Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1981 (88. évfolyam, 1-50. szám)
1981-10-11 / 38. szám
– 1981. október 11. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA RÓZSA LÁSZLÓ: Napi 12 és fél dollár az Iráni túszoknak Washingtonban egy elnöki bizottság azt javasolta, hogy az Iránban fogva tartott amerikai túszok 12 és fél dollár kártérítést kapjanak fogságuk minden egyes napjáért. Az az 52 túsz, aki tehát 444 napot töltött Homeini fogságában, személyenként összesen 5500 dollár kártérítést kapna. A volt túszokat képviselő ügyvéd eredetileg a fogság minden napjáért 1000 dollár ,,fájdalomdíj" megszavazását javasolta. A vietnami háború veteránjait képviselő szóvivő viszont azt szerette volna elérni, hogy az iráni túszok egy cent kártérítést se kapjanak. Mint közismert, a vietnami hadviseltek hatalmas tábora amúgy is elégedetlen azért, mert a volt iráni túszokat — szerintük — meg nem érdemelt ünneplésben részesítették. Viszont azokat a katonákat, akik egy népszerűtlen háborúból tértek vissza, az amerikai társadalom — látszólag — figyelmen kívül hagyta. A megítélt napi 12 és fél dollárt kitevő összeg a kormánynak kb. 290 000 dollárjába kerülne. Egyébként a bizottság döntését még Reagan elnöknek kell jóváhagynia. Hogyan jutott Moszkva a nevéhez? Ha hinni lehet a keletnémet sajtóorgánumnak, a Neues- Deutschland moszkvai tudósítójának, s főleg a szovjet Földrajzi Társaságnak, akkor Moszkvának finnugor keresztapjai voltak. A név sokkal régebbi, mint eredetileg gondolták. A kutatók szerint a Moszkva szó nem jelent mást, mint mellékfolyót. A finnugor nyelvcsaládban a moszk szó hozzáfolyást, a va szó pedig vizet jelent. Miként osztályozzák a horkolást Angliában? Egy londoni orvos hosszú kísérletezés után rájött arra, hogy aki horkol, nemcsak élete párját kínozza éjszakánként, hanem elárulja saját jellemét is. A brit doktor négy csoportba osztja a horkolókat: Aki oroszlánbömbölésszerűen, tehát úgy horkol, hogy hull a vakolat, az alapjában véve jámbor lélek, és csak éjszaka engedi szabadjára igazi érzelmeit. Aki úgy horkol mint a kandúr, elégedett önmagával és környezetével. Aki röfögésszerűen horkol, abban rejtett félelem lappang. Aki viszont melodikusan fütyül, az ravasz üzletember, és csak úgy duzzad az alkotókedvtől. A brit „horkológus” azt ajánlja a feleségeknek, hogy ne mérgelődjenek, hanem inkább örüljenek, mert a horkolásból megtudják férjük igazi jellemét. 1ft Eltörölték a halálbüntetést Franciaországban Mint ismeretes, a francia parlamentben elfogadták a szocialista kormány javaslatát, a halálbüntetés eltörlését. Ezzel kapcsolatban a Le Monde francia napilap közöl összeállítást arról, hogy szerte a nagyvilágon hogyan törölték már el a halálbüntetést, hol van még érvényben, és hol alkalmazzák? Az Egyesült Nemzetek 154 tagországa, valamint 14 nem ENSZ-tagország közül 23 országban eltörölték a halálbüntetést. Huszonhét országban a törvény adta lehetőség még érvényben van, de nem alkalmazzák a halálos ítéletek végrehajtását. Nyugat-Európa 9 országa közül ötben a bíróságok már nem mondanak ki halálos ítéleteket, Izlandban pl. 1928 óta nem volt kivégzés. Ezzel szemben Norvégiában 1905-ben törölték el a halálbüntetést, majd visszaállítva azt újból, 1979- ben változtatták törvényre. A nem európai lista 14 ország nevét tartalmazza, közülük a legrégebben, 1863-ban, Venezuelában szűnt meg a halálbüntetés. Nyugat-Európában öt, a világ többi részén pedig három országban nem alkalmazzák a halálbüntetések kimondását, annak ellenére, hogy a fennálló törvények lehetővé teszik azt. Ezek közé tartozik Liechtenstein, ahol utoljára 1905- ben volt kivégzés. Mexikóban 1946-ban, Izraelben 1962-ben. Érdekes Izrael esete. Izrael