Kecskemét, 1880. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1880-07-04 / 27. szám
1880. — 27. szám. KECSKEMÉT, előadásokban sokáig gyönyörködhetett volna. Azonkívül drámai oka is volt e mysteriumok iránt jelentkező közönyösségnek, melyet az intéző papság nem vett figyelembe. A görög dráma hősei, az istenek is, nem voltak a tiszta szentség, a tiszta erkölcs eszményképei, hozzájuk bűnök vagy legalább emberi gyarlóságok árnyéka is tapadt. Zeus, az istenek királya maga is szerelembe esett, valahányszor szép nőt pillantott meg, Bachus pedig igen sokat divaskodott stb.; ez tette őket valóban drámaivá, de a minden körülmények között szent és tiszta vértanúk élete nem nyújtott támpontot, melyben a néző az embert, tehát önmagát is feltalálhatta volna, ezért a mysteriumok hősei tiszteletet keltettek ugyan, de meghalni képesek nem voltak. Hozzájárult még később a reformátió által keltett kritikai szellem, mely e szent előadásoknak megadta a kegyelemdöfést úgy, hogy a papság később kénytelen volt minden hatalmával az általa kezdeményezett, de elfajult, minden szentet gúnyoló komédiák ellen fellépni, de a tilalom olaj volt a tűzre, egyremásra keletkeztek az egyeseket kigúnyoló színdarabok, melyeknek azonban jobbadán csak emléke maradt fenn. (Folyt. köv.) Töredék László K. naplójából. (Folytatás.) A tengeri hajók méretei ezektől eltérők , például a Mississippi hadigőzös hoszsza, mely Kossuthért s a többi Kutahiában volt menekültekért az Egyesült Államok által Törökországba küldetett, hossza volt 43 öl, szélessége 7 öl, a vízbe merült 22 láb. A tengeren járó hajók szélessége a hosszának rendesen '/6 része. Montgomeryhez közeledvén, hajónk három ízben, nem szokásos többszörös gőzfüttyentéssel tudatta a várossal, hogy nagy embert hoz. A város már távirat által tudta, hogy kicsoda az; fogadására a készületek meg voltak téve, tódult a nép a kikötőbe, s a két helyen felállított ágyúk lövésekkel üdvözölték. Kiszállás után a bizottsággal együtt a készen álló hintókba ültünk s az ujongó néppel teli utcán a nagy „Exchange hotel“be mentünk. Mielőtt elmondanám, hogy mit tett Kossuth Montgomeryben, nem lesz érdektelen annak leírása, hogy milyen az amerikai folyamgőzösököni kényelem és tápzat. A gőzhajó, melyen mi mentünk, csak Szamos, legfölebb Tisza nagyságú folyókra építtetik. A Mississippini Hudsonon járók sokkal nagyobbak. A hajó három emeletesnek mondható. A legalsó, a vízben járó rész, mely sokkal keskenyebb, mint a fölötte — vizen fölül 3—4 lábbal levő rész, szolgál széntartásra és pinceféle raktárul. A 2-ik emelet az utazók számára van berendezve a kép, hogy az keresztben négy főrészre van osztva. Legelől van a málharaktár , melybe két lépcsőn van a feltárás az 1-ső vagy vízszinti emeletről. Ebből két ajtó nyílik be a dohányzó terembe, melyből két oldalon nyílnak a hivatal, a pénztár, kapitány és a többi tisztek szobái, a frissítő szoba, melyből készpénzfizetéssel, csemegeborokat, mindenféle szeszes és más frissítő, hűsítő italokat, süteményeket s szivarokat kaphatni. A dohányzó teremből két ajtó visz be a 3-ik részbe, az étterembe, melyben jobbra-balra vannak a férfiak 1 □ öl nagyságú szobái (a mi hajónkon volt 26), melyek mindegyikében van az egyik oldalon egymás fölött két ágy, a másik oldalon egy kis asztal, fölötte egy tükörrel s jobbra-balra 1—1 karszékkel, s ezek fölé a falra akasztva két parafából készült életmentő öv. Ezelőtt fölfújható gummiöveket tartottak a szobákban, de minthogy némely meggondolatlan nők azokat gombostű tartókul használván, kilyukgatták s rendeltetésükre alkalmatlanokká tették, azokat parafa-övekkel váltották fö. Egyegy ilyen szobába két férfit szállásolnak be, habár ők sohasem látták egymást az előtt, és mindegyik szobából egy redőnyös vagy színezett üvegű ajtó nyílik az étterembe, egy másik fehér üveges és redőnyös pedig ki a folyosóra. Az étterem bútorzata , a dohányzó