Kecskemét és Vidéke, 1921. január-június (2. évfolyam, 1-145. szám)

1921-06-25 / 142. szám

Kecskemét, 1921. június 25. Szombat 61. évfolyam, 142. szám. ...........................................................................................................................................................................urna......■ m­m;iiiii iii iuii ■ mm n min tus...............ni........ mmm. ELŐFIZETÉS! ÁRAK, FeIBÍUS SZBp|jESZtíí! BP. HOlHOk­l LÁSZIÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADOMIUATftL. Egész évre 430 K. Negyedévre 120 K. ; ; nfts . ; K­­eskem­és, III., Arany János­ u. 6. tsz. Félévre 240 K. Egy hóra 40 K. ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNOD. a rom. kac­.bérház átjárd udvarában. Telefon­­ 135. Egyes szánt 2 K. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Horvátország az elszakadás útján. A konslituació a kormány alkotmány­tervezetét 227 szavazattal 93 ellenében az általános tárgyalás alapjául elfogadta. A kor­mány e látszólagos nagy győzelmét erősen csökkenti az a körülmény, hogy a 419 kép­viselő közül csak 227 szavazott a kormány mellett és a 17 főnyi többség is úgy jött létre, hogy az utolsó percben az ellenzéki földműves pártnak szociálpolitikai koncesszió­kat ígértek meg. A javaslat mellett szavaztak a radiká­lisok, radikális-disszidens Ivanics, a demokraták, a Délszláv Muzulmán Organi­záció 22 tagja, a szlovén földművespárt, a földmivespárti disszidensek és a földmives­­párt szerb tagjai; ellene szavaztak a Dél­szláv Klub, a köztársaságiak, a szocialisták, a bolsevikok, a macedomuzulmánok, egy demokrata disszidens muzulmán, a Délszláv Muzulmán Organizáció egy tagja, a föld­­mívespárt horvát tagjai és a pártonkívüli Trumbics. A kormánypárti szavazatok túl­nyomó része szerb. Tíz horvát, tizenegy szlovén, huszonkét muzulmán szavazat mel­lett száznyolcvannégy szerb szavazatot kapott a kormány. Csak a köztársasági, szocialista és bolsevik szerbek, összesen vagy harmin­can szavaztak a kormány ellen. A negyven szlovén képviselő közül csak tizenegy, a kilencvenhárom­ horvát kép­viselő közül csak tíz szavazta meg az alkot­mányt. A szavazáson összesen harminc hor­­vát képviselő vett részt s közülük húszan a javaslat ellen szavaztak, mellette csak a tíz horvát demokrata. A horvát parasztpárt és a vele szövetséges jogpárti képviselők most sem jelentek meg a konstauantén, a Nem­zeti Klubhoz tartozó tizenegy képviselő pedig a szavazás elől kivonult. A szakadás a horvát és szerb nemzet között egyre mélyebb lesz. A volt Sztarcse­­vicsianusok, a Nemzeti Klub jelenlegi tagjai, voltak a Magyarországtól való elszakadás előkészt­ői, az uj államban két és fél éven át minden poklokon keresztül kitartottak Bel­­grád mellett s most ime ők is csatlakoznak Radicsnak az uj viszonyokat tagadásba vevő politikájához. Belgrád érzi, hogy ég a talaj lábai alatt Horvátországban. Egyelőre az erős kéz uralmával kísérletezik. A törpe minoritásban levő demokratapártból nevezte ki Tamijeno­­vics bánt az osztályfői és főispáni állások felét szerbekkel töltvén be, ,­mert a leglojáli­sabb horvátban sem bíznak már egészen. Megfélemlítésül politikai pereket kezdenek. Sorban ítélik el a múlt szeptemberi paraszt­lázadás részleteit s az ügyészség felségsér­tési és hazaárulási vádat