Kecskemét, 1877. július-december (5. évfolyam, 26-52. szám)

1877-10-14 / 41. szám

D­V. évfolyam. Kecskemét, 1877. Október 14 41. szám .­Megjelen minden V­asárna­p. b­erlini to­es­tvidék­i vwt­l. Kora * lap szellemi és anyagi részét illető kül­demények intézendők . Hildai nagy utca, 187. sz. alatt, a törvényszéki épület átellenében. Előfizetési díj : Egész évre . 5 frt. U­kr. Félévre . . S „ — „ Negyedévre. 1 „ 50 * Egy hónapra — „ 60 „ Egyes szám ára: IS kr . O Hirdetés díjak: Magán­hirdetéseknél: 1 centiméter magas ha­sáb-szeletért : 1- szer iktatva . . 20 kr. 2- szer „ . . 15 „ S-szor „ • • 12 „ Hivatalos hirdetések: Minden beiktatásért kü­lön 3 frt. Bélyegdíj : minden iktatásnál külön 30 kv. társalm­i, ismeretterjesztő és szépirodalmi hetilap■ Még egyszer a fogyasztó­­egyletről. Végre valahára sok tengődés és nyűűglődés után oda jutottunk , hogy az alakuló gyűlést megtarthatjuk. Körül­belül 200 aláíró bizonyságot tesz arról, hogy a fogyasztóegylet eszméje nálunk pártolásra talál. De bátran állíthatom, miszerint vannak még legalább ötszázan, kik csak azt várják, hogy az egylet megkezdje működését, és tagjai lesz­nek ők is. Én részemről nem tartom ugyan he­lyén az óvatosságot ott, ahol semmi ál­dozat , semmi kötelezettség sem igé­­nyeltetik. Aláírásunkkal csupán azt nyilvánítjuk, hogy a fogyasztóegylet eszméjét helyesnek, ezen az alapon kivihetőnek találjuk, és az általa nyúj­tott előnyökben részt óhajtunk venni. E szerint a habozás csak saját erszényünk ellen elkövetett bűn. Több részvét mel­lett az egylet már eddig régen megkezd­hette volna működését, és már élvez­nénk jótékony hatását. Eme habozók azonban az egylet létrejövetelét csak késleltették. De vol­tak olyanok is, kik vagy érdekből, vagy mivel a dolgot tökéletesen nem értették, meg akarták buktatni. Ezen urak közül némelyek az eszmét nevetségessé akar­ták tenni, mások meg azt állították, miszerint nálunk a conkurrentia oly nagy, hogy már az olcsóság legutolsó hatá­ráig értünk , és a fogyasztóegylet már nem is nyújthatna előnyt. Én részemről s velem igen sokan az ellenkezőről va­gyunk meggyőződve. És a­ki a kis fá­radságát nem sajnálja, és megjelenik az alakuló gyűlésen, hiteles adatok alapján be fogja látni, sőt rövid idő múl­va saját meggyőződéséből fogja tapasz­talni , miként egy közönséges polgári háztartásnál 8—10 százalékot meg le­het takarítni. De némely kereskedő által történt agitátióját az egylet életbeléptetése ellen, zokon se lehet vennünk, mert a keres­kedő egyetlenegy vevőjét sem veszti el szívesen, itt pedig némelyike annak néz elébe, hogy 8—10 rendes vevője is az egyletbe lép Többet ártottak az ügynek azon urak, kik az egylet ügyét fölkarolták ugyan, de csupa jóakaratból le akar­ták terelni azon alapról, mely az egyle­tet népszerűvé s nálunk kivihetővé teszi. Erőnek erejével részvénytársulatot akar­tak belőle faragni, a­mi az én program­omra keretébe egyáltalán nem illik. 1. Mert én azt óhajtom, hogy olyanok is vehessenek részt az egyletben, kik nem képesek bizonyos összeggel előre befi­zetni; és 2. ahol egyleti vagyon kezelé­séről van szó, ott a sikkasztás vagy legalább a gyanúsítás nincs kizárva, s ezt mindenáron kerülni kívánom. De nincs is szükség saját raktárra. A vállalkozó kereskedő sokkal jobban érti szakmájának minden csínját bínját, mint mi, kik csak kontárkodnánk. A kezelési költség pedig nekünk többe kerülne, mint a kereskedőnek, ki mások számára is tartja személyzetét és