Kecskemét, 1877. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)
1877-04-22 / 16. szám
V. évfolyam. Kecskemét, 1877. Április 22 16. szám. O—-------—Ö Megjelen minden V a sh ma p. tfierkente. é» kiadókni«alul , hova a lap szellemi és anyagi részét illetö küldemények intézendők. Budai nagy utca, 187. sz. alatt, a törvény szü).i épület átellenében. Előfizetési díj : Egész évre . 5 frt. — kr. Félévre . . 3 „ — „ Negyedévre. 1 „ 50 „ Egy hónapra , 60 , Egyes szám ára : 15 kr. , --------------—a a Hirdetés díjak: Magán hirdetéseknél: 1 centiméter magas hasáb-szeletért . 1- szor iktatva . . 20 kr. 2- szer „ . . 15 „ 3- szor „ . . 12 „ Hivatalos hirdetések: Minden beiktatásért külön 3 frt. Bélyeg-díj : minden iktatásnál külön 30 kr. Rövid felvilágosításul a „Kecskemét“ I. évi 15. számában, a „kecskeméti iparegyesület alapszabályaihoz“ címmel Kovács István tagtársunk által írt s beküldött cikkre. K. I. barátunk a közgyűlés által elfogadott alapszabályok azon pontjait, melyek az ipartársulatok szövetkezeteit felöleli, időszerűtlennek mondja. Továbbá K. I. barátunknak igen a lelkéhez tapadva lenni látszik azon, mely a pénztárnok választásának cselekményét a választmányra ruházza,nem azért, miként állítja, hogy a pénztári hiányokért semmi biztosíték nem nyúttatnék, mert világosan áll, hogy a pénztárnok a kezelése alatt levő egyleti vagyonért elsősorban vagyonával felelős, hanem csak azért, mert ezáltal az ő demokratikus elvei sértve vannak, amint ezen fájdalomnak az egyetlen egy támogató társ kifejezést is adott. Azon erős szemrehányást teszi K. I. barátunk, hogy a közgyűlésen többségben volt választmány, önszavazatával visszaélve szerezte meg magának felelősség nélkül a pénztárnok választási jogát. Végre tudtul adja, hogy ha jövőre pénztári hiány állana be, miként ez most is 40 írtban mutatkozik, azt tulajdonítsák a tagtársak önmaguknak, kiknek jövőre jobb erkölcsöt és több érdeklődést és ügybuzgalmat kíván. Előre bocsájtva, hogy a szóba hozott alapszabályok csak most lettek a közgyűlés által elfogadva, hogy azon út, melyen e szabályok a törvényes formákon megszűrve eljutnak azon magas helyre, hol a kellő záradékkal lesznek ellátandók, oda és vissza mily hosszú, sokszor mily sok időt igényel, ezt K. I. barátunknak, mint ki épen a törvény útjainak tekervényeit tanulmányozza, tudni kellene, mivel nem iparos, csak azért nem csodálkozunk azon, hogy az iparos testületek szövetkezésének szükségét jelzett szabályok életbe léptetése után is korainak tartja; ha iparos volna, bizonynyal tudná, hogy hazai iparunk életét az ipartestületek országos szövetkezete, azok egyöntetű öszműködése védhetné legbiztosabban azon halálos csapás ellen, melyet a közös vámterület megtartása, s az önálló nemzeti bankügy elejtése által arra maga a törvényhozás mérni látszik ; mi nemhogy korainak , de megkésettnek tartjuk a még jövőre kilátásba helyzett szövetkezeti mozgalmakat. Nem érthető K. I. barátunknak azon keserű szemre hányása, melyet a közgyűlésen többségben volt választmányi tagok szemébe mond, hogy „a pénztárnok választási jogát — önszavukkal visszaélve — szerezték meg maguknak .