Katolikus Ösvény, 1943 (9. évfolyam, 1-43. szám)

1943-01-03 / 1. szám

2 KATOLIKUS ÖSVÉNY egyletek elképesztő tömegére, — igazat fog nekem adni.) Mindez talán rendjén volna ak­kor, ha az egylet létjogosultsága önmagában, nem munkásságá­ban volna. Így azonban, míg va­lamely egylet nem hajt hasznot, a többi egylet munkásságától megkülönböztetett munkát, pusz­ta létezése is passzíva, nem pedig aktíva az egyházközség mérle­gén. Más szavakkal: minden egy­let annyit ér, amennyit a mun­kássága. Abban a pillanatban, melyben nincs saját, más egylet­ben meg nem található köre, megérett arra, hogy munka­meg­szűnjön. Bármily fájdalmas is le­gyen ez néha, a mór megtette kö­telességét, a mór mehet! A ha­sonló munkásságú egyleteket ös­­­szeolvasztva,a több halódó egylet­ből egyetlen egy, de megifjodott egylet keletkezzék! Az Actio Catolica szervezete világosan mutatja, hogy ez az egyház szándéka. Szakosztályait épen, élesen elhatárolt munka­körük szerint szervezi meg. Hitbuzgalmi, szervező, karita­tív- és sajtószakosztályra azért van szükség, mert mindegyiknek megvan a maga munkaköre. Az A. C. szakosztályai tömeg­egyletek. A Szentatya elgondolá­sa szerint az egyházközség min­den tagjának valamely szakasz­Éppen korrektúrázni kezdtük a Katolikus Ösvény karácsonyi számát, amikor megkaptuk beszélőn az örömhírt, hogy táv­ér­­sek főpásztorunk Mikes Lajos fel­sővárosi esperes-plébánost szentpéteri préposttá nevezte saló­­ki, így már csak röviden és szára­zon közölhettük olvasóinkkal az örvendetes eseményt. Ezért szükségét érezzük, hogy még egyszer visszatérjünk e kine­vezéshez. Nem akarjuk mi most bemutatni olvasóinknak Mikes Lajost, hiszen mindnyájan na­gyon jól ismerjük. Nem is aka­runk magasztaló szavainkkal a bizantinizmus nem éppen tetsze­tős hibájába esni. Minden mélta­tás és dicséret helyett álljon itt Érsekfőpásztorunk klasszikus ki­nevezési leiratának szövege: „Emlékezetül adjuk mindenki­nek, akiket illet, hogy mi tekin­tályban tevékeny munkásságot kell kifejtenie. A tömeggel azon­ban csak átlagos eredményt lehet elérni — aki többre vágyik, va­lamely külön egyletben megtalál­hatja azt, amit keres. Ezeknek a külön egyleteknek munkássága főleg arra szorítkozzék, amit az A. C. éppen tömegjellege miatt nem adhat meg s legyen egyúttal nevelő is. Az A. C. szakosztályai­nak neveljenek vezetőket, akik valóban segítik is az egyházköz­ség vezetőjét. így az a munka, amelyet a pap az egyletek veze­tésében magára vállal, nem lesz részleges; a lelkipásztornak nem kell aggódnia azon, hogy szinte egész egyleti munkásságát né­hány kiválasztottnak szenteli, hi­szen ezeken keresztül az egész egyházközségért dolgozik. Mun­kájának eredményét a helyesen vezetett A. C. szakosztályokban találja meg. Ha pedig valamely egylet nem képes ilyen tevékeny­ségre, úgy sürgősen szűnjön meg! Hány egylet legyen tehát az egyházközségben? A felelet egy­szerű: éppen annyi, amennyire szükség van, eggyel sem több. A felesleges egylet csak megnehe­zíti a lelkipásztor munkáját, pe­dig „az egylet a pap munkássá­gának segítője, ne hátráltatója legyen!“ K. S. dr. Izetbe véve azokat a lelki tulaj­­­­donokat, erkölcsi fedhetetlensé­­get, továbbá egyházmegyénk szol­gálatában harminckét éven át ta­núsított lelkipásztori buzgóságot s főleg a miskolci Szent Anna Egyházközség súlyos anyagi hely­zetének orvoslása körül kifejtett eredményes tevékenységet, me­lyekkel Mikes Lajos érd. esperes, miskolc-szentannai plébánost fő­pásztori joghatóságunknál fogva az egyházmegyénkhez tartozó sa­­jószentpéteri prépostság c. pré­postjává választottuk s ezennel kinevezzük és megerősítjük jelen levelünk erejénél fogva.“ Nem ok nélkül emeli ki Érsek­főpásztorunk a Szent Anna egy­házközség anyagi ügyeinek rend­behozása körül szerzett érdemeit. Mert amit­ e téren Mikes Lajos aránylag oly rövid idő alatt vég­zett, szinte egyedülálló a maga nemében. Amikor átvette a plé­bánia vezetését, hatvanezer pen­gő adósság szörnyű terhét nyög­te az Egyházközség és ma, rövid pár esztendő múltán nemcsak, hogy adósság nincs, hanem még oly jelentős alkotások is létesül­hetnek az Egyházközség komoly anyagi támogatása mellett, s a Kármelita zárda és kápolna, mint A rendelkezés szerint, valószí­nűleg január hó folyamán, Mikes Lajos hitvallást és esküt tesz­­ Egerben, Duttkay Pál érseki hely­­nök kezébe, aki átadja neki préposti jelvényeket és ezzel be­a iktatást nyer főpapi tisztségébe. Ennek megtörténte után adandó alkalommal azután elmondj­a majd első ünnepélyes főpapi szentmiséjét a Szent Anna plébá­nia­templomban. Kinevezése őszinte örömet kel­­­­tett az egész városban, de termé­szetesen legjobban a felsővárosi hívek örvendeznek, akiknek lel­­­­ki ügyeit ismét főpapi rangban le­­j vő, buzgó lelkipásztor vezeti és­­ intézi. Az Egyházközség Képvise­lőtestülete ünnepi ülés keretében köszönti főpapi méltóságra emelt elnökét, amikor az üdvözlő be­szédet Szikra Gyula világi elnök fogja mondani. A kinevezéssel kapcsolatban szükségét látjuk, hogy a préposti­­ és apáti címekkel kapcsolatosan kis felvilágosítást nyújtsunk olva­sóinknak. Az apáti és préposti cím tulajdonképpen rangban teljesen egyet jelent, csak a név­ben van különbség. Ezek az apát­ságok és prépostságok valamikor­­ a valóságban is léteztek és jelen­tős javadalommal bírtak, így volt ez Sajószentpéteren is. Idő­közben azonban ezek az apátsá­gok és prépostságok megsemmi­­­­sültek, részint a tatárdúlás és tö­rök hódoltság idején, részint pe­dig II. József ismeretes egyházel­lenes intézkedései következtében. A címek és méltóságok természe­tesen továbbra is a Főpásztorok joghatóságában maradtak és azo­kat ma is adományozzák legkivá­lóbb papjaiknak, hogy őket a főpapi méltóságra ezáltal jék. Tehát a mi esetünkben emel­Mi­kes Lajos kinevezésének csak annyi vonatkozása van Sajó­­szentpéterhez, hogy ez a főpapi méltóság, amelynek címét meg­kapta, valamikor ott volt a valósá­gos javadalmas prépostság. Isten áldja, vezérelje és segítse további életútján Miskolc új fő­papját! (rr) Mikes Lajos kinevezéséhez

Next