megalakulásakor eltörölték a halálbüntetést, de 1962-ben egy külön törvény meghozatalával lehetővé tették a náci Eichman kivégzését.. . Nyugat-Európa 10, és a világ 9 országában csak részben törölték el a halálbüntetést. Sokszor ugyan kimondják, de életfogytiglanná változtatják, vagy politikai büntettek eseteiben alkalmazzák. Írországban pl. rendőrök, fegyőrök meggyilkolása esetében végrehajtják a kimondott halálos ítéleteket. Hollandiában 1870-ben eltörölték a halálbüntetést, 1943 óta, a háborús bűnösök esetében újra alkalmazták, itt is rövidesen várható a halálbüntetések kimondásának és végrehajtásának teljes eltörlése. A párizsi Le Monde végül azon országok neveinek kimutatását tartalmazza, ahol a halálbüntetést még alkalmazzák. A 115 ország közt van Afrika, Ázsia, a Közel-Kelet és Kelet- Európa szinte valamennyi országa, közöttük Törökország is. Amerika 50 állama közül 36 teszi lehetővé a halálbüntetések kimondását. A lehetőséggel azonban kevés állam él. Az Egyesült Államokban 1967 óta 5 embert végeztek ki. A legutolsót ez év márciusában. Az Amnesty International kimutatása szerint az elmúlt öt évben 80 országban hajtottak végre halálos ítéleteket, csak tavaly 2000 elítélten. Egy újabb önálló országgal lettünk gazdagabbak A korábbi Brit Honduras Belize néven, több mint 100 esztendős angol gyarmati uralom után függetlenné vált. 1700 angol katona, egy helyből felszálló vadászgépekkel, rakétafegyveres alakulatokkal továbbra is Belizében marad az ország lakóinak és miniszterelnökének kérésére. A kis közép-amerikai országot a szomszédos Guatemala ellen védenék meg. Guatemala, régi spanyol térképekre való hivatkozással magáénak vallja a jelenlegi Belize egy tengerparti részét, ahol a víz alatt nagymennyiségű olajat sejtenek. A „néhai" Brit Honduras, azaz új nevén Belize összterüete 22 900 négyzetkilométer, akosainak száma 150 000, túlnyomó részük fekete bőrű, annak idején Afrikából átszállíott rabszolgák leszármazottai, vannak még indiánok, a maják utódái, azonkívül mulattok, fedték és fehérek. Az új főváros neve: Belize lity 40 000 lakossal. Dél- illete Közép-Amerika egyetlenngolul beszélő nemzete, apanyol nyelvű dél-amerikaiak őzé beékelődve. Belize-ben ellentétben szomszédaival nyomorgó tömegek nincsenek,gyszólván ismeretlen az írásadatlanság, a kormány államáztartása kiegyensúlyozott, legfőbb kereseti forrás a csornád és az épületfa. Északszomszédjával, Mexikóval viágzó kereskedelmi kapcsolatot tart fenn Pillantás a nagyvilágba A kulisszák mögött i hírek nagy részét foglalja el napjainkban az a küzdelem, ami azért folyik, hogy Szaúd-Arábia megkaphatja-e pénzéért a kormány által megígért radarrepülőgépeket vagy sem. Mint ismeretes, Szaúd-Arábia azzal fenyegetőzik, ha nem kaphatja meg a repülőgépeket, akkor más vásárlásaival a Szovjetunióhoz fog fordulni. Szaúd-Arábia szinte az egyetlen barátja Amerikának a Közel-Keleten, és igen nagy szerepet játszik az ország olajellátásában, s az OPEC olajkartell mérséklésében. Az is közismert, hogy Izrael biztonságát érzi veszélyben, ha Szaúd-Arábia megkapná a legfejlettebb technikával épített radarrepülőket. Ezzel a témával kapcsolatban a U. S. News and World Report kis cikkecskét közöl, amelyben felméri a kulisszák mögötti erőket, melyek befolyásolják az ügylet létrejöttét. A cikk megemlékezik két kijáró csoportról, az izraeli lobbyról és a vele szemben álló arab lobbyról, amely az utóbbi időben egyre sikeresebben ellensúlyozza az igen befolyásos izraeli kijárók tekintélyét. A hírek jobb megértése érdekében nem lesz érdektelen összefoglalni a cikket. A cikk alcíme: A kongresszusban egykor verhetetlen befolyáshálózat új csatára indul növekvő hátránnyal. A hátrány