Kecskemét, 1876. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1876-06-11 / 24. szám
IV. évfolyam Kecskemét, 1876. Junius 11 24. szám. Megjelenik minden Vasárnap. Szerkesztői és kindalii vattai, hova a lap szellemi és anyagi részét illető küldemények intézendők. Budai nagy utca, 187. sz. alatt, a törvényszéki épület átellenében. Előfizetési díj: Egész évre . 6 frt. — kr. Félévre . . 3 „ — „ Negyedévre. 1 „ 50 „ Egy hónapra — * 60 „ Egyes számára : 16 kr.KECSKEMÉT társalmi, ismeretterjesztő és szépirodalmi hetilap. 6-Ö Hirdetés díjak: Magánhirdetéseknél: 1 centiméter magas hasáb-szeletért : 1- szer iktatva . . 20 kr. 2- szer „ . . 15 „ 3- szor „ . . 12 „ Hivatalos hirdetések: Minden beiktatásért külön 3 frt. Bélyegdij minden iktatásnál külön 30 kr. A korszellem nálunk. (Vége.) Mert hogy az, ki kölcsön pénzen vesz földet, semmiből akar teremteni, kitetszik abból, hogy nálunk a földbirtok , közép termésű éveket véve föl, átlag nem hozza be értékének hat százalékát s ennyit is csak kedvező kereskedelmi viszonyok mellett. Már most, ha valaki kölcsön pénzen vesz földbirtokot, kérdem, mily számítással tette azt?— midőn nagyon szerencsésnek mondhatja magát, ha a kölcsönért 12 %/oot fizet; nem világos-e itt az, hogy ahelyett, hogy a vett föld önmagát fizetné ki, saját aktív vagyonából is a vételári összeg 6 %-át fölemészti s néhány év alatt elviszi meglevő saját vagyonát? Minek nevezzem ezt, ha nem kapzsiságnak ! De hozok fel más példát, különösen helyi viszonyainkból merítve. Tudjuk, hogy a városi hatóság a legközelebb múlt néhány év alatt roppant terjedelmű községi földeket adott ki a lakosságnak haszonbérbe, melyek ezelőtt közlegelőkül használtattak. Tudjuk azt is, hogy ezen haszonbérbe adott földeket a lakosság anynyira eldorádónak tekintette, miszerint azok eddig nálunk hallatlan és mesés áron, a legnagyobb részben holdanként 20 forinton felül vétettek haszonbérbe, mindamellett is, hogy az emberemlékezet óta feltörve nem volt gyep földeket, hegyes-völgyesvagy népies szólammal, hepe-hupa voltuknál fogva, az első évben alig használhatják valamire. Hogy ez nem egyébb risikónál , hogy itt polgárainknál egyedül a kapzsiság, nem pedig a hideg megfontolás dolgozik, nem szorul bizonyításra , főleg ha tudjuk, hogy legjobb minőségű földeink közönséges jó termésű években is átlag holdanként alig jövedelmeznek 20 forintot. És a városi hatóság igen természetesen örül, hogy mily jó árért mentek ki a földek s mily nem reménylett jövedelme van azokból . . . . a papíron. — Mert hogy a valóságban ezen jövedelem kétségbeejtő parányiságra olvad, ha más nem, mutatja az is, hogy a városi pénztár majdnem mindig kong az ürességtől. De ez igen természetes is, mert látjuk, hogy a városi haszonbéres földeket, kevés kivétellel, a gazdálkodáshoz nem értő iparosok veszik ki oly mesés áron, kik az első haszonbéri részletfizetést is máséból teljesítik s ha a föld nem terem, amire a mostani abnormis időjárás mellett igen sok kilátás van, tovább nem tudnak fizetni s a városi pénztár hoppon marad. Az a telekkönyvi biztosítás pedig, úgy amint most eszközöltetik, édes keveset ér, mert hát két háromezer forint haszonbért biztosítanak egy alig pár száz forintot érő fekvőségre s ha a bekeblezés megtörténik, a városi hatóság nyugodt, hogy biztosítva van a város, és csak az árverés után veszi észre, hogy tulajdonkép nem kap semmit s a papíron álló nagyezerű jövedelem leolvadt egy tized részre, így azután igen természetes, hogy a városi pénztár roppant károkat szenved s a haszonbérlők is tönkre mennek. Mindig aggódva tekintették gondolkozó gazdáink, hogy a közlegelők apródonként mind kiosztatnak szántóföldeknek, s aggodalmuk nem is volt alap nélküli. Mert tény az, hogy ez okozta jószágtenyésztésünk tökéletes megsemmisülését , ami károsan hat vissza mezei gazdaságunkra. Tévedés azt hinni, hogy ezáltal gazdáink kényszerítve lesznek az istállóztatásra, mert aki nem elméletek, hanem a gyakorlati tapasztalás után indul, be fogja ismerni, hogy ez nálunk, helyi viszonyainkat tekintve, ez idő szerint lehetetlen. Másrészről oka lett a közlegelők kiadása annak is, hogy polgáraink kapzsivá lettek s a szűz földeket eldorádónak