Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1981 (88. évfolyam, 1-50. szám)

1981-10-11 / 38. szám

– 1981. október 11. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA RÓZSA LÁSZLÓ:­ ­ Napi 12 és fél dollár az Iráni túszoknak Washingtonban egy elnöki bizottság azt javasolta, hogy az Iránban fogva tartott ame­rikai t­úszok 12 és fél dollár kártérítést kapjanak fogságuk minden egyes napjáért. Az az 52 túsz, aki tehát 444 napot töltött Homeini fogságá­ban, személyenként összesen 5500 dollár kártérítést kapna. A volt túszokat képviselő ügy­véd eredetileg a fogság minden napjáért 1000 dol­lár ,,fájdalomdíj" megszavazá­sát javasolta. A vietnami háború veterán­jait képviselő szóvivő viszont azt szerette volna elérni, hogy az iráni túszok egy cent kár­térítést se kapjanak. Mint közismert, a vietnami hadviseltek hatalmas tábora amúgy is elégedetlen azért, mert a volt iráni túszokat — szerintük — meg nem ér­demelt ünneplésben részesí­tették. Viszont azokat a kato­nákat, akik egy népszerűtlen háborúból tértek vissza, az amerikai társadalom — látszó­lag — figyelmen kívül hagyta. A megítélt napi 12 és fél dol­lárt kitevő összeg a kormány­nak kb. 290 000 dollárjába ke­rülne. Egyébként a bizottság döntését még Reagan elnök­nek kell jóváhagynia.­ ­ Hogyan jutott Moszkva a nevéhez? Ha hinni lehet a keletnémet sajtóorgánumnak, a Neues- Deutschland moszkvai tudósí­tójának, s főleg a szovjet Föld­rajzi Társaságnak, akkor Moszkvának finnugor kereszt­­apjai voltak. A név sokkal régebbi, mint eredetileg gondolták. A kuta­tók szerint a Moszkva szó nem jelent mást, mint mellékfolyót. A finnugor nyelvcsaládban a moszk szó hozzáfolyást, a va szó pedig vizet jelent.­ ­ Miként osztályozzák a horkolást Angliában? Egy londoni orvos hosszú kísérletezés után rájött arra, hogy aki horkol, nemcsak éle­te párját kínozza éjszakánként, hanem elárulja saját jellemét is. A brit doktor négy csoport­ba osztja a horkolókat: Aki oroszlánbömbölésszerű­­en, tehát úgy horkol, hogy hull a vakolat, az alapjában véve jámbor lélek, és csak éj­szaka engedi szabadjára igazi érzelmeit. Aki úgy horkol mint a kan­dúr, elégedett önmagával és környezetével. Aki röfögésszerűen horkol, abban rejtett félelem lappang. Aki viszont melodikusan fü­tyül, az ravasz üzletember, és csak úgy duzzad az alkotó­kedvtől. A brit „horkológus” azt ajánlja a feleségeknek, hogy ne mérgelődjenek, hanem in­kább örüljenek, mert a hor­kolásból megtudják férjük iga­zi jellemét. 1ft Eltörölték a halálbüntetést Franciaországban Mint ismeretes, a francia parlamentben elfogadták a szocialista kormány javasla­tát, a halálbüntetés eltörlését. Ezzel kapcsolatban a Le Monde francia napilap közöl összeállítást arról, hogy szerte a nagyvilágon hogyan töröl­ték már el a halálbüntetést, hol van még érvényben, és hol alkalmazzák? Az Egyesült Nemzetek 154 tagországa, valamint 14 nem ENSZ-tagország közül 23 or­szágban eltörölték a halálbün­tetést. Huszonhét országban a törvény adta lehetőség még érvényben van, de nem alkal­mazzák a halálos ítéletek vég­rehajtását. Nyugat-Európa 9 országa közül ötben a bíróságok már nem mondanak ki