magyarázatául azt adja, hogy az utóbbi időben megnőtt az arabok iránti szimpátia, aminek gazdasági és politikai, de főleg katonai háttere van, miután az arabok szerepe növekszik. Ezután a cikk ismerteti az izraeli lobby erejét. Szerinte a lobby 5,8 millió zsidót reprezentál. Az igazi ereje azonban az amerikai nép Izrael melletti szimpátiájában rejlik, amit Izrael születése óta gondosan ápolnak minden vonalon. Ez a szimpátia olyan nagy, hogy az új konzervatív Moral Majority is egyik alapkövének tekinti Izrael feltétel nélküli támogatását. Erre alapozva könnyen tudnak támogatást szerezni a politikai élet minden vonalán. Szinte minden állami és kongresszusi kerületben ott vannak képviselőik és támogatóik. (Tanulhatnánk tőlük.) Befolyásuk így nagymértékben meghaladja azt, ami számuk után következne. Ezt Squadron, az American Jewish Congress vezetője így magyarázza meg: „Az amerikai zsidóság legnagyobb része tanult emberektől áll, sikeresek a gazdasági élet minden területén, jól ki tudják fejezni magukat, arányukhoz képest nagy számban vesznek részt a szavazásokon, egységesek és rendíthetetlenek Izrael támogatásában. Ezért van az, hogy befolyásuk jóval nagyobb, mint az számukból következne.” A lobby 30 különböző szervezet csúcsszervezeteként működik washingtoni székházzal a Kongresszushoz közel, s évi költségvetésük 1,3 millió dollár. Harminc állandó alkalmazott ezerszám írja a leveleket, telefonál vagy személyes látogatást tesz a képviselőknél. Miként a lap megjegyzi, kevés befolyásosabb csoport létezik a fővárosban. Befolyásukra jellemző, hogy időnként az elnök fogadja őket a Fehér Házban, s mind a külügy-, mind a hadügyminiszter kötelességének tartja, hogy rendszeresen tájékoztassa a vezetőket a politika állásáról. Ezenfelül rendszeresen meghívja őket a kongresszus, hogy véleményüket kérjék politikai döntések előtt. Az utóbbi időben azonban egy erős ellenlobby ütötte fel a fejét, s ez az arab lobby. Az arabok neves szenátorokat fogadtak fel kijáróknak, mint a közismert Fulbrightot. Az arab kijárók évi költségvetése meghaladja a zsidókét: 1,7 millió dollár, hatásuk azonban mégsem nagyon érezhető. Az ő hatásuknak tudják be mégis, hogy miként egy kongresszusi alkalmazott mondja: az utóbbi időben néhány képviselő gondolkozni kezdett, és odáig ment, hogy ma már megkérdőjelezi: „Vajon minden dolog bölcs, amit az izraeliek csinálnak?" De ennek ellenére kivétel nélkül minden képviselő támogatja Izrael biztonságát és megmaradását. Nagy erőpróba lesz a két lobby számára ez a csata. - fia Az Egyház Kínában Sok legenda kering a világon Kínáról. A világhíradó irodák beszámolóit olvasva az embernek az a benyomása támad, hogy kitárták Kína kapuit a világ előtt. A katolikus folyóiratok beszámolóiból azt hihetnénk, hogy a kommunista Kína kitárja kapuit a kereszténység előtt. Azt olvassuk, hogy Kína vallásszabadságot hirdet, hogy két központot nyitottak, az egyiket Pekingben, a másikat Nankingban, a vallás tanulmányozására, hogy hosszú éveken keresztül bezárt templomokat kinyitnak, és az emberek százai vesznek részt a misén. Sőt, néhány pap és apáca, külföldi pap és apáca tanít Kínában. A világsajtóban körülment a hír, hogy a régi jezsuita egyetemet, a l’Aurore-t, vagy legalábbis annak orvosi szakát kinyitják majd Sanghajban. Kiderült, hogy ez a jezsuita iskolára vonatkozó hír, hogy megnyitják ismét Sanghajban, hamis, és semmi alapja sincs. Egy francia levelező félreértésével kezdődött abból, amit egy kínai hivatalnok mondott Pekingben. A hír annyira elterjedt, hogy a kínai nevelésügyi miniszter megfelelőnek tartotta kijelenteni, anélkül, hogy kimondottan utalt volna erre a jezsuita iskolára, hogy Kína nem fogja megengedni egy külföldi