terem felőli végén, a két ajtó között egy nagy tükör, több kihúzó asztal és karszék, melyek étkezésnél is használtatnak. Ezen teremből két oldalról egy-egy ajtó nyílik a folyosóra, honnan lépcsők vezetnek fel a fedezetre. Az étteremet a hölgyek társalgó teremétől (a 4-ik résztől) csak egy kétfelé húzható nehéz, nagy függöny választja el, melynek bútorzata a felső végében egy nagy tükör, ez előtt egy zongora, több asztalka, kis bársony divánok és karszékek. A terem két oldalán vannak a vendégszobák épen úgy bútorozva, mint a férfiaké; ezekbe szállisoltatnak a férjes nők férjeikkel, vagy ha férjtelenek, kettesével, habár egymást nem ismerik is. Ezen teremből is két ajtó nyílik a folyosóra, melyről szinte két lépcsőn fel lehet menni a fedezetre. A tükör mögötti kis szobából nyílnak a nők kényelem székei, hova csakis a nők és kis gyermekek mehetnek; a férfiakés a hajtókerék előtt vannak, hova a bejárás a folyosóról van. Ugyanezen emeleten a vízkerék előtt van balról az éttár s e mellett a tálaló szoba, mely egyszersmind edénytár, jobbról pedig szinte a kerék előtt van a borbélyműhely, mely egyszersmind a férfiaknak mosdószobául szolgál, és e célra az egyik oldalon több mosdóedények állanak, melyek mindegyikéből a fenekén levő ércdugó felhúzása által a piszkos viz kiereszthető s bele a fölötte álló csapon tiszta viz ereszthető. Mindegyik mosdóedény mellett van egyik oldalon törülközőkendő, a másikon hosszú finom láncra egy fésű, hajkefe és fogkefe, fölötte pedig egy tükör. A hölgyek teremét az étteremtől választófüggöny éjszakára összehúzatik, benne a díványokra s a padlózatra — mely egészen szőnyeggel van borítva -- ágyak vettetnek a hajón szolgáló nőszemélyeknek, az utazókkal menő nőcselédeknek. A vízszinti részen, a dohányzó terem alatt van a gőzkazán, a férfi vendégek szobái alatt a kerékhajtó gépezet, a hölgy szobák alatt a gép körül szolgáló piszkos szolgák szobái, a hölgy és étterem alatt van a terek; a kazán körül, a hivatal szobák alatt — ha fával tüzelnek — van rakva a tüzelőfa. A borbélyműhely alatt van a kovácsműhely és az éttárs tálaló szoba alatt van a konyha, honnan az ételek a tálaló szobába csigán huzatnak fel. A fedezeten a dohányzó szoba fölött van a kormány szoba. *), és ez után van 10—12 szoba az asztali-, konyha s más szolgák számára. Ezek körül és után pedig az egész fedezet az utazók ülő és járkáló helyéül szolgál és ezen magas helyről a kilátás igen szép. (Folytatjuk.) TÁRCA. Haza emléke. A nap leszáll S egy perc alatt Az ég s a föld Setét marad. De felköszönt A méla hold S kigyul az ég, Setét, ha volt. Hó nyár után Zord tél siet S kopár leszen A zöld sziget. De múló tél Hoz uj tavaszt S virágot ez Megint fakaszt. * * * Te barna lány „Napom“ talál, — Ki mint a nap Leáldozál. A hol pihensz Örök a tél, A melyre több Tavasz nem kél. S a két szemem Kényekbe vész, Mert onnan , oh! Nincs ébredés. Cziklay Lajos. — Ki beszél kompromittálásról. Én önt bizonyosan mindazon figyelemmel és kímélettel fogom bírálni, amelyre az ön rangjabeli műkedvelő igényt tarthat. — Ne űzzön rosz tréfát. Jól tudja, mily kellemetlen feltűnést keltene. — Hagyjuk azt tanácsosur. Beszéljünk egy kissé a mi ügyeinkről. Mikorra véli az eljegyzést közhírré tenni ? — Eljegyzést? — Most ön akar tréfálni tanácsos úr. Azt hiszem az őszi idény kezdete a legkedvezőbb pillanat lenne. — Sajnálom, más véleményen vagyok; azt hiszem, hogy kedvező pillanat nem következik be. Soha! Most legkevésbé. Enzmann vállat vonz. — Ez a véleménykülönbség igen sajnálatos. , — Én nem engedek ígéreteket kisajtolni. Hallja-e, én nem vagyok kényszeríthető. Ha ön botránynyal fenyegeti házamat, kényszerítve érzendem magamat hasonló fegyverek alkalmazására, s az erőszakolási kísérletet nyilvánosságra hozni. A vidéki sör-nympha félbe szakitá a heves szóváltást. — Ön nemde a kastélyból való? — kérde Enzmannt. — Igen kedves gyermekem. — Akkor elvihetné magával a táviratot, s a Jóska egy utat megtakarítana. A vendéglős ugyanis postás is volt s kötelességében állt a vasúti távirdaállomáshoz érkezett táviratok kézbesítése. — Nos , jól van , majd leszek én küldönc. A leány átadta a táviratot. — Ah , hiszen ez úgyis nekem szól, mondá a szerkesztő. A táviratot a szerkesztőség küldte s igy szólt: „Ma minisztertől megkérdezteténk, valóban udvari tanácsos írta-e a cikket, mi felvilágosítást megtagadtuk. Majd ismét kérdezteténk, tudjuk-e hol van a tanácsos. Osztálytanácsossá nevezik ki, eltűnt. Tudja tartózkodási helyét ?