“ K. I. barátunk a kákán csomó *) Ezt kívánni nem volt felesleges, mert bizony igazi nem sok van. Sze rk. keresés mellett egyébre is gondol, le- hetlen lett volna nem tudnia, hogy a közgyűlés első tárgya a tisztviselőség és választmány lemondása , annak elfogadása volt; a második a tisztviselők illetőleg elnök, igazgató, titkár, pénztárnok és ügyvéd megválasztása, a választmány alakítása titkos szavazás által, a szavazatok beadására — mely a közgyűlés bezárásával vette csak kezdetét — három nap határoztatott, tehát a közgyűlés után három nap múlva tudhattuk meg, hogy kik lettek a választmány tagjai. De menjünk tovább, tény az, hogy az egész választás a régi, illetőleg a fenálló szabályok alapján történt, tehát most még a pénztárnok választása is; ha az elfogadott új szabályok a törvényes záradékkal ellátva visszakerülhetnek , a közgyűlés össze fog hivatni, melyen úgy a tisztviselőség — tehát a pénztárnok is — mint a választmány, ismét le fog mondani, ekkor fogja a közgyűlés titkos szavazattal alakítani azon választmányt, melynek jogkörébe a pénztárnok választása tartozana; most az a kérdés, kik azok a többségben volt választmányi tagok, akik ezen jogot visszaéléssel ragadták magukhoz? ez az, mit nem értünk, s amennyiben a felszólalás tárgyát ezen kérdés képezi, így magát a felszólalás okát nem látjuk, igen helyén fogunk találni majd aban az időben egy oly figyelmeztetést, mely tagtársainkat arra bírná, hogy választási jogaikkal élve, oly választmányt alakítnának, hogy annak minden tagjában, a pénztárnokban megkívántató kellékek feltalálhatók legyenek; így felszólaló barátunk aggodalmai talán elenyésznének, csak a demokratikus elvei *) szenvednének egy kis sérülést. A 40 fitos pénztári hiány felemlítését tekintve, úgy látszik, hogy felszólaló barátunk a pénzkezelési téren még ismeretlen, azért nem lesz ártalmára egy kis magyarázat; pénztári hiánynak neveztetik az, mikor a pénztárnok számadásai az igazoló okmányokkal összehasonlíttatván, a mutatkozó pénztári egyenlegből egy bizonyos öszszeg hiányzik; miután a lefolyt egyleti évről vezetett pénztári számadások megvizsgálva nincsenek, a múltból ilyen hiányt nem ismerünk; hogy honnan merülhettek fel. barátunknak az „egyesület anyagi jövője felett alapos aggodalmai,“ nem is gyaníthatjuk; mert nem hihető, hogy ily 40 frtos határozott „pénztári hiány“ alakban azon kérdést akarná feltüntetni , mely az 1875. évben volt pénztárnok által kiadott, s a naplójában nem vezetett néhány tagdíj nyugtára vonatkozik, ez a pénztárnok feledékenységéből a számadásán kívül felmerült oly egyszerű követelés, melynek mennyisége, a midőn az igazoló okmán) Úgy látszik cikkíró gúnyolódik ezen szóval. Ha igen, elég helytelenül. Szerk.nyokkal határozottan kimutatva lesz, azt úgy a régi, mint az új alapszabályok értelmében az illető pénztárnok barátságos, vagy szükség esetén törvényes eszközök által szorítva, meg fogja téríteni; ha felszólaló ezen esetre gondolt, aggodalmait igyekszem elenyésztetni azon kijelentéssel, hogy az igazoló nyugták már összeszedve, így az összeg kimutatva van, (de nem 40 ftban) tehát pár nap múlva a fent írt eljárással e kérdés tisztáztatni fog, tehát e felett seggdjék. Csörgei egyleti titkár. A torpedo. (Felolvastatott a „Népkörben“ 1877. ápr. 8-kán.) (Vége.) A támadó torpedók ismét kétfélék. Vannak apró de igen sebes járású hajók, melylyek a pokolgépet közvetlen az ellenség hajójához szállítják , s ott hagyva sebesen visszahúzódnak, azon néhány másodperc alatt, mely alatt az elpattanás