helyi­ségét. Mi tömegesen vásároljuk a ke­reskedő árait, s ezért a szokottnál kisebb haszonra szolgáltatja. A kereskedő is élhessen , de mi is hasznunkat találjuk, amennyiben olcsóbban, tiszta, jó árukat és rendes mértéket kapjunk. Van azonban egy szikla, mely ügyünket még most is, a rév előtt, hajó­töréssel fenyegeti, s ez az indolen­­tia. Engedje meg a t. olvasóközönség, hogy erre egy kis hasonlatot mondjak. Volt egy apának egy szerfölött elké­nyeztetett fia, kinek egyszer az jutott eszébe, hogy maga nem fogja a kanalat, hanem atyja etesse. Az atya készséggel teljesítette e kívánságát, és etette ked­ves fiát. Néhány nap múlva a fia azzal áll elő, hogy biz ő nem rágja meg az ételt, adják a szájába rágva. Mit tehe­tett az apa, teljesítette fia ezen kívánsá­gát is. Végre a fiának azon ötlete jött, hogy ő az ételt nem nyeli le maga, nyelje helyette más. Már ezen legjobb akarattal sem segíthetett az apa......... Uraim! Ha az egylet hasznával aka­runk élni, működjünk közre annak meg­alkotásánál. Szíveskedjenek egy órács­kát arra szentelni, hogy ez ily nagy horderejű egylet megalakulása, alap­szabályai és házrendje megállapítása és tisztviselői megválasztásánál kellő szám­mal legyünk jelen ! Ha oly türelemedzett tanító nem volnék, ennyi nehézséggel szemben az ügyet már elejtettem volna, habár a kilátásban lévő megtakarításra nagy szükségem volna. Schoszberger Ignác­ megnyitó beszédét, mire Dr. Simon József az iroda titkára felolvasta azon emléklapot, melyben ezen intézetnek keletkezése és ala­kítása le van írva. E lapot Tisza, Trefort, Majláth és az izr. notabilitások aláírván, a zárkőbe betétetett. Az ünnepély után Dr. Kohn Samu buda­pesti hitszónok, majd Dr. Bacher semináriumi tanár tartott ékes s nagyhatású emlékbe­szédet. Ezután Dr. Grätz a boroszlói rabbi­képző intézet igazgatója és Dr. Cassel a berlini zsidó főiskola elnöke szép költői beszédben üdvözölték a magyar zsidókat, kik ezen nagyfontosságú intézet létesítésé­ben közreműködtek, s elismerőleg nyilatkoz­tak a magyar nemzetről, melynek kebelé­ben valódi szabadság uralkodik. Az ünnepélynek Va2 órakor, a szózat eléneklése mellett lett vége. Este 8 órakor díszes banquett volt, hol a legkedélyesebb pohárfölköszöntések közt éjfélig folyt a víg lakoma. — Említésre méltó még az is végre, hogy a helybeli ref. főiskola is távi­rattal üdvözlé a rabbiképző intézet meg­nyitását. Klauber János, tanító. Az országos rabbiképző intézet Budapesten f. hó 4-kén nagy ténynyel s ünnepélyesség­gel megnyittatott. Ezen intézet nemcsak a magyarországi zsidókra, hanem magára ho­nunkra nézve is nagy fontossággal bír, amennyiben hazánk egy közművelődési in­tézettel gazdagabb lett, és pedig olyannal, melyhez hasonlót sem Magyarországon, sem pedig a szomszéd tartományokban nem ta­lálunk , és mely nemzeti szempontból már azért is jelentékeny, mert Izrael fiainak hű magyar polgárokká neveltetésére ez, ha nem is egyedüli, de legbiztosabb alap. Az ünnepélyes megnyitása ezen intézet­nek (a bodzafa és bérkocsi utca sarkán) a fent említett napon d. e. 11 */3 órakor végbe ment. Jelen voltak Tisza miniszterelnök és Trefort közoktatásügyi miniszter urak, Maj­­láth György ország­bíró, Ráth Károly fő­­és Kammermayer polgármester, Jókai, Fálk, Wahrmann és Mocsáry képviselő urak, Hoff­mann Pál egyetemi rektor két dékánjával, a boroszlói, berlini és bécsi zsidó főiskolák, a debreceni, pápai , kolozsvári és pozsonyi ref. főiskolák képviselői, Ballagi Mór, és 120 honi zsidó községnek képviselői. Váro­sunkból Dr. Kecskeméti Lajos és Fischmann rabbi urak voltak az ünnepélyen, azonkívül számos egyházak, főiskolák és egyesületek voltak ott képviselve. Az ünnepélyt az izraelita énekkar halle­luja kezdte meg. Azután Schweiger Márton az országos izr. iroda főnöke mondta el­­ Töredék László Károly naplójából. (Folytatás.) Aug. 9. 