halálos íté­leteket, Izlandban pl. 1928 óta nem volt kivégzés. Ezzel szem­ben Norvégiában 1905-ben tö­rölték el a halálbüntetést, majd visszaállítva azt újból, 1979- ben változtatták törvényre. A nem európai lista 14 or­szág nevét tartalmazza, közü­lük a legrégebben, 1863-ban, Venezuelában szűnt meg a ha­lálbüntetés. Nyugat-Európában öt, a vi­lág többi részén pedig három országban nem alkalmazzák a halálbüntetések kimondását, annak ellenére, hogy a fenn­álló törvények lehetővé teszik azt. Ezek közé tartozik Liech­tenstein, ahol utoljára 1905- ben volt kivégzés. Mexikóban 1946-ban, Izraelben 1962-ben. Érdekes Izrael esete. Izrael megalakulásakor eltörölték a halálbüntetést, de 1962-ben egy külön törvény meghoza­talával lehetővé tették a náci Eichman kivégzését.. . Nyugat-Európa 10, és a vi­lág 9 országában csak részben törölték el a halálbüntetést. Sokszor ugyan kimondják, de életfogytiglanná változtatják, vagy politikai büntettek esetei­ben alkalmazzák. Írországban pl. rendőrök, fegyőrök meg­gyilkolása esetében végrehajt­ják a kimondott halálos íté­leteket. Hollandiában 1870-ben eltö­rölték a halálbüntetést, 1943 óta, a háborús bűnösök ese­tében újra alkalmazták, itt is rövidesen várható a halálbün­tetések kimondásának és vég­rehajtásának teljes eltörlése. A párizsi Le Monde végül azon országok neveinek kimu­tatását tartalmazza, ahol a ha­lálbüntetést még alkalmazzák. A 115 ország közt van Afrika, Ázsia, a Közel-Kelet és Kelet- Európa szinte valamennyi or­szága, közöttük Törökország is. Amerika 50 állama közül 36 teszi lehetővé a halálbünteté­sek kimondását. A lehetőség­gel azonban kevés állam él. Az Egyesült Államokban 1967 óta 5 embert végeztek ki. A legutolsót ez év márciusá­ban. Az Amnesty International kimutatása szerint az elmúlt öt évben 80 országban hajtot­tak végre halálos ítéleteket, csak tavaly 2000 elítélten.­­ Egy újabb önálló országgal lettünk gazdagabbak A korábbi Brit Honduras Belize néven, több mint 100 esztendős angol gyarmati ura­lom után függetlenné vált. 1700 angol katona, egy hely­­ből felszálló vadászgépekkel, rakétafegyveres alakulatokkal továbbra is Belizében marad az ország lakóinak és minisz­terelnökének kérésére. A kis közép-amerikai országot a szomszédos Guatemala ellen védenék meg. Guatemala, régi spanyol tér­képekre való hivatkozással magáénak vallja a jelenlegi Belize egy tengerparti részét, ahol a víz alatt nagymennyi­ségű olajat sejtenek. A „néhai" Brit Honduras, azaz új nevén Belize összterü­­ete 22 900 négyzetkilométer, akosainak száma 150 000, túl­­nyomó részük fekete bőrű, an­­nak idején Afrikából átszállí­­ott rabszolgák leszármazottai, vannak még indiánok, a maják utódái, azonkívül mulattok, fe­dték és fehérek. Az új főváros neve: Belize lity 40 000 lakossal. Dél- illet­­e Közép-Amerika egyetlen­ngolul beszélő nemzete, a­panyol nyelvű dél-amerikaiak őzé beékelődve. Belize-ben ellentétben szomszédaival n­yomorgó tömegek nincsenek,­gyszólván ismeretlen az írás­­adatlanság, a kormány állam­­áztartása kiegyensúlyozott, l­egfőbb kereseti forrás a cs­­ornád és az épületfa. Északs­zomszédjával, Mexikóval vi­­ágzó kereskedelmi