Kecskemét, 1875. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1875-05-16 / 20. szám

III. évfolyam. Kecskemét, 1875. Május 16. 20. szám. jph--------- ^ 5$ Megjelen % ^ Előfizetési díj: ^ minden Egész évre. 5 frt — kr. — WW TO O O TfflF IFI iMf­l ffffl ssuri.­s. Szerkesztő lakása: mkKm­g|g| «* Ig&k — Q $lj§ %g§ Egyes szám ára 15 „ a törvényszéki épületre Sr? SPjaBA pEflaPj lg? fsUf §1» 9S|kE|| 19 “ nyíló Sas utcában, §|pw ifi Mffi g& Hgffi EarHi llfTM H Ül ü Égj” Igf Hirdetés-díj: 2‘29- 87- a­ _■ Ifi ül SHL Hp BH ül ül 10 fjpf SH fng SU mH I U büvejk tér egyszer Ij K—„ Ädr «ob Ab mwm mm A ■ Szűcs Ferenc, Hivatalos bird. díja: »gyjgffi» Politikai és társalmi hetilap: E-Ti:*: | $ lete átellenében. '& Kä“ Bélyegdij: 30 kr. jjai ------- . ,r A választások előtt. Kecskemét, 1875. május 13. Magyarország politikai közéletének leve­gője a „verőfényes“ tavasz daczára, mint Albionról mondani szokás, oly „ködös“, hogy valóban merészségnek tartanak a legközelebb megejtendő parlamenti választások eredmé­nyének csak hozzávetőleges meghatározá­sát is. A választó, kezében a sors­intéző golyó­val, agyában a bizonytalanság tétovaságával töpreng, mint Julius Caesar a Rubiconnál, mielőtt végzetes határozatát, alia jacta est­e kimondta volna. Pedig életbevágó kérdések forognak koc­kán. A pénzügyi bonyodalom mint egy óriás fekete felhő nyomakodik előtérbe, árnyéká­val takarván be egyéb szintén felette fontos és megoldást váró számos országos kérdé­seket. Hogy mi ködösíti el közéletünk légkö­rét ? — oly találós mese, melynek megfejtése felette könnyű. Maga azon körülmény, hogy parlamenti pártjaink egyikének sincs határo­zottan kidomborított és a helyzethez alkalma­zott programmja, mert a­mit mindegyik lobo­góján visel, az csak jelige, röviden sokat mondó néhány szó, azért nem is programm, melynek a párt országos célját részletesen kell megbeszélnie. Félreértések kikerülése végett röviden jelezzük, hogy a párt programainak a hely­­zethezi alkalmazása alatt semmi esetre sem értjük Tisza Kálmán eljárását, hanem értjük azt, hogy a­minek eddig elvi szempontbóli szükségességét fejtegettük, ugyan azt jelen­leg azon alapra fektetve bizonyítsuk be szük­ségesnek és jónak, mely épen a helyzetet dominálja. Kecskemét város felső kerületének érde­mes képviselője ugyan e lapok hasábjain nyilatkoztató korábban, hogy napjainkban, midőn a pénzügyi bonyodalom uralja a tért, e szempontból kell bebizonyítanunk, hogy pénzügyeink rendezése csak állami függet­lenségünk helyre­állítása mellett lehetséges. A párt jeligét képező vezér elvének a hely­­zethezi helyes alkalmazása volt ez, melynek ma a választásokkal szemben, a választó­közönség tájékozása végett részletes pro­grammá kell kidomborodni. Mert jegyezzük meg jól, hogy a kormány vagy bármely más párt programmtalanságának kitüntetésével e részbeni hiányosságunkat sohasem pótolhat­juk , s csak azt segítjük elő, hogy elvi meggyőződés helyett ismét személyes érdekek döntik el a kockát, természetesen az ural­kodó többség javára, mely az érdekek óriási hálózatát kezében tartván, ezek felhasználá­sával sokszor biztosnak hitt bukásából új életre kel, mint a phönix. Adjunk tehát részletes, tiszta és a hely­zethez alkalmazott programmot a választó­közönségnek, hogy nem személyes érdekből, nem egy szerencsejátékos bizonytalanságával, de saját benső meggyőződése szerént vá­las­z­t­h­asson. Hadd emeltessék föl újból magasra a zászló, az elvi meggyőződés zászlaja, mely már annyi dicsőség, oly sok kaján sárdobá­lás közt, de azért bemocskolhatlanúl lobogott, s lobogni fog ezután is, mert hisszük, hogy az övé a jövendő. Kossuth Lajos levele. Collegno (Baraccone) Olaszország, március 17. 