétele, továbbá a világméretű ember­szeretet, a testvériség iránti ki­állása. Ezek olyan értékek, olyan tulajdonságok, amelyek a pápai diplomáciai képviseletek hor­dozói számára is nélkülözhetet­lenek. A Pápai Diplomáciai Akadémia ebben az évben ün­nepli fennállásának 280. évfor­dulóját. A Szentatya arra kérte a növendékeket, hogy az Aka­démián eltöltött tanulmányi éveiket használják fel a spiritu­ális érlelődésre, beható művelő­désre és a lelkipásztori ismere­tek és érzék megszerzésére. A Szentszék diplomáciai szolgá­lata megkívánja a szakmai hoz­záértést, de a lelkipásztori prob­lémák alapos ismeretét is, hogy a helyi egyházak püspökeivel a mindenkori helyzetnek meg­felelően tudjanak tárgyalni, — mondotta a Szentatya. Melléke­sen jegyezzük meg, hogy a Pá­pai Diplomáciai Akadémia egyik legsikeresebb magyar tanítványa az elmúlt évtizedek­ben Monsignore Dr. Kada Lajos volt, aki európai és ázsiai misz­­sziók után közép-amerikai meg­bízatást kapott. * * * Dialógus a marxistákkal Pedro Arrupe, a jezsuita rend generálisa iratot bocsátott ki a marxistákkal való együttmű­ködés kérdéséről. Rámutatott arra, hogy a történelmi tapasz­talat alapján beszélhetünk ugyan osztály­harcról, de egyál­talán nincs bebizonyítva, hogy az emberiség eddigi és mostani története teljes egészében az osztályharcra vezethető vissza. A jezsuita rend általános főnö­ke szerint lehet keresni a dialó­gust a marxistákkal, de a pap­nak mindig tudatában kell len­nie annak, hogy funkciója és missziója egyházi misszió. A marxista társadalmi rend a maga egészében az egyháziak részéről nem alkalmazható, — mondotta Pedro Arrupe. 9­6­-)aégust­a Kiszöktem kő­karjaid közül vagy talán kilöktél engemet, azóta járok vérző lábbal pocsolyák, kövek, poros járdák felett. Tarajos hullámok kavarogtak rohanó vizeken, de neki vágtam barátaim a szótlan halak (viselem jegyüket) vittek a vad zuhatagokon által. Ma már mindinkább vissza vágyom ölelő karjaid nyugalmába — gonosz szellemek táncoltatják asztalomat vitus szeánszba. Kibicsaklott bokák döngetik a földet,­­ az órák táncot járnak előre-hátra végy vissza engem -- s a rossz szellemet parancsold vissza palackjába. Ittam hajnali harmatot zöld füvek, levelek csészéiből fésültek friss reggeli szelek és eperízű erdő etetett. Y RENDELJE MEG SZÉKELY MÓZES: ZÁTONY című művét, mely a Vasárnap kiadásában jelent meg a közelmúltban. A könyv tartalmát röviden így foglalhatnánk össze: az erdélyi magyarság sorsa a két világháború között. Székely Mózes könyve föleleveníti a két háború közti erdélyi magyar élet minden szenvedését, megpróbáltatá­sát, küzdelmét. A könyv emlékezik a múltról, és emlékez­tet a jelenre, az erdélyi magyarok balsorsának ma sincs vége. A kötet megrendelhető a Vasárnap könyvosztályán: 1739 Mahoning Ave., Youngstown, Ohio 44509. Ára: 12 dollár, plusz 1 dollár portó. ­ Bartók—Kodály énekkari hangverseny New Yorkban Bartók Béla 1881. március 25-én született, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, és így nem csoda, hogy az idén már­cius utolsó hetében az egész zenei világban Bartók-hangver­­senyeket rendeztek. A New York-i hangversenyek közül kiemelkedik a Detroiti Philharmonikus Zenekar két koncertje a Carnegie Hallban, Doráti Antal vezénylete alatt, amelyeknek folyamán magyar szólóénekesekkel elsőnek előadták A kékszakállú herceg vára című egyfelvonásos kétszereplős Bartók-operát hangversenypó­diumról. Az ilyen nagy és kellően megszervezett zenei események mellett szinte eltörpült a The Music Group of Philadelphia március 20-i énekkari hangversenye, amely Sean Deibler kar­nagy és zenei igazgató vezetése mellett kevéssé ismert és rit­kán hallott Kodály és Bartók énekkari szerzeményei közül adott elő egy csokrot a Lexington Avenue-i Szent Péter evan­gélikus templomban. Kodály születésnapjának századik évfordulója ugyancsak a jövő évben, 1982-ben lesz, azonban kézenfekvő, hogy a két, egy irányban haladó nagy újító magyar muzsikuszseni művei­ből állítsák össze már az idei programokat is, annál is inkább, mivel Kodály művei tetszetősebbek, könnyebben élvezhetők a nagyközönség által, mint a