Kecskemét és Vidéke, 1921. július-december (2. évfolyam, 146-297. szám)
1921-10-14 / 233. szám
törsibemély 8821« október 14« Péntek. IUI évfolyam, 233. «rám I mlam MM ELŐFIZETÉSI ÁRAK. Fsielis 8MPMG: Sp. Homok] Hm László. S«»TM*SZTSSÉG ÉS KIADÓHIVATAL* Cgénévra 480 K. Maflyedévre ISC K. . . . . ttea.kamél, III., Arany János u. 8. sa. Félévr* *40 K. Egy hóra 40 K. , ■ rám. kath.bérház átjáró udvarában. Tiafra ■ ISG. Egyese krim 2 K. KERESZTÉNYPOLITIKAI NAPILAP. Virdsletaksl fslyssia kiadóhivatal. Módosítással elfogadták a kisgazdapárt új programját. A szövegező bizottság komprisszumos jvaslatát a királykérdésben a kisgazdapárt tegnapi értekezlete kellő módosítással elfogadta. Az új szövegezés tartalmilag fedi a párt szabad királyválasztó álláspontját. A pártban azonban nincs egységes felfogás ■lég ebben az alapvető kérdésben sem. Azért sem pártszakadás, sem kormánybizátatás nem lesz következménye a mai határozatnak, amelyet a gazdák felfogása szerint a kormány is magáévá tehet. A határozat ugyanis nem jelent trónfosztásra való törekvést, ez ellen a föltevés ellen Smionyi- Semadam Sándor, a radikális szabad királyválasztók vezére tiltakozott. Nagyatádi kijelentette, hogy amennyiben a kormány nem helyezkednék most már a kisgazdapárt programmjának alapjára, akkor készek ellenzékbe menni, mert tovább kiegyenlíteni nem hajlandók. légiói megszabták a katonai hatóságok utalványozási jogát. A pénzügyminiszter által kiadott az a rendelet, amely a katonai köríveknek az állampénztáraknál fennálló utalványozási jogát felfüggeszti, sok félreértésre és vitára adott alkalmat, míg most a honvédelmi miniszter 201941/1/921. sz. alatt a katonai körletek hadbiztosságához intézett rendelet kimondja, hogy a pénzügyminisztérium felfüggesztő rendelet az állampénztáraknál levő betétekre nem vonatkozik. Ezen elvi kijelentés után a honvédelmi miniszter az új katonai körletek felállításával a pénzügy igazgatóságok s az ezek alá rendelt állampénztárak hozátartozandóságát is megállapítja. A budapesti körlet hadbiztossághoz tartoznak a budapesti, Budapest-vidéki, balasagyarmati és a szolnoki; a szegedi körlethez a gyulai, makói, szegedi; a miskolci körlethez az egri, miskolci, sátoraljaújhelyi Magyar nemzeti tragédia. Irta és a Kath. Leányclub okt. 7. gyűlésén felolvasta : dr. Lőcsey Mária. (2) Azután ennek, a két százados pusztító táborozásnak a nyomai is csak elmúltak. A török kitakarodott, a belső viszályok elcsitultak, a bajokat kihevertük, a romokat felépítettük. Nemzetünk anyagilag magához tért s igyekezettszellemi téren is pótolni a hunyókát, másfélszázad sem múlt el s az az ország, amely a szatmári béke évében sebekkel és rongyokkal borítva haldokolni látszott, a 19 század első felében jólétben él és olyan szellemeket mutat fel, akik előtt az egész világ elismeréssel hajol meg. Nemzeti önállásának, jogrendszerének, anyagi és szellemi életének olyan épületét építi ki rövid néhány évezed alatt, amely méltóan versenyez a külfölddel. És amikor ezt az épületet vérrel kell felszentelni, nem habozik, hogy vérét ontsa ! Az 1848 ik szabadságharc története a példátlan lelkesedés, a mindem magával ragadó rajongás sugárzása. Gyermek és agg, szegény és gazdag önként siet a táborokba: az ezredeket „napok szülték, mégis mintha szülte volna három század!“ ! Hiába volt. Rajongás, lelkesedés, a hősnek bitófát vagy láncot, a harcának elviselhetetlen jogfosztást eredményezett, az elnyomás rendszere évtizedekkel lökte vissza hazánkat a fejlődésben. Nem haltunk bele. Ezt is kihevertük. Sőt minél súlyosabb volt a csapás, a kiegyezés utáni időkben annál fokozottabb energiával fogott a nemzet a munkához. És milyen eredménnyel 30—40 év alatt évszázados mulasztásokat pótolt, az egyéni és állami élet minden megnyilvánulása európai színvonalra emelkedett, sőt voltak intézményeink, amelyekkel példát szolgáltathattunk. Nagyhatalom voltunk ismét, mint az Anjouk és Mátyás korában. Feljutottunk a hegyre és kitűztük a háromszinű lobogót, hogy hirdesse a magyar fegyver dicsősége mellell a magyar szellem dicsőségét időtlen időkig ! Akkor azután a kegyetlen véget derékon kapta a büszkélkedőt és lobogójával együtt fehajította rettenetes szakadékok feneketen mélységébe. Isten csodája, ha csak a csontját törte, isten csodája, ha onnan is feltámad még valaha . . . Elveszett nagy nemzeti küzdelmek vértanú hőseink október 6 án felidézett hosszú táborában viszontlátjuk a legújabb áldozatokat is. Apák, testvérek,rokonok, jóbarátok és kettős sebet viselnek. Egyet