kapcsola­tot tart fenn Pillantás a nagyvilágba A kulisszák mögött­ i hírek nagy részét foglalja el napjaink­ban az a küzdelem, ami azért folyik, hogy Szaúd-Arábia megkaphatja-e pénzéért a kor­mány által megígért radarrepülőgépeket vagy sem. Mint ismeretes, Szaúd-Arábia azzal fe­nyegetőzik, ha nem kaphatja meg a repülőgé­peket, akkor más vásárlásaival a Szovjetunió­hoz fog fordulni. Szaúd-Arábia szinte az egyet­len barátja Amerikának a Közel-Keleten, és igen nagy szerepet játszik az ország olajellá­tásában, s az OPEC olajkartell mérséklésében. Az is közismert, hogy Izrael biztonságát érzi veszélyben, ha Szaúd-Arábia megkapná a leg­fejlettebb technikával épített radarrepülőket. Ezzel a témával kapcsolatban a U. S. News and World Report kis cikkecskét közöl, amely­ben felméri a kulisszák mögötti erőket, me­lyek befolyásolják az ügylet létrejöttét. A cikk megemlékezik két kijáró csoportról, az izraeli lobbyról és a vele szemben álló arab lobbyról, amely az utóbbi időben egyre sikeresebben el­lensúlyozza az igen befolyásos izraeli kijárók tekintélyét. A hírek jobb megértése érdekében nem lesz érdektelen összefoglalni a cikket. A cikk alcíme: A kongresszusban egykor ver­hetetlen befolyáshálózat új csatára indul nö­vekvő hátránnyal. A hátrány magyarázatául azt adja, hogy az utóbbi időben megnőtt az arabok iránti szimpátia, aminek gazdasági és politikai, de főleg katonai háttere van, miután az arabok szerepe növekszik. Ezután a cikk ismerteti az izraeli lobby erejét. Szerinte a lobby 5,8 millió zsidót repre­zentál. Az igazi ereje azonban az amerikai nép Izrael melletti szimpátiájában rejlik, amit Iz­rael születése óta gondosan ápolnak minden vonalon. Ez a szimpátia olyan nagy, hogy az új konzervatív Moral Majority is egyik alap­kövének tekinti Izrael feltétel nélküli támo­gatását. Erre alapozva könnyen tudnak támo­gatást szerezni a politikai élet minden vona­lán. Szinte minden állami és kongresszusi ke­rületben ott vannak képviselőik és támoga­tóik. (Tanulhatnánk tőlük.) Befolyásuk így nagymértékben meghalad­ja azt, ami számuk után következne. Ezt Squad­­ron, az American Jewish Congress vezetője így magyarázza meg: „Az amerikai zsidóság legnagyobb része tanult emberektől áll, sike­resek a gazdasági élet minden területén, jól ki tudják fejezni magukat, arányukhoz képest nagy számban vesznek részt a szavazásokon, egységesek és rendíthetetlenek Izrael támo­gatásában. Ezért van az, hogy befolyásuk jó­val nagyobb, mint az számukból következne.” A lobby 30 különböző szervezet csúcsszerve­zeteként működik washingtoni székházzal a Kongresszushoz közel, s évi költségvetésük 1,3 millió dollár. Harminc állandó alkalmazott ezerszám írja a leveleket, telefonál vagy sze­mélyes látogatást tesz a képviselőknél. Miként a lap megjegyzi, kevés befolyásosabb csoport létezik a fővárosban. Befolyásukra jellemző, hogy időnként az elnök fogadja őket a Fehér Házban, s mind a külügy-, mind a hadügymi­niszter kötelességének tartja, hogy rendszere­sen tájékoztassa a vezetőket a politika állásá­ról. Ezenfelül rendszeresen meghívja őket a kongresszus, hogy véleményüket kérjék poli­tikai