Kecskemét, 1877. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)

1877-04-22 / 16. szám

V. évfolyam. Kecskemét, 1877. Április 22 16. szám. O—-------—Ö Megjelen minden V a sh m­a p. tfierken­te. é» k­iad­ókni«alul , hova a lap szellemi és anyagi részét illetö kül­demények intézendők. Budai nagy utca, 187. sz. alatt, a törvény szü).­i épület átellenében. Előfizetési díj : Egész évre . 5 frt. — kr. Félévre . . 3 „ — „ Negyedévre. 1 „ 50 „ Egy hónapra­­ , 60 , Egyes szám ára : 15 kr. , --------------—a a Hirdetés díjak: Magán hirdetéseknél: 1 centiméter magas ha­sáb-szeletért . 1- szor iktatva . . 20 kr. 2- szer „ . . 15 „ 3- szor „ . . 12 „ Hivatalos hirdetések: Minden beiktatásért kü­lön 3 frt. Bélyeg-d­íj : minden iktatásnál külön 30 kr. Rövid felvilágosításul a „Kecskemét“ I. évi 15. számában, a „kecskeméti iparegyesület alapszabá­lyaihoz“ címmel Kovács István tagtár­­sunk által írt s beküldött cikkre. K. I. barátunk a közgyűlés által el­fogadott alapszabályok azon pontjait, melyek az ipartársulatok szövetkezeteit felöleli, időszerűtlennek mondja. Továbbá K. I. barátunknak igen a lelkéhez tapadva lenni látszik azon­­, mely a pénztárnok választásának cse­lekményét a választmányra ruházza,nem azért, miként állítja, hogy a pénztári hiányokért semmi biztosíték nem nyút­­tatnék, mert világosan áll, hogy a pénz­tárnok a kezelése alatt levő egyleti va­gyonért első­sorban vagyonával felelős,­­ hanem csak azért, mert ezáltal az ő demokratikus elvei sértve vannak, amint ezen fájdalomnak az egyetlen egy támo­gató társ kifejezést is adott. Azon erős szemrehányást teszi K. I. barátunk, hogy a közgyűlésen többség­ben volt választmány, önszavazatával visszaélve szerezte meg magának fele­lősség nélkül a pénztárnok választási jogát. Végre tudtul adja, hogy ha jövőre pénztári hiány állana be, miként ez most is 40 írtban mutatkozik, azt tulajdonít­sák a tagtársak önmaguknak, kiknek jövőre jobb erkölcsöt és több érdeklő­dést é­­s ügybuzgalm­at kíván. Előre bocsájtva, hogy a szóba hozott alapszabályok csak most lettek a köz­gyűlés által elfogadva, hogy azon út, melyen e szabályok a törvényes formá­kon megszűrve eljutnak azon magas helyre, hol a kellő záradékkal lesznek ellátandók, oda és vissza mily hosszú, sokszor mily sok időt igényel, ezt K. I. barátunknak, mint ki épen a törvény útjainak tekervényeit tanulmányozza, tudni kellene, mivel nem iparos, csak azért nem csodálkozunk azon, hogy az iparos testületek szövetkezésének szük­ségét jelzett szabályok életbe léptetése után is korainak tartja; ha iparos volna, bizonynyal tudná, hogy hazai iparunk életét az ipartestületek országos szövet­kezete, azok egyöntetű öszműködése védhetné legbiztosabban azon halálos csapás ellen, melyet a közös vámterü­let megtartása, s az önálló nemzeti bank­ügy elejtése által arra maga a törvény­­hozás mérni látszik ; mi nemhogy kora­inak , de megkésettnek tartjuk a még jövőre kilátásba helyzett szövetkezeti mozgalmakat. Nem érthető K. I. barátunknak azon keserű szemre hányása, melyet a köz­gyűlésen többségben volt választmányi tagok szemébe mond, hogy „a pénztár­nok választási jogát — önszavukkal vissza­élve — szerezték meg maguk­nak .