emelt dr. Suffiny Milán, egyetemi tanár, a kitűnő balkántör­ténész, Horvátország legképzettebb politikusa és tizenhárom társa ellen, mert állítólag összeköttetésben állottak a Frank Ivó vezé­rlése alatt levő horvát emigrációval s céljuk egy önálló Horvátország kikiáltása lett volna. A vádirat azt is állítja, hogy Radics és pártja is összeköttetésben állanak Frankókkal. Meg­kezdték újra a parasztpárt üldözését is. A konstituante egy parasztpárti cseh szárma­zású képviselő Janecska Ján mandátumát már régen megsemmisítene és Radicsot lázitás vétkéért kiadta. Radicsnak pünkösdre összehívott pártgyűlését a kormány betiltotta s megakadályozta Radics tervezett prágai útját is. A parasztpárti vezér nem mehet külföldre, nehogy valamit elárulhasson a Horvátországban berendezkedő rémuralomról. Akik ismerik az utolsó évtizedek tör­ténetét Horvátországban, tudják, hogy a hazaárulási pörök a vég kezdetét jelentik. Ezzel az eszközzel nem lehet megnyerni, vagy megfélemlíteni, de tartósan kormá­nyozni sem a horvátokat. A zágrábi­­községi képviselőtestület legutolsó ülésén lejátszódott jelenetek világosan mutatják, hogy Radics nem hátrál meg. Radics követelte a horvát szábor összehívását, mert csak ez dömhet horvát ügyekben, kijelentette, hogy sem Péter királyit, sem a belgrádi kormányt, sem a délszláv állam egységét el nem ismeri. Belgrádot disznóakolnak, Szerbiát második Törökországnak nevezte. Kijelentette, hogy az előírt hűségesküt nem teszi le. 1920 november 28 áig — a konstituante válasz­tások napja — nem tette le az esküt, mert szerinte addig a habsburgi magyar törvények voltak érvényben, — ezzel Radics kétségbe vonta egyrészről a délszláv állam jogi léte­zését, másrészt azonban a Magyarországtól való elszakadást kimondó szábori határozat érvényességét is — november 28 a után még nem tehet hűségesküt a Karagyorgye­­vicseknek, mert akkor szerinte a horvát nemzet az őt megillető önrendelkezési jog alapján plebiscitummal az önálló horvát köztársaság mellett döntött. Belgrád még erőszakoskodhatik, mes­­terkedhetik, de a horvát önállósági törek­véseket többé el nem fojthatja. Azt már elérte, hogy egy nevezőre hozta Frankot, Radicsot Drinkoviccsal és Trumbiccsal, sőt állítólag magyarán Lufflayval is. Minden további szerb erőszakosság csak szaporítani fogja a horvát szeparatisták táborát és mil­liók szenvedése, a horvát nemzet legjelesebb fiainak üldözése talán a Balkánon is isme­retlen vérengzések árán, de meg fog születni a horvát szabadság. T­ÁRCA. A „Kecskeméti Katholikus Egylet*’ története 1894—1920. Irta: dr. Jámbor József ügyvéd. (FOLYTATÁS.) (2.) E helyen mondok hálás köszönetet Geday Sándor tanító t. bátyámnak, kitől, mint Egyletünk első s több mint 15 eszten­dőn keresztül volt jegyzőjétől az Egylet első 15 évi történetének megírásához igen érté­kes adatokat szereztem. A „Kecskeméti Katholikus Egylet“ története. 1. 