döntések előtt. Az utóbbi időben azonban egy erős ellen­­lobby ütötte fel a fejét, s ez az arab lobby. Az arabok neves szenátorokat fogadtak fel kijáróknak, mint a közismert Fulbrightot. Az arab kijárók évi költségvetése meghaladja a zsidókét: 1,7 millió dollár, hatásuk azonban mégsem nagyon érezhető. Az ő hatásuknak tudják be mégis, hogy miként egy kongresszu­si alkalmazott mondja: az utóbbi időben né­hány képviselő gondolkozni kezdett, és odáig ment, hogy ma már megkérdőjelezi: „Vajon minden dolog bölcs, amit az izraeliek csinál­nak?" De ennek ellenére kivétel nélkül min­den képviselő támogatja Izrael biztonságát és megmaradását. Nagy erőpróba lesz a két lobby számára ez a csata. - fi­a Az Egyház Kínában Sok legenda kering a világon Kínáról. A világhíradó irodák beszámolóit olvasva az em­bernek az a benyomása támad, hogy kitárták Kína kapuit a világ előtt. A katolikus folyó­iratok beszámolóiból azt hihetnénk, hogy a kommunista Kína kitárja kapuit a keresztény­ség előtt. Azt olvassuk, hogy Kína vallássza­badságot hirdet, hogy két központot nyitottak, az egyiket Pekingben, a másikat Nankingban, a vallás tanulmányozására, hogy hosszú éve­ken keresztül bezárt templomokat kinyitnak, és az emberek százai vesznek részt a misén. Sőt, néhány pap és apáca, külföldi pap és apáca tanít Kínában. A világsajtóban körül­ment a hír, hogy a régi jezsuita egyetemet, a l’Aurore-t, vagy legalábbis annak orvosi sza­kát kinyitják majd Sanghajban. Kiderült, hogy ez a jezsuita iskolára vo­natkozó hír, hogy megnyitják ismét Sanghaj­ban, hamis, és semmi alapja sincs. Egy fran­cia levelező félreértésével kezdődött abból, amit egy kínai hivatalnok mondott Pekingben. A hír annyira elterjedt, hogy a kínai neve­lésügyi miniszter megfelelőnek tartotta kije­lenteni, anélkül, hogy kimondottan utalt volna erre a jezsuita iskolára, hogy Kína nem fogja megengedni egy külföldi szervezetnek sem, hogy talaján nevelőintézetet kezdjen. Megma­gyarázta, hogy gyárat nyithatnak Kínában kül­földiek, de az iskola nem gyár. Az iskola esz­méket terjeszt, és befolyásolja az emberek gondolkozásmódját. Kína nem fogja megenged­ni a külföld befolyását az ifjúságra. Ez a kijelentés bevilágít. Kína még nem szűnt meg kommunista ország lenni. Mao Ce­ding gondolatait ugyancsak ostromolják, ez igaz, és Marx, Engels, Lenin és Sztálin taní­tásait — az utóbbit még tisztelik Kínában — alkalmazzák a jelenlegi politikai vezetők szük­ségletei szerint, de a marxizmus még ural­kodik, és számtalan cikk állítja, hogy az anyag­­elvűség és a dialektikus anyagelvűség még ér­vényes. Aki ezeket ellenzi, az szembeszáll az állammal, és aláássa az állam biztonságát. Ért­hető tehát, hogy külföldieknek nem engedik meg az iskolák létesítését Kínában. Néhány egyénnek megengedik, még ak­kor is, ha pap vagy nővér, hogy idegen nyel­vet tanítson, angolt, franciát vagy németet, de egy kezünk ujjain megszámlálhatjuk a pa­pokat és nővéreket, akik ma idegen nyelveket tanítanak Kínában. Miközben ezt teszik, meg­ismerhetik a kínai életmódot, hogy pl. az egyik vezető egyetemen az iskolában élő tanulók­nak nincsen székük az ebédlőben, és