szigorú, megalkuvást nem ismerő és nemtetszést kereső Bartók-kompozíciók. A philadelphiaiak műsora hozta Kodálytól az István ki­rályhoz intézett himnuszt, a Vidám norvég lányok dalát, cigány­dalokat, Jézus és a (pénzváltó) kufárokat és a Mátrai képeket. Ezek mind kíséret nélküli „a cappella” énekek voltak, és a több mint száztagú vegyeskar finom, árnyékolt előadásban énekelte az angolra fordított szövegeket. Bartóktól négy szlovák népdalt énekeltek, úgy hiszem, a második szlovák népdalsorozatból, szintén angolul, végül Ko­dálytól egy orgonakantátát, amelyben a kórus és az orgona felváltva szerepel, míg végül együtt fejezik be a nagyszabású zeneművet. Ez egy ősbemutató volt, Kodály egyik utolsó műve, amit eddig még sehol sem énekeltek. Az orgonista Norman MacKenzie volt, aki először játszott a Szent Péter-templom aránylag új orgonáján. Miután a re­gisztrálás, a sípcsoportok elnevezése és nagysága csaknem min­den orgonánál más, eléggé nehéz azt­­megítélni, hogy a zene­szerző tényleg azt a hangerőt és hangszínezetet képzelte el húsz évvel ezelőtt talán valahol Európában, mint amit most itt New Yorkban kapott a Lexington Avenuen — bár ez csak kevés helyen volt kétséges. Zenei szempontból az előadás csemege volt a Bartók— Kodály előadások sorozatában, mind a műsor összeállítása, mind a kivitel szempontjából, ami elsősorban a karmester, Sean Deibler érdeme, e zenei tanulmányait a Susquehanna egyete­men végezte, és folytatta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kolán, ahol kamarazenét és karmesterséget tanult. Diplomát szerzett a Kodály Zoltán Intézettől, és azután ugyanott maga is tanított, mint első amerikai. Jól beszél magyarul, szereti a magyar zenét mint ezt a New York-i hangverseny és annak programja is tanúsítja. A műsor közölte az énekkar tagjainak a névsorát is, és a nevek szerint ítélve annak tagjai mind amerikaiak. A hang­versenyt Mrs. Bates W. Bryan áldozatkészsége tette lehetővé. Megfelelő sajtópropaganda híján a magyarok alig értesültek erről a hangversenyről, és — azt hiszem — alig voltak ott képviselve. Amerikaiak énekelték a Kodály és Bartók éneke­ket — amerikaiaknak, New Yorkban. Megható volt. Papp Rémig 1­981. április 19.-26. Bartók Béla-emlékhang­versenyek Floridában Közép-Florida zenekedvelő amerikai közönsége csodála­tos élményben részesült február hónapban. Ungár Tamás, a fiatal magyar zongoraművész 1981-es évre előirányzott negy­ven Bartók-hangversenyéből hat került megrendezésre Közép- Florida egyetemei, iskolái által. Dr. Ungár Tamás, aki Magyarországon született, s mint fiatal tehetség már 1955-ben a Bartók ifjúsági zongorahang­versenyen első díjat nyert, az 1956-os magyar szabadságharc után szüleivel Ausztráliába vándorolt, ahol folytatta zenei tanulmányait. 1967-ben megnyerte az Australian Broadcast­ing Commission versenyét, mely megnyitotta az utat Ausztrá­lia és Új-Zéland zenekedvelő közönsége előtt terjeszteni a magyar zenét. Néhány évvel később Londonban telepszik le, s rövidesen mint zenetanár és művész működik, kamarazenekarokban sze­rez hírnevet a magyar zenének. A Wigmore Hall sikerei meg­erősítik helyét a 20. század zenei szaktekintélyei között. 1976-ban kinevezték a San Diego-i Egyetem zenei szakán tanárnak, s megkezdte koncertjeit nyugaton. Ungár Tamás közép-floridai Bartók-hangversenyei külön­leges élményt adtak a nagyrészt fiatal hallgatóságnak, akik­ben megerősítette a magyar zenekultúra megbecsülését, és ezzel komoly szolgálatot tett népének, amelyből származik. Az a végtelen szeretet, amellyel nagy elődje, Bartók Béla műveit magyarázta az érdeklődő hallgatóságnak, mutatta, hogy való­ban nem felejtette el szülőhazáját, s büszke magyar szárma­zására. A saját korában kevéssé értékelték Bartók Bélának a ma­gyar népgyűjtés terén elért eredményeit, de az utókor érté­keli nemcsak szülőhazájában, de szerte a világon, ahol Ungár Tamások és mások, egy évszázaddal születése után tárják a hallgatóság elé a magyar nép csodálatosan gazdag, színes, évezredes zenekultúráját, mutatva büszkén a világnak egy kis nép művészi lelkét, alkotni vágyását. dr. Horváth I. Mihály

Next