Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1982 (89. évfolyam, 1-50. szám)

1982-07-25 / 27. szám

LOUIS SZATIÍÁRY 2218 N LINCOLN AVE CHICAGO ILL 60614 1. Becsléssel meghatározva az iskolakötelesek nem­zetiségi aránya az 1970. évi népszámlálás, valamint a cseh­szlovák statisztikai évkönyvek (1960—1970), és Ján Si­­delka adatai alapján: A nemzetiségi politika Csehszlová­kiában, 1975. 130 oldal. — 2. Magyarok Csehszlovákiában, Bratislava 1969. 239 oldal. — 3. Informalny bulletin pre národnosti 1/1969. — 4. Mózsi Ferenc: Nemzetiségi is­kola, Bratislava, 1973. 19 oldal. — 5. Új Szó, 1977. V. 16. — 6. Magyar Nemzet, Budapest, 1978. II. 5. ÖSSZEGEZÉS: A szlovákiai magyar kisebbség ab­szulúrt. száma 1968—78 között 32 000-rel növekedett; a magyar alapiskolások száma ugyanakkor 17 123-mal fo­gyott (23,6 %). Ezt a tényt a hivatalos nyilatkozatok el-­­ ködösítik; a valóság az, hogy végzetes lemorzsolódás in­­­­dult meg 1968—78 között, ami a század végére a magyar­­ iskolarendszer összeomlásához fog vezetni. A magyar iskolarendszer pusztulásának okai: 1. A nemzetiségi politikában hiányos a szocialista tör-­­ vényesség, az alkotmánytörvény megmaradt elvi de-­­ korációnak. Ez sincs betartva.­­ 2. A nemzetiségi politikában nincs szocialista demokrá­cia, mert a nemzetiségi iskolarendszerről — mely al­fája és ómegája a nemzeti létnek — tilos írni és beb­e­szélni. A magyar nyelvű sajtó elsorvasztotta a nemzeti tudatot. A nacionalista adminisztráció mindenütt sikerrel avat­kozik be az általános közöny, a fásultság és bizony­talanság következtében. Nemzetiségléte megmaradt, megrekedt a külsőségek kultuszában (látványos rendezvények, beszédek, táv­iratok, nyilatkozatok, koszorúzások, ünnepélyek stb.), ugyanakkor az iskolapolitika biztos kézzel számolja fel a magyar etnikumot. A következő évszázad első évtizedében véglegesen győz a „koricei kormányprogram” , amelyet „hideg” válto­zatban 1970 óta sikerrel áll.alm­aznak. FELHÍVÁS! Világosan kell látnunk: létünk forog kockán! Vilá­gosan, becsületesen állást kell foglalnunk! Aki nem a pusztulást választja, csak egyet tehet: magyar marad ősei előtt, fiai előtt egyaránt, azaz erősíti önmagában és má­sokban magyar nemzeti tudatát, felveszi a következetes harcot az alattomos szlovák elnemzetietlenítés ellen. Terjeszd tehát ezt a nyomtatványt legbizalmasabb baráti körödben munkások, parasztok, tanítók, rokonok között! Gépeld le, és add tovább! Fontos: add tovább! És kérdezd meg levélben a CSKP központi bizottságától, az SZLKP KB-től és az elnöki irodától: hová tűnnek el, és miért tűnnek el a magyar iskolák? 6. 1 ! SOMAMIZDAT SZLOVÁKIÁBÓL Alant változtatás nélkül közöljük annak a géppel írt „szórólap”-nak a szövegét, amelyet egyik Szlovákiába látogató előfizetőnk a lévai gyorsvonat egyik fülkéjének az ülésén talált. Kérjük laptársainkat, vegyék át ennek a drámai SOS sikolynak a közlését, és használják fel megfelelő közlésre a befogadó országok sajtójában is. Szerk. OLVASD! SOKSZOROSÍTSAD! TERJESSZEN! CSELEKEDJ! 1. MAGYAR ALAPISKOLÁK SZLOVÁKIÁBAN ISKOLAÉV ........................................................................... 1963/64 1968/69 1970/71 1972/73 1976/77 A magyar lakosság abszolút számokban.............................. 530 000 545 000 554 000 565 000 575 000 A magyar származású iskolakötelesek ............................. 90 000 86 000 84 000 82 000 77 000 A magyar alapiskolák tanulóinak a száma ..................... 79 188 72 928 71 605 65 000 57 903 Nem magyar anyanyelvükön tanuló magyar alapiskolások száma ................................................................... 