állva esznek. Ami a keresztény behatást illeti, ke­veset jelent ennek a néhány személynek a jelenléte. Nem gyűjthetik össze a katoliku­sokat az iskolában vagy körülötte; egyik sem mondhat misét nyilvánosan, és szigorúan el­lenőrzik azokat, akik meglátogatják őket. Kí­nában minden intézményben, legyen az is­kola vagy gyár, a kívülről jövő látogatóknak be kell jegyezniük nevüket és azok nevét, akiket meglátogatnak. Még csak álmodni sem lehet arról, hogy valaki nyilvánosan hirdesse a hitet. Valóban alapítottak két intézményt val­láskutatásra, de valláskutatást a Szovjetunió­ban is végeznek: az embernek ismernie kell azt, akire rátámad. A pekingi kutatóintézet része az újonnan létesített Társadalomtudo­mányi Akadémiának, amelyet a kommunista párt egyik vezető embere irányít. A vallással foglalkozó részleg vezetője egy öreg profesz­­szor, aki tavaly azt írta, hogy minden val­lásnak el kell tűnnie. A másik intézmény Nan­kingban, része a nankingi egyetemnek. Újab­­ban bekebelezte a volt vezető anglikán teoló­giai iskolát Nankingban. Ez az anglikán is­kola sok évvel ezelőtt megszűnt, de feje, K. H. Ting anglikán püspök még ott van. Míg a többi protestáns vezető inkább börtönbe ment, ő közreműködött a kormánnyal kezdettől fog­va. Nemrég meglátogatta az Egyesült Álla­mokat, és ott ködös kijelentéseket tett. Ő is azt mondta, hogy a kínai kormány nem fogja megengedni a külföldi vallásos intézmények­nek a Kínába való visszatérést Mi az értelme akkor a behirdetett új val­lásszabadságnak és a templomok megnyitásá­nak? Csak néhány templomot nyitottak meg, mutatva, hogy a kormányzat széles látókörű, és eltűri a vallásos hit némi megnyilatkozá­sát. A kommunista párt egyesült frontjának egy vidéki vezetője, aki minden vallás ügyét intézi, sőt minden szervezetét a kommunista párton kívül, kereken kijelentette, hogy a ki­sebb városokban nem engedik meg a templo­mok újbóli megnyitását; csak néhányat nyit­nak ki ismét a nagyobb városokban, hogy mutogassák a külföldieknek: Kínában vallás­­szabadság van. Ez őszinte beszéd volt. A na­gyobb városokban még állnak az egyházi épü­letek, keresztény és buddhista templomok, jól­lehet tizenhárom éven keresztül profán célok­ra használták azokat, vagy zárva maradtak. De a vidéki városokban és kisebb helységek­ben s falvakban sok egyházi épület már nem létezik. Lerombolták, a földdel egyenlővé tet­ték azokat, és az esetleges látogatót semmi sem emlékezteti arra, hogy valaha is létezett egy templom abban a városban vagy faluban. Tizenhárom éven keresztül a kommunista Kína határain kívül senki sem tudta ponto­san, mi történt a püspökökkel, papokkal és a hívekkel. Azt tudtuk, mi történt a kulturális forradalom előtt. Amikor 1949-ben a kom­munisták átvették a kormányzást, óvatosan haladtak előre. Ugyanúgy jártak el minden vallással szemben, buddhistákkal, taoistákkal, a mozlemmel és a keresztényekkel (a kon­­fucianizmus nem vallás, hanem bölcseleti ta­nítás, amelyet szintén erősen támadtak). A vallásos híveket lassan intézték el, lépésről lépésre. Először az ifjúsági szervezeteket tá­madták meg, mondván, hogy azok nem val­lásos, hanem politikai