tekintve, könynyelműen neki vágtak a haszonbérlésnek és számtalan lett semmivé. Ugyancsak a legelők nagy menynyiségbeni kiadásából származott nagy részben azon hátrányos állapot, melyben a mezei gazdaság síűlödik a munkás kéz hiánya miatt. Anélkül is oly nagy volt a művelés alatt álló földterület határunkban , hogy alig lehetett a szorgosabb munkaidőben elég munkáskezet találni, most pedig kötéllel is alig lehet fogni s akkor is, ami haszna volna a gazdának, elviszi a napszámot. A közlegelők ügye nálunk különben oly fontos, hogy arról e cikk szűk keretében kimerítő értekezést adni nem lehet s még alkalmilag visszatérünk rá. A félebb mondottakat összegezve, röviden azt mondjuk, hogy a korszellem minket is magával ragadott, hirtelen gazdagok akarunk lenni, kapzsivá lettünk s a rész éveken kívül ez az egyik fő oka ruinált állapotainknak. Óvjuk meg ettől magunkat, legyünk minden tetteinkben előrelátók és józan számítók, különben a vagyoni végromlást ki nem kerülhetjük;—az anyagi megromlásnak pedig szükségképeni folyománya az erkölcsi sülyedés, miről már rég megmondta a költő: . . . Minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledül s rabigába görbéd. Szegedi György. A földközi tengervidéki és amerikai tölgyek. — Hanusz István. — (Vége.) A melegebb tartományokban találkoznak egyéb növények is, melyeknek egy vagy más része megteszi azt a szolgálatot, melyet nálunk a parafa, pl. a canári szigeteken az euphorbia (fűtej, eb- vagy kutyatej) balsamifera növénynek szivacsos fája; Brasiliában a pourretia tuberculata Mart. fának bele; valamint a bignonia (bigebecző) uliginosa is szolgáltat olyan anyagot, mely a parafához hasonló, de leghasználatosabb Amerikában az anona palustris nevű fának gyökere, üvegek dugaszolásánál. Különben a parafaképlet (suber), mely a paratölgynél van legerősebben kifejlődve, és lapos, tábla alakú, léggeltelt sejtekből áll és ruganyos falai a suberint tartalmazzák, előfordul egyéb fák kérgének külső sejtrétegeiben is, pl. a jókori juharnál (acer campestre var. suberosum), mit népünk fodor jávor, vagy iharfának nevez, a bodza (sambucus) és nyír (betula) fáknál; sőt feltalálható, mint vékony fejbőr, akárhány dudva növényen vagy gyökéren, gyümölcsön vagy gumón, mint egyebek közt a burgonyán, boralmán stb. Más almán vagy körtén is láthatók gyakran barna, szemölcsös emelkedések, vagy hegedési helyek, melyeknél a megsértett felbőrt parafa-képlet foltozza be, vagy helyettesíti is. A parafa-képlet mindig kéreg képződés, mely Mohi szerint a felbőr alatt alakul és annak elhalása esetén helyére lép, minélfogva a kéregnek lényeges részévé válik. Ha e képlet a kéregréteg alatt mélyebben jön létre, akkor az elhaló kéreg pikkelyek vagy foszlányokban válik le, mint a tölgy- és fenyőkéreg. A nyárfának mindig sima, fehér és untalan megújuló hártyája, mely rá nézve jellemzőleg mindig gyűrűkben feslik, szinte a para-képletekhez tartozik. 5) Magyar tölgynek (quilex), melyet Ovidius drys néven ismer, örökzöld levelei bőrneműek, tojásdad, vagy tojásdad-lándzás alakúak , épszélűek vagy tüskésen fogazottak és alul szürke-fehér mohollyal födvék. Virágzik Májusban. Kérgét nem tekintve igen hasonlít a paratölgyhöz, megehető makkot terem és kemény, jó fája csakúgy használható, mint a mi tölgyeinké. Hazája egészen Déleurópa, Görögországban a juhászok cserénykerítésül ültetik , de előkerül Tirol déli részeiben és Dalmátiában is, sőt a suberosa nevű változata I. K Mály szerint még Délmagyarországban is. 6) A téli tölgy (quesculus) kevésbé ismeretes tagja családjának; egyike ez azon tölgyeknek, melyek iránt még kétségben van a növénytan, vajon nem ez volt-e a régiek phegosa, melyről azt beszélik, hogy Euboca (ma Negroponte) szigeten és Árkádiában nőtt, makkjai pedig a régi árkádoknak eledelül szolgáltak, mi alkalmat szolgáltatott arra, hogy a nép makkevőnek (balanophagi) neveztessék, de mivel K. Frans, ki mint a füvészet tanára, az athenei egyetemnél több évig (1835—1842) élt Görögországban , és mint egy második Theophrastus Athénben botanikus kertet alapított, e tölgyet Egriboson (így is nevezik:Euboea vagy Negroponte szigetét) föllelni nem tudta, az újabb terményrajzi búvárok azon hiszemben vannak, hogy