szervezetnek sem, hogy talaján nevelőintézetet kezdjen. Megmagyarázta, hogy gyárat nyithatnak Kínában külföldiek, de az iskola nem gyár. Az iskola eszméket terjeszt, és befolyásolja az emberek gondolkozásmódját. Kína nem fogja megengedni a külföld befolyását az ifjúságra. Ez a kijelentés bevilágít. Kína még nem szűnt meg kommunista ország lenni. Mao Ceding gondolatait ugyancsak ostromolják, ez igaz, és Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanításait — az utóbbit még tisztelik Kínában — alkalmazzák a jelenlegi politikai vezetők szükségletei szerint, de a marxizmus még uralkodik, és számtalan cikk állítja, hogy az anyagelvűség és a dialektikus anyagelvűség még érvényes. Aki ezeket ellenzi, az szembeszáll az állammal, és aláássa az állam biztonságát. Érthető tehát, hogy külföldieknek nem engedik meg az iskolák létesítését Kínában. Néhány egyénnek megengedik, még akkor is, ha pap vagy nővér, hogy idegen nyelvet tanítson, angolt, franciát vagy németet, de egy kezünk ujjain megszámlálhatjuk a papokat és nővéreket, akik ma idegen nyelveket tanítanak Kínában. Miközben ezt teszik, megismerhetik a kínai életmódot, hogy pl. az egyik vezető egyetemen az iskolában élő tanulóknak nincsen székük az ebédlőben, és állva esznek. Ami a keresztény behatást illeti, keveset jelent ennek a néhány személynek a jelenléte. Nem gyűjthetik össze a katolikusokat az iskolában vagy körülötte; egyik sem mondhat misét nyilvánosan, és szigorúan ellenőrzik azokat, akik meglátogatják őket. Kínában minden intézményben, legyen az iskola vagy gyár, a kívülről jövő látogatóknak be kell jegyezniük nevüket és azok nevét, akiket meglátogatnak. Még csak álmodni sem lehet arról, hogy valaki nyilvánosan hirdesse a hitet. Valóban alapítottak két intézményt valláskutatásra, de valláskutatást a Szovjetunióban is végeznek: az embernek ismernie kell azt, akire rátámad. A pekingi kutatóintézet része az újonnan létesített Társadalomtudományi Akadémiának, amelyet a kommunista párt egyik vezető embere irányít. A vallással foglalkozó részleg vezetője egy öreg profeszszor, aki tavaly azt írta, hogy minden vallásnak el kell tűnnie. A másik intézmény Nankingban, része a nankingi egyetemnek. Újabban bekebelezte a volt vezető anglikán teológiai iskolát Nankingban. Ez az anglikán iskola sok évvel ezelőtt megszűnt, de feje, K. H. Ting anglikán püspök még ott van. Míg a többi protestáns vezető inkább börtönbe ment, ő közreműködött a kormánnyal kezdettől fogva. Nemrég meglátogatta az Egyesült Államokat, és ott ködös kijelentéseket tett. Ő is azt mondta, hogy a kínai kormány nem fogja megengedni a külföldi vallásos intézményeknek a Kínába való visszatérést Mi az értelme akkor a behirdetett új vallásszabadságnak és a templomok megnyitásának? Csak néhány templomot nyitottak meg, mutatva, hogy a kormányzat széles látókörű, és eltűri a vallásos hit némi megnyilatkozását. A kommunista párt egyesült frontjának egy vidéki vezetője, aki minden vallás ügyét intézi, sőt minden szervezetét a kommunista párton kívül, kereken kijelentette, hogy a kisebb városokban nem engedik meg a templomok újbóli megnyitását; csak néhányat nyitnak ki ismét a nagyobb városokban, hogy mutogassák a külföldieknek: Kínában vallásszabadság van. Ez őszinte beszéd volt. A nagyobb városokban még állnak az egyházi épületek, keresztény és buddhista templomok, jóllehet tizenhárom éven keresztül profán célokra használták azokat, vagy zárva maradtak. De a vidéki városokban és kisebb helységekben s falvakban sok egyházi épület már nem létezik. Lerombolták, a földdel egyenlővé tették azokat, és az esetleges látogatót semmi sem emlékezteti arra, hogy valaha is létezett egy templom abban a városban vagy