“ K. I. barátunk a kákán csomó *) Ezt kívánni nem volt felesleges, mert bizony igazi nem sok van. S­z­e r­k. keresés mellett egyébre is gondol, le-­­ hetlen lett volna nem tudnia, hogy a közgyűlés első tárgya a tisztviselőség és választmány lemondása , annak elfo­gadása volt; a második a tisztviselők illetőleg elnök, igazgató, titkár, pénz­tárnok és ügyvéd megválasztása, a vá­lasztmány alakítása titkos szavazás által, a szavazatok beadására — mely a közgyűlés bezárásával vette csak kez­detét —­ három nap határoztatott, tehát a közgyűlés után három nap múlva tudhat­tuk meg, hogy kik lettek a választmány tagjai. De menjünk tovább, tény az, hogy az egész választás a régi, illetőleg a fenálló szabályok alapján történt, te­hát most még a pénztárnok választása is; ha az elfogadott új szabályok a tör­vényes záradékkal ellátva visszakerül­hetnek , a közgyűlés össze fog hivatni, melyen úgy a tisztviselőség — tehát a pénztárnok is — mint a választmány, ismét le fog mondani, ekkor fogja a közgyűlés titkos szavazattal alakítani azon választmányt, melynek jogkörébe a pénztárnok választása tartozana; most az a kérdés, kik azok a többségben volt választmányi tagok, akik ezen jogot visszaéléssel ragadták magukhoz? ez az, mit nem értünk, s a­mennyiben a fel­szólalás tárgyát ezen kérdés képezi, így magát a felszólalás okát nem látjuk, igen helyén fogunk találni majd aban az időben egy oly figyelmeztetést, mely tagtársain­kat arra bírná, hogy választási jogaikkal élve, oly választmányt alakítnának, hogy annak minden tagjában, a pénz­tárnokban megkívántató kellékek felta­lálhatók legyenek; így felszólaló bará­tunk aggodalmai talán elenyésznének, csak a demokratikus elvei *) szenved­nének egy kis sérülést. A 40 fitos pénztári hiány felemlí­­tését tekintve, úgy látszik, hogy fel­szólaló barátunk a pénzkezelési téren még ismeretlen, azért nem lesz ártal­mára egy kis magyarázat; pénztári hi­ánynak neveztetik az, mikor a pénztár­nok számadásai az igazoló okmányok­kal összehasonlíttatván, a mutatkozó pénztári egyenlegből egy bizonyos ösz­­szeg hiányzik; miután a lefolyt egyleti évről vezetett pénztári számadások meg­vizsgálva nincsenek, a múltból ilyen hiányt nem ismerünk; hogy honnan me­rülhettek fel­­. barátunknak az „egyesü­let anyagi jövője felett alapos aggodal­mai,“ nem is gyaníthatjuk; mert nem hihető, hogy ily 40 frtos határozott „pénztári hiány“ alakban azon kérdést akarná feltüntetni , mely az 1875. évben volt pénztárnok által kiadott, s a napló­jában nem vezetett néhány tagdíj nyug­tára vonatkozik, ez a pénztárnok fele­­dékenységéből a számadásán kívül fel­merült oly egyszerű követelés, melynek mennyisége, a midőn az igazoló okmá­n) Úgy látszik cikkíró gúnyolódik ezen szóval. Ha igen, elég helytelenül. Szerk.­nyokkal határozottan kimutatva lesz, azt úgy a régi, mint az új alapszabá­lyok értelmében az illető pénztárnok barátságos, vagy szükség esetén törvé­nyes eszközök által szorítva, meg fogja téríteni; ha felszólaló ezen esetre gon­dolt, aggodalmait igyekszem elenyész­­tetni azon kijelentéssel, hogy az iga­zoló nyugták már összeszedve, így az összeg kimutatva van, (de nem 40 ftban) tehát pár nap múlva a fent írt eljárással e kérdés tisztáztatni fog, tehát e felett se­­ggdjék. Csörgei egyleti titkár. A torpedo. (Felolvastatott a „Népkörben“ 1877. ápr. 8-kán.) (Vége.) A támadó torpedók ismét kétfélék. Van­nak apró de igen sebes járású hajók, mely­­lyek a pokol­gépet közvetlen az ellenség hajójához szállítják , s ott hagyva sebesen visszahúzódnak, azon néhány másodperc alatt, mely alatt