Katolikus Ösvény, 1940 (6. évfolyam, 18-52. szám)

1940-05-05 / 18. szám

VI. évf. 18. (278.) sz. ft ÁRA 10 FILLÉR Miskolc, 1940 május 5. KATOLIKUS ÖSVÉNY Előfizetési ára: Egy évre.........................4.— P Félévre..............................2.­­­ P Negyedévre.....................1.— P TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Máv-telep 28. Telefon: 23—33. Temetik Hangha Bélát... A budapesti Szent István bazili­ka hatalmas kupolájának megtört fényében, fekete kárpitok és sárga viaszgyertyák, hatalmas kandelá­berek, pálma- és virágerdő között fekszik a magyar katolikusság nagy halottja: Páter Bangha Béla. Koporsója körül ott van az egész katolikus Magyarország, de ott van az egész katolikus világ is. A tompa, misztikus ifénysávo­kba­n, mint valami szellem világ kórusa, hangzik a fojtott fájdalom döbbe­netes siráma: Miserere mei . .. A hatalmas lángész, a szellemi virtuzó, a rendszerező elme, nagy vonalakban és apró részletekben szervező akarat, a folytonosan ke­­vincsig dobbanó szív megszűnt do­bogni, kialudt a szellemi megsemmisült az izzó akarat. fény, —­­Bangha Béla nincs többé . . . Nincs többé! Nem látjuk finoman ívelt sziluettjét, szemcsillogása nem tük­rözik vissza többé a szemünkben, nem halljuk érces, kemény sza­vát, mely hol lágyan simogatott, hol keményen ostorozott, emelt és vitt a magasságok majd így már nincs közöttünk. De felé, itt maradt minden gondolata, minden eszméje, minden akarata és mint szent örökség nehezedik ránk, hogy tudjuk az ő gondolatát majd nélküle megvalósítani, eszméjét testté önteni, akaratát tetté váltani. Hogyan tudjuk a krisztusi Ma­­gyarországot felépíteni! Mert ez volt Bangha Bélái nagy áloma, nagy ideálja, egyetlen akara­ta! Harmincéves közéleti működé­sének gyújtópontjában a katolikus Magyarország állott. Szent hite és meggyőződése volt, hogy boldogsá­gírt fajtájának csak a Katolikus Egyház adhat. Mint a középkor a Civitas bei eszméje, úgy állt előtte katolikus Magyarország képe. Ehhez i a nagy­­ épülethez hordta a köveket Fáradhatatlan munkássá­gának első évtizedében­­ szinte egyé­ni lélekkutató munkát végzett, sa­játos, szinte egészen újszerű esz­közökkel dolgozott. Az egyetemes hit végtelenségébe­n beleállítja nem­zeti vonásként a Mária kultuszt, munkája nyomán megindulnak a kongregációk. A férfiakhoz az ész, a nőkhöz a szív hangján szól. — Munkája felöleli úgyszólván szellemi sík egész területét. Ragyo­n­gó szónok, pazar tollú író, mély­séges lelki vezető, egész aprólékos­ságig részletező szervező. A nap háromnegyed részét munkában töl­ti. S szelleme mind magasabban ragyog, akaratereje mind jobban vonz s lassan kialakul az a sz­el­lem­i elitcsapat, mely a kongregá­ciókon, a sa­j­tóh­öl­gybi­z­o­tt­s­ág­okon, a szociális­­ munka­ apostolain ke­resztül­­ dolgozik és munkálkodik az ő indítására, az ő irányításá­val az ő eszméiért az ő­­ gondola­taival. Életének ebben a korszakában találkoztam vele először. A diák­ság utolsó évében, az életbelépés előtt egy lelkigyakorlaton. Sugárzó lénye megkopott, szinte magával ragadott. "És az egyszerű szobában történt félórás beszélgetés a világ­háború forgatagába szó­­­dűl­t diák örök hitének vasbeton alapjai lett. Hányán és hányán töltekeztek Ná­la fiatalok és meglett férfiak élet­­tartalommal és­­ életcéllal. Ez a tar­talom­­ a végtelen hit tartalma volt, célja pedig az örök élet! Száza­kat ragadott magával a tiszta ész leg­finomabb Gizelláival és ezreket az érzelem suhogó szárnyán! Lélek munkálásának második év­tizedében mind nagyobb arányok­ban bontakozik ki hatalmas ener­giájának cselekvőképessége. — A nagy válságfordulón, mely a nem­zet lelkét derékban töri ketté, meg­teremti a katolikus sajtót. És a fá­radhatatlan harcos tovább harcol. Sajtógyűlések, katolikus napok vezérszónoka, sőt lehet a magyar katolikusság mondani, központi irányítója­. Munkája benyúlik nemzetfeletti katolikum életébe is, a Rómában épp úgy felfigyelnek rá, mint a katolikus világ minden tá­ján. A magyar tespedés éveiben lát­tam­­ a szónoki dobogón. A Vigadóból áradt szét szava a pesti kő-­rengetegeken át a magyar felé. Közéletünk görbülő évei rónák la­lán ekkor voltak a leggörbébbek. Kíméletlenül tárta fel a bajok for­rását és új harcot hirdetett az éle­dő liberalizmus, a szabadkőműves machinációk és destruáló­­ marxiz­mus ellen. Szava pörölyként hul­lott­­ a lel­kekre, s a leskelődő sötét árnyak összes kísértései meghiú­sul. Mert egyet ne­­ felejtsünk el: Bangha Béla nemcsak a katolikus eszmének, hanem a nemzeti újjá­születésnek is a harcosa volt ig, aki ma nemzeti köpönyegben le­­génykedik, ne dobjon követ a ka­tolikus eszmeiségre, mert enélkül ez a nemzeti köpönyeges vagy sza­badkőműves módon vakolna, vagy vörös sapkában hetvenkedne. — A magyar katolikusság a nemzeti új­­jászü­letésnek élcsapata, előharcosa pedig Bangha Béla volt. Az utolsó évtized már a de­monstrációk, az összetevések év­tizede, Isten kegyelméért való ese­­dezés. Szent Imre év, Euchariszti­kus kongresszus mind az ő hatal­mas akaratának műve. Még most is a lelkemben érzem a kongres­­­szusi éjféli férfi­mise káprázatos varázsát, ahogy Bangha Béla el­mélkedő szavai nyomán szállt a lelkem a végtelen magasságok fe-

Next