1875. Herman Ottó úrnak Doroszlón. Uram!............................................................... Ön azon felszólítással tisztelt meg, hogy mond­jak véleményt az önök által megindíttatni szándé­kolt iparosmozgalomról. Ez írásban kissé bajos do­log..............., de azért nekizürkőzöm a feladatnak. Ha önök oda kívánnak hatni, hogy a magyar iparosok és kereskedők, mint honpolgárok (Citoyent s nem Bourgeoist értek), kiket speciális érdekkö­zösség fűz egy csomóba , sajnálatos ziláltságukból, a kompakt testületi súly öntudatára vezettessenek, miszerint érdekeiknek (melyek a hazának is mond­­hatlan fontosságú érdekei) biztosítására szervesen tömörített erővel, tekintélyes állást foglaljanak a nemzet közéletében; állást, melyre számuknál, értelmességüknél s érdekeik nemzetgazdászati fon­tosságánál fogva kiválólag hivatva vannak, úgy én ezt telkemből helyeslem. És mert ennek valósítására a legközelebbi — mondhatnám döntő — alkalom a közelgő választá­sokban nyílik : ha önök tömöríteni, szervezni akar­ják az iparos és kereskedő elemeket, miszerint öntudatos összműködéssel vessék tömör súlyukat a mérlegbe azon akadályok elhárítására s alapfeltéte­lek biztosítására, mely elhárítás és biztosítás nélkül a hazai ipar és kereskedés felvirágoztatása merő lehetetlenség, úgy én önöket e téren örömmel üdvözlöm. S továbbá, mert valóban nagy ideje már, hogy a 48-as törvények jogegyenlőségi vívmányai igéből testté váljanak az életben, és szokjanak már le egyszer a productív munka emberei azon antiquált routinról, hogy jobbadán még mindig csak a régi politikai factorok körében keresnek törvényhozókat, s még a magyar Szeged magyar iparosai is, kiknek olyan emberei vannak, mint Bakay Nándor, egy Horváth Mihály!! által képviseltetik a magyar ipar érdekeit, ha önök oda is kívánnak hatni hazafias discretióval, hogy szakavatott, de egyszersmind füg­getlen jellemű, magyar hazafias érzelmű férfiak, iparosok és kereskedők is foglaljanak széket a kép­viselőházban , még­pedig tekintélyes számban, úgy én ezen igyekezetükhöz is annál inkább sikert kívá­nok , minél bizonyosabb, hogy e nélkül a honpolgá­rok ezen fontos része nem emelkedhetik a nemzet közéletében azon tekintélyre, a­melyre hogy emel­kedjék, a haza leglényegesebb érdekei sürgetőleg követelik. De ha önök a magyar iparosokat és keres­kedőket, mint ilyeneket külön párttá akarják alakí­tani , úgy én azt nem csak szükségtelennek , de a hazára nézve károsnak is tartom s határozottan helytelenítem. Szükségtelennek tartom , mert van párt, mely­nek programmjába tökéletesen beleillik mindaz, a­mit önöknek az ipar és kereskedés érdekében akar­­niok kell. Károsnak tartom, mert hazánkban jóformán minden valamirevaló ember párthoz tartozik, s így minden új pártalakítás csak egy vagy más párt ro­vására történhetik. — Sennyei követői a Deák-párt rovására; az új kormány­párt, mely a „szabadelvű­párt“ nevet arrogálja magának (mintha bizony le­hetne szabadelvű, ki azt, amit a józan ész, a logika, az élet, a történelem, sőt a politikának minden elemi tankönyve is a szabadelvűség kardiná­lis feltételének ismer — értem: a minden idegen avatkozástól ment állami önállóságot — a­lomkam­rába dobja, mint valami Mária Therézia korabeli rozsdás insurgens fringját) e párt a balközép párt rovására, annak megsemmisítésével alakult. Ha önök is új pártot alakítanának, ez csak úgy