szervezetek. Utána, 4 vagy 5 év folyamán lassan, kis csoportokban, és mindig a politika nevében, kiűzték a kül­földi misszionáriusokat, papokat és apácákat. Többen hosszabb-rövidebb ideig börtönbe ke­rültek, egyesek magánzárkába, és kényszerí­tették őket annak írásbeli kijelentésére, hogy külföldi kémek voltak Kínában. Közülük sokan letörtek, és megtették ezt. Amikor a 2500 kül­földi papot kitették, kb. ugyanilyen számú kí­nai papság maradt hátra. Először azt mondták nekik, hogy Rómát követhetik a vallás terén, de nem a politikában. Ebbe könnyen bele­egyezhettek. Ez azonban félrevezetés volt. A kínai püspökök, papok és világiak egy részét állandóan zaklatták, durván bántalmazták nyilvános vádló gyűléseken, és sokat bebör­tönöztek vagy kényszermunkára ítéltek. Má­sokat ez természetesen megfélemlített. Végül 1957-ben megalakították az államilag támo­gatott katolikus egyházi szervezetet, amelyet szép névvel láttak el: Hazafias Katolikus Tár­sulat. Ennek megalapítását hosszú, viharos gyűlés előzte meg Pekingben. Ezután azoknak a papoknak és világiaknak, akik még nem voltak bebörtönözve, alá kellett írniuk, hogy elutasítják a Rómával való vallásos szövetsé­get. Akik nem voltak hajlandók ezt aláírni, azokat bebörtönözték. A katolikus egyház volt az utolsó, ame­lyet így átszerveztek. Más vallásokkal már előbb megtették ezt. A sokféle protestáns fe­­lekezetet egy kalap alá vették egy szervezet­ben, amelyet a Hármas-Ön Hazafias Mozga­lomnak neveztek. A Hármas-Ön régi protes­táns kifejezés volt: ön­terjesztő, ön­ellátó és ön­kormányzati. Már más kérdés volt, amikor a kommunista kormány, a kommunista párt megbízottjai vették át az önkormányzati pro­testáns egyházakat. Sok protestáns ellenállt, akárcsak a katolikusok, és sokan vállalták inkább a testi bántalmazást, börtönt és mun­katábort, mint azt, hogy hitüket illetőleg alá­vessék magukat az istentelen kormányzatnak. A mohamedánok, taoisták és buddhisták sem járak jobban. (FOLYTATJUK) MEGJELENT Négyesy Irén új verseskötete TŰZVIRÁG címen Ára: 10 amerikai dollár Előbbi kötetével, a VASVIRÁG-gal együtt a kettő 18 dollár. Csekk megküldése a következő címre: Négyesy Irén P. O. Box 341 Smith­ville, Ohio 44677 I­I­I­I ■ I­I ■ ■ ■ I­I ■ I­L DR. POGÁNY ANDRÁS ügyvéd (volt budapesti gyakorló ügyvéd) ügyvédi irodáját South Orange-ban (New Jersey) meg­nyitotta. Értekezés, előzetes telefonbeszélgetés alapján, angol vagy magyar nyelven. TELEFON: (201) 762—3674. LEVELEZÉSI CÍM: 201 Raymond Avenue, South Orange, New Jersey 07079. Általános magánjogi, házassági, családjogi, általános kereskedelmi, örökösödési és ingatlan adás-vételi ügyek. Londonban ismét ülést tar­tott az a katolikus—anglikán vegyesbizottság, mely azt vizs­gálja, miként egyeztethető ösz­­sze a két egyház álláspontja a pápai tekintély kérdésében. IDŐS NAPJAIKAT töltsék a napfé­­­nyes Californiában Los Angeles köze­l­­ében, kicsi, kertes, családias öreg-l otthonunkban. Bőséges, finom magyar t­ételek, teljes ellátás. Magyar orvos és­ magyar fogorvos látogatja az öreg-l otthont. Magyar tulajdonos, 24 órás­ felügyelet. Alacsony árak. Telefon: (213) 960-2233

Next