11 000 13 000 12 400 17 000 19 000 A nem magyar anyanyelvükön tanuló magyar iskolások arányszáma az összes magyar iskolaköteleshez %-ban 1,2 % 15,5 %­­ 14,8 % 21 % 24,8 % 5. niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii HUZAVONA EGY LÁTOGATÁS KÖRÜL Vatikáni körökben olyan vé­lemény alakult ki, hogy a Szov­jetunió szívesebben venné, ha II. János Pál pápa véglegesen lemondaná, vagy legalábbis el­­halasztaná augusztusra terve­zett lengyelországi útját. Azért alakult ki ez a benyomás a szovjet szándékról, mert a TASZSZ egyik kommentárjá­ban azt állította, hogy Reagan elnök a pápát a lengyel kato­nai uralom elleni határozot­tabb és keményebb kiállásra ösztönzi. A TASZSZ idézte az egyik lengyel újságnak azt a cikkét, amely arra mutatott rá, hogy gyakran a misék után robbannak ki zavargások, és hogy olykor a templomok a tüntetni akarók gyülekezőhe­lyei. A vatikáni körök a szovjet vezetők észjárását is felismer­ték. Eszerint a moszkvai hi­vatalos felfogás az, hogy a lengyelországi bajok valójában a mostani pápa megválasztá­sával kezdődtek. 1978 októ­berében Wojtyla krakkói ér­sek került a katolikus világ­egyház élére, ez növelte a len­gyelek önérzetét. Amikor II. János Pál pápa 1979-ben meg­látogatta Lengyelországot, ez a látogatás fellazította a tár­sadalom feletti kommunista el­lenőrzést olyan értelemben, hogy az emberek a pápa üd­vözlésekor, az egyházi tömeg­összejöveteleken felismerték, milyen sokan vannak, akik nem a kommunistákkal tarta­nak. Ez is közrejátszott abban, hogy 1980 augusztusában a gdanski munkások sztrájkolni merészeltek — így foglalható össze a vatikáni feltevés sze­rint a szovjet értékelés. A pápa 1979. évi látogatá­sakor két olyan fontos tényező még létezett, amely lehetővé tette, hogy a kommunista ha­talom „kibírja”­ e látogatást. A rendszer ekkor még szilárd­nak mutatkozott, és még élt Wyszynski bíboros, aki felelős­séggel tudta megígérni a kom­munista hatóságoknak, hogy a pápa látogatása során nem ke­rül sor tüntetésekre. Napjaink­­ban viszont a rendszer meg­gyengült, és Glemp érseknek sincs akkora tekintélye a hí­vei előtt, hogy azok nevében a hatóságoknak bármit is ígér­hessen — folytatódik tovább a vatikáni körök háttérmagya­rázata. A lengyel püspöki kar szí­vesen látná a pápát Lengyel­­országban. A hivatalos lengyel hírügynökség, a PAP bírálta a lengyel püspököket, azt mondván, hogy egyoldalú kez­deményezések nem mozdítják elő a látogatást. Június 25-én Koszalin városban összeültek a lengyelországi katolikus egy­ház vezetői, hogy megvitassák a pápa tervezett útjának kö­rülményeit. Római tudósítónk szerint a pápa nem változtatta meg a szándékát, és szívesen látogat­na el Lengyelországba. A lengyel távirati iroda sze­rint a katonai kormányzat is szívesen üdvözölné hazájában II. János Pál pápát, de ennek a látogatásnak elő kell segíte­nie az ország belső rendjének megszilárdulását, és így tár­sadalmi és politikai feltételek­től függ a pápa útjának enge­délyezése — hangzik a hiva­talos lengyel állásfoglalás. A pápa felfogása az, hogy nem neki, hanem a katonai uralom vezetőinek kell megte­remteni a látogatáshoz szük­séges feltételeket. A pápa azt szeretné, ha már látogatása előtt megszüntetnék a rendkí­vüli állapotot, és szabadlábra helyeznék az internáltakat,­­ köztük Lech Walesa szakszer­vezeti vezetőt. A pápa azon­ban abban az esetben is haj­landó az országot felkeresni, ha tovább tart a rendkívüli állapot. Az angol BBC kommentár­jában arra mutatott rá, hogy a pápa augusztus végére ter­vezett látogatása véletlenül egybeesik a katonai uralom ál­tal felfüggesztett szakszerve­zet, a Szolidaritás megalaku­lásának második évfordulójá­val. A pápa azonban a 600 éves czestochowai Madonna ünnepére érkezik Lengyelor­szágba, a megemlékezés nap­ja augusztus 26. A politikai