bekövetkezik, elég távolságra, hogy a nagy lökést kiállhassák. Ezen leginkább két három ember van egy tiszt vezénylete alatt, t. i. egy kormányos, gépész és egy, ki az ellen hajóhoz illesztett torpedót a kellő pillanatban gyújtja el villanyos készülékkel. Az elgyújtásnak ezen módjára később visszatérek. — Éjjeli támadásra alkalmas, de már nappalira sokkal tökéletesebb a Whitehead-féle torpedo. Ennek leírását a Ludovica academia közlönyének ez évi első számában feltalálhatni. Leírásának rövid kivonata ez. A W.-féle torpedo alakjára nézve egy 19*/a" hosszú kettős kúphenger 5/16" erős acél lemezből készítve, átmérője 15" és belseje 4 részre van osztva. Első részében van 80—1000 dynamit, melynek felrobbantására szolgál a csúcsába illesztett csapódási gyutacs, mely meggyulad mihelyt valamely szilárd testbe ütközik, a második részben egy titkos gépezet van. A harmadikban 70 légnyomásra összeszorított levegő, a negyedikben egy mozgató gépecske, mely a légnyomás által egy kis lapát-csavart hoz sebes forgásba. Egy csap elfordítása által ugyanis a harmadik részben feszengő levegő utat nyer a negyedik részbe, ott a gépet működésbe hozza — mint a gőz a gőzgépet, és a pokolgép nagy sebességgel iramlik — féllábnyira merülve a víz színe alá — körülbelül 2000 lábnyi távolságra, ha ugyan futásában valamely szilárd testbe nem ütközik. Ha ezen torpedó nem a víz színén indul el, hanem mélyebben, de vízszintes vonalban, akkor elindulási mélységét megtartva halad előre, és a vértezett hajóknak e képen éri el achilles sarkukat, vértezetlen részüket. Egy elbocsátási vagyis kilövellési cső 7—8 lábnyira sülyesztve ad irányt a belőle kibocsátott gépnek. W. Fiuméban készíti ezeket és minden megrendelő kormány kötelezi magát, hogy a titokszerű gépet el nem árulja. Engedjék meg, hogy a titkos gépezetről véleményt mondjak. Véleményem azon tényekre alapítom, melyeket annak leírásában olvastam, ugyanis 1. a torpedó megtartja irányát, mégpedig úgy, hogy eltérése függélyes irányban kevesebb, mint vízszintesben , 2. kiműködése után a vízszínre emelkedik. Ezen tényeket kombinálva a természet törvényeivel, kétségbe vonhatlan az, hogy a torpedónak, hogy irányát megtarthassa, forgásba kell jönnie, mert valamint a levegőben a lövedék csak forgás által tarthatja meg irányát, még inkább kellék ez a vízben , mint sokkal nagyobb ellenállású közegben. A W. torpedo titkos része tehát egy kaucsuk tömlő, mely a második részt betöltő víz közepén oly csappal van ellátva, mely a másik már említett csappal egyszerre kinyílik. Továbbá az acél falazatban ferdén fúrt lyukakat szelepek takarják és meggátolják a víz kifolyását, míg a 70 légnyomás ki nem löki azokat. Most már e történik: a csap , illetőleg két csap kinyittatván, az összenyomott levegő beszabadul nemcsak a negyedik, hanem a második részbe is, amott a gépet hozza mozgásba, és ezáltal a torpedó haladását eszközli, ezáltt pedig a kaucsuk tömlőt fújja fel és ezáltal a vizet az oldalnyílásokon nagy erővel kinyomva, a torpedót forgásba hozza. Számításom szerint a második rész tartalma 50 liter, a harmadiké 500. Az összeszorított levegő erejéből 448500 km. haladásra, 17500 km. pedig forgásra fordíttatik, azaz ga5-rész, épen mint a vont csövű fegyvereknél. Tagadhatatlan, hogy ez a tűzaknák tökéletesítésében nagy haladás. A W.