Állami Katona József gimnázium, Kecskemét, 1904

I. Magyarország ezüstje. Nem különbözik az egyébben a külfölditől, csak abban, hogy jó mélyen belenyúl hazánk és nemzetünk történetébe és már e miatt érdemes szóvá­­tenni. Magyarországon főbb lelőhelyei : Selmec- és Bakabánya Hontban; Kör­­möc- és Újbánya Barsban; Aranyidka, Telkibánya Abaúj-Tornában; Úrvölgy, Besztercebánya Zólyomban ; Gölnic és Szomolnok Szepesben ; Parád Heves­ben ; Rézbánya Biharban; Felső-, Kapnik-, Lápos-, Nagy-Bánya Szatmárban. De Selmecet eddig egyik sem múlta fölül a többi 15 közül, azért tartja a régi közmondás, hogy Selmecnek ezüst a fala, a rege pedig úgy szól, hogy a munkások ott hajdan ezüstből készített szögekkel verték ki a csiz­máik talpát. Azt beszéli a népemlékezet, hogy Selmecbányát Sebnitz nevű pásztor alapította 745-ben, tehát őseink idevaló bejövetele előtt és ezüstbányanyi­tásra az adott alkalmat, hogy két kigyó bújt elő a földből s azok egyikét tiszta ezüst fémpor lepte, miből úgy következtettek, hogy sok ezüstnek kell ott a föld méhében rejlenie. Hires is volt Selmec ezüstje már a tatárjárást megelőző időben. A selmeci ezüstbánya 745, a körmöci 770. óta áll művelés alatt. Kör­­möc évente 120 kgr. ezüstöt ad, Selmec 5—6 ezret. Ott 1881-ben is a II. József nevű bányatáróban oly gazdag ézre bukkantak, amely 25% tiszta ezüstöt adott. Selmec az 1790—1889. között letelt évszázadban 656,508 kgr. ezüstöt szolgáltatott 118,16 millió korona értékben, 1896-ban pedig 4,578’9 kilogrammot 664,320 korona értékben. Termelt a XIII. században Besztercebánya is és Körmöc­, meg Selmecé­­vel együtt már 1487-ben 9,000 márka volt a szolgálmánya, 1535-ben 20,500 márka, 1569-ben 21,000 márka. Magyarországnak termelt ezüstöt a középkorban Bosna-Argentina, amely­nek helyén Sasa falucska áll. Nevét a szász eredetű bányászoktól örökölte. i.

Next