és egyházi évforduló ezen vélet­len egybeesése nehéz helyzet­be hozta a lengyel katonai uralmat. A pápa és a bikaviadal A spanyol állatvédők ügyük­nek meg akarják nyerni az idén októberben Spanyolor­szágba látogató II. János Pál pápát is. Természetesen a vis­­­szataszító spanyol szenvedély: a bikaviadal elleni küzdelem­ről van szó. Aki már látott ilyet annak nem kell magya­rázni, miért nincs effélének helye a 20. században, egy magát civilizáltnak tartó eu­rópai országban. Az agyonhaj­szolt, felbőszített, vérecsapolt szerencsétlen állatot az esetek túlnyomó többségében kétbal­kezes pojácák döfködik addig, amíg kínok közepette ki nem múlik. Mert olyan torrero, aki egyetlen jól irányzott szúrás­sal szabadítja meg az állatot további szenvedéseitől, még szökőévenként is alig akad.­­ Ehhez még hozzá kell venni, hogy a bikát heccelő pikado­­rok lovainak el vannak vágva a hangszálai, nehogy a rémült ló nyerítése esetleg szánalmat ébresszen a nézőben. Igaz, er­re sok esély nincs, mert a vér látványa a nézők nagy részé­ből ugyancsak alantas ösztö­nöket csalogat elő. (Folytatás az 5. oldalon) Volume 89, No. 27 July 25,1982 89. évfolyam 27. szám A magyarság legnagyobb katolikus hetilapja Egyes szám ára: 45 cent j/>atholic Hungarians' Sunday UTiQpma.­tJ KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: P.0. Box 2464 Youngstown, Ohio 44509 Tel.: (216) 799-2600 és 799-3335 (USPS 891-640) The world's largest Catholic Hungarian weekly Price of one copy: 45 cents A Közel-Kelet lángja bevilágítja az egész világot „Izrael — írja a londoni The Economist gazdasági világhe­tilap — az amerikai ajándékok és adományok záporával el­árasztott műjólét ország.” Az amerikai-izraeli viszonyt vagy helyzetet senki nem ma­gyarázza meg az amerikai nép­nek, vagy senki se tudja alap­okait kellően kielemezni — ír­ja a továbbiakban a lap. Majd az izraeli—libanoni háború közvetlen előzményeként be­avat a cikk az intimitásokba. Nevezetesen: Ariel Sharon iz­raeli véderőminiszter május végi látogatása ügyébe. Ez al­kalommal Sharont csak Haig külügyminiszterrel fényképez­ték, mert Weinberger véderő­miniszterrel szóváltása volt, de a jeruzsálemi USA-követet azonnal Beginhez menesztet­ték, hogy megmagyarázza: Weinberger véleménye magán­­vélemény volt, nem a Fehér Házé. Hogy mi volt a vita lé­nyege, azt nem közli a cikk, de érzékelteti. Amerika eddig Izraelnek adott és fennálló kölcsöneinek 60 százalékát adománnyá minősítették át. (több billió dollárról van szó), egyidejűleg újabb fegyverszál­lítást határoztak el. A legfris­sebb csomag 75 F-16-os heret bombázó 2,5 billiós értékben (hozamra). Ugyanakkor Izrael fegyverexportját tudomásul vette az USA. Weinbergernek — úgy látszik — mindez nincs ínyére, s nem hisz s nem is hitt abban, hogy mindezek visszatartják Izraelt a palesz­tinok és főleg a Szovjetunió által táplált Szíria elleni ak­cióktól. Arra pedig még Wein­berger sem mert gondolni,­­ hogy Begin szabályszerű hadat visel ezekkel az amerikai fegy­verekkel és pénzügyi segítség­gel Libanon ellen. A sajtó bőbeszédűsége nem ad okot arra, hogy ne higgye el az amerikai polgár azt, hogy Izrael Libanonba való bevo­nulásáról sem hivatalosan, sem félhivatalosan, sőt előjelekből kiolvashatóan sem tudott az USA. Ezt a titokzatos akciót Izrael úgy magyarázza, hogy „hálás kell legyen érte” az egész világ, az arab világ is. A PLO ugyanis — Izrael vé­leménye szerint — ma már az arab világot is feleslegesen izgatja, sőt talán zavarja is. Ha a nagyvilág átlép a kiin­dulás lényegén, nevezetesen azon, hogy a Palesztinában lakott arabok az izraeliek pa­­lesztínai honfoglalása miatt lettek földönfutók, akkor fog­lalkozni lehet ezzel az izraeli elgondolással. Libanon 