az elpattanás bekövetkezik, elég távolságra, hogy a nagy lökést kiáll­hassák. Ezen leginkább két három ember van egy tiszt vezénylete alatt, t. i. egy kor­mányos, gépész és egy, ki az ellen hajóhoz illesztett torpedót a kellő pillanatban gyújt­ja el villanyos készülékkel. Az elgyújtásnak ezen módjára később visszatérek. — Éjjeli támadásra alkalmas, de már nappalira sok­kal tökéletesebb a Whitehead-féle torpedo. Ennek leírását a Ludovica academia közlö­nyének ez évi első számában feltalálhatni. Leírásának rövid kivonata ez. A W.-féle torpedo alakjára nézve egy 19*/a" hosszú kettős kúphenger 5/16" erős acél lemezből készítve, átmérője 15" és belseje 4 részre van osztva. Első részében van 80—100­0 dynamit, melynek felrobbantására szolgál a csúcsába illesztett csapódási gyutacs, mely meggyulad mihelyt valamely szilárd testbe ütközik, a második részben egy titkos gé­pezet van. A harmadikban 70 légnyomásra összeszorított levegő, a negyedikben egy mozgató gépecske, mely a légnyomás által egy kis lapát-csavart hoz sebes forgásba. Egy csap elfordítása által ugyanis a harma­dik részben feszengő levegő utat nyer a negyedik részbe, ott a gépet működésbe hozza — mint a gőz a gőzgépet, és a po­kolgép nagy sebességgel iramlik — féllábnyira merülve a víz színe alá — körülbelül 2000 lábnyi távolságra, ha ugyan futásában vala­mely szilárd testbe nem ütközik. Ha ezen torpedó nem a víz színén indul el, hanem mélyebben, de vízszintes vonalban, akkor elindulási mélységét megtartva halad előre, és a vértezett hajóknak e képen éri el achil­­les sarkukat, vértezetlen részüket. Egy el­bocsátási vagyis kilövellési cső 7—8 lábnyi­­ra sülyesztve ad irányt a belőle kibocsátott gépnek. W. Fiuméban készíti ezeket és min­den megrendelő kormány kötelezi magát, hogy a titokszerű gépet el nem árulja. Engedjék meg, hogy a titkos gépezetről véleményt mondjak. Véleményem azon té­nyekre alapítom, melyeket annak leírásában olvastam, ugyanis 1. a torpedó megtartja irányát, még­pedig úgy,­­ hogy eltérése függélyes irányban kevesebb, mint vízszintes­ben , 2. kiműködése után a vízszínre emel­kedik. Ezen tényeket kombinálva a termé­szet törvényeivel, kétségbe vonhatlan az, hogy a torpedónak, hogy irányát megtart­hassa, forgásba kell jönnie, mert valamint a levegőben a lövedék csak forgás által tarthatja meg irányát, még inkább kellék ez a vízben , mint sokkal nagyobb ellenál­lású közegben. A W. torpedo titkos része tehát egy kaucsuk tömlő, mely a második részt betöltő víz közepén oly csappal van el­látva, mely a másik már említett csappal egyszerre ki­nyílik. Továbbá az acél falazat­ban ferdén fúrt lyukakat szelepek takarják és meggátolják a víz kifolyását, míg a 70 légnyomás ki nem löki azokat. Most már e történik: a csap , illetőleg két csap ki­nyit­tatván, az összenyomott levegő beszabadul nemcsak a negyedik, hanem a második részbe is, amott a gépet hozza mozgásba, és ezáltal a torpedó haladását eszközli, ezáltt pedig a kaucsuk tömlőt fújja fel és ezáltal a vizet az oldal­nyílásokon nagy erővel kinyomva, a torpedót forgásba hozza. Számításom szerint a második rész tartal­ma 50 liter, a harmadiké 500. Az összeszo­rított levegő erejéből 448500 km. haladás­ra, 17500 km. pedig forgásra fordíttatik, azaz ga5-rész, épen mint a vont csövű fegy­vereknél. Tagadhatatlan, hogy ez a tűzaknák töké­letesítésében nagy haladás. A W.