Katolikus Ösvény, 1943 (9. évfolyam, 1-43. szám)
1943-01-03 / 1. szám
2 KATOLIKUS ÖSVÉNY egyletek elképesztő tömegére, — igazat fog nekem adni.) Mindez talán rendjén volna akkor, ha az egylet létjogosultsága önmagában, nem munkásságában volna. Így azonban, míg valamely egylet nem hajt hasznot, a többi egylet munkásságától megkülönböztetett munkát, puszta létezése is passzíva, nem pedig aktíva az egyházközség mérlegén. Más szavakkal: minden egylet annyit ér, amennyit a munkássága. Abban a pillanatban, melyben nincs saját, más egyletben meg nem található köre, megérett arra, hogy munkamegszűnjön. Bármily fájdalmas is legyen ez néha, a mór megtette kötelességét, a mór mehet! A hasonló munkásságú egyleteket összeolvasztva,a több halódó egyletből egyetlen egy, de megifjodott egylet keletkezzék! Az Actio Catolica szervezete világosan mutatja, hogy ez az egyház szándéka. Szakosztályait épen, élesen elhatárolt munkakörük szerint szervezi meg. Hitbuzgalmi, szervező, karitatív- és sajtószakosztályra azért van szükség, mert mindegyiknek megvan a maga munkaköre. Az A. C. szakosztályai tömegegyletek. A Szentatya elgondolása szerint az egyházközség minden tagjának valamely szakaszÉppen korrektúrázni kezdtük a Katolikus Ösvény karácsonyi számát, amikor megkaptuk beszélőn az örömhírt, hogy távérsek főpásztorunk Mikes Lajos felsővárosi esperes-plébánost szentpéteri préposttá nevezte salóki, így már csak röviden és szárazon közölhettük olvasóinkkal az örvendetes eseményt. Ezért szükségét érezzük, hogy még egyszer visszatérjünk e kinevezéshez. Nem akarjuk mi most bemutatni olvasóinknak Mikes Lajost, hiszen mindnyájan nagyon jól ismerjük. Nem is akarunk magasztaló szavainkkal a bizantinizmus nem éppen tetszetős hibájába esni. Minden méltatás és dicséret helyett álljon itt Érsekfőpásztorunk klasszikus kinevezési leiratának szövege: „Emlékezetül adjuk mindenkinek, akiket illet, hogy mi tekintályban tevékeny munkásságot kell kifejtenie. A tömeggel azonban csak átlagos eredményt lehet elérni — aki többre vágyik, valamely külön egyletben megtalálhatja azt, amit keres. Ezeknek a külön egyleteknek munkássága főleg arra szorítkozzék, amit az A. C. éppen tömegjellege miatt nem adhat meg s legyen egyúttal nevelő is. Az A. C. szakosztályainak neveljenek vezetőket, akik valóban segítik is az egyházközség vezetőjét. így az a munka, amelyet a pap az egyletek vezetésében magára vállal, nem lesz részleges; a lelkipásztornak nem kell aggódnia azon, hogy szinte egész egyleti munkásságát néhány kiválasztottnak szenteli, hiszen ezeken keresztül az egész egyházközségért dolgozik. Munkájának eredményét a helyesen vezetett A. C. szakosztályokban találja meg. Ha pedig valamely egylet nem képes ilyen tevékenységre, úgy sürgősen szűnjön meg! Hány egylet legyen tehát az egyházközségben? A felelet egyszerű: éppen annyi, amennyire szükség van, eggyel sem több. A felesleges egylet csak megnehezíti a lelkipásztor munkáját, pedig „az egylet a pap munkásságának segítője, ne hátráltatója legyen!“ K. S. dr. Izetbe véve azokat a lelki tulajdonokat, erkölcsi fedhetetlenséget, továbbá egyházmegyénk szolgálatában harminckét éven át tanúsított lelkipásztori buzgóságot s főleg a miskolci Szent Anna Egyházközség súlyos anyagi helyzetének orvoslása körül kifejtett eredményes tevékenységet, melyekkel Mikes Lajos érd. esperes, miskolc-szentannai plébánost főpásztori joghatóságunknál fogva az egyházmegyénkhez tartozó sajószentpéteri prépostság c. prépostjává választottuk s ezennel kinevezzük és megerősítjük jelen levelünk erejénél fogva.“ Nem ok nélkül emeli ki Érsekfőpásztorunk a Szent Anna egyházközség anyagi ügyeinek rendbehozása körül szerzett érdemeit. Mert amit e téren Mikes Lajos aránylag oly rövid idő alatt végzett, szinte egyedülálló a maga nemében. Amikor átvette a plébánia vezetését, hatvanezer pengő adósság szörnyű terhét nyögte az Egyházközség és ma, rövid pár esztendő múltán nemcsak, hogy adósság nincs, hanem még oly jelentős alkotások is létesülhetnek az Egyházközség komoly anyagi támogatása mellett, s a Kármelita zárda és kápolna, mint A rendelkezés szerint, valószínűleg január hó folyamán, Mikes Lajos hitvallást és esküt tesz Egerben, Duttkay Pál érseki helynök kezébe, aki átadja neki préposti jelvényeket és ezzel bea iktatást nyer főpapi tisztségébe. Ennek megtörténte után adandó alkalommal azután elmondja majd első ünnepélyes főpapi szentmiséjét a Szent Anna plébániatemplomban. Kinevezése őszinte örömet keltett az egész városban, de természetesen legjobban a felsővárosi hívek örvendeznek, akiknek lelki ügyeit ismét főpapi rangban lej vő, buzgó lelkipásztor vezeti és intézi. Az Egyházközség Képviselőtestülete ünnepi ülés keretében köszönti főpapi méltóságra emelt elnökét, amikor az üdvözlő beszédet Szikra Gyula világi elnök fogja mondani. A kinevezéssel kapcsolatban szükségét látjuk, hogy a préposti és apáti címekkel kapcsolatosan kis felvilágosítást nyújtsunk olvasóinknak. Az apáti és préposti cím tulajdonképpen rangban teljesen egyet jelent, csak a névben van különbség. Ezek az apátságok és prépostságok valamikor a valóságban is léteztek és jelentős javadalommal bírtak, így volt ez Sajószentpéteren is. Időközben azonban ezek az apátságok és prépostságok megsemmisültek, részint a tatárdúlás és török hódoltság idején, részint pedig II. József ismeretes egyházellenes intézkedései következtében. A címek és méltóságok természetesen továbbra is a Főpásztorok joghatóságában maradtak és azokat ma is adományozzák legkiválóbb papjaiknak, hogy őket a főpapi méltóságra ezáltal jék. Tehát a mi esetünkben emelMikes Lajos kinevezésének csak annyi vonatkozása van Sajószentpéterhez, hogy ez a főpapi méltóság, amelynek címét megkapta, valamikor ott volt a valóságos javadalmas prépostság. Isten áldja, vezérelje és segítse további életútján Miskolc új főpapját! (rr) Mikes Lajos kinevezéséhez