1850. A hónapos hosszú böjtöt nyomba követte a ma kezdődött három napos víg „Baj­­ram“ innep. A jó módúak ezen a napon birkákat, borjukat ölelnek, s osztanak ki a szegények között, mint szinte pénzt is, hogy azoknak is víg innepjök legyen. Szoká­suk a törököknek ezen az ünnepen egymást meglátogatni, egymásnak minden jót kíván­ni , a főbb embereknél tisztelegni. A kato­naság ezen innepen, kivált az első napon egész díszben volt s a tisztek felsőbb tiszt­jeiknél üdvözlő látogatást tettek. Kossuth is környezőivel (a katonai rangúak honvéd ruhában) meglátogatta Szuleiman és Ahmed török ezredeseket. Este a padisha költsé­gén a katonaságnak jó mulatság adatott, mely ebből állott. Először a laktanya előtti téren, szép tűzjáték volt. Ennek végeztével a közönség a laktanya tágas kikövezett ud­varára vonult, hol a földre telepedett kato­naság által alakított nagy körben, két szur­kosfenyő máglya világánál, két „köcsek“ (fogadott táncos fiú) és egy bohóc táncolt, oly botrányos buja tagmozgatásokkal , hogy a mulatságot az emeleti folyosóról néző magyar nok kénytelenek voltak befordulni. Ez után redekeknek átöltözött hat katona járta fegyverkezve, kardforgatás és pisztoly lövöldözés között az igen érdekes rablótán­cot. Ennek végeztével az egyik sarokban felállított gyékény sátorkához tódult s földre települt a közönség s nagy figyelemmel, közben még nagyobbakat nevetve bámulta az előttünk szerfelett silány, gyermekes ár­nyék-bábjátékot. Az ünnep harmadik esté­jén ezen esti mulatság ismételtetett. Aug. 25. 1850. Lajos nap volt. A Kossuthot környező­kön kívül más magyarok is és néhány len­gyel felmentünk hozzá , s Berzencey László érzelmeinket s jókivánásunkat igen szépen tolmácsolta. Kossuth nyájas, barátságos ér­zelmű felelete után kért bennünket, hogy gyermekei tudományos előmenetele meglá­tása végett néhány percre maradjunk nála. A gyermekeknek ez első nyilvános próbaté­­tek volt, mert 1849-ben Pestről épen azon a napon kellett nekik eltávozni és Sze­gedre menni , mely napon az első vizs­gát akarták tartani, azután pedig hét havi osztrák fogságuk alatt az addig tanultakat csaknem egészen elfeledték. — Felel­etök bá­tor­a értelmes volt mindenből, u. m. ma­gyarhon történetéből, francia nyelvből, ste­­reometriából, számtanból, természettanból és szavalásból, írásuk szép s rajzolásuk na­gyon kielégítő volt. Könyvből semmit sem tanultak, hanem mindent hallásból; de a mit tanultak, azt felfogásuk után saját sty­­lusukkal leírták. Szembe tűnt nekünk azon feleletük helyességéről, ön meggyőződésük , mely szerént akár tréfából, akár tévedésből közöttünk valaki hibásnak nyilatkoztatta fe­­l leletüket , a 6 — 9 éves gyermekek azt bát­ran tagadták, és felelőtök helyességét meg­mutatták. — Átaljában kitűnt az, hogy az alma n­em fog messze esni fájától. Sept. 8. 