“ A szerkesztő mosolyogva nézett Normáimra , ki őt bizonyos győzelmes tekintettel méregette , mely ezt akarta mondani: „A kierőszakolással“ sakkban tartalak. — A távirat önt érdekli tanácsos úr. — Engem? Nem tudnám miként? — Mégis! A benne levő hir, valamint még egy másik közlés, melyet önnek tehetnék, némi becscsel bírna ön előtt. — úgy közölje velem, mit tud ? — Ha ön előbb egy kérdésre kielégítő feleletet ad. — És az volna? — Mikor lesz az eljegyzés. — Soha! — Ez mindenesetre felelet, de nem kielégítő. Sajnálom, hogy közlésemet magamnak kell megtartanom. Jelentékeny fontossággal bír. A tanácsos végre is kiváncsi volt. — Becsületes ember soha sem tart viszsza oly közleményt, mely másra nézve fontos. — Én ezúttal üzletember vagyok, viszontá az iró hidegen s mivel látta, hogy Scheyern uj szóözön kiömlesztéséhez készül, hirtelen felemelkedett. — Viszontlátásra udvari tanácsos úr, ma estére! Két ujját nyujtá a tanácsosnak, melyeket az bizonyos ellenszenvvel érintett. Scheyern a háziurat játszta a „hires férfiúval“ szemben s egészen a kapuig kisérte, köszönettel, bókokkal s szellemes vonatkozásokkal halmozva el a „részrehajlatlan, lángeszű bíráló befolyásáéra. A kapu alatt megállt Enzmann, s Scheyern vállaira tette kezét. — Uram! Én kész vagyok önnek reklámot csinálni. . . — Óh, ezer köszönet! Nem reklámot, csak részrehajlatlan elismerést! — De egy feltét alatt! — Beszéljen, igen tisztelt doktor úr! — A tanácsosnak játszani s szerepét végig játszani kell. — Meglesz ! Bizonyosan! Mindenesetre , kétségtelenül! — De, ha kifogásai lesznek? jegyzé meg az újságíró. Vagy, ha talán titkon elutaznék ? — Akkor — megverem — mondá a színész oly hangon, hogy a csendes falusi utcán végig hangzott s rohant vissza a kertbe a megugrással gyanúsított művésztárs őrizésére. Az író négy helyet lefoglalt, természetesen elsőrendűt, elsősorban. * Az „arany cethal“ első emeletén igen tágas terem volt, mely télen táncoló helyül, nyáron színházul és hangverseny teremül szolgált. Közelében egy kis, de bizonyos kori jóhírű ásványfürdő volt. Jómódú polgári középosztályú hivatalnokok, vidéki papok, síval a kedélyességet és olcsóságot a híres gyóg fürdő pompájának eléje helyező emberek vestek itt szórakozást és üdülést. Ezért az „arany cethal“-ban hangverseny- és szi terem. A fürdőorvos tisztelője volt a múzsákn és papnőinek s azért a koplalás, fürdés iváson kívül a színház szellemi élvezetét rendelő betegeinek. Egyébiránt a fürdőközönség kitűnően látott, némelyek otthon nem járhatt színházba, mert ott nem volt színház, más mulattak az ábrázolókon, ha ábrázolásuk ugyan is eltért a mintaszerűtől. Szokásos az előadásokat már szép napokon fél ötk kezdeni. Ennek megvolt a jó oka, mert lehető volt a szép estéket a gyönyörű kertb tölteni el. Ezúttal négy órakor már többen jelent meg a kertben. A terem már a nyitány kezdetekor metelt. Elsősorban, az állandó közönség csodáltára olyan társaság foglalt helyet, amelyet odavalók, mint „kastélybeli“-akat jelölt me A beavatott báró Neuhaus beszélte , rokonát a színházba menetelre. Midőn a tanácsosné kelletlen képpel néte a deszkapadra kitüntetésül rakott bőrvákosokat, azt jegyzé meg a báró, hogy „ne elegáns ugyan, de kényelmetlen.