magunkért, egyet itt knn hagyott, talán árvaságban vagy szegénységben hagyott kedveseikért. Ám ezeket a sebeket be tudjuk gyógyítani: az elsőt hű emlékezéssel, a másikat szerető gondoskodással, de amit beszélnek ezek a sebek, az minket tesz beteggé, mert a lelkeink mélyén nyugtalankodó gondolatoknak adnak kifejezést. Elmondják, hogy ime a magyarság sorsa szörnyű tragédia, örökös küzdés és örökös bukás. Évezredeken keresztül, különböző helyeken és különböző eszközökkel munkálja nemzeti boldogulását és mindig hiába. Van érdeme sok és van értéke s nem váltja meg magát vele. Volt már az egyik legősibb világ kultúra megalapítója, a kereszténység pajzsa, a nyugati kultúra bástyája s maradt mindig mindenkinek jó bolondja, ha őt ütötték, ha vele ütöttek, mindig csak ő pusztult. Felhasználták és félrelökték, nyomták, rúgták, felhőtlen mindig magára hagyták. Neki soha, mint más népeknek segítőkezet nem nyújtottak. Szörnyű végzet varr rajta, amely soha diadalra jutni nem engedi, amely mindig akkor sújt le rá, amikor fáradságos munkájának gyümölcsét élvezni akarná. állampénztárak. A székesfehérvári körlethez tartoznak a győri, komárom-ujvárosi, székesfehérvári ; a debreceni körlethez a debreceni, nyíregyházai ; a kaposvári körlethez a kaposvári, sásdi, szekszárdi, és végül a szombathelyi körlethez tartoznak a soproni, szombathelyi, veszprémi és zalaegerszegi állampénztárak és az ezeknél elhelyezett betétek utalványozásának jogai. Szmliji árvahónhhM tudatosan nótilptk meg a gyermekek lelkit. Az im ffEFiMiithbfil alwjív untai i pofilán „janicsárokat“. Kolozsvár, október 9. Egész Erdély magyarságát lázas izgalomban tartja a románoknak eddig titokban folyt aknamunkája, amelyet az árvaházban elhelyezett magyar gyermekek lelkét a magyarok iránti gyűlölettel akarják megmételyezni. A lelkesen pópák és tanítók brutális eszközökkel dolgoznak s nem hatja meg őket a gyermekeknek sokszor kényekig megható ragaszkodása a magyar szóhoz. Megtörént, hogy a nagyobb gyermekek a kényszerítésre sem hajlakat arra, hogy román nemzeti dalokat énekeljenek, bármilyen szigorú rendszabályokkal is fenyegetőztek a román pópák. Az öntudatlan kisgyermekek azonban gépiesen éneklik az utcán is a „fut a magyar“ című gúnydalt. Megindító volt a székelyudvahelyi árva gyermekek esete, amikor a főispán rendeleiére kivonultatok őket a ledöntött székely katona helyébe helyezett csak más román katona szobra elé. A román nemzeti himnusz éneklésénél kényekig meghatotta a szinmagyar város lakosságát a gyermekek megrendelt éneke. Sakpiriló volt hallani, amikor George helyőrségi pópa, mint a román hadsereg leendő janicsárjait köszöntötte a gyermekeket. Az erdélyi közvélemény most szervezkedik és küldöttséget meneszt Goga miniszterhez, akitől ezeknek az állapotoknak a megváltoztatását kéri. Jó gazda a város. Amilyen a gazda, olyanok a szolgái. Kecskemét városa elsőrangú gazda. Míg a közgyűlés elveti az utak, iskolák, kórházak, vízvezetékek építését és a bugaci vasút kérdése a legbotrányosabban vajúdik, akkor Szikrában, Bugacon és mindenfelé, ahol birtoka van a városnak, folyik a bor, tart a napokig álló trakta. Ha antantmisszió vagy akármiféle idegen missziók Magyarországra jönnek ártani, Kecskemét városa az első, aki mosolygó jókedvében kitárja bőséges házát előttük. Mikor azután a kémkedő idegenek elborulnak a tejjel-mézzel folyó Kánaánon, mindenfelé elhíresztelik az ország hihetetlen gazdagságát. A vendégeknek jut itt minden, napokig fetrenghetnek a jó szikrai borok mámorában, azalatt a városban 60 százalékos az analfabétizmus és a tuberkulózis garmadával szedi áldozatait. Ugyan kinek tűnik fel ez a viszás helyzet? Talán senkinek, csak annak az éhenkórász újságírónak, aki önzetlenül állja a közügyek szolgálati pontját és mindenfelé észrevétlenült hangzanak el a pusztába kiáltó szavai! Enitta román rendkapitány megíi a magyarságot. Gyulafehérvár, okt. 6. A gyulafehérvári magyarságnak lelketlen ellensége: Enitta román rendőrkapitány, a gyulafehérvári magyarok szervezkedő gyűlését követő banketten beszédet mondott, amelyben félremagyarázhatatlan célzásokat tett eddigi szereplésére vonatkozólag. Rossz úton jártam — mondotta a többek közt — amikor meggondolatlanul kezdtem románul szólni. A románok felszívóképességét nagyobbnak hittem a valóságnál, azonban nem számítottam a magyarok hatalmas ellenállásával. Hiszek Nagyromániában és arra kérem önöket, hogy áldásos munkájukkal járuljanak hozzá Nagyrománia felvirágoztatásának dicső munkájukhoz.(?)