történhetnék, hogy önök a közjogi ellenzéktől vonnának el erőt, vagy annak sorait ritkítva, vagy legalább oly eleme­ket elvonva, melyek a balközép országgyűlési kép­viselőinek tömeges apostásiája következtében aman­nak sorait szaporítanák. Adjanak önök kérem maguknak számot a hely­zetről. Mihelyt pártról van szó, két párthoz senki sem tartozhatik: vagy — vagy. Ez tény, s mert ná­lunk csaknem mindenki párthoz tartozik, tehát két dolog közül okvetlenül egy történnék. Vagy az, hogy sok üzletember azt mondaná: nekem van pár­tom , azt el nem hagyom s ekkor nem lenne tömö­rülés , vagy az, hogy azon párt soraiból újoncoznák az új pártot, a­melynek rokonszenvére számíthatnak. Melyik párt ez ? Arról, gondolom , meg vannak önök győződve, hogy a vámterületi közösség felmondása, önálló ma­gyar vámterület felállítása nélkül a magyar műipart virágzásra juttatni s vele élénk belkereskedelmi for­galmat előidézni merő lehetetlenség. Ez sarkalatos pont is, axióma is. Fel is vették ezt önök pro­gramotokba, bár nem oly nyomatékosan, mint ahogy kellene. De erről majd alább. Ne kérdem én, melyik pártból remélhetnek önök csatlakozást egy oly programmhoz, mely az Osztrák-Magyar vámterületi összeolvadás felmondását critériumul mondja ki? A volt Deák-pártból nem, mert hiszen az hozta nyakunkra ezt a ruinosus összeolvadást. Az fogadta el „en bloc“ minden vizsgálat nélkül ama rettenetes vámtarifákat, melyek egyenesen arra vol­tak s igen sikeresen számítva, hogy a fejlett s mégis a külföldi verseny ellen védvámokkal biztosított osz­trák műipar korlátlanul szabad versenye csírájában elfojthassa a magyar műipart, miszerint minél töb­bet legyünk kénytelenek másoktól venni, de akként, hogy ne csak védett műiparunk, de szabad kereske­désünk se legyen, s oda dobták a magyar piacot monopóliumul az osztrák iparnak, úgy, hogy azt, amit gyártanunk az osztrák szabadversenye nem enged, ne vehessük ott, a­hol legolcsóbban kaphat­nék, hanem kényszerítve legyünk drágábban venni Ausztriától, kinek csak ezen a réven ártöbblet fejé­ben oly kényszeradót fizet Magyarország, mely éven­­ként többre megyen , mint az osztrák adósságból pazar bőkezűséggel elvállalt rész. Rettenetes állapot ez. Romlás , pusztulás kút­feje. Nincs ilyenre példa a világ történelmében , még a gyarmatokéban sincs. Nem lehet ezt sem a véd­­vámrendszer, sem a szabad kereskedés elve alapján védeni. Mert az sem az egyik, sem a másik, hanem valóságos elvéreztetési rendszer. Ausztria a magyar piacon a külföldi ipar versenye ellen védve van és Magyarországra szabad kereskedéssel bír, a magyar ipar pedig saját hazájában az osztrák verseny ellen védve nincs, de a külföldről szabad kereskedéssel nem bír. Csak nem várnak önök ez átok vezetőitől csatlakozást. A Sennyei- vagy Lónyai-pártból termé­szetesen szintúgy nem. Hisz ezek amazokkal egy követ fújnak............................................................... De az új kormány­pártból szintúgy nem vár­hatnának önök csatlakozást, mert (és erre különö­sen figyelmet kérek) Tisza Kálmán azon programm­­beszédében, mely a bársonyszékhez lépcsőül szol­gált, világosan kimondta, hogy a vámterület egysé­gét fenn kívánja tartani. Nagy szó ez uraim! halál fekszik e szóban a magyar műiparra s vele a magyar kereskedésre, mert hogy a vámterületi egység fentartása mellett legfölebb csak a fogyasztási adóknál s vámtérítések­nél szenvedett károkat lehetne enyhíteni, de a ma­gyar műipart felvirágoztatni teljes lehetetlenség, az oly kétségbevonhatlan, mint az, hogy a nap­világ

Next