1850. A Sumlából már ismerősünk , az örmény eredetű Jazmadzsi nevű nagyon gyanús osztrák ügynök , vagy kém, vagy még ro­­szabb valami ide is utánnunk jött. Mihelyt megérkezett Szulejmán bés őt tüstént kér­dőre vette, hogy miért jött ide? ő helyen kiállított török útlevéllel volt ellátva, s mint mondá némely jó barátjait (szép bók azok­ra , kiket értett) jött látogatni , s mondá, hogy egyszersmind gr. Batthyányi és Mé­száros urakkal szeretne beszélni. Amador Szulejmán béj elment vele, emezzel pedig — minthogy a laktanyában lakván hozzá bemennie nem volt szabad — Szulejmán béj lakjában beszélt. Mind kettőt „amnessiá“­­val kecsegtette s folyamodásra iparkodott rábírni; de mindkettő által, minthogy fel­hatalmazást előmutatni nem tudott, csúfo­san elutasíttatott. Kossuth Szulejmán béjt Jazmadzsinak tüsténti kiutasítására szólí­totta fel; de ő ezt, —miután annak már 24 órai maradást engedett — adott szava megszegése nélkül nem tehette , hanem meg­ígérte , hogy ha akkor távozni nem akarna, a legcsúfosabban űzi ki a városból. — Jar­madzsi nem vette tréfának a dolgot, s másnap a nélkül, hogy célját érte volna, Konstantinápolyba, hol ő az osztrák követ­ségnél tolmács, vissza indult. Öt nap múlva kapta Szulejmán bél a hivatalos levelet Konstantinápolyból postán, mely tudatja vele Jarmadzsi jövetelét, s melyben intették, hogy ébren legyen , s vi­gyázzon, hogy az internáltakhoz s azok kí­sérőihez se lelki, se testi képen ne férhes­sen , s hogy magát Kutahiában meg ne fész­kelje. Sept. 22. 1850. Számunk ismét szaporodott. Ma érkezett Kutahiába Percel Mór tábornok úr neje, Mór és Irma gyermekeivel. Vele jöttek Do­bokai József erdélyi rendőrség volt elnöke, Dézsi Gerő, *) Huszár őrnagy és Szabó Sándor ezredes. Az idő folyvást kellemes volt; ma ár­nyékban 22° R. meleg volt, délután nagy záporeső kevés jéggel keverve. October 12. 1850. Ma öt nevezetes angol, francia, és olasz vendégünk érkezett, u. m. Archard angol parlamenti tag, iró, hatalmas téri szónok, a muszkának ellensége, a törököknek ba­rátja , a magyaroknak pártfogója, ő az eu­rópai túlságos civilisatiót , mint minden résznak okát megveti; a keleti egyszerűsé­get, mint minden jó kútforrását becsüli; a magyarok harcát igazságosnak, — Kossuthot Európa legjelesebb diplomatájának tartja; s azt mondá, hogy azon nemzetnek ügye, mely ily embert állított tusája élére , igaz­ságtalan nem lehet. — Thompson, angol, Kossuthnak régi ismerőse s megbízottja. — Messingbert, angol gárdatiszt, nagyon gazdag ember, ki azt ígérte , hogy ha a körülmények minket elnyomott szabadsá­gunk kivívásáért fegyvert fogni haza paran­csolnak, ő minket pénzzel segít, a zászló­aljat a maga költségén felszerel és maga is velünk harcoland. — Ruszkovics orvos, beszél franciául. — Regaldi olasz rög­tönző költő. Ez egy sajátságos ember, ami­lyen jeles ő a rögtön verselésben , épen oly ügyetlen, gyáva az életben, szórakozott, nevetségig félénk a lovaglásban , a macská­tól úgy fél, mint valami tigristől, stb. Lo­­vaglási félénksége felfoghatása végett leirom az ő Stambulba visszaindulását (török szo­kás szerént) lóháton. Törökországban szo­kás az, hogy midőn török hivatalnokok, vagy tekintélyes idegenek utaznak, melléjük útitársul szolgálás és vezetés végett úgy­nevezett kávás ( **) adatik. Ez kerít az útra nyereg és teher alá lovakat, fizetésért, és teljesíti az utazás alatt szükséges szolgá­latokat. Az ilyen lovakat a helyi vagy kör­nyékbeli földmívelőktől rendelik ki, kik ma­guk is lóra ülnek, vagy legalább a többi lótulajdonos közzül egy lóra ül s a többi által megbizatva, a lovak visszavezetésére *) Dobokai és Dézsi okt. 5-kén Konstantinápolyba vissza indultak. **) Olyanforma mint tulajonán a pandúr, vagy ná­lunk egy városi őr.

Next