1894—1907. Az 1890-es­ évek elején észrevette a kecskeméti katholikus társadalom és — nagy dicséretükre legyen mondva — a később k­évszerir­t is felsorolt 19 igen egyszerű, de éleslátású kecskeméti katholikus polgár — hogy nemcsak országosan, de helyileg is veszélyben van a keresztény katholikus­­ val­lás és a bensőséges katholikus hitélet, melynél fogva elérkezett azon 12 ik óra, amikor már múlhatatlanul kellett itt Kecskeméten is va­lamit cselekedni a katholikus vallásos élet megteremtésére és a katholikus öntudat fel­­ébresztésére. A külföldről becsempészett li­berális szellem, mely már magát a törvény­hozó testületet is kezdte megmételyezni, — előállván az úgynevezett egyházpolitikai tör­vényjavaslatokkal, — mondom, ez az idegen szellem már városunkban is éreztetvén nem­zetrontó és magyarságunkat ölő, ősi katho­likus hitünket támadó és megcsúfoló hatá­sát, — kényszerítette az akkori katholikus társadalmunkat bizonyos védekező intézke­désekre. Ezek a körülmények adták az első ru­góit a „Kecskeméti Katholikus Egylet“ léte­­sülésének és megalapitásának, midőn 1893 őszén, néha boldog emlékezetű Bogyó Pál apát-plébános, Máthé József, Zsolnai Kovács István, Juhász István, Kasza György, Váczi József, Cs. Kovács Pál, Izsák József, Ba­konyi Mihály, Danics István, Király Sándor, Kállai Mihály, id. Sikani Kovács Mihály, Hajagos László, ifj. S. Kovács Mihály, Tóth­­ Gergely, Herczegh György, ifj. Lajos József, Dégi László, a Mária és Jézus szent Szive társulatok aláírták azon alapítási nyilatkozatot, mely szerint „mi alulírottak kötelezzük magun­kat, hogy a Kath. Egyletnek, ha létrejön, mint alapitó tagjai az alapitó tagság megállapított 50 forintnyi diját, az Egylet céljaira 5 év lefo­lyása alatt lefizetjük 5 egyenlő részben.“ Az alapítók kérelmére azután 1894 február 18 ik napjára a Róm. Kath. Egyházközség tanács­termében néh. Bogyó Pál apát-plébános összehívta az alapítókat és az érdeklődő katholikus híveket a Katholikus Egylet ala­kuló közgyűlésére, mely napon a katholikus célokat szolgáló ezen Egyesület formálisan is megalakult, megválasztván elnökül Bogyó Pál apát-plébánost, alelnökül nemes Lipthay Pált. Egyúttal a tisztikart is megválasztván, az Egylet működését nyomban megkezdette. Meg kell jegyeznem, hogy az egész mozga­lom és a szervezés nagy munkája néh. Jár­­vás József róm. kath. segédlelkész kezében volt, ki hatalmas munkát fejtett ki odáig, hogy az Egylet megalakulhatott. A megala­kulás nehéz, mondhatni keserves idejében különösen anyagiakban óriási áldozatokat hozott Máthé József alelnök, Bakonyi Mihály, Zsolnai Kovács István és az alapító tagok majdnem mind kivétel nélkül. Az Egylet céljaira Bakonyi Mihály adott a Vásári­ utcai házában helyiséget. Itt sok országos hirei férfiú, mint gróf Zichy Nándor, Molnár Já­nos apát, Bartók Lajos és mások, többször megfordultak és kiváló hitvédő szónoklatok­kal gyönyörködtették az Egylet tagjait és öntöttek hitet és reménységet a vallásukért és hitükért aggódó egyleti tagokba. Sok szép ismeretterjesztő előadás is hangzott el Trüm­mer Ferenc, Kiss Gábor segédlelkészek és Geday Sándor ajkairól. Nem kell már eső. Késlelteti az aratást. — Árt a szemfejlődésnek. A napok óta tapasztalható hűvös idő­járás­­,és gyakori esőzések a gabona érését visszavetik és ártanak a szemfejlődésnek. Az aratást késlelteti, sőt a gyümölcsösökben is hátrányos befolyással van. Az újabb vetés jelentések szerint azonban némely terményre jó hatással volt az eső. A zabnak kalásza és szalmája megerősödött. A legelők, melyek egyes helyeken a szárazság következtében lesültek, kezdenek zöldelni. A búzára nézve azonban már nem jó hatással van a sok esőzés. Az aratás késlel­

Next