“ — Remélem, hogy a műélvezet kárpolni fogja a testi szenvedést, mondá az ir ami a bárót annak kijelentésére ösztönző, hogy — Lássa édes rokon, minden kritik gonoszszá lesz, mihelyt színházba lép. A függöny felgördült. Az első jelenetek lefolytak, most kövekezett a pillanat, melyben a hirdetett vendégnek fel kell lépnie. Tekintetét a padlóra szegezve, a bőrenyt festőjén vállaira vetve, úgy lépett e Normann a háttérből lassan. Most a lámpa előtt állt, lassan felemelő szemeit és látó saját feleségét, leányát, unokatestvérét és új újságíró sátánt. Arcukba nézett s arckifejezése tragikai kifejezést nyert. (Folyt. köv.) EGY ELŐLÉPTETÉS. Humoros beszély. (Folytatás.) Az udvari tanácsos igyekezett belső felindulását leküzdeni. Uram, ha nevemet kompromittálni merné — az gyalázatos volna. KISFALUDY KÁROLY, mint drámaíró. (Folytatás.) Mátyás deákban már ismert alakokkal találkozunk, de némelyik más oldalról van bemutatva (öreg biró, kis biró); tartalmát *egy unokflóta Tópov. Mátyásról , ki Óráért kedvesével egyesíti, haza bocsátván azt a fekete seregből. Fura az öreg biró derék *) Amerikában a gőzhajókon a kormánykerék és igy a kormányos is a fedezeten elöl, egy körül üveg oldalú szobában van, égető naptól, esőtől, széltől, hidegtől, vihartól védve; nem mint nálunk, szoba nélkül mindazoknak kitéve. L. K. magyar, ki a nem ismert Mátyás kirí előtt apját dicsőíti. A komikus személyt száraz torkú kántor szolgáltatja a darabha kitűnő alak. Gyorsan folyó diologok vann benne, a darab 5 levélre terjed csak. A vígjátékban (1826.) egy poetikádó fiatal ember (Elek) van nevetséget téve , a komikus helyzeteket félreértések szgáltatják , a vén kisasszonyé és a kapitán. A félreértések kiderülvén: kettős házasság végződik a dolog. A betegekben (1826.) két képzelt beteg gyógyítja meg egymást, kik régei látták egymást; kölcsönös panaszkodásuk mii kettőt nevetésre indítja s kisül, hogy egynek sincs semmi baja. Kisfaludynak harmadik nagyobb vigjátél A leány őrző. Ezt a darabot a költő akarta dolgozni; maga is említi Toldyt írott levelében, midőn Bowring az ő vigjásait angolra készült fordítani, de hogy beigezte, vagy csak meg is kezdte volna az dolgozást, nyoma nincs; hihetőleg nei mert 1827-ben irta és ezután tanulmányai volt elfoglalva és új darabjaival. A nemz színház repertoire darabjai közt volt ez de a jobb „Csalódások“ túlélte. A leányőrző kevésbbé magyar jellem mint akármelyik vígjátéka, de az alapeszűben levő komikumnál fogva és az ügyes adásért sokáig kedves volt ,bár a sok beskési furfang utoljára ízetlenné válik. Kétféle komikum van benne: jellem helyzet komikum. Olyanok akarják a fát megőrzeni, kik magukat sem tudják, Moi és Lányai csinálják a helyzet komikumok Sziklásy rokonát Nellit meg akarja őrizi ezért a kaput is mindég becsukva tart Nellit az apa küldte hozzá, hogy kedvi elől elrejtse, mert már gyermekkorába eleyezte. Lángai Sándor kedvesére ráakad , már Móric a kert alatt van, ki Lőrinc kitészt megvesztegeti, hogy a levelet adja át kisasszonynak és a kertajtót hagyja nyiti hogy ő bemehessen; az alkalom kinálkozi Jakab, ki a kulcsokat őrzi, a postára meg addig Lőrinc vigyáz. Sándor gyanaki Móricra, ki vele egy szándékban jár. Lőri a levelet ügyetlenül adja át, Margit gal asszony észreveszi s a két öreget fellázitl különben Nelli maga akarja észrevétetni levelét. Sziklási és Szálkai bejönnek a témára. Ez alatt Móric bejut a házba s Szlásit zavarba hozó fesztelenséggel beszi képirónak adja ki magát s elmondja, ha szerelmes. Sándor az ablakon át megy Nelhez, Margit ijedten jelenti e szörnyűség! hogy egy férfi bedugta fejét az ablaki Móricnak kiadják az utat s strázsára állna ekkor meg Sándor jön be, udvariasan ő adja szándékát, felfedi szerelmét. Sziki elutasítja, mig a leány apját előbb minikről nem értesíti. Az öreg szomszéd : Száll maga is szerelmes lesz Nellibe s Margi elküldve Nelli mellől, szerelmet vall neki, beszökések ezután egymást érik. Móric ki szer , Sándor egyszer szökik be s a véné: Julius 4.