faluban. Tizenhárom éven keresztül a kommunista Kína határain kívül senki sem tudta pontosan, mi történt a püspökökkel, papokkal és a hívekkel. Azt tudtuk, mi történt a kulturális forradalom előtt. Amikor 1949-ben a kommunisták átvették a kormányzást, óvatosan haladtak előre. Ugyanúgy jártak el minden vallással szemben, buddhistákkal, taoistákkal, a mozlemmel és a keresztényekkel (a konfucianizmus nem vallás, hanem bölcseleti tanítás, amelyet szintén erősen támadtak). A vallásos híveket lassan intézték el, lépésről lépésre. Először az ifjúsági szervezeteket támadták meg, mondván, hogy azok nem vallásos, hanem politikai szervezetek. Utána, 4 vagy 5 év folyamán lassan, kis csoportokban, és mindig a politika nevében, kiűzték a külföldi misszionáriusokat, papokat és apácákat. Többen hosszabb-rövidebb ideig börtönbe kerültek, egyesek magánzárkába, és kényszerítették őket annak írásbeli kijelentésére, hogy külföldi kémek voltak Kínában. Közülük sokan letörtek, és megtették ezt. Amikor a 2500 külföldi papot kitették, kb. ugyanilyen számú kínai papság maradt hátra. Először azt mondták nekik, hogy Rómát követhetik a vallás terén, de nem a politikában. Ebbe könnyen beleegyezhettek. Ez azonban félrevezetés volt. A kínai püspökök, papok és világiak egy részét állandóan zaklatták, durván bántalmazták nyilvános vádló gyűléseken, és sokat bebörtönöztek vagy kényszermunkára ítéltek. Másokat ez természetesen megfélemlített. Végül 1957-ben megalakították az államilag támogatott katolikus egyházi szervezetet, amelyet szép névvel láttak el: Hazafias Katolikus Társulat. Ennek megalapítását hosszú, viharos gyűlés előzte meg Pekingben. Ezután azoknak a papoknak és világiaknak, akik még nem voltak bebörtönözve, alá kellett írniuk, hogy elutasítják a Rómával való vallásos szövetséget. Akik nem voltak hajlandók ezt aláírni, azokat bebörtönözték. A katolikus egyház volt az utolsó, amelyet így átszerveztek. Más vallásokkal már előbb megtették ezt. A sokféle protestáns felekezetet egy kalap alá vették egy szervezetben, amelyet a Hármas-Ön Hazafias Mozgalomnak neveztek. A Hármas-Ön régi protestáns kifejezés volt: önterjesztő, önellátó és önkormányzati. Már más kérdés volt, amikor a kommunista kormány, a kommunista párt megbízottjai vették át az önkormányzati protestáns egyházakat. Sok protestáns ellenállt, akárcsak a katolikusok, és sokan vállalták inkább a testi bántalmazást, börtönt és munkatábort, mint azt, hogy hitüket illetőleg alávessék magukat az istentelen kormányzatnak. A mohamedánok, taoisták és buddhisták sem járak jobban. (FOLYTATJUK) MEGJELENT Négyesy Irén új verseskötete TŰZVIRÁG címen Ára: 10 amerikai dollár Előbbi kötetével, a VASVIRÁG-gal együtt a kettő 18 dollár. Csekk megküldése a következő címre: Négyesy Irén P. O. Box 341 Smithville, Ohio 44677 IIII ■ II ■ ■ ■ II ■ IL DR. POGÁNY ANDRÁS ügyvéd (volt budapesti gyakorló ügyvéd) ügyvédi irodáját South Orange-ban (New Jersey) megnyitotta. Értekezés, előzetes telefonbeszélgetés alapján, angol vagy magyar nyelven. TELEFON: (201) 762—3674. LEVELEZÉSI CÍM: 201 Raymond Avenue, South Orange, New Jersey 07079. Általános magánjogi, házassági, családjogi, általános kereskedelmi, örökösödési és ingatlan adás-vételi ügyek. Londonban ismét ülést tartott az a katolikus—anglikán vegyesbizottság, mely azt vizsgálja, miként egyeztethető öszsze a két egyház álláspontja a pápai tekintély kérdésében. IDŐS NAPJAIKAT töltsék a napfényes Californiában Los Angeles közelében, kicsi, kertes, családias öreg-l otthonunkban. Bőséges, finom magyar tételek, teljes ellátás. Magyar orvos és magyar fogorvos látogatja az öreg-l otthont. Magyar tulajdonos, 24 órás felügyelet. Alacsony árak. Telefon: (213) 960-2233