-féle torpedó felkeresi áldozatát és úgy teszi azt semmivé , nem kell arra várnia még esetleg bele ütközik vagy fölötte elvonul. Annak sincs kitéve, mint a francia ,,porte-torpille“hajó, hogy az ellen hajója villanyfénynyel fölfedezi és egy lövéssel elsülyeszti. — De azért a tisztán védelmi torpedóknak t. i. a nyugvóknak használata meg nem szűnik, és különösen azoknak, melyeket villanyszikra lobbant fel, még nagy jövőjük van , nemcsak a tengeri, hanem szárazföldi hadjáratban is. A villanyosság használatát a tűzaknák felgyújtásában szinte kísérletileg fogom megmutatni. A szikrát ezen készülékkel a Ruhmdorff-féle szikraindítóval állítom elő. Megvallom ezen részt tartom felolvasásom legnehezebb feladatának , rövid , mint mondani szokás egy dióhéjba szorított leírását adni oly összetett természettani készüléknek, mely igen sok előismeretet kíván, hogy az ebben jártasok előtt unalmas ne legyen, mégis a laikusok előtt lehetőleg világossá tétessék. Attól tartok, hogy bár ezen ponton gondolkodtam legtöbbet, mégis ez fog legkevésbé sikerülni. Egy edényben vitriolos vízbe mártva van egy horgany henger, van ezen kívül egy égetett széndarab, választó vízbe mártva ; a két folyadék átongó edényen keresztül érintkezik egymással. Ezen testek között kettő erős vegyrokonsággal vonzódnak egymáshoz : a vitriol és a horgany, minek következtében a horgany olvad a vitriolban és ezáltal megszűnik a vegyrokonsági erő. Szíveskedjenek most már az első kísérlet alkalmával mondottakra emlékezni: „átalánosan elfogadott természettani elv, hogy semmi mozgás avagy erő, meg nem szűnhet a nélkül, hogy helyette más mozgás vagy erő ne jönne létre.“ Az itt eltűnt vegyvonzási erőnek más alakban kell jelentkezni. Jelentkezik is, mert ime a két testet összekötő huzal megmelegszik különösen ott, hol vékony az. Az erőnek ezen alakját villanyáramnak nevezzük. Ha ilyen horgany szén készülékből több ezer volna összeállítva, a vilanyáram hatályossága oly nagy lenne, hogy a zárhuzal megszakítási pontjain áttörné az aggatozó levegőt, fényt és hőt árasztana, a gyúlékony testeket meggyújtaná. Épen arra való a Rulmkorff-féle szikra indító, hogy a gyenge áramot, hatályossá fokozza. Áll ezen készülék két huzal tekercsből, a belsőnek hosszúsága 20 méter, a külső huzalé pedig húszezer méter, a tekercsek üregét egy csomó vaspálca foglalja el. Lássuk most már mi történik. Amint az áramot a belső huzalon átvezetem a vas mágnessé lesz, tehát a vilányossági erő, mágnesi erővé változott. Megszakítom az áramot, a vasban megszűnik a mágnesi erő, de nem leszen semmivé, hanem a külső huzal tekercsben visszaváltozik villanyárammá. Ezerszer hosszabb huzalban sokkal hatályosabbá. Az igaz, hogy az áram csak pillanatig tart. A huzal végek között átpattanó szikra így jön létre. Az ég villáma parányi kiadásban , és valamint az ég villáma kedvező körülmények között gyújtani képes , villanygépünk parányi szikrája szinte megteszi azt, bármennyire legyen a készüléktől, és nemcsak egy helyen , hanem mindenütt hol a vezető huzal megszakítva van..............Mindenütt látható szikár a villanása. Vilanyszikrát tehát létrehozhatunk ott és akkor, amikor és ahol nekünk tetszik és annyira mennyire szükségünk van. De elgyújtásra nem alkalmazható mindenféle anyag. Lőporon például hiába üttetem át az ily parányi szikrát, szétszórja, de meg .