1920 óta francia fennhatóság alatt élt. A franciák 1946-ban hagy­ták el az országot, s már 1958- ban fegyveres összetűzések pusztították Libanont, főleg a Közel-Kelet Párizsává kiépí­tett fővárost, Beirutot. A köz­ponti kormánynak semmilyen hatalma nincs. Az országot az 1970-ben „arab védelmi” jog­címen bevonult szíriai hadse­reg, a maronita-keresztény-iz­­raeli erők, és a palesztinok, a PLO-val uralják. Ha Izrael ki­­füstöli a PLO-t, visszavonulás­ra kényszeríti a szíriai erőket, s bevezeti a maroniták szupe­­rioritását, megoldotta a közel­­keleti problémát, vele együtt a sajátját is. Ebből az okosko­dásból azonban teljesen kima­radt az arab világ, mert Iz­rael egyszerűen arabmentessé „varázsolna” egy arab orszá­got, Libanont, ahol a többség arab még akkor is, ha nem mohamedán. Izrael kihagyta vonalvezetéséből a Szovjetuni­ót, mely ezzel tudomásul vette volna, hogy beépítettje és va­zallusa, Szíria, egyszerűen „le­győzött” és kisemmizett lett. A Szovjetunió a PLO-n és Szí­rián keresztül épült be a Kö­zel-Keletre. Ennek­­az érdek­vonalnak a fenntartására sok mindenre képes. A Szovjetunió a két nagyhatalom érdekszfé­ráját ezen a területen úgy ér­tékeli ki, hogy az USA Izrae­len, Moszkva pedig Szírián és a PLO-n keresztül jelentkezik az arab, sőt talán az egész mohamedán világban. Az ara­bok nem egységesek, még az USA és a Kreml ilyen vonal­­vezetésének tudomásul vételé­ben sem, de nagyjából egysé­gesek Izrael-ellenes politiká­jukban. Ennek során Szíriát, természetesen, inkább elfogad­ják, még szovjet mestereivel együtt is, mint Izraelt, mely hatalma gyakorlati kialakításá­ban — sajnos — az USA-val (legalábbis annak fegyvereivel és pénzével) jelentkezik. Az sem cáfolható viszont, hogy a hazájukból kiűzött palesztinok fő szervezete, a PLO Moszkvá­tól fegyvert és több arab or­szágtól (így Szaúd-Arábiától is) komoly támogatást kap, és ezekkel vívja valamiféle új or­szágalapítási harcát. Palesz­tinából az izraeliek, Jordániá­ból a király verte ki őket, s most ismét az izraeliek verték szét őket, okozták sok ezer arab (benne sok nem arab és ártatlan ember) halálát és nyomorúságát. A közel-keleti politika, ab­ban az USA irányvonala sok­féle változáson ment át az utol­só 30 évben. Izraelt az angol Balfour-deklaráció szülte, Tru­man elnök volt a bába 1948- ban, Izrael állammá alakításá­nál. Az elmúlt 34 évben Iz­raelnek sok problémája volt, de sok problémát is okozott nemcsak a körülötte levő arab világnak, de jótevőjének, Ang­liának és az USA-nak is. Be­gin miniszterelnök fittyet hány a nyugati világ, s benne Ame­rika érdekeire. Jelen hadjá­ratával még a Camp Davidben Carter elnök közbejöttével te­tő alá erőltetett szerződésben lefektetetteken is átlépett.­­ Tette mindezt akkor, amikor az USA a nyugati hatalmakkal együtt próbálgatta a Szovjet­unióval való egyetértést meg­teremteni. Sőt az Európába látogató USA elnök „konszo­lidációs” beszéde alatt adta ki a parancsot a libanoni had­járatra. Brezsnyev figyelmez­tető levele Reaganhez éppen nagy békehadjárata delelőjén érkezett, szégyenszemre. Ez idézte fel azt a kellemetlen jelenetet is, amit a francia és német sajtó idézett, amely szerint az egyik NATO kikül­dött Reagan békebeszédéhez való gratulációja során hozzá­fűzte: „A különös az, hogy a 300 milliós Európa hallgat az amerikai elnökre, de a 3 mil­liós Izrael semmibe sem veszi.” Az európai sajtó az izraeli— libanoni hadjáratot kb. így kommentálja: Lehet, hogy Iz­rael a saját maga számára időlegesen békét teremtett vá­ratlan háborújával, de 100 mil­lió arab átkozza azokat a fegy­vereket (mármint az amerikai­­akat), amelyekkel halomra öl­te az arabokat Libanonban, s így aligha lesz világbéke. dr. Nánay Endre

Next