a régiek phegosa inkább a qu. aegilops, vagy qu. ballota volt. Maly szerint feltalálható ez Lombardiában és Délmagyarországban is. 7) A mogyoró tölgy (qu. ballota) , melyet Dioscorides nevez phegosnak, örökzöld levelekkel és ehető makk gyümölcscsel bir; noha nagy kort ér el, de nem jelentékeny magasságot, törzse vastag, kérge finom, koronája kicsiny és összenyomott, — szépségben messze áll a mi hűvösebb égaljunk tölgyei mögött, fája azonban vaskemény. Hazája a Berberség, a pirenaei félsziget és Görögország hegyei. Makkjai gazdag keményítő tartalmuk miatt, megpörkölve vagy nyersen szolgálnak eledelül, mely oknál fogva Algierban és Madridban csakúgy árulják a mogyoró társaságában minden utcasarkon , mint nálunk versenytárs nélkül a pattogatott kukoricát. Törökországban cukorral , fűszer és keményítővel az arab racahont (Racahont des Arabes, vagy Palamont) nevű pótkávé készítésére szolgál és összehúzó hatású; keményítője (amylum quercinum) pedig senyvedt gyermekeknek ajánltatik tápszerül, miért is rendesen tenyésztik a spanyolok és portugallok. 8) Megemlítést érdemel még a földközi tenger vidékén az Atlas hegység tölgy óriása, a qu. Mirbecki, mely közönségesen több mint 5 méter derékkerülettel bir. Ha a qu. esculus L. Görögországban csakugyan nem található, noha I. Libthorp erősen vitatja, hogy ő talált, úgy a régiek qu. esculus-ának ezt, vagy a qu. aegilopsot kell tartanunk, mely Plinius szerént Jupiternek volt szentelve. Ez lehetett az Achelous partjain nőt azon tölgy , melynek gyümölcsei ott az emberek élelmét képezték, mielőtt még Demeter (rómaiasan Ceres) az embereket ennél jobb ajándékkal, a gabnafélékkel (cerealia) örvendeztette meg. Különben vannak az itt elősorolt tölgyeken kívül még olyanok, melyek ehető gyümölcscsel kedveskednek; ilyen a földközi tenger vidékén a gesztenye tölgy (qu. castanea W.), a kopasz tölgy (qu. glabra Thirg.), továbbá a qu. phellos L. és qu. macrocarpa Mchx., mely utóbbiak makkjai tyúktojás nagyságig nőnek. Némelyek pedig, mint az említett qu. aegilops és qu. coccifera a mannának egy nemét izzadják ki, a tölgy mannát (manna quercinum), miért is egy Kurdistanban honos tölgyet Th. Kotschy „Die Eichen Europas und Orients" (Olmütz 1858—1862) czímű munkájában, mannatermő tölgynek (qu mamifera) nevezett el. Ha már Ázsiában vagyunk , megemlíthetjük a qu. dentata és qu. serrataThig. tölgyeket, melyek lombjain Japánban a cserselymér (bombyx vagy antherea yama-mayu) épen úgy él, mint az északamerikai tölgyeken a bombyx Pernyi, mely selymérekkel már Európában is tenyészeti kísérletet tettek. Amerika tölgyei közül több, mint a földrészre nézve igen hasznos, van már ismerve. Ilyenek a qu. prinos és qu. alba, melyek ehető makkjaikkal egész Indián törzseket táplálnak, valamint a qu. virens Ait. vagy semper virens Walt., mely oly kitűnő fat szolgáltat hajóépítéshez, hogy Északamerikának majd minden hajója belőle készül; továbbá a qu. infectoria W. vagy nigra Masb., melynek kérge ott orvosi használatnak örvend , e kéreg (cortex quercus nigrae) hozzánk csak mint fareszelék, vagy őrlött állapotban fő és querccitrin (lignum tinktorium) név alatt festő anyagul szolgál, mert flaviu-nak nevezett kivonata igen szép sárgára fest. Dr. Rochleder prágai tanár szerint a querccitrin, mely eddig csak e fának kérge és szálkáiból nyeretett, fel lett kutatva a vadgesztenye (aesculus hippocastanum) és szagos ruta (ruta graveolens) leveleiben, valamint a káprikaporna (capparis spinosa) virág rügyeiben. I. Kurrer cattangyáros szerint pedig a mi almafáink kérge az amerikai quercoitrin kérget teljesen pótolja. A többi ismertebb amerikai tölgyek jobbadán mint díszfák kerültek át Európába, mint pl. a magyar levelű tölgy (quilicifolia), melynek levelei molyhosak; továbbá a következő kopaszlevelű három, melyek lombjai őszszel skarlát pirosak lesznek, ú. m. a sarlóslevelű tölgy (qu. falcata Michx), a vörös tölgy (qu. rubra) és bíbor tölgy (qu. coccinea Wgh.), mely utóbbi kettő 1760-ban került Európába, Németországba pedig 10 évvel később Ferencz anhalt-dessaui herceg hozta be; valamennyi május hóban virágzik. Végül a qu obturiloba, mely eddigelé Európában még csak füvészkertekhez találta meg útját.