-féle tor­pedó felkeresi áldozatát és úgy teszi azt semmivé , nem kell arra várnia még esetleg bele ütközik vagy fölötte elvonul. Annak sincs kitéve, mint a francia ,,porte-torpille“­­hajó, hogy az ellen hajója villanyfénynyel fölfedezi és egy lövéssel elsülyeszti. — De azért a tisztán védelmi torpedóknak t. i. a nyugvóknak használata meg nem szűnik, és különösen azoknak, melyeket villanyszikra lobbant fel, még nagy jövőjük van , nem­csak a tengeri, hanem szárazföldi hadjárat­ban is. A villanyosság használatát a tűzaknák felgyújtásában szinte kísérletileg fogom meg­mutatni. A szikrát ezen készülékkel a Ruhm­­dorff-féle szikraindítóval állítom elő. Megvallom ezen részt tartom felolvasá­som legnehezebb feladatának , rövid , mint mondani szokás egy dióhéjba szorított leí­rását adni oly összetett természettani ké­szüléknek, mely igen sok előismeretet kíván, hogy az ebben jártasok előtt unalmas ne legyen, mégis a laikusok előtt lehetőleg világossá tétessék. Attól tartok, hogy bár ezen ponton gondolkodtam legtöbbet, mégis ez fog legkevésbé sikerülni. Egy edényben vitriolos vízbe mártva van egy horgany henger, van ezen kívül egy égetett széndarab, választó vízbe mártva ; a két folyadék átongó edényen keresztül érintkezik egymással. Ezen testek között kettő erős vegyrokonsággal vonzódnak egy­máshoz : a vitriol és a horgany, minek kö­vetkeztében a horgany olvad a vitriolban és ezáltal megszűnik a vegyrokonsági erő. Szíveskedjenek most már az első kísérlet alkalmával mondottakra emlékezni: „átalá­­nosan elfogadott természettani elv, hogy semmi mozgás avagy erő, meg nem szűn­het a nélkül, hogy helyette más mozgás vagy erő ne jönne létre.“ Az itt eltűnt vegyvonzási erőnek más alakban kell jelent­kezni. Jelentkezik is, mert ime a két tes­tet összekötő huzal meg­melegszik különö­sen ott, hol vékony az. Az erőnek ezen alakját villanyáramnak nevezzük. Ha ilyen horgany szén készülékből több ezer volna össze­állítva, a vilanyáram hatályossága oly nagy lenne, hogy a zárhuzal megszakítási pontjain áttörné az aggatozó levegőt, fényt és hőt árasztana, a gyúlékony testeket meg­­gyújtaná. Épen arra való a Rul­mkorff-féle szikra indító, hogy a gyenge áramot, hatá­lyossá fokozza. Áll ezen készülék két huzal tekercsből, a belsőnek hosszúsága 20 méter, a külső huzalé pedig húszezer méter, a tekercsek üregét egy csomó vaspálca fog­lalja el. Lássuk most már mi történik. A­mint az áramot a belső huzalon átvezetem a vas mágnessé lesz, tehát a vilányossági erő, mágnesi erővé változott. Megszakítom az áramot, a vasban megszűnik a mágnesi erő, de nem leszen semmivé, hanem a külső huzal tekercsben vissza­változik vil­lanyárammá. Ezerszer hosszabb huzalban sokkal hatályosabbá. Az igaz, hogy az áram csak pillanatig tart. A huzal végek között át­pattanó szikra így jön létre. Az ég villáma parányi kiadásban , és valamint az ég villáma kedvező körülmények között gyúj­tani képes , villany­gépünk parányi szik­rája szinte megteszi azt, bármennyire legyen a készüléktől, és nemcsak egy he­lyen , hanem mindenütt hol a vezető huzal megszakítva van..............Mindenütt látható szikár a villanása. Vilanyszikrát tehát létre­hozhatunk ott és akkor, a­mikor és a­hol nekünk tetszik és annyir­a mennyire szükségünk van. De elgyújtásra nem alkalmazható mindenféle anyag. Lőporon például hiába üttetem át­­ az ily parányi szikrát, szétszórja, de meg .­

Next